Sex & Violence

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

Szintén még akkor, mikor nem volt királya izrael népének történt az alábbi eset:
jövevényként (vendégségben? más törzsből származottan?) járt egy lévita az Efráim hegyénél. E lévita ágyas nőt (= szeretőt) szerzett magának a júda nemzettsége által uralt Betlehemből.
Az ott is lakott állandó kurvaként, de egyszer hazalátogatott apjához 4 hónapra.
Mivel eddig elmaradt a lévita (aki a nő "férjének" tekintette magát) utánament hogy visszavigye.
A nőnél szívesen fogadták (szülőkkel lakott) látva ki érkezett (egy pap ugye jó fogásnak számított).
Három napig volt a pap vendégségben.
A negyedik nap korán kelt, indult volna haza, de a lány apja még marasztalta, marasztalta még két napig. Marasztalta volna még tovább is, de a pap a nővel és csomagjával inkább elindult késő este is. Hiába, jó volt a hangulat.
El is ért Jeruzsálembe (amit akkoriban másként hívtak), csomagja két szamarán, és a "felesége" mellette.
Hirtelen mellette termett a (hímnemű) szolgája (ez hogy került ide?), és az óvta urát hogy abban a városban megszálljanak, mert ott nem laktak izraeliták. Javasolta, menjenek inkább tovább Gibeába.
A levitának eszébe jutott, hogy akkor talán még Rámába is eljuthatnak ha kilépnek.
Végül a naplemente Gibeában érte őket, amit akkoriban Benjámin törzse uralt.
Mivel senki nem ajánlott nekik szállást (mitől tűntek volna fel egy városban? mentek volna egy fogadóba!) a piactéren készültek megaludni (valószínűleg a város főtere és központja egyúttal).
Ahogy ott rendezkedtek jött a földekről jó későn egy gazda aki - minő véletlen - eredetileg az Efraim hegyről származott. Megkérdezte mit csinálnak ott, azok elmondták hogy úton vannak hazafelé, voltak amottan, iten meg senki nem ad nekik ingyenszállást.
Az öregember megsajnálta őket, és hogy mégse kelljen az utcán aludniuk (mondták neki hogy másuk mindenük megvan) elhívta őket magához.
Ahogy ottan mulatoztak (nem ám szép nyugodtan vendégeskedtek, ez a lévita folyton mulatozott mindenhol!) a város férfilakói, "Béliál fiainak emberei" (bármit is jelentsen ez, lehetne akár egy földesúr neve is) körülvették a házat és követelték, hogy hozza ki az öregember a frissen érkezetteket "hogy megismerjék őket" (= hogy megerőszakolhassák őket).

Namost én nem tudom kinek dereng fel Lót története, de a második kérdésem, miféle ízlésük volt az ittlakóknak? Az angyalok lehettek talán szépségesek, de ez egyike a nép saját papjainak (bár abból egy elég erkölcstelen fajta), és épp koszos-büdös a hosszú úttól!

Hát, mindenesetre kiment az öregember (a ház ura), és kérte a csőcseléket (mint Lót), hogy ne zaklassák nagybecsű vendégét (mint Lót). És erre felajánlott két leaányzót a tömegnek (mint Lót): a saját egyszem lányát (eddig hasonlóan mint Lót) és vendége ágyasát (na ez már nem olyan mint Lót. Hogy jön ahhoz, hogy vendége tulajdonát ajánlgassa, és miért nem szól ez ellen a pap?).
De a tömeg nem hallgatott a férifra (mint Lótnál), ezért a pap kivitte az ágyast (figyelitek egyszeriben hogy nem a felesége!?) és odaadta a tömegnek (na ez még sokkal rosszabb mint Lót). Éljenek a pappok, kiálthattt a tömeg és egészen hajnalig baszták a csajt (meg még "gonoszul is éltek vele" akármit is jelent az).
A nő nagy nehezen eltántorgott hajnalban a "vendéglátójuk" házához, majd a küszöbön összeesett (mondjuk hogy elájult). Reggel így talált rá az ő ura.
Akkor mondta neki, pattanj asszony!, de az nem felelt, így csak feltette az egyik szamárra és elvitte haza.
Otthon a csajt 12 darabra vágta és mindegyik darabot izráel más törzsének postázta.
Miután a népek megkapták a "küldeményt" nekiálltak tanácskozni ezen a förtelmen.

Végül felvonult izráel összes népe "az Úrhoz Mispába". Nyilván papi tancsot kérni. Csakhogy kinek adták át a holttest tizenketted részét, amikor a törzseknek nem volt hivatalos vezérük, s az izraeliták szétszórtan, szolgasorban éltek, a filiszteusok igájába? Ne felejtsük el, hogy ez közvetlenül Sámson halála után történt, amikor a filiszteusok a legkegyetlenebb rabságban tartották a zsidókat. Hogyan gyűlt össze a tizenkét törzs? Miként tűrhették uraik ezt a népes fegyveres gyülekezetet (400,000 gyalogos, fegyverforgatásra képes férfiú volt gyűlt össze a vezéreik előtt)?
Kis számíolás a Szórakoztató Bibliából:
""Ha feltételezzük - írja Voltaire -, hogy a törzseknek egyenlő lélekszámuk volt, akkor mindegyiknek harmincötezer-négyszáztizenhat katonája lehetett. Ha pedig ehhez hozzáadjuk az öregeket, a nőket és a gyermekeket, akkor mindegyik törzs száznegyvenegyezer-hatszázhatvannégy személyből állt. Ez a tizenkét törzsnél összesen egymillió-hatszázkilencvenkilencezer-kilencszázhatvannyolc emberre rúg, a levitákról nem beszélve. Ilyen óriási tömeg rabságban tartásához - amely között négyszázhuszonhatezer fegyveres akadt - legalább nyolcszázezer jól felszerelt katonára lett volna szükség. És hogyan hagytak volna fegyvereket a rabszolgáknak uraik, mikor Sámuel első könyvének 13. fejezetében ez áll: "És kovácsot egész Izrael földén nem lehetett találni, mert a filiszteusok azt mondák: Ne csinálhassanak a zsidók szablyát vagy dárdát. - És egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és sarlóját." (19-20. vers.)
A biblia e két részlete ellentmond."

Az összesereglett tömegben persze ott voltak a benjáminiták is, kérték mondja el valaki pontosan mi történt.
A mi levitánk el is adta a dolgokat e szavakkal: "Megaludtunk útközben én és a szeretőm Gibeában, ami Benjamin törzsének fennhatósága alá esik. És akkor körbevették a házat ahol megszálltunk, és meg akartak ölni engem (valóban?), de csak a szeretőmet tudták bántani, aki ebbe belehalt (valóban?). Erre feldaraboltam a szeretőmet és szétküldtem a darabokat a 12 törzsnek, hogy mindenki ássa milyen gyalázatos dolog történt. Most tehát ítéljék el a bűnösöket!"
A nép pedig azt mondta, most rögtön elindul és büntet. Sorshúzással döntötték el, kik biztosítsk az utánpótlást és kikből álljon voltaképpen a sereg.
És követek indultak a benjáminiták minden részéhez kérdvén "hogy tehettétek ezt?" (miért nem kérdezték a már ottlevőket?) "Adjátok ki a tetteseket mind hogy kivégezzük őket!" - de a benjáminiták a fülük botját sem mozgatták.
Helyette 26,000 fős sereget állítottak ki a többi törzs egyesített ereje ellen (ha, ha. Mégis mire számítottak?), akikhez 700 válogatott balkezes mesterlövész-parittyás járult - és minő véletlen pont ennyien voltak voltaképpen Gibeon lakói, és így az eredeti erőszaktevők!

Nem fölösleges megjegyezni, hogy az első elbeszélés szerint a város valamennyi férfi lakosa megbecstelenítette a szerencsétlen asszonyt. Ez a szörnyű erőszak, amelyben részt vett a város egész férfilakossága, egész éjszaka folyt. Egyetlen éjszaka alatt, ha csupán a hétszáz válogatott, balkezes gibeai harcost tartjuk bűnösnek, és ha a gaztett nyáron és nem télen történt, amikor az éjszaka legfeljebb tíz óráig tart - akkor bizony ezek a veszett legények igen gyors munkát végezhettek. A szerencsétlen asszony nyilván nem védekezhetett ennyi támadóval szemben, és hamarosan érzéketlen hústömeggé változott, amelyre rárontottak a nyomorult támadók. Még így is álmélkodva számítjuk ki, hogy óránként hetvenen gyalázták meg a pap ágyasát! Egy percnél kisebb idő jutott mindegyikre (persze ha mindegyik egyesével ugrott a nőre)! (a számításért köszönet a Szórakoztató Bibliának)

Az izraelita sereg pedig 400,000 főt számlált akik szembeszálltak a benjáminitákkal, mind fegyverforgató férfiak. Továbbra is egy megszállt ország szolgasorban lévő népéről beszélünk.
Ez a sereg aztán elment Béthelbe megkérdezni az Úrtól melyik részük támadjon először. Az pedig mondta nekik, hogy Júda törzse legyen az.
Így hát hadrendbe állt mindenki Gibeánál.

Az első összecsapás alkalmával a benjáminiták levágtak 22,000 izraelitát. De azok nem futottak meg. De kérdezték az Urat, folytassák-e a harcot, az pedig mondta, hogy igen.

Másnap a benjáminiták 18,000 izraelitát vágtak le.

A nagy ismételt veszteség miatt a népek elmentek rimánkodni Béthelbe és áldoztak ott sokat.

Akkoriban Béthelben volt ugyanis a frigyláda, ami körül Fineás, aki Eleázár fia, aki Áronnak fia teljesített szolgálatot. Ez ugyanaz a Fineás, akit Mózes életében láthattunk, amint egyetlen dárdadöféssel felnyársalta a zsidó Zimrit és a szépséges midiánita Kozbit, éppen amikor a szerelmespár a legmeghittebben turbékolt. Mózes negyedik könyve, amely 25. fejezetében hivatalos beszámolót nyújt a levita e hőstettéről, a döfködő Fineást kifejezetten így említi: "Eleázár fia, Áron pap unokája." (7. és 11. vers.) Ez az eset Moáb országában történt, mielőtt a zsidók az ígéret földjére érkeztek, s jóval korábban, mintsem átkeltek a Jordánon. Sok víz lefolyhatott Zimri és Kozbi felnyársalása és a benjáminiták elpusztítása óta - ami pedig Sámson halála után történt, és a Bírák könyvének befejező eseménye!…
Nem felejtette el az olvasó, hogy az Egyiptomból való kivonulás idején húszéves vagy idősebb izraeliták közül csupán Józsué tábornoknak és Káleb úrnak engedélyezte Jehova azt a kegyet, hogy Kánaán földjére lépjen. A biblia közli, hogy Józsué száztíz esztendős korában halt meg. Ha a negyvenéves sivatagi vándorlást hozzáadjuk ahhoz a húsz esztendőhöz, amennyi a vörös-tengeri átkelés idején lehetett, akkor kiderül, hogy hatvanéves korában lépett Mózes örökébe. Ennélfogva ötven évig vezette és kormányozta a zsidókat.
Most fussuk át Józsué és a Bírák könyveit, és számítsuk ki, mennyi idő telt el a Jordánon való átkeléstől, ahol jelen volt az apját, Eleázárt kísérő ifjú és tüzes Fineás, egészen a benjáminiták lemészárlásáig.
Józsué kormányzása - ötven év. A Bírák könyve 2. fejezete 10. verse szerint azután "támadott más nemzetség őutánok, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izraellel". Ez legalább húsz évet jelent. Következik a zsidók első rabsága, Kusán-Risathaim mezopotámiai királynál - nyolc év. Szabadulás, Othniel bíró kormányzása - negyven esztendő. Második rabság, Eglon királynál - tizennyolc év. Hála Ehud bírónak, lerázzák a moábiták igáját, és hosszú időre nyugalom köszönt isten népére - nyolcvan év. Harmadik rabság, Jábin királynál - húsz év. Debora asszonyság és Bárák diadala, újabb nyugalom - negyven év. A midiániták ismét megjelennek a színen, negyedik rabság - hét év. Gedeon hivatása, szabadulás - negyvenéves béke. A zsidók újra rabigába esnek: ez alkalommal a kényúr közülük kerül ki. Abimélek zsarnoki uralma három esztendeig tart. Thóla bíró kormányzása - huszonhárom év. Jáir bíróé - huszonkét év. Hatodik rabság, az ammoniták uralma alatt - tizennyolc év. Szabadulás Jefte által, és e bíró kormányzása - hat év. Három másik bíró békés kormányzása: Ibsán hét évig, Elon tíz évig, Abdon nyolc évig. Hetedik rabság, a filiszteusok első igája - negyven év. Sámson bíró hőstettei és kormányzása - húsz év. Összesen négyszáznyolcvan év telt el tehát a Jordánon való átkelés és Sámson halála között. Ebből az következik, hogy Fineás főpap legalább ötszázéves volt, amikor Zebaoth-Jehovához imádkozott a benjáminiták ellen, amikor az éghez fohászkodott bosszúért az efraimi levita ágyasa miatt, akit egyetlen éjszaka hétszáz megdühödött gibeai férfi erőszakolt meg… Íme, így fest a történelem!
Tévedésről nem lehet szó; a Bírák könyve 20. fejezetének 28. verséből teljesen világosan kiderül, hogy ez nem névrokonság.
(A számításokért köszönet a Szórakoztató Bibliának).

Szóval ez a Fineás megígérte, hogy másnap majd győzni tudnak.

Az izraeliták hát mindenfelé "leseket vetettek" (ti. hadtesteket rejtettek el) Gibea körül.

A 3. napon megint a benjáminiták kezdtek jobban, 30 izraelitát kaszaboltak le (kicsit kissebb a szám, de ott van). De ez csak csel volt az izraeliták részéről hogy kijebb csalogassák a benjáminitákat. Aztán 10,000-es sereggel jól megverték őket. (hová lett a 400,000-es sereg kérdem viszont én). Pontosan 25,100 benjáminita halt meg.

