Salamon, az isteni

A Krónika 2. Könyvébe kezdünk bele. Nagyon nem jól tagolható iromány ez, de azért majd próbálkozunk.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagyis nem is olyan rég még akár azt is hihettük - meglátod, miért kell az apokrifok közé sorolni ezt a könyvet is már az első vele foglalkozó bejegyzésben!)

Salamon gyűlést hívott össze. Szegény nem hívhatta össze a gyűlést a Frigyládához, mert az Dávid már elvitte a nyilvánosság elől, de volt még egy réz oltár, tehát oda mentek. Természetesen bemutattak egy rakás áldozatot. És aznap éjszaka megjelent Mr. Isten Salamonnak (nem mondja, hogy álmában, tehát ellentmond az előző változatnak). I. felajánlja, hogy S. kívánhat valamit, mire az bölcsességet és "tudományt" (~okosságot) kíván. Mr Isten pedig megadja neki, de ilyen vacak kívnságot még nem látott, ezért kipótolja kincsekkel, hatalommal - és feltehetőleg ellenségei lemészárlásával.
Salamon a hitteusok és siriaiak fő fegyverellátójává is avanzsált.
Salamon elkezdi a Temlom építését is, ehhez 150,000 embert állít munkába. Kicsit soknak tűnik egy olyan kis építményhez, amilyenről szó lesz.
Az építkezéshez továbbá Salamon elküld Hirám királyhoz, hogy Dávidnak is adott fát, adjon akkor neki is. Továbbra is úgy emlegeti Salamon az Úrnak építendő házat, mint ami "igen nagy lesz", de akkor a Király Háza miért lesz duplaakkora?
Mesterembereket is rendel, akiknek az ellátását fizeti csak.
A megadott adatok semmivel kapcsolatban nem stimmelnek a templomépítésnél, és nem is fognak - a többi könyvhöz képest (Sámuel Könyve, Ezékiel Könyve - 3féle adathalom az esettel kapcsolatban).
Salamon továbbá népszámlálást tart az érkezők körében - de ez nem zavar senkit, pedig nem engedélyezte Mr. Isten. Érdekesség továbbá, hogy pont ugyanannyi embert számlál, mint amennyit az 1 Királyok 5. fejezete munkára kötelezett emberként megjelöl. Namost, mennyiben különbözik ez attól (hiszen csak az élelmezésükkel fizetnek nekik), ahogy az egyiptomiak bántak a zsidókkal (állítólag) a Kivonulás előtt?

A Templom építésének mozzanatai ugyanazok, az adatok eltérőek csak, így ezzel most nem szenvednénk. Azt azért még kiemelnénk, hogy a 4.2-ben szintén hibásan adja mega pít, azaz ezennel apokrifnak kell nyilvánítanunk ezt a kötetet is.

A móka végén behordják a kincstárat, a Frigyládát - ami "ott volt mind a mai napig". A ládában továbbra is csak Mózes két táblája volt.

A 6.1. Érdekes sor. Ahány fordítás, annyi változat. Ködben, felhőben, sötétségben lakik az Úr e szerint. Talán "rejtve"?
6.25. szerint ha "berekesztetik" az ég, akkor nem lesz eső. Azaz az eső a szilárd égbolton lévő zárható lukakon keresztül érkezik. Ha. Ha. Ha.
Megismerhetjük az Úr ajándékait ismét: ha szorgalmas vagy, nem ver meg csapásokkal. Milyen kedves tőle. Bár nem igazán ez az ajándékkép él bennünk (ajándék az, ha adsz valamit, nem ha nem veszel el).
"és nincs ember aki ne vétkeznék" - no és mi van azokkal, akikről azt hallottuk, "tökéletesek", mindíg csak az Úr útját követték, akik betartották "Mózes összes rendeléseit"? (Mózes törvényeit pedig Mr. Isten adta, nem elfelejteni!)
A szöveg továbbá tisztán anakronisztikus elemeket is tartalmaz.
Nem tudom, mennyire releváns, de a KJV eltér a magyar fodítástól a 6.42-ben. Ott nem a Dávid iránti iraglmasságról van szó, hanem a Dávid mutatta irgalmasságról, ami nem ugyanaz, és Dávid nem is volt irgalmas soha. Héberül meg személy szerint nem tudok.
Aztán Salamon annyi állatot áldozott fel, amennyi be nem fér a Templomba.
Ráadásként pedig 7 napos ünnepet tartottak. Végezetül hazamentek.

Felépült tehát az Úr Háza és a Király Háza, Salamon nem is akart többet.
Az Úr is beesik a hejehuja végére, közli, hogy ő csinálja az aszlyt "a menny bezárásával", és ő küldi a sáskajárást (és minden hasonlót).
Szokás szerint jönnek a "mindörökkön örökké" szöveggel, ami persze egy pillanat úlva mindíg szertefoszlik e mesében.