Az ország kettészakadása

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

Roboám elment Síkembe, a koronázás színhelyére. Mikor ezt meghallotta Jeroboám - aki még mindíg Egyiptomban volt, még Salamon elől menekült oda - akit szintén elhívtak odament a (leendő) királyhoz Izráel minden vezetőjével, és azt mondta, Salamon nagyon sokat követelt a néptől (valószínűleg magas adók, ilyesmi), így jó lenne ha csökkentené a kirótt terheket (ami érdekes, hiszen Salamon uralkodása alatt elméletileg a nép úszott a pénzben és gazdagságban.).
Az azt mondta, hogy 3 nap múlva jöjjenek vissza, addigra eldönti, mi legyen.
Roboám kikérte a vének tancsát, akik már apja korában is tanácsadók voltak. Azok azt mondták, ha enged a népnek azzal megszilárdíthatja a hatalmát.
De ez nem tetszett neki és azon ifjakkal akikkel együtt nevelkedett elkényeztetve. Azok arra bíztatták, hogy mondja meg nekik, hogy apja (Salamon) hozzá képest értéktelen kis senki volt, nehezítse csak meg még jobban a dolgukat!
És Jorobeám mikor a nép visszatért a válaszért az ifjak hőzöngését vágta az arcukba. A követek ugyan tiltakozni próbáltak, de Jeroboám döntését valójában az Úr hozta (amit persze nem árult el senkinek, mert igazságos és szerető isten Ő), így mondhattak akármit, végül el kellett kullogniuk.
Az eredmény az lett, hogy a nép azt mondta magában: ha ezt akarja, akkor boldoguljon most már egyedül, találjon mást akinek parancsolgathat. Így Roboám csak azokon uralkodhatott, akik Júda városaiban laktak (a törzs, vagy az ország? - nem mintha nem lehetne egyértelműen eldönteni, de akkor is kikívánkozik). És mikor elküldte Roboám az adószedőjét azt halálra kövezték. Ezt látva Roboám gyorsan mindenét szekérre pakolva visszahúzódott Jeruzsálembe.
Így szakadt ketté az ország "és van így mind a mai napig".
Dávid házát egyedül Júda nemzettsége követte, a többiek felkenték maguknak Jeroboámot királynak.
Jeroboám / Roboám... csak nem ékes példa hogy kitalált nevek?
Mikor Roboám beért Jeruzsálembe összeszedte a rendelkezésére álló seregeket, mely sereg 180,000 "válogatott férfiút" számlált. Hát én nem tudom, de Izráel nem volt olyan nagy ország, és annak az 1/12 részéből ekkora sereget kiállítani... A célja e sereggel az volt, hogy visszahódítsa a levált területeket.
Csakhogy az Úr beszélt Sémajához, hogy mondja meg Roboámnak, hogy az ország kettészakadása az ő műve, ne merjenek tenni ellene! (Mondjuk képzeljük el a másik sereget, ami 10 törzsből állt... Nem mellesleg található itt egy utalás, miszerint a benjáminiták törzse is Júda királyságába tartozott.)
Jeroboám pedig felépíttette Síkemet mint új fővárost, valamint építtette Pénuelt is.

No álljunk meg. Síkemet most építik, de Roboámot ott kenték fel királynak? Ez hogy jött össze?

Jeroboám elgondolkozott. Az éves nagy áldozatbemutatások Jeruzsálemben történtek, így mikor elékezik az idejük a nép - úgy okoskodott - szó nélkül vissza fog térni Dávid leszármazottjához, és akkor neki vége. Összehívott hát egy tanácskozást, amin azt ötlötték ki, hogy csinálnak két aranyborjút (miért mindíg borjú?) azon istenek képre, akik kihozták őket Egyiptomból. (Hm, elég képlékenynek tűnik itt a zsidók vallása.) Az egyik szobrot Béthelbe, a másikat Dánba rakták.
És jajj, a nép elment ezekhez.
Aztán a többi szükséges cuccot is megszervezték (a "magas helyek templomát" - emlékszünk, az ígért földbe való belépéskor kijelöltek két hegyet, az egyikről Mr. Isten áldást osztott, a másikról átkokat szórt -, papságot - akik nem léviták voltak -, és egy új ünnepet - feltehetően az elszakadás napját ünnepelték vele, az ünnepet a 8. hónap 15 napján tartották).