Ehhez jött még hogy a "lesben állók" (azaz elrejtett hadtestek) berontottak Gibeába és mindenkit aki ott volt lemészároltak. A megegyezés szerint a várost feldúlók "erős füstoszlopokat bocsátanak fel" (azaz szerintem felgyújtják a várost izibe).

Erre az izraelita erők akik a benjáminita sereggel küzdöttek megkezdték a második visszavonulást. Ennek következtében veszítettek még 30 embert.

Igazam volt, az egész várost úgy ahogy volt felgyújtották.

No, látva a lángokat meg a visszaforduló "menekülő" izraelitákat a benjáminiták rájöttek, hogy tényleg komoly bajba kerültek, akár mind itt pusztulhatnak.

És a menekülő benjámiita sereget vágták lefele, el is pusztult így 18,000 vitéz (azaz fegyverforgató) férfi.

Aztán a benjáminiták maradéka (milyen maradéka?) elérte Rimmon szikláit, de eközben is vesztettek még 5,000 embert. Aztán gibeonig szorították vissza őket, ami alatt 2,000 embert veszítettek a benjáminiták.

Összesen így a benjáminiták közül akik fegyvert fogtak az események során 25,000-en haltak még meg.

Ebben az elbeszélésben a számokkal dobálózó szentlélek egy kissé zavarba esik. Az elején közölte velünk, hogy a Benjámin törzséhez tartozó katonák összesen huszonhatezer-hétszázan voltak, a gibeai markos vitézekkel egyetemben. Ha jól számolunk, akkor pedig ötvenezer benjáminita harcos esett el folyamatosan a szédületes gyorsasággal egymást követő csaták során.

Node még 600 férfi életben is maradt, ők a Rimmon sziklák között bújkáltak még 4 hónapig.

És az izraeliták a benjaminiták összes városát és azok lakóit és ottlévő állatait mind elpusztították a gibeoni csata után.

Tudni kell még, hogy Mispában az izraeliták megesküdtek, hogy egyikük se adja többé lányát benjáminitához.
A csaták után viszont eszükbe jutott, hogy egy nemzetséget most sikerült jól kiírtaniuk, és ezért rinyálatak az Úrnak. Nem ártott volna előre gondolkodni fiúk!
No, de eszükbe jutott, hogy némely benjáminita ott volt Mispában és az ő oldalukon harcolt. De rögtön jött a kérdés, honnan lesz ezen férfiaknak felesége (hiszen a nők a "városokban" maradtak, azokban meg mindenkit megöltek - milyen szép lehetett mikor a benjáminiták a többi törzs oldalán kiírtották saját családjaikat!)?
No, végül rájöttek, hogy az egyik "városból" nem jöttek el a népek Mispába. És az eskü úgy szólt Mispában, hogy aki nincs ott, annak vesznie kell. Szóval el is küldtek 12,000 fegyveres férfit Jábes-Gileádba hogy hányjanak kardélre ott mindenkit, kivéve a szűzlányokat.
A szűlányok 400-an voltak, mint hadizsákmányt hurcolták el őket.
Csakhogy még nem jutott mindenkinek "menyasszony".
Végül kiókumlálták, hogy Silóban épp ünnep lesz, oda elmehettek a benjáminiták akiknek nem jutott nő asszonyt rabolni maguknak. Elvégre nem halhat ki egy törzs sem! Az ebben résztvevők speciális mentességet kaptak a törvényi felelősségrevonás alól.
Így is történt, és a benjáminiták maradéka felépítette a lerombolt városokat, és a többiek is hazatértek.
Itt a vége fuss el véle.


És hogy mi a Bírák könyvének tanulsága? Hát ez: ölj meg egyet - gyilkos vagy. Ölj meg százakat - akkor hős.

Sámsontól a Benjáminiták szörnytettéig.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

A zsidók megint "gonoszul cselekedtek az Úr előtt", így a filiszteusok "kezére adta őket az Úr" - ezúttal 40 évre.

Élt ebben az időben egy Manoah nevű fickó, akinek a felesége nem szült gyereket. De megjelent az Úr angyala, és gyereket ígért neki. Valamint megtiltotta, hogy bármi alkoholt igyon, vagy tisztátalant egyen. A gyerek haját pedi "beretva ne érintse" (és olló? Úgy tűnik akkoriban ez nem volt, vagy beleértették a borotva alá). A gyerekről pedig megígérte, hogy ő lesz, aki kezdi majd megszabadítani a zsidókat a filiszteusoktól.
Az asszony elmesélte az esetet a férjének, az meg kérte az urat, hogy küldje el megint "azt az embert", hogy mondjon többet.
Az Úr pedig "meghallgatta" a kérést, és az angyal megint ment az asszonyhoz - megint a mezőn, megint akkor, mikor annak ura nem volt vele. Az asszony beszaladt a házba és hívta a férjét. Kimentek és beszéltek vele. Kiegészítésként az angyal még megtiltotta, hogy bármit egyen az asszony terhessége alatt ami bortermő szőlőből készül. Pedig milyen finom is egy kis töltike! No, sebaj, van annyi más étel azon kívül!
Akart a férj neki készíteni (ti. áldozni) egy kecskegödölyét, de az mondta, hogy ha marad is, ne neki áldozzanak, hanem az Úrnak.
Kérdezték az illető nevét, de az nem akarta megmondnai.
Végül áldoztak az Úrnak egy kecskegödölyét, és az angyal felszállt a felcsapó lángokban, és többé nem jött el.
A gyerek végül megszületett és Sámsonnak nevezték el.

Ez a Sámson felcseperedvén egyszer meglátott egy lánykát az úton, filiszteus lánykát. Kérte apját, vegye meg neki azt feleségül. Az persze értetlenkedett, hisz' annyi szép leány találtattathatik a zsidó nép között is, miért pont egy filiszteus leányzón akadt meg egy szem fiának szeme? De Sámsonnak jó oka is volt eztet kérni, csak az alkalmat kereste ugyanis hogy beleköthessen az elnyomó filiszteusokba.
Papával és mamával mentek lánykérőbe, és az úton egy oroszlánkölyköt találtak. Ezt Sámson poénból széttépte (puszta kézzel persze hogy még jobban izmozzon).
A visszaúton (mikor hozták a csajt is) elugrott megnézni a bomló tetemet (hiába, sok perverz él a Földön), és látta Sámson, hogy beleköltözött egy méhcsalád. Némi mézet kiszedett a dögből, az úton eszegette, mikor visszaért a szüleihez még azoknak is jutott.
A lagziba elment az apuci is amint az szokás volt.
A filiszteusok 30 társat adtak mellé. Hogy ki mellé? Nem tudni, arról nem szól a fáma.
Mindenesetre Sámson egy találóskérdést rakott fel nekik, amit a lagzi 7 napja alatt kellett megfejteniük. A tét 30 öltözet ruha volt (tekintve, hogy a középkorban volt egy ruhád rajtad, egy váltás és egy ünnepi ez elég soknak számított).
A találóskérdés a 14:14-ben található ha valakit érdekel.
A 30 filiszteus 3 napig agyalt semmire sem jutva. A hetedik napon viszont odamentek Sámson csajához, és megfenyegették hogy megölik, családjával együtt rágyújtják a házat.
A csaj 7 napon át könyörgött a megoldásért (azaz a filiszteusok már rég kifutottak az időből), aztán Sámson megunta a rinyálását, az meg továbbadta a megfejtést (de most már minek?).
Azok megadták a megfejtést, Sámson dühében elment és megölt 30 askeloni férfit (akárkik is laktak ott), lehúzta a ruhájukat és azt adta oda a filiszteusoknak, aztán dühösen hazatért atyja házába, az újdonsült feleség meg férjhezment az egyik filiszteushoz (kétférjűség?).

Néhány nap múltán megnyugodott annyira, hogy némi ajándékkal próbálja kiengesztelni a feleségét (többek közt dugni támadt kedve), de a lány apja nem engedte "bemenni" annak házába. Történt ugyanis, hogy mindeki azt hitte Sámson a történtek miatt elhagyta újdonan asszonyát.
Jószándéka jeléül viszont a volt örömapa felajánlotta ifjabbik lányát pót-feleségként.
Ám Sámsonnak megint felforrt az agyvize, élve elfogott 300 rókát (eltarthatott egy darabig, és jó nagy területet kellhetett bejárni, mert a róka sem terem minden bokor alatt - hé, senki nem kérdezte meg minek gyűjti azt a sok büdös tyúktolvaj állatot?), összekötözte a rókák farkát (nem egyértelmű, hogyan), minden két róka farkai közé égő botot dugott, majd ráeresztette ezt az állatseregletet a filiszteusok gabonájára (aratóidő volt, azaz feltételezhető, hogy dolgoztak is épp a földeken), szőlőültetvényére és olajfa-soraira. Le is égett minden.

A filiszteusok persze zokon vették a termésük elpusztítását, és bosszúból - ha már Sámsonnak az "asszonya" a legfontosabb - rágyújtották a csajra és annak apjára a házukat. Benn is égtek azok.

Erre Sámson jól megverte a gyújtogatókat, aztán elköltözött (szerintem ment hozzá lincselni a tömeg, ő meg kivágta magát és elmenekült, de ez csak szemantika).

A filiszteusok mindenesetre üldözték őt, és a legközelebbi irányba eső városban nagy erőkkel kutattak utána (csakhogy Sámson az egyik barlang-óvóhelyre vette be magát). A város lakói mikor megtudakozódták mi végre a nagy felhajtás kivonultak - 3,000 fő közüllük! - Sámsonhoz, hogy adja fel magát.
Az bele is ment, azzal a feltétellel, hogy nem ölik meg akik elviszik a filiszteusokhoz (mind e 3,000 ember). Ez így rendben is volt.

Amikor viszont közel értek Sámson "széttépte" kötelékeit, felragadott egy "nyers" szamárállkapcsot és azzal lemészárolt 1,000 filiszteust (ha ez monda lenne azt mondanám a mögötte lévő 3,000 emberrel jó kis csapdát állítottak, de nem, a hívők szerint ez betűre úgy történt, hogy egy vacak törékeny csonttal lemészárolta együltő helyében az 1,000 ellenfelet, és közben nem is cserélt fegyvert (pl. egy leölt ember kardját/akármilyét fel lehetett volna venni) - de nem, ez Mr. Isten szava - lenne, ha nem bizonyosdhattunk volna meg, hogy e könyv apokrif koholmány).
Gyorsan csiholt is egy rövid győzelmi rigmust.
Aztán elkezdett panaszkodni az Úrnak, hogy nagyon szomjas, mire az Úr az állkapocsban maradt egyetlen zápfogba lukat repesztett, és annyi víz folyt belőle, hogy bőven ihatott belőle Sámson. Jobb, mint Mózes!
Eztán eltelt 20 esztendő és Sámson bíráskodott.

Sámson egyszer elment Gázába, és betért az első útjába akadó kurvához.
Mikor az ottlakók meghallották, hogy Sámson a városban van összegyűltek az éjszaka alatt, hogy reggel mikor kijön megölik. És ezeknek nagytiszteletű bírájuk Sámson?!?
Sámson pedig éjfélkor felkelt, fogta a városkaput, kiszakította a helyéről, és felvitte a szomszédos hegyre.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Aztán Sámson Sórek völgyébe ért, és "megszeretett" egy nőt ottan. A nő neve Delila volt.
Ehhez a Delilához elmentek a filiszteusok fejedelmei és kérték, hogy tudja meg, miben rejlik Sámson emberfeletti ereje, hogy elfoghassák. 1,100 ezüstöt ajánlottak cserébe.
Delila kérdezgetett, Sámson folyton kitalált valami sületlenséget (mindíg arról, miből kéne a kötelet készíteni).
Egyszer aztán Sámson megunta, és elmondta az igazságot, hogy még sosem vágták le a haját, szakállát, bajuszát.
Erre Delila- megint - szólt a filiszteusoknak, álmában megnyiratta Sámsont - aki mindebből ébredés után sem vett észre semmit -, aztán mikor Sámson kiment a házból a filiszteusok megvakították őt, rabláncra verték, és malmot hajtattak vele (mint a Conan a barbár c. film elején).
A filiszteusok istene Dágon volt.
És megint elkezdett kinőni Sámson haja. És a filiszteusok bár tudták mi lesz ennek a következménye nem izgatták miatta magukat. Csak én találom ezt furcsának, hogy nem nyírták a fickót rendszeresen?
No, végül egy alkalommal valami fogadás volt, és az egyik filiszteus fejes elhozatta Sámsont, hogy "játszon". Nem tudni mit, de ezt mindenki, mind a 3,000 egybegyűlt fejedelem (férfiak és nők vegyesen) nagy élvezettel nézte.
Sámson viszont megkérte az őrá vigyázó gyermeket, hogy vezesse a ház fő támoszlopához. És annak ez nem volt gyanús, egy ilyen speciálisan megfogalmazott kérés. Ezért odavezette. És Sámson fogta a két oszlopot és magáraborította az egész házat.
Sámsont végül a családja eltemette.


Ha valaki nem lenne járatos egyéb mitológiákban (sem) olvassa el az alábbi bekezdésben foglaltakat:

Nem egyéb ez, mint a pogány Héraklész-monda otromba utánzása, ügyetlen és fura plagizálása. Éppúgy nyilván Iphigenia áldozata ihlette az elbeszélőt Jefte fogadalmának leírásában, amely leányának feláldozásával végződött. A teológusok ugyan arra gyanakodnak, hogy inkább a görög mitológia másolta le és hamisította meg a bibliát; de könnyen visszavághatunk pontos dátumokkal, amelyek közül néhányat ők maguk említenek. Véleményük szerint ugyanis a Bírák e könyvét Sámuel írta, Saul idejében. A görögöknél pedig jóval a trójai háború előtt közszájon forgott Héraklész neve. Viszont Saul megválasztása a trójai háború után kétszáz évvel történt. A tiszteletre méltó Petau jezsuita atya szerint Héraklész időszámításunk előtt 1289-ben született, és ugyanez a Petau Sámson hőstetteit csak i.e. 1135-től számítja. Ha feltesszük, hogy huszonöt esztendős korában kezdte pályafutását, akkor 1160-ban született. Még ha el is fogadjuk, hogy e két félelmetes egyén valóban élt - amire nincs semmi bizonyíték -, akkor eszerint Héraklész százhuszonkilenc évvel Sámson előtt született: tehát a teológusok saját kronológiájuk csapdájába estek.

