Elizeus a nagypolitikában

Habár mára nem terveztem semmit, egy egyetlen fejezetből álló kis részecske még éppen belefér. A Királyok Második Könyve elég jól tagolható könyv, és bevallom ez sokkal szerethetőbb mint végtelen hosszú bejegyzéseket írni.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (egyelőre nem zárható ki teljes bizonyossággal, csak a szöveget nézve)

Jórám, Akháb fia Josafát uralkodásának 18. évében került trónra, Izráel királya volt, fővárosa Samaria, 12 évig uralkodott. Tehát ez a Jórám Akházia fivére volt.
Felmerülhet kifogásként, hogy Akházia Josafát uralkodásának 17, évében került trónra, 2 évet uralkodott, így itt a 19. évnek kéne szerepelnie, de ez kicsinyeskedés, és teljesen érthető adat ha a szöveg eredetijénél odafigyeltünk eddig. Nem is emeltem volna ki, ha Léo Taxil nem köt bele. Vagy lehet, hogy mivel "tökéletes"-nek kell lennie a szövegnek ez súlyosabb probléma, mintsem annyiban hagyhatnánk? De kivételesen igyekszem nagylelkű lenni.
Ez az izráeli Jórám persze nagy seggfej volt, de azért nem annyira, mint apja és anyja, ugyanis leromboltatta azt a Baál-bálványt amit még apja emeltetett. De ezen kívül mindenben követte Jeroboám szokásait.

Mésának, Moáb királyának sok-sok juha volt, és "adóként" (nem tudni milyen adó...) 100,000 bárány és ugyanennyi kos gyapját adta Izráel királyának. De csak Akháb haláláig tartott ez, mert akkor leváltak az országról.
Emiatt Jórám (I) elhatározta (érdekes, hogy Akházia nem zavartatta magát emiatt), hogy népszámlálást tart (jajj, szisszenhetünk fel, de se következményről, se a számlálás eredményéről nem tájékoztat a szöveg a továbbiakban). Üzent Júda királyának, aki még mindíg Josafát volt, hogy elmegy-e vele visszacsatolni Moábot (ezek szerint "sokan voltunk, de nem voltunk elegen"). Az meg beleegyezett.
Összegyűltek, és azon tanakodtak, melyik úton kéne menni. Jórám azt javasolta, Edom pusztáján menjenek keresztül. És mentek. És eltévedtek. 7 napon keresztül kóvályogtak a pusztában víz nélkül. Mind ember mind állat folyadék híján volt. Hát lehet így csatába menni??
Na, mindenesetre Jórám elkezdett keseregni, hogy Mr. Isten hogy elbánt vele, meg Júda királyával, meg Edom királyával.
Mit keresett ott Edom királya? Ki a kánya az egyáltalán? Milyen jogon király, és miért tűrik meg a vérengző rasszista zsidók? Ki tudja.
Josafát viszont előállt a mentőötlettel: hol egy próféta? Csak bepakolt legalább egyet Jórám, ha már háborút indít!
Az egyik emberük előlépett, és mondta, hogy Elizeust látta valahol a tömegben, ő az, aki "Illés kezeire vizet (szokott) tölteni". Fura szokás, eddig erről sem hallottunk.
- Hopp, ő jó lesz - csapott le rá Josafát rögtön, nem volt válogatós mint anno Akháb. Volt is rá oka hogy ne legyen :)
Elizeus viszont elküldte az anyjába (pontosabban azt mondta, kérdezze a saját prófétáit, ne őt, de érdemes elolvasni az eredetit ;) ). De amikor az izráeli (azaz a saját) királya is beszállt a játékba, így Elizeus már ráállt hogy megmondja mi a gond. Viszont közölte, hogy ha nem állna előtte mindkét király, akkor a sajátjára is szarna. (A harmadik irályt következetesen figyelmen kívül hagyta, pedig direkt bemutatták neki.) Egy énekest kért.
Megkapta. Ettől ~transzba esett ("az Úr keze lett őrajta", ami ugyanaz), és kijelentette, hogy csináljanak ott meg amott a patakon árkokat.
Hőőööö????? Milyen patak? És hogy csinálok árkot egy folyóvizen?
No, ezért kellenek más fordítások is. A KJV értelmessé teszi a történetet, miszerint: ássanak árkokat a völgyben.
Eztán Elizeus csodát ígér, miszerint az Úr megcsinálja, hogy se szél, se eső nem lesz (mondjuk a szél nem tudom miért fontos a dolog szempontjából), mégis megtelnek az árkok vízzel.
Ha logikusan kezdünk gondolkodni találhatunk okot miért történhet ez meg: hallottatok már, teszem azt - kútról? Karsztvízről?
Mindensetre annyi vizet ígérnek, hogy mindenki és minden állat is bőségesen teliihatja magát. Mi több, Moábot is legyőzik majd! Na, ez volt a lényeg.
Mármint lett volna, mert E. megkergül, és Moáb országának teljes tönkretételét jósolja/parancsolja, aminek semmi értelme, csak egy pszichopata elméjében.
Mindenesetre reggel, amikor a szokásos áldozatot be szokták mutatni, az ásott árkok megteltek vízzel (reggeli csapadék? Harmat, köd, záporocska? Működhet ilyen szélcsapda, még ha szűkösen is).

Közben Moáb lakosai is értesültek a közelgő (közelgő?) haderőről, így felvonultak a határon.
Aznap reggel vörös volt az ég alja. Van ilyen, bár manapság a szmog miatt sokkal gyakoribb a látvány.
Viszont a moábi sereg azt a következtetést vonta le a tükröződő vízfelületről (elég valószínűtlen, hogy annyi víz lett volna...), hogy a három királyok (woah!) összekaptak és egymásnak estek, így könnyű lesz felprédálni őket.
Sajna a rohamot felőrölték az izráeliek, moáb lakói elfutottak, az izráeliták üldözték őket, Kir-Harés városán kívül mindent legyalultak és használhatatlanná tettek (szántóföld telehordása kövekkel, kutak betemetése, hasonló értelmetlen baromságok).
Moáb királya mikor látta vereségét összeszedett 700 embert és megpróbálta "elérni" (azaz lerohanni és megölni) Edom királyát (miért pont azt, a legjelentéktelenebbet?). De nem jött össze neki. Ezért fogta az elsőszülött fiát, és a városfalon feláldozta égőáldozatként. ezen az izraeliták annyira felháborodtak, hogy már nem is kellett nekik az az ország, mind hazamentek.

Hát lehet így befejezni egy sztorit? Hát ezek szerint...




PS: Utólag esett le: ahol a zsidó sereg ás, az folyó / völgy. Folyó-völgy. Folyóvölgy. Nem csoda, ha vizet találnak - talajvizet!