Hadassé felakasztat két embert

Eszter könyve azon két könyv egyik a Bibliában, amiben egyáltalán nem szerepel a Biblia istene (a másik az Énekek Éneke). Elöljáróban idézzük a híres egyházfi, Martin Luther szavait: "The book of Esther I toss into the Elbe. I am such an enemy to the book of Esther that I wish it did not exist, for it Judaizes too much and has in it a great deal of heathenish naughtiness."
Érdekesség továbbá, hogy ebben a könyvben használja a héber eredeti a "zsidó" szót.
A 10. fejezet furcsa csonk, lehetséges, hogy a legrövidebb fejezet mind közül. Ennek oka, hogy e könyv először majdnem kétszer olyan hosszú volt, mint ma: ugyanis latinul odahamisítottak a héber szöveg végére. Íme a Biblia X(


Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (olyanok nyomán vélhetjük így, akik minden valószínűség szerint sosem olvasták a szöveget)

Ahasvérus idejében történt eme nevezetes eset. (Ahasvréust a görög változat Artaxerxés-el azonosítja, ami az egyetlen nyom lehetne, hiszen Ahasvérus nevű perzsa király sosem létezett. A rosszabb, hogy Eszter és Vasthi létezése is merőben kétséges, minden megtalált bizonyíték abba az irányba mutat, hogy pusztán mitológikus alakok.) Ezen uralkodó 127 tartományban uralkodott "Szerecsenországtól Indiáig". Ami még akár igaz is lehetne kiterjedésére nézve (bár egy pontos térképnek a pontosan megjelölt időszakból örülnénk), de 127 tartomány? Jó egy százassal meg lett toldva, úgy számoltam a térképen amit találtam.
Az uralkodó fővárosa, Susán volt. Nos, a helyes írásmód Susa. És csak az egyik fővárosa volt Perzsiának, ugyanis kettő volt az országnak. Puff, apokrif.
Ahasvérus uralkodásának 3. évében nagy lakomára hívta összes elöljáróját (ez tekintve a birodalom nagyságát alig hihető) és azok (közvetlen?) beosztottait. A fejedelmeket Persia és Média hatalmon lévőivel azonosítja, ami érdekes, hiszen most a birodalmakról beszél, vagy a tartományokról? Ha az országokról, akkor teljes tévedésben van, ha a tartományokról, akkor nem "minden fejedelmének". Bár lehet ósdi szövegszerkezet is.
180 napon kerezstül tartott a vendégség, ami alatt A. gazdagságával dicsekedett. Aztán mindenkinek, aki a palotában volt 7 napra szóló lakomát rendezett. Mindnekinek? Gondolom a takarítók és a szakácsok örültek. Várj, ők nem számítanak bele a mindenkibe? Ki tudja már? A lakoma a királyi palota kertjében lett megtartva.
Aztán következik a felsorolás, milyen gazdag volt a király. Ugorjunk.
Kötelező volt, hogy nem volt kötelező inni. Ez királyi parancs volt!
Ugyanezen palotában ugyanakkor Vásti királyné a palotában lévő nőknak adott lakomát. Ezek szerint a nők tutira nem tartoztak a "mindenki" alá.

A 7. napon a király már totál részeg volt, hirtelen felindulásbl elküldött Vástiértm hogy megmutassa szépségét az ottlevőknek (akik ezer százalék, szintén eláztak).
Csakhogy Vásti nem akart menni (a hagyomány szerint arról van szó, hogy pucéron kellene táncolnia a tömeg előtt), akárhogy is unszolta a 7 udvarmester. Ezért megharagudott rá a király. Rögtön meg is kérdezték a "időmérő bölcseket", akik ott a törvénytudók, hogy mit kell ilyenkor tenni?
Azok kijelentették, hogy a királynő nem egyszerűen a királyt sértette meg, de egy olyan alapvető dolgot, minthogy az asszony TOTÁLIS engedelmességgel tartozik a férfinak. És mi lesz, ha ezt meghallják a többi nők, és ez a viselkedés elterjed! Jejj lesz akkor!

MEGJEGYZÉS: A 127 tartomány utólagos beírásnak tűnik, a szöveg többi helyén ezeddig az író nyilvnvalóan Perzsiát Perzsia és Média tartományokból állónak tartja.

A törvénytudók azzal a megoldással álltak elő, hogy Vástitól el kell válni, helyette új feleséget kell választani.
A király úgy is tett: törvényt hozott, amit azonnal szétküldött mindenkinek (amiből persze ma már egy példány sincs meg), hogy a nők teljes engedelmességgel tartoznak férjüknek.
Aztán a király elküldte az apródait, hogy hozzanak neki szép szűzlányokat szerte az országból. Elhelyezésük az "asszonyok házában" (a háremben) történjen. ezek közül fog aztán választani új királynőt.

Susánban ugyanakkor lakott egy zsidó férfi, bizonyos Márdokeus, akit még Jekóniással együtt hurcolt el Nabukodonozor babilóniai király. Ez gyámja (gondviselője) volt Hadassának, másnéven Eszternek, akinek ő a nagybátyja volt. A kislány ugyanis árva volt. Meg szép is volt. Volt egyszer, hol nem volt. El is vitték Esztert is a válogatásra. A főszervezőnek rögtön megakadt rajta a szeme, 7 szolgálóányt rendelt rögtön mellé hogy csinosítsák ki.
Mivel azonban Márdokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el származását. Ami tudtommal rögtön kizáró tényező egy olyan helyen, ahol még az utolsó lónak is az istállóban 10 generációra visszamenően megvannak listán a felmenői. Hát még a királykisasszonyoknak!
No, ezenkívül Márdokeus minden nap elment a háremházhoz, hogy megtudakolja, hogy mennek Eszter dolgai. Ami ugyebár kész lebukás, ha el akarják titkolni Eszter származását.
Végül csak eljött az ideje, hogy Ahasvérus elé menjenek a lányok. Az ehhez szükséges szépítkezés 12 HÓNAPOT vett igénybe. Aztán indultak a lányok, mindenki kapott hozzá olyan felszerelést, amit kért (mi lesz itt, ki mit tud?).
A királynál töltötte a lányka az éjszakát (wink, wink), aztán az asszonyok második házába irányították, és csak akkor mehetett vissza, ha a király név szerint hivatta mikor megkívánta (wink, wink).

Összefoglalva a király végigkúrt mindenkit, beleértve Esztert is. Érdekes, hogy ebbe belement a gyámja. Sőt, nyilván ő utasította Hadassát hogy hagyja magát.

Amikor Eszter kerüt sorra, az első ház háremőre személyesen készítette fel a dologra.
És a végén vajh' kit választott a király? Hát persze, hogy a szegényleányt. Nagy lakomát csaptak. Eszter továbbra sem árulta el a származását senkinek (márminthogy zsidó. De nyilván táncolt pucéran az egybegyűltek előtt, hiszen ez volt a probléma Vástival, a vásottal).

A kiválasztott lányokat megint egybeterelték. Márodkeus (aki ekkor már ugye nem számított Hadassé gyámjának) ott ült a hárem kapuja előtt. (Tuti mindenki perverznek tartotta.) És akkor a király két udvarmestere megharagudott (mire, kire, mi okból?) és merényletet szőttek Ahasvérus ellen.
Ezt meghallotta M., megmondta E.-nek, aki megmondta A-nak, hogy M. azt üzeni, hogy B. és T. mire készülnek.
A dolgot kivizsgálták, a két gyanusítottat felakasztották (no, egy tanú is tanú?). A dolgot megírták a Krónika Könyvében is (mi erről nem olvastunk, megjegyzem csendesen).