További különbség, hogy amikor Sámson miszlikbe aprította a filiszteusokat és felgyújtotta termésüket, ezt egyáltalán nem elnyomó nemzet iránti hazafiúi gyűlöletéből tette, sem pedig azért, hogy bosszút álljon Jehováért, Dágon istennel szemben. Sámson pusztán egyéni gyűlöletét elégítette ki, ellentétben Herkulessel, aki valóban megérdemli a hős jelzőt.


Élt aztán egy Mika nevezetű fiú. Ennek az anyjának volt 1,100 ezüstje. No, szóval ha nem tévedek nagyot - bár ez nincs a szövegben - megvan Sámson fia, vagy legalábbis Delila fia.
No, ez a fiú lenyúlta a pénzt az anyjától aki azt égre-földre kereste, de aztán visszaadta neki. És nem kapott büntetést.
Az anyja aztán azt mondta, csináltasson abból a sok pénzből egy bálványt az Úrnak. A gyerek visszaadta megint (sokallta?). Az anya meg végül 200 pénzből csináltatott bálványt. A bálvány "Mika házában" állt.
És ennek a Mikának volt egy temploma is. Zsidó templom volt ez. A pap pedig benne Mika egyik fia volt.
Ebben az időben nem volt királya Izráel népének, így törvény sem(?), mindenki azt csinált amit akart, kész anarchia volt.
Egy nap pedig arra járt egy lévita, ki eredetileg Júda törzséből származott/Júda törzsének területén lakott (nem egyértelmű). Állást keresett.
Mika ajánlott neki állást, 10 ezüstpénzt ajánlott egy évre, valamint ételt, plusz egy öltözet ruha is szerepelt az ajánlatban. A levita meg elfogadta az állást.
És mindenki boldog volt ettől.

Ezidő alatt Dán nemzetségének még mindíg nem sorsoltak földet (?Józsué19:47-48-ban megvan hol telepedtek le!).
Nos, mindenesetre Dán nemzetsége kémeket küldött ki ... valahova. És így értek el Mika házába. Ott találkoztak a levitával, kérdezték, mit csinál ott. Az mondta, hogy tök jó neki ott, papkodik. Akor azok kérték, hogy jósolja meg sikeres lesz-e az útjuk. Az mondta, hogy igen.
Aztán azok elértek Laisba. Ott látták, hogy az ottlakók csendes és barátságos nép, függetlenek és nem háborúznak senkivel. El is határozták, hogy ideje őket kiírtani.
Útközben először is kirabolták Mika házát és templomát, elcsalták a lévitáját is, aki viszont boldogan ment velük, hiszen így többeken lehetett befolyása. Hiába, papok ...

Mikor Mika ezt észrevette ment utánuk. Azok kérdezték, mi baja, mire az vörös fejjel "Mi bajom? Mi bajom?!?". Mire azok: "Akarsz meghalni, vagy befogod?", azzal otthagyták az úton.
Laist pedig lerombolták, felégették, lakosait mind egy szálig kiírtották.
Mert ez így tisztességes.
És onnantól Johnatán és annak fiai voltak a papok Dán nemzetségében "a föld fogságának idejéig".
Ja, és Mika faragott képmásait ugyanúgy berakták a saját templomukba. És ezzel senkinek nem volt semmi baja.

Gedeontól Sámsonig

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

Most 7 évig tartó Midiánita elnyomás következett. Ezalatt az izraeliták komoly sziklába vájt védműveket építettek ki. Biztooos.
A midiániták és társaik azonban az izraelitákat valójában nem zargatták, csak földjeiket pusztították el.
Egy idő után ezt megunták az izraeliták és eldanolták a hívő éneket, és máris ki lett jelölve az új próféta. Ez a névtelen próféta elmesélte Gedeon kiválasztását:
Gedeon a legkisebb fiú volt a legkisebb törzsből, és mikor az Úr angyala elment hozzá, hogy nosza kezdje el lerohanni a megszállókat ő kételkedett, mondván, manapság már nincsenek meg a régi csodák. Mire maga az Úr válaszolt, hogy "nodehát itt vagyok én!".
Gedeonmég mindíg szkeptikusan viselkedett, és csodát kért, hogy lássa, valóban az Úrral van dolga?
Gedeonnak volt elképzelése is a dologról: hozta az áldozni valókat. Felpakolta a cuccot ahogy kell - aztán az angyal botjával megérintette a húst, az oltár köveiből pedig lángok csaptak fel elhamvasztva az áldozatot, az angyal pedig eltűnt.
Gedeon erre oltárt épített. Az Úr meg azt parancsolta, hogy rontsa le apja Baálnak szentelt oltárát és a hozzá tartozó szent ligetet is írtsa ki. Építsen a helyén az Úrnak oltárt és áldozzon rajta egy tulkot.
Gedeon tartott apja (jegyezzük meg jogos) felháborodásától 10 embert bérelt a feladatra (gyorsabban és biztonságosabban végezhettek ugye), és éjszaka kezdtek a dologba. Mondjuk elképzelem ahogy halkan vágják a fát és halkan rombolják a kő-oltárt ... Áh, ne is törődjünk vele, legalább járókelők nincsenek.

Ez a hely azonban valami főtér lehetetett, mert másnap rögtön mindenki ide jött. Hamar kiderült az is, hogy Gedeon az elkövető.
A nép persze halálos ítéletet hírdetett.
Ám puci elintézte azzal, hogy ha Baálnak nem tetszik, és Baál létezik jöjjön maga és perelje be a fiút.
Ennekokán bíztatok minden kétkedőt: romboljátok le a templomokat, oltárokat és szentségeket, és csak az perelhesse őket ezért a tettért, akinek/aminek ama dolgot szentelték, a papok, hívők és hivatalnokok pedig maradjanak maguknak.

Nos, mindenesetre az incidens elég volt, hogy Gedeon mögé felsorakozzon egy kisebb sereg.
Gedeon viszont biztosra akart menni, és még két kisebb csodát kért (harmat, mező és egy fürtnyi gyapjú kellett a dologhoz), és persze mindkettőször nyilvánvaló volt az eredmény.
A sereg 32,000 főt számlált, de mikor G. felajánlotta, hogy aki akar hazamehet 22,000-en elmentek.
Majd az Úr aszondta, hogy menjen a sereg inni a folyóhoz. Aki lefetyelve ivott, "mint egy eb", azok 300-an voltak, akik térdre ereszkedve (érdekelne hogy lefetyeltek a többiek: hason csúszva????) ittak azok haza kellett menjenek.

De a kémkedés és a csodaelvárás szokásából még mindíg ki nem nőtt Gedeon elment maga az ellenséges táborba (amiben legalább 1,000,000 teve állomásoztatott), és kihallgatott két katonát amint egyik megfejti a másik álmát. Az álomfejtő azt mondta, a másik álmának jelentése, hogy Gedeon le fogja őket győzni. Miféle morál ez egy túlerőben lévő seregnél??
Gedeon mindenesetre elégedett volt ezzel az epizóddal és visszament 300 eb módra lefetyelőjéhez.

Gedeon "zseniális" tervet eszelt ki: nagy zajjal mennek be és ezzel összezavarják az ellenséges sereget. Az eredményekről nálunknál tapasztaltabb emberek tudósítanak:

"Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregök velők, mintegy tizenötezren, mind akik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt." (8, 10.)
Ebből tehát megtudjuk, hogy százharmincötezer midiánita, amalékita és más keleti harcos táborozott a Jizreel völgyében. Ez a tábor ennélfogva igen nagy kiterjedésű lehetett. Egy százezres hadsereg tábora rendszerint egy négyzetmérföld területű; Rohrbacher kanonok számítja így, amikor az izraeliták sivatagi táborairól beszél. (A katolikus egyház egyetemes története, I. köt. 182. old.) Egy négyzetmérföld pedig ezerhatszáz hektárnak felel meg; ebből arra következtethetünk, hogy a jizreeli midiánita-amalékita tábor csaknem kétezer-kétszáz hektárt foglalt el; kerülete pedig körülbelül tizenkilenc kilométer volt. Ne feledjük, hogy Gedeon katonái éppencsak behatoltak az előőrsök közé s ott megálltak: "és mindenki ott állott a maga helyén a tábor körül." (7, 21.) A szöveg világos. A tábor bekerítéséhez tehát ugyancsak gyéren kellett felsorakoztatni a háromszáz vízlefetyelőt - majdnem hetven méternyire állhatták egymástól. S mindez éjnek idején történt! Ilyen messziről hogyan láthatták egymást és követhették valamennyien Gedeont a bögretördelésben? Milyen gyatra hanghatást kelthetett valójában az a háromszáz korsó, amelyet egy közel húsz kilométeres körben elszórva zúztak szét! Ha háromszáz ember zárt rendben nyomulna be a táborba, akkor is csupán szánalmas hatást érne el kétezer-kétszáz hektárnyi területen. Ha pedig szétszórva helyezkednek el a külső vonalon, akkor az eredmény nulla volna. Ezért Gedeon hadicsele egyáltalán semmit sem ér ebben a históriában. Ha sikerült, az valóban csoda lehetett. Ehhez az kellett, hogy Zebaoth a háromszáz kürtöt harmincezer harsona zúgásával ruházza fel, hogy legalábbis megszázszorozza az összetördelt korsók robaját, a lefetyelők kiáltozását pedig hihetetlen mértékben megsokszorozza, holmi természetfölötti visszhang által, amelyről a biblia nem szól. Az isteni galamb meséje az eredeti elbeszélés szerint - valószínűtlen, lehetetlen és groteszk badarság.

Útközben egy másik zsidó törzs panaszkodott, hogy őket miért nem hívták a csatához, de Gedeon megnyugtatta őket, hogy így is vannak elegen.
Két másik törzstől viszont gyors utánpótlást kértek, de azok féltek ilyen nyílt lázadást elkövetni, mondván, Gedeon még messze van a győzelemtől. Nekik megígérte Gedeon hogy visszafelé jól szétcsap köztük is.
Úgy is lett: a sukkótoknál megfogott egy gyereket, akiből kiverte az infót kik az elöljárók és vének. Fogta aztán ezeket az öregembereket és megkínozta(tta) őket.
Pénuelben meg lerombolta a város ékességének számító tornyot és lemészárolta a férfilakosságot. A két királyukat az elsőszülött gyerekével - aki még gyerek korban volt - akarta kivégeztetni, de az nem bírta megtenni, így ő maga ölte meg a királyokat. Mert ez így igazságos?

Gedeon végül azt mondta, "jutalomként" az összes "arany fülönfüggőt" kéri, amik önmagukban is kész vagyont értek. Ezekből "efódot" öntetett. Az efód: 2 Móz-ben mondják meg mi ez: a papi ruházat fő eleme, lényegében egy nyaktól térdig érő ruha. Ennyi aranyból viszont b*nagy izét lehet gyártani, nem csoda, hogy mindenki látni akarta - sajnos azonban imádni is kezdték.

Gedeonnak emellett sok felesége volt, akiktől 70 fia származott. ezek után lett egy 71-ik, név szerint Abimélek.
Gedeon pedig meghalt, a nép pedig visszatért Baál imádásához.

Ez az Abimélek politikai ambíciókat dédelgetett, és azzal a szöveggel szerzett támogatókat, hogy 70 uralkodó jobb-e, vagy 1 - azaz ő, aki ráadásul rokonuk?
Ezt lefordítom gyengébbek kedvéért: én, a rokonotok lennék-e jobb király, vagy ők, a rokonaitok?
A nép persze gondolkodni rest volt, támogatta őt.
Ez a támogatottság még kevésbé tűnik furcsának a következő pillanatban, mikor közlik, hogy hogy A. 70 ezüstpénzért egy rakás munkakerülőt fogadott fel, és azok élén ment kiírtani testvéreit - akik közül egyébként a legkisebb fiú (miért mindíg a legkisebb?) elrejtőzött, így életben maradt.

Aztán furcsa dolog történik: kiderül, hogy az imént elhangzott meséből az elmenekült fiú semmit sem tud, de amikor tudomást szerez a történtekről beszédet intézett a néphez, amiben Abimélek királlyá választása ellen emelt hangot.

Három évig mindenesetre nem történt semmi, de aztán Isten egy gonosz lelket küldött Abimélek népe közé, mire a nép lázadozni kezdett (nem sokkal értelmesebb lenne, hogy a megmaradt fiú eddigre szervezte meg a lázadást? De minek erőlködünk, úgyis láttuk már milyen apokrif a Bírák Könyve).
És egy csoport útonállásba kezdett egy helyen, mégpedig azzal a céllal, hogy Abiméleket megöljék. Az persze gond volt, hogy A. sose járt arra. De ha már így felkészültek legalább kiraboltak mindenki mást.
És egyes földművelők is Abimélek "leváltását" kezdték követelni.
Mikor ezt megjelentették A-nek és javasolták neki a tervet, miszerint éjjel állítson csapdát a lázadóknak (mindegyik Sikemben volt a jelentések szerint).
A csapda be is jött.
Csakhogy a vezér elmenekült.
Ezért azt követték abba a városba ahova menekült és ott mindekit válogatás nélkül lemészárolt, leromboltatta a vásort és behintette sóval a helyét.
Csak Sikem tornya/vára állt még a totális győzelem útjában, ezt fel akarták gyújtani Abimélekék. Fel is gyújtották, bennégett mindenki.
Aztán ha már így belejötteka mészárlásba elmentek Thébesbe is, és bevette azt a várost is egészen a "toronyig". Ezt is fel akarták gyújtani. Csakhogy Abiméleket egy malomkővel fejbedobta egy asszony. Azonban Abimélek még nem halt meg. De hivatta egyik fegyverhordozóját és ledöfette magát, tudván hogy haldoklik, de nem akarván hogy úgy maradjon fenn, mint akit egy asszony ölt meg. A testvérgyilkosságokért ez volt Isten bosszúja.
A sereg viszont megunta a dolgot, nem gyújtották fel a tornyot hogy kiírtsák a hitetleneket, egyszerűen rögvest hazamentek. Most akkor nincs isteni iagzságszolgáltatás mindenkinek e sztori végén? Én bevallom csalódott vagyok. Azért is, mert továbbra sem tudni, mi volt pontosan a baj e legutóbbi várossal. De ne legyünk telhetetlenek.

