Jób könyve - a Job well done

Mit érdemes tudni Jób könyvéről? Elöljáróban annyit, hogy Mr. Sátánról itt derül ki, hogy kicsoda. És nem tudni, mikor játszódik. Sokan úgy tekintenek rá, mint egy filozófáló színdarabra. Lássuk, igazuk van-e?

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (olyanok nyomán vélhetjük így, akik minden valószínűség szerint sosem olvasták a szöveget)

Úz földjén élt egy Jób nevű ember, tök jó fej az Úr szemében. 7 fia és 3 lánya született. Volt ezenkívül 7,000 juha, 3,000 tevéje, 500 marhája, 500 szamara, rentgeteg cselédje; "és ez a férfi nagyobb volt keletnek minden fiánál". (milyen szempontból? a kínai császár fogadok, hogy gazdagabb volt!)
Jól életek, és Jób még akkor is mutatott be áldozatot, ha nem volt benne biztos, hogy szükséges. Elvégre a gondolatbűn nem látszik!
És egy napon isten fiai (!) eljöttek, hogy hízelegjenek az Úrnak. köztük volt Sátán is. Szóval Sátán egy angyal. Nem patás-szőrős-vasvillás fenevad, hanem egy angyal.
Az Úr érdeklődött Sátánnál, honnan jött. Afféle udvarias csevegés, amivel viszont elárulja, hogy dunsztja sincs.
Sátán azt válaszolta, hogy bejárta a Föld minden zegét-zugát.
Erre az Úr: - Akkor biztos láttad hívemet, Jóbot is! Ugye milyen tökkkéletes?
Mire a Sátán: - Istenfélő? Hát persze, hiszen lépten-nyomon segíted őt, egyengeted az útját, fogod a kezét a kis buksinak! De kezdd csak el szivatni, tutira átkozni fog ("szemtől szembe").
Erre az Úr azt mndta, Sátán csináljon vele, amit akar, de Jóbot magát nem bánthatja (nem nyújthatja ki rá a kezét).
Sátán lelépett a partiról.
Jób családja (Jób és felesége nem) eszegetett Jób elsőszülött gyerekénél (így megy a szerkesztés a Bibliában...), mikor követ érkezett Jóbhoz. Az egyik szolgája volt. Csak ő maradt életben azok közül, akik az ökreit és szamarait őrizték - az állatokat pedig elhajtották a sabeusok.
Még be sem fejezte, jött egy másik is. Az arról adott hírt, hogy a káldeusok lenyúlták a tevéket, az azokat őrzőket levágták.
Még be sem fejezte, beesett egy harmadik. Kiderült, Jób családjára rádöntöte a házat egy hirtelen támadt nagy szél. Mind meghaltak.
Jób áldotta az Urat, hogy mindenét elveszítette.

Megint hízelkedés-nap volt az Úrnál. Az Úr megint nem tudja, hol járt Sátán. A válasz megint ugyanaz. Az Úr megint ugyanazzal henceg. Sátán most azzal jön, hogy ja, persze. Végülis Jób örül, hogy él. Egy embernek az a legfontosabb. Szóval nézzük meg, mi van, ha őt magát éri a baj? (Úgy tűnik az "él" inkább azt jelenti: él és egészséges.)
Az Úr belemegy, azzal a feltétellel, hogy nem ölhetik meg Jóbot. Kérdem én, akkor hogy lenne képes átkozódni? Biztos szellemkén, mint Sámuel. Netán a lényeg a kitételben, hogy Jób nem tudhatja meg, hogy az Úr a felelős az őt érő csapásokért?
Sátán mindenesetre kapott az alkalmon, és fekélyeket varázsolt Jóbra. (Valaki másnak is feltűnt a párhuzam Mózes varázstrükk-sorozatával?)
Erre Jób fogott egy törött edénycserepet, és azzal vakargatta magát "a hamu közepén". (?)
Erre előjött a felesége, és azt mondta: Most is olyan nagyra vagy? Átkozd meg az Urat, akkor végre meghalsz! (?)
A másik verzió (nm igazán eldönthető), hogy a feleség azt mondja, ha valóban hű az istenéhez Jób, akkor meg kell átkozza azt.
Jób azt felelte, hogy a rosszért ugyanolyan hálásnak kell lenni, mint a jóért, hiszen mindkettő az Úr műve.

Jób három barátja is hallott a Jóbbal történtekről, elmentek hozzá vigasztalni. Mikor meglátták majd' a szívük szakadt meg. 7 nap és 7 éjszaka üldögéltek ott vele szótlanul, mert nem akarták zavarni kínjaiban (hát nem vígasztalni mentek?).
Aztán Jób megátkozta a napot mikor megszületett.
Jób megemlíti a leviathánt.
Átkozza az anyját, átkozza Istent hogy nem hagyta meghalni már csecsemőként, vagy nem fogyatékosnak teremtette, megátkozza Isten amiért a nyomorultakkal úgy bánik, ahogy (köztük ővele), , megátkozza Istent azért amit vele az elmúlt fejezetekben tett.

Könyv vége, a Sátán győzött.