Történt egyszer, hogy "isten embere" ment Júdából Béthelbe az Úr parancsára, Jeroboám meg éppen áldozatot készült bemutatni (a Bétheli aranyborjú előtt). És akkor az Úr utasításai szerint kiáltott az oltár (körül állók) felé, és azt jövendőlte neki, hogy Dávid leszármazottától egy fiú születik, azt Józsisnak nevezik majd el, aki majd feláldozza a (szentségtelen) hely papjait.
Kérem, ez Mr. Isten félreérthetetlen jóslat/parancsolata emberáldozat bemutatására!
Úgy folytatta, hogy még ugyanaznap csodát is tesz hogy bizonyítsa ez az Úr akarata: kettéreped majd az oltár és leborul róla az áldozatbemutatásból maradt hamu (amit elméletileg rendszeresen letakarítottak, szóval rögtön az áldozatbemutatás végén kéne ez megtörténjen).
Na, erre Jeroboám rögtön elrendelte a próféta elfogását. De ahogy ott mutogatott azon nyomban elsorvadt a keze. És nyomban kettéhasadt az oltár és ledőlt róla a hamu.
Namost a jóslat máris tropára ment, hiszen a gyerek még sehol. A tűz meggyújtása előtt meg nem lehetett az oltáron hamu. Khm.
Erre a király kérte a prófétát hogy legalább a kezét csinálja vissza. És az visszacsinálta. Aztán a király meghívta ebédre, mondván meg akarja ajándékozni. De az visszautasította, mondván az Úr meghagyta, hogy ahova megy ott ne egyen, ne igyon, és ne menjen vissza azon az úton amin odament. Azzal elhagyta Béthelt egy másik úton kimenve a városból. Ez mellesleg igen szigorú értelmezés, hiszen az utas rész ezek szerint kizárta, hogy pl. bemenjen egy házba, majd az egyeten ajtaján jöjjön ki ismét.
Csakhogy lakott Béthelben egy öreg (azaz tapasztalt és elismert) próféta, akinek a fia elmondta, mi történt épp az előbb. Erre rögtön felkelt és kérdezte merre ment, hogy utólérje (a szövegben az egyes és többesszám a fiú esetében csúnyán össze van keverve). Felnyergeltetett egy szamart és ment isten embere után.
Azt egy cserfa alatt ülve találta meg, kérdezte, ő-e az, az mondta, hogy igen. Erre mondta neki, hogy menjen vissza vele, egyenek. Az meg ismét elmondta a magáét miért ne lehet. De erre az öreg próféta azt mondta, hogy tudvalevő, hogy ő is próféta, és hogy Mr. Isten neki meg azt mondta, hogy hívja vissza. De persze hazudott.
Csakhogy erről persze semmit nem lehetett tudni, és a bizonyított prófétáknak mindenki mindig hitt, így ketten visszamentek és ettek.

Fontos dolog derül ki egyébként a történetből: Jeroboám földjén egyetlen nap alatt át lehett kelni, azaz hiába bírt 10 törzs felett uralommal, az ország maga pirinyó lehetett. Képtelen tódítás a többszázezres hadseregek és a többi kijelentések.

Érdekesség, hogy prófétaként emlegeti mindíg az Izráelbeli fickót, és isten embereként a Júdából jöttet.
Amikor pedig végeztek akkor a próféta azt mondta isten emberének: Nye-nye, most megszívtad, átvertelek, bibibí! Nem fognak rendesn eltemetni!
Aztán felnyergelte a visszahozott próféta (itt már prófétának hívja, nem tudom miért vált vissza, eddig olyan szépen használta a két különböző megnevezést :( ) szamarát, és az ment. Aztán útközben jött egy oroszlán és megölte a fickót. A test mellett meg békésen ott álldogált az oroszlán és a szamár. Ráadásul nem is kevés ideig lézengtek így (és az oroszlán nem kezdett enni sem), mert mindenféle arrajárók látták e jelenetet, és mesélték a vén próféta városában, aki nagyon is elégedett volt a dolgok ilyetén alakulásával. Azzal szólt a fiainak hogy menjenek el a tesétért, és azok mentek. Mikor megtalálták felrakták a szamarukra (a szamár és az oroszlán még mindíg ott lebzselt), visszavitték a városba és ott eltemették a vén próféta barlangjában (a zsidók mindíg barlangokat használtak mauzóleumnak), meg is gyászolták.
"Azonban" eme történet után sem tért meg Jeroboám "az ő gonosz útjáról" (ami szerintem érthető, hiszen az ő prófétája épp most nyomta le a rivális király prófétáját), és továbbra is nem-lévitákat nevezett ki papnak, bárkit aki jelentkezett felszentelte. És ez lett az oka annak, hogy Jeroboámot és minden leszármazottját megsemmisítették.