Eztán jött Thóla mint bíra, ő 23 évig bíráskodott. Többet minek is tudni.
Után jött Jáir, aki 22 évig bíráskodott, 30 fia volt, mindegyiknek 30 szamara, és 30 városban laktak ők, és mind a mai napig boldogan élnek ha meg nem haltak. Persze Jáir meghalt, így továbbléphetünk.

A zsidók most már nem elégedtek meg Baállal, esetleg még 1-2 istenecskével, most már mindenki istenét imádták nyakra-főre. Ezért most egyszerre 2 nép is leigázta őket (whoa!): a filiszteusok és az ammoniták. Tették mindezt 18 éven keresztül.
Erre aztán jött a szokásos: "Jajj Urink segíts", mire jött a szokásos válasz "Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból stb", végül megint felálltak a seregek, de a zsidóknak még nem volt vezérük - ééééés REKLÁM! (pontosabban új fejezet).

Jefte lett kiszemelve, aki nagy hős volt, többek között egy prosti fia. Ne nézz rám furcsán, ez van odaírva.
Csakhogy Jefte apjának a feleségétől is lettek fiai, így Jeftének azt mondták, takarodjon. Az meg mit tudott mást tenni...?
A harcok elkezdődésekor viszont a vének elmentek hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről, ahol Jefte mint rabló és útonálló kereste kenyerét. Sok indoklás nincs a felkérésről a továbbiakban, de Jefte elfogadta a felkérést azzal a feltétellel, hogy ő lesz cserébe a nép feje onnantól.

Jefte első dolga volt követeket küldeni az ammonitákhoz, hogy most mi van? Azok mondták, hogy idepofátlankodtatok, húzzatok! Erre egy szokásra hivatkozott, miszerint amit az isten ad a népnek az a népé (az ammoniták istene Kámos).

Megjegyzés: persze könnyű azt mondani, hogy a győzelem mind az istenünk akarata és ajándéka, nem?

Azt is hozzáttték, hogy ezzel az erővel vannak régebbi területi kérdések is az ammoniták számára, miért nem törődnek azzal.
No persze ennek az érvelésnek sosem volt értelme, így maradt a harc.

Jefte a csata előtt megfogadta, hogy bármi jöjjön ki először a háza kapuján mikor majd hazaér a győzelem emlékére feláldozza azt, konkrétan elégeti (teljesen).
Persze győzött, és mikor hazament a lánya jött ki elé üdvözölni. Mégis mire számított Jefte, mi fog kijönni? A felesége?
A lány megértőnek mutatkozott, csak azt kérte, 2 hónapig had gyászolja azt, hogy szűzen kell meghalnia. E nép leányai számára az volt a legnagyobb szerencsétlenség, ha szűzen halnak meg. Ebből következik, hogy a zsidóknak sohasem voltak apácáik. Az áldozás tehát megtörtént, s Jefte személyesen irányította,
E história után azonban hogyan állíthatják a papok, hogy isten népe tartózkodott az emberáldozattól?
Az esetből egyébként egy 4napos helyi ünnep lett.

Amikor győzött a már Gedeonnak is panaszkodó Efraim népe ismét panaszkodott, hogy nekik nem szóltak hogy lehet menni háborúzni.
Jefte azt mondta, hogy szóltak (holott nem, azaz Jefte hazudott).
És erre nekiállt hadad viselni az Efraim népe ellen. Akiket tájszólásuk alapján tudtak megkülönböztetni. Jobb volt abban az időben nem pöszének lenni! A végeredmény 42,000 halott efraimita (meg amennyi félelmében elrontotta a jelszót stb.).

Ezután Jefte még 6 évig bíráskodott, aztán megholt.

Ezután Ibsán ítélkezett, neki 30 fia és 30 lánya volt, és minden fiát ki is házasította. 7 évig volt bíró, aztán meghalt.

Utána Élon lett bíró10 évig, aztán meghalt.

Utána Abdon lett a bíró, 40 fia és 30 unkoája volt, mindegyik 1-1 szamáron járt-kelt, 8 évig volt bíró, azután meghalt.

A teológia nagy kérdései

Eredetileg csak egy részét kívántam idézni a cikknek, de a végén olyan információ van, ami miatt uccu-neki jöhet az egész:

Isten fasza

2006.12.27. 01:24 Tóta W. Árpád

Gyerekként sokat kuncogtam azon, hogy ezek a gonosz rómaiak, akik felszögelték szegény Jézust a keresztre, azért voltak olyan tapintatosak, hogy egy törölközőt a derekára csavarjanak.

Karácsonykor kissé sajátos aktualitással került ki az Indexre, vezető anyagba ez az írás, mely szerint a Vatikán lopta el Jézus fitymáját; le is került hamar. De kérem tisztelettel, a káromkodásokból ismert isteni szervet nem a pimasz indexesek találták ki. Ráadásul az Index csak egy cikkben, míg a Katolikus Anyaszentegyház komoly teológiai vitákban tárgyalta a Szent Előbőrt, így azt is, hogy vajon a mennybemenetel alkalmával elment-e Jézus a bőrért, hogy egy bokor mögé vonulva bő nyállal visszaragassza, vagy növesztett helyette újat, avagy anélkül távozott. És hogy ha a bőrt itthagyta, akkor lehet-e mondani, hogy felméne a mennybe, vagy hozzá kell tenni minden imában, hogy mínusz fityma.

Szerencsére ezt a dilemmát megoldották, tehát lehetett himbálni az Isten fitymáját évente egyszer, hogy a jámbor hívek leboruljanak előtte abban a megnyugtató tudatban, hogy most néhány méterre vannak csak magának az Úr Jézusnak az előbőrétől.

Elég bizarr szokásokat rejt ez az egyébként köztiszteletben álló, nagy és fenséges vallás, ugye? Történelem előtti törzsi vallásokban még elmegy valahogy a péniszkultusz, római kivitelben viszont meghökkentő. De sajnos a szakrális népi fellációt nem lehet máshogy elkerülni, mint a szent bőr eltüntetésével. Az istenember koncepciójából, abból, hogy egy zsidó hippit istenné neveztek ki, egyenesen következik a szent szar, a szent fallosz, és a szent fityma. Ha egy arra egyébként - messziről, az akkori média torzításaival együtt - alkalmas fiatalembert istenné léptetünk elő, akkor bizony óhatatlanul előlép egy csapat öregasszony, akik imádni kezdik a fanszőrét.

Előfordul más műfajokban is.

Készüljünk, testvéreim, tiszta szívvel és friss alsónadrággal január 1-re, a Megváltó körülmetélésének szent ünnepére. Ma már nem ünneplik hivatalosan, de ötven éve még úgy emlékeztek meg erről a napról, mint az első alkalomról, amikor Jézus érettünk vérét hullajtotta. Aztán a szexundor erősebbnek bizonyult, és a II. vatikáni zsinat kitalálta, hogy legyen január 1. inkább a Szűzanya ünnepe. Magyarán ráhúzták a szent szüzet a szent falloszra.

Köszönet "sarkanyzsiroskenyér"-nek hogy felhívta becses figyelmünk eme cikkre, melyhez hasonlóra már egy ideje szert akartunk tenni, de eleddig nem találtunk alkalmatosat. Örvendjünk és képzeljük hozzá a többi fájintos kérdést is (pl. volt-e Ádámnak köldöke?).

Bírák Gedeonig

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

A könyv még nem rögtön bírákkal kezdődik, előbb még okot kell adni rá, hogy megjelenjenek. Nagyjából az egész könyv azon a kiszámítható íven íródott, hogy bálványt kezd imádni a nép, egy bíra feltűnik és kiírt mindenkit, elkezdi őt követni a nép, ettől mindenki boldog, aztán kezdik előről (gyakran az új bíra vezetésével ahogy nézem).

"Összeültek és elkezdtek gondolkodni azon, ki menjen először a maradék kananeusok ellen. Végül úgy döntöttek, Júda menjen." No az én olvasatomban viszont Júda szerette volna kiebrudalni a maradékot, de a többiek nem támogatták.
Bárhogy is volt, Júda végül Simeonnak ajánlott szövetséget: S-ék segítenek nekik most, aztán J. törzse vonul hadba S. törzsének oldalán.Júdáék S-ék segítségével végül levágtak 10,000 embert. Ekkora csatákban továbbra sem nagyon hiszek, de nem vagyok történész, így nem kötök bele.
Az itteni királyt Adonibézeknek hívták. Amikor utólérték elvágták kezének és lábának mind a hüvelykujjait. Fura cselekedet. Aztán azt is megtudjuk, hogy Adonibézeknek ezt szokása volt művelni az általa leigázott királyokkal. Hogy véletlennek vagy valami hírforrásnak köszönhető ez az "egybeesés" nem tudhatjuk. Akárhogyan volt is, ha az Adonibézek által legyőzött és megcsonkított királyokat hozzáadjuk Józsué harmincegy áldozatához, akkor - a kegyetlen Adonibézekkel együtt - összesen százkét király és ennélfogva százkét ország is volt Kánaán földjén. Ha viszont a térképre pillantunk, és felosztjuk ezt a kicsiny területet, akkor egy-egy királyságra alig egynyolcad négyzetmérföld jut.
Aztán lerombolták Jeruzsálemet Júda hadai (nyilván eredetileg más nép lakta).
Aztán mentek és öltek, mígnem elértek Kirjáth-Széferhez. Ez feltehetőleg nagy falatnak ígérkezett, mert Káleb a saját lányát ajánlotta feleségnek annak aki véghezviszi annak elfoglalását (a fele királyság akkor még nem járt mellé?). Káleb ki is adta a lányát - saját öccsének! Vérfertőzés, ezt úgy hívják.
Amikor az visszaért a helyszínről szólt a lánynak, hogy akkor kérjen némi földbirtokot is - meg is kapták.
Aztán tovább ment az öldöklés, persze mindíg a zsidók győztek.
Aztán "a völgy lakóinak vas szekerei valának" és ott megakadt a győzelmi sorozat. Ez a vas szekerek a völgyben olyan abszurd, hogy teljességgel apokrifnak minősíthetjük már most ezt az egész koholmányt, amit a Bírák Könyveként emlegetnek. Amúgy meg ha már egyszer ott volt az Úr mi lett a nemrég bevetett "kő"-készlettel?

A vereség után a héberek ismét árulót béreltek maguknak így biztosítva a győzelmet. Az áruló jutalma persze nem volt több, mint az élete, mert ez így igazságos. A városban rajta kívül mindenkit lemészároltak mint annak a rendje - mert az meg úgy igazságos. De a férfival történt valami jó is: elment máshova és újáalapította a városát. Nem mindennapi tett.

Egyes helyekről már meg sem kísérelték viszont elűzni a kananeusokat, csak később, mikor már megvetették a lábukat a friss területeiken a zsidók a kananeusokat adófizetőikké tették (ti: alárendelt nép).
Ez úgy elég általános dolog lett.
No erre jött az Úrnak angyala és kérdőre vonta a zsidókat miért hagyták abba a tömegmészárlást?
Józsué hirtelen megint ott van a nép között, aztán gyorsan megint meghal, de akkor is hülye helyzet.
A nép - ha már minden veszve volt - gyorsan elkezdte Baált és Astarótot tisztelni az Úr helyett.
Erre viszont az Úr is bekeményített és ragadozókat küldött a népre (hoppá, ez első ragadozók most lettek megteremtve! micsoda abszurd dolog!), és ellenséges seregek jöttek, amik mindíg győztek a zsidók felett.
És az Úr bírákat támasztott, akik visszaverték a megszállókat (jó jó, tudom hogy fura szóhasználat), de rájuk sem hallgatott a nép és továbbra is hamis isteneket szolgáltak.
Aztán az Úr megunta az erőlködést és leállt a dologgal.
Aztán egy pillanatra Józsué megint feltámad, épp csak egy fél mondat erejéig.

A következő sorokat Léo Taxil velősen összefoglalta, nincs mit szépíteni rajta:
Sohasem érhető fel ésszel, hogy egy négymilliós nép, amelynek hatszázezer fegyverese volt, miként juthatott szolgasorsra ugyanabban az országban, amelyet nemrég hódított meg. Éppúgy lehetetlen, hogy miután ez a hatalmas horda kiirtotta az őslakosságot, házassági kötelék jöjjön létre a mészárlók és a kiirtottak között.

Nyolc évig volt szolganép izráel törzsei, mígnem elénekelték végre azt a rohadt mondókát, mire Isten bírává választotta Káleb öccsét (róla már volt szó kicsit feljebb, ő volt aki bátyja lányát vette feleségül). Ő kiment, szarráverte az elnyomó várost, és 40 éves békét hozott.

Aztán Ehud bírával az egész megismétlődött.
Ennek az Ehudnak jó nagy, csaknem fél méter hosszú kardja volt. Kiszaszerolta, hogyan maradhatna kettesben az elnyomó királlyal. Aztán átadta - idézem - Istennek beszédét: hasbaszúrta a királyt. Kihasználva a lehetőséget sikerült lelépnie is. Erre izráel vezérnek tekintette, visszamentek vele, lemészároltak 10,000 embert, és 80 évi béke jött.

A következő bíró Sámgár volt, ő 600 filiszteust ölt le egy szál ökörösztökével (tiszta Sámson, nem? bár itt nincs az mondva, hogy egyszerre, az sincs megadva miért ölte meg azokat a szerencsétlen filiszteusokat - lehet hogy úgy lehetett valaki csak bíró, ha megölt egy csomó embert????).

Aztán a nép Ehud halála után No itt jön a Sisera-had című epizód.
Ekkoriban Debóra prófétanő volt a bíró (? Most akkor mi lett Sámgárral?).
Ez a Debóra egyszercsak gondolt egyet és hivatott valami Bárákot. Számon kérte rajta miért nem tett már úgy ahogy az Úr mondta (sehol nem mondta), azaz vonultatott volna már fel 10,000 fős sereget.
Az azt mondta, jó, de Te is velem jössz.
Az erre azt replikázta, hogy jó, de akkor ugye egy nőé lesz a hadi dicsőség.
Nem állt neki Bárák alkudozni, meg nyilván kellett a morál is, hát mentek.
A mozgósításra persze Siseráék is hadrendbe álltak, és nekik is voltak vas-szekereik.
Mikor a két sereg meglátta egymást a Siseráé elszaladt és menekülés közben mind levágták őket.
Sisera egyébként meglehetősen ostoba egy személy lehetett, hiszen a jó kis gyors harci szekeréről leugrott és gyalog vette nyakába a világot.
Sisera végül egy egyébként szövetséges zsidó törzshöz futott, kérte rejtsék el. Azok el is rejtették: mindörökre. Egy sátorszöget vertek a fejibe ugyanis. Mert ez így becsületes és fő a bizalom.
Végül kiírtották ezt a királyságot is.
Aztán rágyújtottak egy győzelmi énekre Debora és Bárák. Ez csak a szokásos ripacskodást tartalmazta, szóval hamarost rátérhetünk Gedeon "hőstetteire", de addig még 40 évnyi békét kell kivárni :)

ellentmondások(k?) a Bibliában

szép és átlátható gyűjtemény konkordanciákkal:

http://www.szabadgondolkodo.hu/ateizmus/vallaskritika/bibliai-ellentmondasok.php

Józsué zsákmánya

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (helyenként, esetleg)

A sok csatában Józsué megöregedett. Hiába, csak úgy repül az idő, ha elfoglalod magad!
Felsorolják hát, mit nem sikerült még elfoglalni az Ígéret Földjéből. Mindenesetre a már meghódított föld is sok, el lehet kezdeni a sorsolást (akkor mégsem lesz minden a véletlenre bízva? Azt a piszka mindenit a kivételezős fajtájának!). Az Úr mindenestere nem nehezményezte a dolgot, márpedig láttuk, hogy minden szabályt úgy kell megtartani ahogy Ő mondja, így tehát ez apokrif tanítás amennyire én látom, bár most picit zsong a fejem a sok névtől.

Káleb is előkerült az osztozásnál, hiszen neki előre meg volt ígérve, melyik föld jár majd neki. Nem is volt vita.

Az osztozás leginkább egy baszottnagy lista, álljanak helyette itt a vele kapcsolatos problémák:

Óriások. Megintcsak óriások.

A zsidó népnek soha, még a legszerencsésebb időben sem volt negyvennyolc, fallal övezett városa. Dávid uralkodása alatt Jeruzsálem volt a zsidók egyetlen lakóhelye, amely megérdemelte a város nevet.

A híres osztozás, amely Józsué vezetésével oly nagy gonddal ment végbe, mintegy hatszáz várost jelöl ki valamennyi izraelita törzs számára. Alább nem is adja!… És jegyezzük meg, hogy az ország legszélesebb része két hosszúsági foknak felelt meg, s ahol a leghosszabb, ott sem volt több két és fél szélességi foknál: mégpedig abban a korban, amikor a zsidó hatalom kiterjedésének tetőfokát érte el, tehát egyáltalán nem Józsué idején, hanem sokkal később.

A határvárosokról nem mindíg könnyen eldönthető tulajdonképpen melyik törzshöz is tartoztak.

Manassé második fél törzse panaszkodott, hogy területük nagyrésze legeltetésre teljességgel alkalmatlan, a maradékon pedig "még ki nem űzött" kananeusok laknak - ők jártak a legrosszabbul az összes törzs közül. Józsué viszont azt mondta, oldják meg ahogy tudják, őt nem érdekli.

Józsuénak is adtak külön "örökséget", választhatott magának fővárost.

Kiderül, hogy ha meghal a főpap egy menedékvárosban az oda menekült véletlen-gyilkoló hazamehet bűntetlenül.

Az osztozás végén a Jordánon átkelés előtti területet választók végre hazatérhettek, persze gazdag zsákmánnyal.
Azok mentek is, és felhúztak egy oltárt. Na ezt nem kellett volna, nagy felháborodást okozott a Jordán másik oldalán lévők részéről. Azok azzal védekeztek, hogy ezen az oldalon is kell egy oltár., amin áldozni nem is akarnak, csak dísznek, emlékeztetőnek mindenki számára, hogy bár egy természetes határ mögött laknak a többiekhez képest, de attól még ugyanaz a nép maradtak. erre amazok azt mondták, hogy "Ja, akkor jól van!" és hazamentek.

Józsué hazudik egy sort a végső monológjában, majd felismétli MEGINT az eddigi könyvek történeteit (szerencsére egészen röviden), kijelöl egy újabb emlékkövet (jó, jó, ez nem faragott kő, de ennyi emlékkő már gyanús ...), aztán meghalt, aztán még feljegyzi hogyan temették el (tiszta Mózes), "és a nép még hosszú ideig az Urat szolgálta a vének idejében" (mint látni fogjuk a következő könyvben ez a "sokáig" elég rövid időszakot takar), József csontjait is eltemették végre (emlékszünk még, Egyiptomból hozták el egészen idáig), majd Eleázár főpap is meghalt és őt is eltemették, és ezt még mindíg a halott Józsué jegyezte fel.

Szép ellentmondás áll 24.32 és az Apostolok Cselekedetei 7:16 között (ki vette meg Shechem földjét?).

És a végső ok, hogy kételkedjünk Józsué könyvének hitelességében? Józsué mindenkit kiirtott; könyvének fejezetei unos-untalan ismételgetik, hogy szakadatlan győzelmei során senki sem maradt életben. Nos, akkor most jól figyeljen a kedves olvasó! Józsué halála után ugyanis viszontlátjuk a következő könyv(ek)ben valamennyi kiirtott ellenségét, s még hatalmasabbak, mint valaha, és egészen Saul és Dávid koráig a legkegyetlenebb rabságban tartják a zsidó népet.


A tanulság? Ölj meg mindenkit, abból nem lehet baj.

Józsué harcai

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (talán)

Józsué könyve így épül fel: harc, osztozkodás, uralkodás, Józsué halála. Egyelőre még nem látom külön bejegyzést fog-e érdemelni az utolsó két menüpont. Kedjünk bele.

Isten maga megjelenik Józsuénak amint azt kell. Majd megígér egy akkora területete, ami sosem lett a zsidóké.
Majd bár Isten-apó megígérte, hogy Józsuéval lesz, és néki adja azon földeket Józsué - bizonyára csakis megszokásból - kémeket küld ki az átkelés előtt felmérni a gyenge pontokat.
Ezen kémek rögtön egy prostihoz mennek, és nem is túl ügyesek, mert a következő bekezdés szerint máris lebuktak. Kérdezném azt is, vajh' milyen információkat lehet beszerezni egy akkoriban élő kurvától, de minek.
Ráháb a szajha persze az eget is lehazudja a kémek érdekében, csak hogy a támadó sereg majd életbenhagyja őt és családját.
A kémek kicsit túlzó - de a morált nyilván jelentősen javító - jelentést tettek, hát Józsué megindította seregét/népét.

Elől a frigyláda ment, mihelyst hordozói beléptek a vízbe a víz megállt és egyre feljebb tornyosult. Képzeljük csak a végére milyen magas lehetett az a víztömeg (a medret nyilván el nem hagyta a folyó)!
Ezen esemény emlékeztetőjéül 12 követ vitt magával a héberek serege a túloldalra. Ezeket vajon meg lehet tekinteni egy múzeumban? Esetleg a helyszínen?
Összesen 40,000 fegyveres alkotta az izraelita sereget. (A nép többi része gondolom nekiállt hidat eszkábálni, hogy majd követhessék őket, mert hiszen minden csoda egyszeri.)
Ahogy a sereg átment és a papok is kijöttek a frigyládával a víz visszatért a helyére ahogy volt. Jó nagy csobb lehetett, vagy nem tudom, hová lett egyébként az addigra összegyűlt víz. Jó kis kombinációja a történet az Özönvíznek és a Kivonulásnak.

Miután átértek NEM álltak neki támadni, hanem kőkéseket készítettek és ÚJBÓL körülmetélkedtek. Ez jó pár napnyi seblázat jelenthetett, hogy nem szedték őket darabokra a megtámadott népek?
Áh, nem újra mint másodszor - tisztázza a következő "versszak", hanem újra, mint hogy nem csináltak körülmetélést mióta a nép kijött Egyiptomból. Mózest anno ezért meg akarta ölni az Úr személyesen. Mondjuk én inkább nem feltételezek semmit.
Aztán még mindíg csak tökölt a sereg - páshkát kellett tartani.
Mivel most már volt normális kaja jelenti a szöveg, hogy megszűnt a manna hullása.

Ahogy ott tetvészkedtek (nincs rá jobb szó) megjelent egy alak kivont karddal (no persze senki nem kell középkori méteres kardra gondoljon, az akkori anyagokkal jó, ha 40cm hosszú kardokat tudtak kovácsolni anélkül, hogy a penge a saját súlyától el ne hajlott volna). Közölte a csákó, hogy Ő az Úr Seregeinek Vezére, és hogy azért jött, hogy szóljon, le kell vennie Józsuénak a lábáról a saruját. Merthogy ez szent föld (azaz templomba lépéskor, temetőbe menéskor kéretik levenni a cipődet!).

Aztán maga az Úr közölte a haditervet: a várost 6 napig méla csendben kellett kerülgetni, de a 7. napon 7 pap 7 kosszarv-kürtötö kellett megfújjon és mindenkinek el kellett kezdenie kiabálni, így majd leomlanak a város falai.
Namost a probléma az, hogy Jerikó völgyben fekszik, így sosem volt értelme falat húzni köré. Gyanús, nagyon gyanús. Valamint egy város körül menetelő sereg eléggé kiteszi magát holmi nyilaknak és minden másnak amit a nyakukba tudnak zúdítani (a forró víztől a köveken át az ürülékig bármi).
A papok sajna olyan buzgók voltak, hogy folyton kürtöltek, de ennyi talán belefér.
Minden réz-, ezüst-, arany- és vasedény az Úr számára stipi-stopi.
Igen, városfalról hamukázik a szöveg. Erősen kétellhető, hogy valaha is lett volna Jerikónak ilyenje.
A sereg mindent és mindenkit felperzselt, kivéve természetesen Ráhábékat. Erről a tettről lord Bolingbroke (1678-1751) a következő megjegyzéseket tette, amelyek a barátja - David Mallet gondozásában megjelent műveiben találhatók:
"Lehetséges-e - írta a brit királyság miniszterelnöke -, hogy isten, minden, ember atyja, maga vezetett volna egy barbárt, akihez a legvadabb kannibál sem szeretne hasonlítani? Szent isten! Előtör egy ismeretlen sivatagból és megsemmisít egy ismeretlen várost! Legyilkolja az asszonyokat és a gyermekeket, a természet valamennyi törvénye ellenére! Megöli az állatokat! Felperzseli a házakat és a bútorokat, a józan ész törvényeinek fittyet hányva, mikor jómaguknak nincs se házuk, se bútoruk! Nem kegyelmez senkinek, csak egy utolsó szajhának, aki halált érdemel! Ha ez a mese nem volna a legképtelenebb, akkor förtelmesebb mindennél. Csak egy részeg haramia írhatott ilyesmit, és egy részeg bolond hiheti el."
Ne feledjük el, hogy ennek az elmefuttatásnak a szerzője az angol nemzet egyik legkiválóbb államférfia. Lord Bolingbroke mint külügyminiszter kezdeményezte és hozta tető alá a híres utrechti békeszerződést (1713), amely véget vetett a XIV. Lajos uralkodása alatt folyó hosszú és véres háborúknak.
Ma is emberiesség elleni bűntettekért kellene felelnie egy ilyen cselekedteben résztvevőknek.

A várost pedig Józsué átka szerint csak úgy lehetett "újáépíteni", hogy legidősebb és legifjabb fiát belekeverik az alapba. Miután Jerikó a mai napig áll, és lényegében folytonosan lakott volt, leszögezhetjük, egyeseknek semmi sem drága.

Valaki elrakott valamit mégis a romokból, és ennek tulajdonították Józsué azon hibás döntését, miszerint a következő várost (Videogirl) Ai-t elég ha 3,000 katona támadja meg, akik aztán mind elestek - menekülés közben vágták le őket, menekülni pedig azért kezdtek, mert 36 embert veszítettek a csatában.
Egyébként jó megemlíteni, hogy Ai mire e héberek odaértek már lakatlan rom volt a régészek szerint.
Mindenesetre a tettest máglyán kell majd elégetni családjával, szolgáival és minden vagyonával egyetemben. Mert ez így igazságos a családdal, szolgákkal, háziállatokkal szemben.

Bánat tudja, hogy derült ki ki a bűnös, mindenesetre megfogták. Az illető meg sem próbált tagadni. Halálra is kövezték őt és mindenét, aztán el is égették őket.

Ai-ban már engedélyezte az Úr a zsákmányejtést. Sima lerohanás helyett már haditervet is készítettek. A foglyok ejtése viszont továbbra is ki volt zárva, így mindenkit lemészároltak az utolsó csecsemőig.
Ai elméletileg "mind e mai napig" rom, bár Nehemiás a könyvében majd arról fog tudósítani, hogy addigra már újáépítették. Végülis e könyv és ama megírása között eltelt némi idő!
A csata alatt egyébként Józsué megint Mózest játszott, csak ő bot helyett kopját tartott a magasba, ráadásul síkságon állt a többiek között, azaz nem is látszhatott. Hiába, a hirtelen nagy felelősség meg tudja kicsit zavarni az embert ;)

A csata után felhúzták az emlékköveket ahogy az meg volt hagyva.
Majd felolvasták az összes törvényt a törvénykönyvből - nyilván eltartott egy darabig ez is.

Gibeon lakosai feltétel nélkül megadták magukat (és ehhez is trükközniük kellett). A nép ki akarta csinálni a gibeonitákat, de aztán csak belenyugodtak a dologba, hiszen érvényes megállapodás köttetett a két nép között. Végül csak favágók és vízhordók letek, úgy tűnik a legmegvetettebb foglalkozás a héberek között. Kasztrendszer?