Ha akad tanulsága ennek a történetnek, akkor az bizonyára az, hogy a büdös életbe' ne higyj mások szavának, még ha próféta is az illető. Éljen az anarchia! Érdekes, hogy a hazugságért a másik prófétát, aminek eredményeként egy prófétájára le kell súlytania egyáltalán nem bünteti Mr. Isten. Mert ez így igazságos.

És történt ekkor, hogy megbetegedett Abija, Jerobomám fia. Erre J. szólt a feleségének hogy vegyen álruhát és menjen Silóba, Ahija prófétához, aki anno megjósolta neki hogy király lesz. Ajándékként kenyeret, pogácsát és mézet vigyen, ő majd meg tudja mondani mi történik a gyemekkel.
Így is tett az asszony. Csakhogy Ahija addigra már megvakult örgségére. Ráadásul az Úr is megmondta neki, hogy Jeroboám felesége jön hozzá, ezt és ezt fogja kérdezni, ezt meg azt kell válaszolni. PLUSZ még Ahija a lépteiről is felismerte a nőt. Rögtön feltette a kérdést miért tettete magát másnak?
Aztán úgy folytatta: a válasz egyébként az, hogy seggfej voltál, most megöllek benneteket mind, azt üzeni az Úr. (A KJV szerint Jeroboám egyik bűne az volt, hogy "a falra pisált". Ami talán azt jelenti, hogy a saját népének tett rosszat?) És aki a városban hal meg Jeroboám családjából azt a kutyák zabálják fel, és aki a városon kívül, azt a madarak. Temetésben nem is érdemes reménykedni.
Az asszonynak meg megmondta, hogy menjen haza, hogy meghalhasson a gyerek. Az ugyanis akkor fog megtörténni, mikor átlépi a városhatárt. (Én üzentem volna, hogy azonnal elköltözünk egy másik városba.) A gyerek lesz egyébként az egyedüli, akit Jeroboám leszármazottai közül sírba temetnek, szóval gyász lesz a halála miatt, de valójában örüljetek, mert nem láttok ilyet többet!
Valamint az Úr választ majd, sőt, máris választott új királyt Izráel (a 10 törzs országa) számára.
És mivel "Aserákat" csináltak maguknak (feltételezem ezek a bálványok) ezért a területükről ki fogják szorítani őket más népek.
Az asszony meg ment haza, és ahogy belépett a házba (nem a városba! újabb bukott prófécia. Bár értelmezhető úgy is, hogy teljesült.) a gyerek meghalt, aztán eltemették.
Jeroboám egyéb tettei (a csatái) a Krónika Könyvében vannak megírva (a Krónika 2. Könyvének 13. fejezetéről van szó, köszönjük az előrejelzést Léo Taxilnak)
Jeroboám 22 évig uralkodott, utóda fia, Nádáb lett.

Júdában Roboám uralkodott, 40 évesen került trónra, 17 évig volt király, fővárosa Jeruzsálem volt, anyja neve Naama, aki Ammon leszármazottja volt.
És Júda még elődeinél is hatalmasabb bűnöket követett el, amikkel természetesen az Úr egyre növekvő haragját vonta magára. Ugyanis ők is építettek maguknak "magaslatokat", meg "faragott képeket", meg "Aserákat" minden magasabb "halmon" és minden zöldellő fa alatt(?).
És férfiprostik is voltak az országban, és a kiűzött pogányok módjára tettek-vettek.
Aztán Roboám uralkodásának 5. évében jött Sisák egyiptomi király Jeruzsálem ellen, és kifosztotta az Úr házát és Salamon kincstárát, mindent elvitt ami mozdítható volt, többek között az arany pajzsokat, amiket Roboám kénytelen volt réz pajzsokkal helyettesíteni., amikkel a palotaőrséget szerelte fel. Na most akkor ez csereüzlet volt, nem is lerohanás?
A következő sorból kiderül mi volt: eme szent tárgyakat valami spéci raktárban őriztette, és mostantól csak akkor hozták elő ha mentek az Úr házába ügyködni valamit.
A többi tette Roboámnak Júda királyainak Krónika Könyvében vannak megírva (akkor a Krónikák 1-2-t eredetileg a Júdaiak írták, és itt lenne a bizonyíték, hogy a kettőt nem lett volna szabad kettéválasztani? Persze mivel apokrifnak kellett bélyegeznünk a könyvet...).
Roboám és Jeroboám meg folyton háborúztak (holott az Úr megüzente hogy ne tegyék, khm).
Aztán meghalt, a következő király Abija lett, aki a fia volt. (Abija, Ahija, már megint nehézség a nevekkel, haj!)