Eztán viszont 5 királyság összefogott Józsué inváziójának megállítására. A gibeonitákat kezdték el ostormolni (nyilván ők voltak legközelebb). Azok rögtön szóltak Józsuénak hogy védje meg őket. Józsué azonnal felvonult és el is kergette őket. A menekülőket maga az Úr kezdte viszont pusztítani kövekkel. Jégeső köveivel. Nem épp természettudományos magaslat, de megteszi. És többen haltak meg e "kövektől" mint fegyver által.
Aztán még a Napot és a Holdat s megállította az Úr Józsué kérésére (felszólítására? felelőtlen felkiáltására?) majdnem egy teljes napig, hogy a héberek szép kényelmesen öldökölhessenek. Mondjuk az egész napmegállítás Móz.1.10.22-vel ellentétben állna, de sebaj, hiszen mindkét könyv apokrifnak tekintendő.

A királyok viszont túlélték a csetepatét egy barlangba húzódva. Józsué szólt, hogy zárják be őket egy kővel míg oda nem ér. Mikor odaért megverte a királyokat, majd kivégezte őket.

Ami a tudósokat illeti, ők még nem tudták megmagyarázni, miként állhatott meg pályáján a Nap, hiszen a Föld forog pályáján a Nap körül, sem pedig azt, hogyan lehetett összhangban ez a hosszabb nappal a bolygók mozgásával és az égitestek szabályos fényváltozásaival.
Ismeretes viszont egy anekdota Galilei egyik tanítványáról, akit az inkvizíció elé állítottak, mert azt vallotta, hogy a Föld forog a Nap körül. Kihirdették az ítéletet, amelyben az állt, hogy istenkáromlást követett el. Józsué ugyanis megállította a Napot, így tehát ez az égitest mozog, nem pedig a Föld. "Ugyan, eminenciás uraim! - válaszolt a vádlott. - Hiszen a Nap biztosan nem mozog többé azóta sem!"

Szükség volt egyébként a plusz időre, hiszen nem csak a menekülőket kellett üldözni, de Makkedát is be kellett még venni (és kiírtani minden lakosát).
Aztán Libnával, Lákissal, Eglonnal, Debirrel is ugyanúgy tettek, de ezeket már másik napokon. Aztán visszatértek Gilgálba.

A többi "király" felsorolásához már nincs idege a szerzőnek sem, őket egy menetben fogják levágni. Először a seregeiket aztán a városaikat pusztították porig. Csak a magaslatokra épült városok menekültek meg a totális lerombolástól (de azok lakóit persze válogatás nélkül lemészárolták).

A csaták végén az ellenség veszteségeit még számba vesszük, ezek 31 király és birodalmuk. 31 király egy olyan kis földön (egy számítás szerint 7-8 négyzetmérföld)? Mégis mekkorának hisz az író egy országot?!?

Mózes 5. könyve, 3. rész

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagy inkább mindenki járjon nyitott szemmel, mert ez a könyve a Bibliának nyilvánvalóan hamis)

No, ez előzőben kimaradt, hogy az Úr többé nem szól a néphez közvetlenül (mert az kérte rá), hanem próféták fogják kinyilatkoztatni a szavait.

Eztán a harcokban alkalamazandó törvények következnek.
Először is meghatározza ki kell hadba menjen, és kinek nem szabad.
Először kötelező felszólítani a megtámadottakat a megadásra.
Ha nem adják meg magukat az összes férfi-neműt (beleértve a csecsemőket is) meg kell ölni. Az ígért földön viszont egyáltalán senkit nem szabad életben hagyni!
Ne vágj ki gyümölcstermő fát ostromnál, jó lesz az ellátmánynak (viszont ezek szerint még nem halottak taktikai visszavonulásról és hasonlókról. E könyv istene idióta.). Csak nem-gyümölcsfát használj ostromfelszerelés készítésére.

Ha "agyonütött" embert találnak, de nem tudni ki okozta a halálát a helyhez legközelebbi város összes vénje és bírája vonuljon ki (hajaj), és öljenek le egy üszőt.

Ha harc után a fogolyok közül (csak nők, ugye) valaki megtetszik fogd meg és vidd haza feleségnek. Ha aztán mégsem tetszik dobd ki, következmény nincs.

Ha két feleséged van, és mindkettő szült, akkor elsőszülöttnek az számít, amelyik attól született, amelyiket kevésbé szeretted.

Ha a gyereked nem engedelmeskedik vidd el a vénekhez (bánat tudja, kik a vének), és a város ÖSSZES lakosa menjen ki megkövezni. Érdekes törvény lenne egy 1-5 millió fős városban, nem?

Ha valakit kivégzés okán felakasztanak, még aznap este előtt el kell temetni.

Ha kóbor állatot/elhagyott tárgyat találsz vidd haza, de ha jelentkezik a tulajdonosa add vissza - persze csak ha nem tudod, ki a gazdája.

Férfi női ruhát és nő férfi ruhát nem hordhat.

Ha madárfészket találsz megeheted a tojásokat és fiókákat, ha elhajtod róla az anyamadarat. Az apamadárról nem ír, pedig van olyan faj aminél az költ.

A háztető szélére korlátot kell rakni, le ne essen róla véletlenül valaki. Azt mondom, ez jó ötlet, de sehol nem látni ilyet manapság (kivéve lapos tetőn).

Ne szánts kétféle állattal (mondjuk nehéz is lenne megoldani, de szükségben miért is ne?), ne ültess egymás mellé kétféle szőlőt (ez okos, különben sose tudhatod milyen borod lesz), kevert anyagú ruhába ne öltözz (na, dobhatjuk ki talán a ruhatárunk jó részét). A felsőruha négy szélére 1-1 bojtot kell rakni (ilyet se látni gyakran).

Ha valaki megútálja a feleségét (feleségnek egy szava sem lehet fordított helyzetben), akkor vigye bíróságra, és kérje a bizonyítását, hogy a lány a férjhezmenetelkor szűz volt. Ha bebizonyítják, hogy a lány szűz volt (a véres lepedőt kell bemutatni a nászéjszakáról) a férj 100 ezüstöt köteles adni az apának, és a lány a saját apjának a felesége lesz. Ha ellenben igaznak bizonyul a vád (nincs megadva időhatár, 120 éves emberek is vádolhatják egymást!), akkor a lányt halálra kell kövezni.

Ha férfit rajtakapnak, hogy férjes asszonnyal hál, akkor mindkettejüket meg kell ölni (a szöveg ez alól a nő saját férjét sem mentesíti!).
Ha városban már eljegyzett lány a jegyesén kívül mással összefekszik akkor mindkettejüket meg kell ölni (nemi erőszaknak minősül, amiben a lány nem kiáltott hogy erőszakolják).
Városon kívül ugyanez a tényállás, eredményeképpen csak a férift ölik meg (mert lehet, hogy ténylegesen erőszak történt).
Ha el nem jegyzett szűzzel kapják rajta az illetőt, akkor 50 ezüstöt kell fizetni az apának, és házastársaknak nyilváníttatnak.
Senki ne dugjon a saját apjával, és az apja feleségét se vegye el.

Akinek a nemi szerve nem teljesen ép, az nem mehet "az Úrnak közelségébe" (azaz pl. templomba). Fattyú (törvénytelen gyerek) sem mehet "az Úrnak közelébe", sőt 10 generáción át az egész családja nem.
Ammonita és moábita soha nem mehet "az Úrnak közelébe", egyetlen leszármazotta sem (még jó, hogy őket kiírtották mind egy szálig, de akkor minek van itt ez a törvény?).
Az edomiták és egyiptomiak harmadik generációja mehet már be "az Úrnak közelébe".

És most ismét egy rövid részlet Léo Taxil Szórakoztató Bibliájából:
Ha volna valaki közötted, aki nem volna tiszta valami éjszakai véletlenség miatt: menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba;
És mikor eljő az estve, mossa meg magát vízzel, és a nap lementével menjen be a táborba." (10-11. vers.)
Ez más szóval annyit jelent, hogy az ilyen katona nem vehet részt a csatában. Voltaire hasznosnak vélte, hogy néhány megjegyzést fűzzön ehhez a tárgyhoz:
"Számos katonaember azt hangoztatta - írja Voltaire -, hogy az éjszakai magömlés főként erőteljes fiatalembereknél fordul elő, és igen veszedelmes az a rend, hogy reggeltől estig eltávolítják őket a seregből, mivel a csaták rendszerint reggeltől estig tartanak. Ez a helyzet csak a gyávaság elősegítésére alkalmas. Egyébként sokkal egyszerűbb a sátorban mosakodni, ahol feltételezhetően akad legalább egy korsónyi víz, mintsem a tábort elhagyni. A táboron kívül esetleg nem is lehet vizet találni."

Azt is közlik, hogyan kell táborban szarni.

Ha egy szolga megszökött ne add vissza a gazdájának, lakjon onnantól nálad.

Szent szajhák (nők és férfiak egyaránt) tiltatnak.

Nem kérhetsz kamatot saját népedbelitől, csak "idegentől".

Ha ígérsz valamit azt úgy tartsd be ahogy mondtad és minél hamarabb keríts rá sort.

Ha más kertjébe/földjére mész onnan ehetsz amennyit akarsz, de el nem vihetsz semmit.

Ha egy asszonytól elválik a férje (válási iratot kell neki adni), majd az asszony férjhezmegy valaki máshoz, de attól is elválik (vagy az illető meghal) újra nem mehet férjhez az első férjéhez. (harmadik házasságról, vagy új feleségekről, vagy elvál-házasság nélkül visszamegy esetekről nem esik szó).

Kézimalmot/malomkövet nem lehet zálogba adni.

Aki a saját népéből rabszolgát csinál/elad/tart azt meg kell ölni.

Nem mehetsz el lefoglalni dolgokat, csak azt viheted el, amit önként odaadnak. A többi zálogjogi rész ugyanaz mint eddig.

Kivégezni mindenkit csak a saját bűnéért lehet.

Botütésből mint büntetés 40 a maximum.

Ne kösd be az ökör száját ha a földön dolgoztatsz vele.

Ha egy testvérpár egyike meghal és nincs fia annak felesége legyen a másik testvér felesége, nem másé. Az első gyerek aki tőlük születik lesz a meghalt testvér örököse. Ha a testvér erre nem hajlandó, általános megvetés lesz egész házának része.

Ha két férfi verekszik, és az egyik felesége a férje segítségére siet, és a másik nemi szervéhez nyúl, akkor a nőnek le kell vágni a kezét.

Mikor elfoglaltad a kijelölt területedet és berendezkedtél a következő dolgod legyen az Amálekiták teljes és totális kiírtása.

A halottak kultusza tiltott.

Törvényoszlopok állíttassanak.

Vassal oltárt faragni tilos.

Kijelöl két szent hegyet, az egyikről az áldásokat, a másikról az átkokat kell (ki)hírdetni.

Lánytestvérrel, apád/anyád bármely lányával dugni tilos.

Nagynénivel dugni tilos.

Na, a törvényeknek vége, most jönnek az áldások, majd az átkok, majd megint mindent megismételnek (yargh! ez már fáj), átadja Mózes a hatalamat, megint tart egy beszédet, meg még egyet, aztán meghal, és eletemetik, és ezt mind Mózes írta. Na persze ha mi már nem tudnánk másként. Bocs, de kellett már ez a kis pihenő. Folytassuk hát, had legyen vége!

A sok szörnyűség helyett (az áldások közt nincs semmi érdekes) álljanak itt Léo Taxil szavai:
"Valamennyi büntetés között, amellyel Jehova a népét fenyegeti, semmilyen lelki fenyítés sem akad. Isten népe nyilván csak világi büntető rendszabályokat ismert. Helyénvaló felhívni erre a figyelmet, s egyúttal megjegyezni, hogy az ószövetségben sehol sincs szó pokolról, sem tisztítóhelyről. Isten - mint láthattuk - törődött a zsidók székletével, a lelkük iránt viszont alig érdeklődött. Annyira, hogy "a lélek halhatatlansága" kifejezés sehol sem fordul elő a szent könyvekben, amelyekre a keresztények vallásukat alapították."
Az is megjegyzendő, hogy ha nem tartják meg az Úr összes rendelését tökéletesen és hiánytalanul, akkor az összes itt felsorolt csapás be fog következni az elkövetőn, mi több bármely leszármazottján. Ez nyilván megint egy nyilvánvalóan téves állítás.
A felsorolt csapások közt egyébként van néhány elég kreatív is, pl. eső helyett por fog esni, mindazonáltal a szerző fantáziája végtelen, a sáskajárást például kétszer is említi.

"Hoz az Úr népet ellened messzünnen, a földnek széléről" - szóval a Föld lapos? Újabb téves állítás.
"olyan népet, mely nem tisztelia vénet, és gyermekeknek nem kedvez" - miért, Mózes népe nem ugyanígy tett?
az ígért átkok közt van az is, hogy megeszed a saját leszármazottaidat, mi több az emberek még saját gyerekeik húsán sem akarnak majd osztozni (yuck)
A végére még odacsapja, hogy azt is megkapod a nyakadba, amit itt most nem volt alkalma felsorolni

A 40 évnyi vándorlás alat a szidók nem ettek kenyeret és nem ittak semmilyen alkoholt.

Ha csak a saját érzéseid akarod követni arról, mi a jó és mit nem kéne megtenni, nem pedig az Úr jelen parancsait követed, akkor ugyanúgy megkapod a csapásokat mint aki megsérti a törvényeket.

"ha az ég szélére is volnál taszítva" - újabb lapos-világ elmélet úgy néz ki. A Föld egy lapos korong, ami fölé egy szilárd kupolaként borul az ég. Micsoda világ!

A parancsolatokat a földi életben kell megtartani.

31.1 Szerint Mózes már öreg és gyenge, 34.7 szerint viszont sosem hagyta el az ereje. Jó lett volna eldönteni.

Az itt ismételten megígérten kiírtandó népeket egyébként a későbbi könyvek szerint nem sikerült kiírtani (pedig az Úr maga ígéri meg azon népek teljes és totális és tökéletes megsemmisítését).

Megjósolja Isten, hogy a nép megint más istenek után fog kujtorogni, de csinálni ez ellen úgy néz ki, nem akar semmit. Mert így igazságos. Amikor az majd bekövetkezik az ezutáni fejezetben leírt éneket kell majd énekelni, és akkor majd megbocsát az Úr. Szerintem ostoba egy módszer.

A 32:11 szép képet mutat be, de tudománytalant.
32:33-nál előkerülnek a sárkányok. Látott egyet is mostanában valaki?

"és nem támadt többé olyan próféta mint Mózes, akit az Úr színről színre ismert" - csakhogy már az is kérdéses lehetne több ponton, hogy egyáltalán lehet-e látni az Urat,. Az is megkérdőjelezhető, miért mondja, hogy "színről színre", hiszen Mózes csak az Úr hátát láthatta (más pont szerint meg szemtől szembe beszélt vele, jajj de jó). Az is kérdéses lenne, tényleg Mózes írta-e a neki tulajdonított könyveket, hiszen leginkább 3.személyben hallunk róla.

Mindenesetre ennek a könyvnek is VÉGE. A tanulság? A saját néped mindenek felett, a világ többi része had szívjon!

Móz 5. könyve, 2. rész

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (azt azonban tudnunk kell, hogy ez a könyv sem felel meg a kanonizáció feltéeleinek, legalább helyenként vitathatatlanul téves állításokat fogalmaz meg)

Még jó sokáig törvények jönnek, mielőtt Mózes más témára térne át: a fenyegetőzésre.

Külföldiektől mindent be kell hajtani, saját népbelitől nem. Kettős mérce, ezt úgy hívják.

Élteti a rabszolgaságot.
A 16.3 és 16.8 ellentmond egymásnak a tekintetben hány napig kell a páshkán a kelesztetlen kenyeret enni.

Az egyik ünnepen látszik, hogy a szöveg még mindíg soviniszta.

Elfogulatlan bíráskodást hírdet és tiltja a hálapénzt/borravalót.

A szent helyekhez nem ültethetsz fákat, nem állíthatsz "oszlopot" sem (szerintem a templomok főhelyén felállított kereszt ebbe a kategóriába tartozik).

Érdekesen fogalmaz a "bálványimádók" megkövezésénél, nevezetesen: "és azután mind az egész nép" vessen rá követ. Most akkor össze kell gyűlnie az egész országnak, vagy mi?

Ha valamiben nem tudsz dönteni kérdezz meg egy bírót vagy papot, és tégy úgy ahogy az mondja. Hát, legalább hivatalos a dolog. De jól gondold meg: ha nem tartod be amit a kérdezett személy mond, ki kell majd végezni téged!

Király csak az lehet, akit az Úr választ ki (személyesen), és az nem lehet más népből való. Fontos, hogy a király ne tartson sok lovat (mint Salamon?), ne akarja a népet Egyiptomba vinni, ne legyen sok (a KJV-ben egyszerűen "több" áll itt) felesége (mnt Salamonnak?), se sok aranya se sok ezüstöt ne halmozzon föl (mint Salamon?). A törvény a leviták törvénykönyvéből írja át magának. Ne legyen felfuvalkodott.

A mágia jó sok formáját betiltják.

A prófétát arról lehet megismerni, hogy amit az Úr nevében prófétál, az valóra válik.

Egy tanú nem tanú. Ha nincs egynél több tanú, mindenkinek kuss a neve.

"Lelket lélekért, szemet szemért" stb. (itt a "lélek" emberdarabszámot jelöl!)

Na, itt most megint félbehagyom, és majd holnap befejezem Mózes 5. könyvét. Béke poraira.

Mózes 5. könyve, 1. rész

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (ellenben, ha erről a könyvről is kiderül, hogy apokrif, akkor az elé nagy csapás lesz a Bibliának)

Ez az egész lényegében azt a ceremóniát fogja elmesélni, ami alatt Mózes átadja a stafétabotot Józsuénak. Ismétlése lesz az eddigi könyveknek unos-végtelen. Én szóltam. Ja, és minden különösebb ok nélkül mindössze 2 részre lesz osztva az 5. könyv (a könnyebb rendszerezhetőség miatt, meg mert úgyse mond túl sok újat).

Megint előkerülnek az "óriások", kiderül merrefelé laktak régen (már ha léteztek tényleg).

Ha az eddigi könyvek igazak volnának "kis" túlzásnak hatnának a szavak, miszerint "nem szükölködtetek semmiben".
Ám a 40 év ami a vándorláshoz kellett továbbra is iszonyatos túlzásnak tűnik.

Az Úr úgy kezdi el átadni X nép földjét, hogy "megkeményíti" a királyuk szívét (hogy az ne engedelmeskedjen izráel népének), és onnantól a választott népnek be kell mennie és mindenkit kiírtania. Csodás megoldás, nemde? A csata leírása is nagyon lélekemelő: 2.34 "És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit." és ehhez még vegyük hozzá 3:21-ből: "így cselekszik az Úr minden országgal, a melyen átmégy."

Óg királyról kiderül, hogy óriás volt, olyan 4 méter magas és 1.75 méter széles. Ez aztán a termet! Megőrizhették volna bizonyítéknak, de így elég hamukázásnak tűnik.

"semmit se tegyetek, se el ne vegyetek az igéhez, amit én adok nektek" - mondá az Úr. Már csak arra kéne egy biztos megoldás hogy eldönthessük mit mondott és mit nem!

"mely nemzetnek vannak igazságosabb törvényei, mint amiket én adok nektek?" - hát, ha beszámítanánk az előző könyveket ez érdekes kérdés lenne. Szerintem igazságosabb ha azt büntetjük meg - teszem azt - aki a bűnt elkövette, nem pedig mást! Eleddig viszont nem láttunk egyetlen kanonizálható törvényt sem, így nincs más választásunk: haladjunk tovább!

Azt mondja Mózes, hogy az Úr az egyetlen isten, nincs rajta kívül másik isten.

No, megint előkerül: az apa vétkezik, 3-4 generáción keresztül pedig megy a bűntetés. Hát szerintem van ennél igazságosabb rendszer is! No és akkor ott a paradoxon, hogy 1000 generáción át jutalmazzák annak leszármazottait, akik jól viselkednek. Csak nekem okoz fejtörést a matematikája a dolognak?

Az Úrtól félni kell.

Az Urat szeretni kell.

Öhm, csak nekem tűnik fel az előző két mondat?!? Ilyet tudtommal csak elmebetegek tudnak produkálni... De hát ki halgat a tudományra, különösen a pszichológia halandzsájára, nemigaz? Végülis mit adtak nekünk? Persze eltekintve az űrutazástól, az antibikotikumoktól, a hosszabb várható életkortól, a... De azon kívül?

Ezután pár "versszakban" élteti a rablást, fosztogatást mint jó és örömteli dolgokat.

Aztán valami olyasmit közöl, hogy kivitte őket az Úr Egyiptomból ahol szolgák voltak - hogy most az Úr szolgái legyenek ott ahol az mondja... Vagy csak én értem félre a dolgokat?

Most már 7 népet jelölnek meg kiírtásra (pontosabban ez inkább prófécia, miszerint az Úr majd kiűzi azokat a népeket, de tudjuk ez mit jelent). Ez a prófécia egyébként nem teljesült, feltéve, ha a következő könyvek igazak (és persze csak akkor számít a prófécia, ha ez a könyv elfogadható). (Lásd Józsué 15:63, 16:10, 17.12-13:; Bírák 1:21, 27, 3:1-5)

Megígéri az Úr, hogy a választott népből senki, még az állatok sem lesznek meddők, és beteg sem lesz senki!

A szöveg azt állítja, egyetlen ruha sem ment tönkre a vándorlás során (és senkinek nem tört fel a lába, de ez utóbbin nem kell csodálkozni, hisz 10 napi utat 40 év alatt sikerült megtenni. Bár mi van az izületi betegségekkel? Úgy tűnik, azok is el kellett kerüljék a népet). Véve a tisztító-szertartásokat azért gyártani kellett még párat. És felmerül a kérdés, hogy akkor most senkinek nem változtak a méretei, vagy hogy működött a dolog? Hogy mélyebb betekintést nyerjünk a problémába álljon itt egy rövid idézet Léo Taxil - Szórakoztató Bibliájából:
"A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva." (Mózes ötödik könyve, 8, 4.) Ez aztán csoda a javából, akárcsak a többi, és a derű sem hiányzik belőle. A két ismeretes népszámlálás szerint, kereken hatszázezer fegyveres férfi volt a kivándorló nép között, amikor elhagyták Egyiptomot, s ugyanannyi a Moáb országába érkezéskor. Azt is tudjuk, hogy nem azok érkeztek oda, mint akik útra keltek. A teológusok egyöntetűen elismerik, hogy induláskor ennyi fegyveres volt, akkor a héber nép összlétszáma hárommillió fő lehetett: öregek, asszonyok, lányok, ifjak és levita családok összesen. Mivel pedig hárommillió ember lelte halálát e negyven esztendő alatt a sivatagban, hárommillió kabát és női ruha, valamint hárommillió pár cipő maradt utánuk, ami a többieké lett. Az utolsó népszámlálás hatszázegyezer-hétszázharminc harcost tüntetett fel, nem számítva a huszonháromezer levitát, s ha feltételezzük, hogy minden harcosnak és levitának felesége volt, s mindegyik szapora zsidó családban átlag három gyermek született (ami szerény arány!), és csak minden második házaspárnak éltek a szülei - akkor összesen négymillió-háromszázhetvenháromezer-száztíz személy ruházatáról és lábbelijéről kellett gondoskodni! Ez a számítás még jobban kidomborítja a csoda nagyságát; mert így a jóistennek egymillió-háromszázhetvenháromezer-száztíz pár cipővel többet kellett adnia népének a sivatagban, nem is beszélve a díszköntösökről!
Justinus egyházatya egyébként Trifonnal való párbeszédében azt állítja, hogy nemcsak egyáltalán nem koptak el a zsidók ruhái a tűző napon, esőben való negyvenéves gyaloglás közben és a puszta földön való hálástól, hanem a gyermekek ruhái együtt növekedtek viselőikkel, és csodálatos módon egyre bővültek aszerint, ahogy azok idősebbek lettek. Jeromos egyházatya pedig egyik levelében (a harmincnyolcadikban) e találó megjegyzést teszi: "A borbélyok hiába tanulták meg mesterségüket; egyáltalán nem volt szükségük rá a negyvenesztendős sivatagi tartózkodás alatt, mert az izraeliták haja és körme nem nőtt."

"amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét azonképpen fenyít meg téged az Úr" - hát, én ritkán hallok olyanról hogy megölik az emberek a saját gyereküket ...

No, megvan az okfejtés: a zsidók vándorlása csak egy olyan csapás, mint a sáskák voltak Egyiptom földjén: nem jutalom a zsidóknak, hanem csapás másoknak. Na, most aztán mindenki elégedett lehet!

Mózes volt az első fényevő! És még utána is le bírt jönni a hegyről a két nehéz kőtáblával! Azok voltak aztán az idők! És a 40 napos fényevést 1 nap szünettel ismét megcsinálta! WOW!

Ha nem húztuk volna ki a Móz.2-t most csúnya ellentmondást találnák a frigyláda építésénél, de szerencsére kidobtuk. Az is kérdéses lenne, ki írta meg a két újabb kőtáblát.

"metéljétek azért körül a ti szíveteket" - nagyon remélem, hogy ezt csak képletesen kell érteni...!

Most jó sokáig nem kövekezik semmi új, csak vázlatosan ismétel már elhangzott dolgokat.

Jó tudni, hogy csak azt kell megtartani - de azt meg kell tartani - amit az Úr maga parancsolt. Bocs Jézus, de ha ez a könyv nem apokrif hazugság, akkor menned kell.

Ha valaki (pl. a feleséged, gyereked, testvéred, szülőd) más istenhez akar áttéríteni öld meg habozás nélkül!
Ha egy egész várost megtérített valami idegen próféta, akkor a városban mindenkit meg kell ölni, a várost minden tulajdonával felégetni, és tilos újáépíteni a várost.

Tilos az öncsonkítás és a szemöldök kiszedése a gyász jeleként.

Majd ismét tiszta és tisztátalan állatokat sorol - és megint itt a kérődző nyúl és kérődző hörcsög esete - azaz a könyv nem mond igazat, azaz apokrif. A 15. fejezetig még elmegyek, de aztán jön Móz.5. maradék fele a megfelelő megvilágítás fényében.
Naszóval:
"Szárnyas férgek" közül Móz.3. ehetőnek adta a sáskát. Itt ez már nem szerepel. Vajon miért?
Tilos dögöt enni, de más nép tagjának felszolgálhatod, illetve eladhatod. Kedves.
14.14-nél lévő madarakról szóló listát érdemes elolvasni. A denevérek madarak. Vagy mégsem?
Ha nem tudod a kijelölt helyre szállítani a kijelőlt adag kötelező áldozatot (és ott megedd), akkor egyszerűen el kell adni, és a pénzen a kijelölt helyre utazva mulatni kell egy jót.

A zsákmány megszámlálása

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár ez a könyv nyilvánvalóan hamisítvány, így talán mégsem)

Mi mással is érhetne véget a "Számok könyve" mint újabb számokkal? Íme hát:

32,000 szűzlány maradt meg a csata után, ebből 37 járt az Úrnak áldozatul (mindenki találgathat hogyan áldozták fel őket - újabb emberáldozat!).

Értesülünk róla, hogy az izraelitáknak SEMMILYEN vesztesége nem volt emberben (ahol az egyik oldalon 12,000 ember harcol és a másikon egy egész nemzet, amiből 32,000 túsz lett ott ezt elég nehéz elhinni), ezért áldoztak is egy rakás aranyat meg egyéb ékszert az Úrnak (végülis most volt miből, sőt: kajából/italból rendszeresen kifogytak, de arany mindíg volt kéznél).

Az osztozkodásnál felmerült a kérdés, hogy jó a föld amin a birodalom állt, egyesek szívesen maradnának itt. De Mózes mondta: be kell vonulni annak, akinek nem tilos. Aztán kiokoskodták, hogy ha bemennek, akkor a "prófécia" végülis igaz lesz, így utána már nincs akadálya, hogy visszajöhessenek :) Cserébe lemondtak a jövőben elfoglalandó területekről, amiket amúgy majd sorsolással szándékoztak kiosztani. Én is jó ötletnek tartottam volna inkább maradni.

A következő rész unaaalmaaas, csak az eddigi táborhelyeket sorolja fel (ismét). Azért jó megjegyezni, hogy hirtelen "az Úr az egyiptomiak istenein is ítéletet ült" anno, erről eddig nem volt szó.

Aztán az Úr kijelenti, hogy az elfoglalandó területről minden jelenleg ott lakót ki kell űzni és vallásuk minden tárgyát el kell vetni, különben "úgy cselekszik majd az izraelitákkal, mint gondolta (az Úr), hogy cselekszik a most elűzésre kerülő népekkel". Hát, szóval ha nem lettek volna kiírtva akkor is a "szerető" isten keményen megkeserítette volna az életüket csak úgy? Áldassák a Magasságos? Híjnye!

Érdekesség bújik meg ismét a felsorolás litániájában: csak léviták 48 fallal körülvett várost (ebből 6 menedékvárosnak számít) kell kapjanak majd a bevonulás után: csakhogy ennyi megerősített városa abban a korban a környék birodalmainak nem volt, nem is lehetett! (Józsué könyve szerint meg is kapják pedig)
A menedékvárosoknak az a funkciója, hogy amíg nincs ítélet gyilkossági ügyben addig a vádlott ott lakhat, illetve ha balesetben halt meg az áldozat, akkor amíg annak határán belül marad ott ellakhat amíg a főpap meg nem hal (hogy után mi történik nem tudni). Ha szándékosságot állapítanak meg, akor az áldozat rokona kell kivégezze a tettest. Ha elhagyja a menedékváros területetét és az áldozat rokona rajtakapja, akkor is nyugodtan megölheti az illetőt.
A bizonyításhoz minimum két tanú szükséges.
Gyilkossági ítéletet megváltani áldozattal nem lehet. (Azért kérdezzük meg: a gyilkos meggyilkolása hogyan is előzi meg a további gyilkolást?)

Végére maradt még egy kérdés:
Volt ugye egy "törzs" amiben csak nők maradtak. A férfiak nyilván zsidók lesznek, hiszen a férfi határozza meg az asszonyát is. De mi van, ha egy ilyen nő más nép fiához megy feleségül?
Mózes rögtön korlátozta is a nőket: csak saját törzsükből választhatnak maguknak férjet az olyan nők, akik örökséggel bírnak, különben még minden összekeveredne.


Ééés vége a 4. résznek. Tanulság? Ha egy megfoghatatlan eszmény nevében hírdeted bármit beszopnak a népek.

KisVegyes

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár bevallom én egyre inkább kételkedem)

No ott hagytuk félbe hogy jönnek az izraeliták és egy pillanatra vagyunk a (következő) nagy összecsapástól, de most egyszerre itt a népek szeretik egymást, vegyülnek egymással, kefélnek és élnek egymással és egymás mellett, mi több izráel népe elmegy imádkozni a moábiták isteneihez (ami végkép megkavarja a képet hogy most ugyanaz az egy istenük van, vagy most kinek hány és melyik az istene, de végülis eldöntöttük, hogy a szöveg apokrif hamisítvány, így nem lehetnek igazi elvárásaink).
Az Úr azt eszeli ki, hogy az izraleiták összes vezérét fel kell akasztani hogy mindenki lássa. Nem túl bölcs döntés egy ellenséges nép határában ...
Mózes meg is változtatja a parancsot: azokat kell megölni, akik konspiráltak a moábitákkal.
Amikor jött a legközelebbi ember (értsd: férfi) egy moábita nővel karonfogva Áron egyik unokája fogta a lándzsáját és ledöfte őket.
Ezzel ugyan Bálám jóslatának egyik része valóra vált - de egy másik része, miszerint az esetnek "nem most" (azaz a távolabbi jövőben) kell megtörténni az nem. Bocs.
"Csapás"-nak bélyegzi a szöveg Mózes (jobbanmondva Isten) tisztogatóparancsát, aminek érvénye valamiért megszűnt mikor ez az eset esett. Valaki lát ebben BÁRMI logikát?

Itt jut eszembe: unoka. Mózes már iszonyatosan öreg, mikor a kőtáblákért felment e hegyre már öregebb volt mint az engedélyezett maximális kor a papságnak. Rá nem vonatkoznak az előírások?!? (Amikor a feleségéről volt szó (mikor Miriám és Áron kifogást emelt ellene a friss törvények alapján és ezért Miriámot betegséggel bűntették) akkor is felette állt Mózes a törvényeinek, szóval gondolom nem kell csodálkoznunk.)

Mindenesetre most már meg lehetett támadni a midiátikát, mert az Úr kiadta a parancsot rá. Merthogy ők már "meg lettek támadva" "a midiániták cselszövései által". Hát én nem is tudom ...

Ehhez azonban jó lett volna tudni, hány emberük maradt. Volt ugye mindenféle csapás az aranyborjú esete, a bronzszínű kígyók esete, föld általi elnyeletés, tűzhalál, és nyilván a csaták is megkövetelték a maguk áldozatait. Azért csak maradt vagy 601,730 fegyverforgató férfi (+23,000 levita), ami még valamivel több is, mint az Egyiptomból kivonulók száma (ami kerek 600,000 volt, és ott még nem létezett a leviták rendje).
A hosszas felsorolásban a szem megakadhat olyan részleteken, mint hogy külön akkurátusan megemlítik továbbra is ki volt férfi és ki nő a leszármazottak közül.
Ez alapján a névsor szerint lesznek elosztva a zsákmányolt holmik - fura ötlet csata előtti adatokra alapozni.
Az is megjegyzendő, hogy a korábbi "nem mentek be az Ígéret Földjére" mindenki helyett már csak a levitákra (Áron és Mózes leszármazottaira) lett vonatkoztatva. Jó lenne legközelebb időben közölni mire gondolsz, szerző!
Azt is jó tudni, hogy Benjámin leszármazottai körül nagy a kérdés, mert egyik helyen sem ugyanazok a nevek a négyből (Móz 1. 46.21, Móz 4.26.38, Khorintosziaknak írt levél 1.8.1-2, Khorintosziaknak írt levél 1.7.6).
Az utolsó érdekes momentum, hogy Lévi egyik lánya még mindíg él (ki tudhatja hány éves már).

Az egyik törzsfőnek csak leányai voltak, ezek pedig elmentek Mózeshez örökösödési kérdésben, hogy most akkor mi legyen. Mózes pedig a jogi mozgalomnak engedményt adott: lány örökölhet, ha egyáltalán nincs férfi örökös (más nőági rokonról azonban nincs említés). Ha lánya sincs az illetőnek, akkor a legközelebbi férfirokon örököl.

Az Úr pedig megparancsolta Mózesnek, hogy menjen a közeli hegyre és dögöljön meg (különben még bejuthatna az Ígéret Földjére). Mózes előbb azt kéri, jelöljék ki az utódot. Pénzfeldobással el is döntötték, hogy Józsué lesz a következő vezetője a népnek.
Ezután a legfontosabb törvényeket elismétli Mózes Józsuénak.
A végéről azért kiemelnék egy részletet: ha egy asszony a férje házában "tesz fogadást, vagy esküvel kötelezi magát" és férje ezt hallja, akkor a férj semmissé teheti a dolgot helytelenítésével, amit azon a napon bármikor megtehet.

Végezetül elérkezett a harc napja. Ezt még el kellet intézni mielőtt meghal Mózes (feláldozzák?).
Az izraeliták serege minden törzsből 1,000 emberből állt, összesen 12,000 fő. Ezekhez csatlakozott még egy pap mint katonazenekar.
Az eredmény: minden férfit megöltek, köztük Bálámot a csacsijával, aki 3-szor is megáldotta a támadó népet.
Az összes nőt és gyereket és állatait és vagyontárgyait meg zsákmányként elhurcolták (város kifosztva, felégetve nyilván, hisz a zsidók nomád pásztornép, nem értékelik a letelepedett életmód előnyeit, mint csatornázás...).
Mózes mérges lett, hogy nem öltek meg minden fiúgyermeket és minden nem-szűz nőt - azonnal elrendelte a kivégzésüket.
És az egész harcoló seregnek meg kellett még tisztulnia és minden zsákámnyt alá kellett vetni a megtisztítási rituálénak.
Így ért véget a csata.

Íme hát Jézus / Behold Jesus

Hadi előkészületek

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagy mégsem?)

Miriám meghalt. Ugyan kit érdekel ez úgy igazán? Sebaj, menjünk tovább.
Víz viszont megint nem volt. Kis kavarás után Mózes vizet csihol a sziklákból már megint (ez most inkább tűnik véletlennek, mint az Úr vizeletének).
Mivel itt Mózes nem fogott rögtön mindent az Úrra Áron és ő sem mehet be az Ígéret Földjére (én azt hittem az előző kijelentés vonatkozott rájuk is. Ráadásul ha Mózes csapkodott a bottal miért büntetik Áront is? eh, ez csak okvetetlenkedés, igazi hívő ilyet nem tesz, lépjünk tovább).

Mózes következő dolga, hogy követeket küld az edomitákhoz (Ézsau nemzettsége). Azok elmesélik mi történt velük Egyiptomban és azóta (nagyon tömören, szinte csak utalás szinten), és azt kérik,, had vonuljanak át az "országon". Szerintem érthető okok miatt ezt amazok viszont nem hagyják, sőt mikor erősködnek a héberek fegyverrel állják útjukat, így a zsidók kerülni kényszerülnek.

Erre Áron is meghalt.

Azért persze ez nem volt olyan egyszerű: Áron fiával (Eleázár) Áron és Mózes felment jó messze egy hegyre, E. felvette apja ruháit, és akkor hirtelen Á. meghalt. Ki fogad emberáldozatra? Végül 30 napos gyászt tartottak.

A Kananeusok (akikhez a kémeket küldték, és akiknek a földjére pályáznak a zsidók) szerintem érthető módon reagáltak, mikor látták hogy a kémek után jön az egész nép: megindultak sereggel, jól elverték őket és ejtettek egy rakás foglyot.
Hogy ennek hatására most Izráel mint nép, vagy Izráel mint a már halott ember tesz fogadást lehetne találgatni, mindenesetre nemes egyszerűséggel közli a szöveg, hogy a kananeusok összes városát eltörlik. Némi kétség azért van arról, hogy csak az ottani pár kisebb településről van-e szó, vagy konkrétan lerohanták a teljes orzágot a zsidók, de hát a Biblia ilyen "apró részletekkel"mindíg nagyvonalúan bánik.

Na innen mentek tovább kerülgetni Edom földjét (minek, könyörgöm, most pusztították el a keresett országot!), és persze a sivatagban való menetelés (1 méter per 2 hét) megint kikezdte a nép idegeit. Meg megint nem volt se kaja, se innivaló.
De az Úr türelme is véges, kaja és ital kiosztása helyett most "tüzes kígyókkal" maratta halálra a népet.
A nép ment Mózeshez, hisz neki volt mindíg köze eme "csodálatos" dolgokhoz. Ő meg "megkérdezte az Urat" mitévő legyen, aki mondta, csináljon "tüzes kígyót", tűzze egy póznára, és aki arra felnéz az életben marad (eddigre egyébként már jó sokan meghaltak).
A következő sor fényt deít rá, mi ez a "tüzes" kígyó: vörösréz (színűek). Persze a kígyók nem tudom milyen gyorsan mentek el, de addig mindenki folyton azt a vacak bálványt (bocs, nem bálványt) nézegette hogy meg ne haljon. Hogy miért nem tartották meg azt a vacakot ha később esetleg visszatérnének a kígyók? Hát gondolom amiért a frigyláda sincs meg, se a 10parancsolat kőtáblái, se semmi úgy egyáltalán.

Eztán mentek egy csomót. Valamiért a fejezetcím "hadi szállások"-ról beszél, de mint tudjuk, a fejezetcímek utólagos belefirkálások, hamis információk. Hagyjuk hát ezt is figyelmen kívül.

A zsidók most az Emoreusok földjén akartak átvonulni, azok megpróbálták szintén katonasággal kényszeríteni őket, hogy menjenek másfelé, ezért őket a zsidók kiírtották. Majd egy kis költői rész áll a szövegben amiben jól összekeverik a moabitákat az emoreusokkal, viszont értesülünk róla, hogy voltak a hébereknek íjaik.

Majd Og ellen vonultak, aki Básán királya volt (nem, Magógról itt nincs szó, azt sem tudom, mi lehet). Őket is jól kiírtották mind egy szálig.

No, ennek már fele sem volt tréfa, Bálák a Moábok királya látta, hogy most meg ellene vonulnak (én a térség lakói helyett ha a sztori igaz volna összefogtam volna és kiírtjuk ezt a renitens bandát mind egy szálig, khm). Végül elküldött Bálámért a szomszéd városba (államba?) hogy átkozza meg a közelgő népet (nagy hírű gyerek volt ez a Bálám, tisztára mint Uri Geller). A felkérést a Harmadik Midián Birodalom is szorgalmazta. (ami nincs számozva a Bibliában, és párhuzamosan létezik az előzőekben említett két másik tökazonos nevű állam mellett. Esetleg valami fura tér-idő görbülettel van dolgunk?)

A tárgyalások Bálámmal elég nehezen mentek, és az derült ki, hogy ugyanazt az istent követik a moábiták és midiániták, mint az Egyiptomból kijött héberek - de nekik nem jutott egy sem a mózesi törvényekből, és most szépen ki lesznek írtva. Miért? Mert csak.
Végül Bálám nyaggatására az Úr elengedi Bálámot a követekkel, azzal a kikötéssel, hogy később még beszélnek erről.
Mihelyst elindultak (Bálám ugye istene utasításait követi) az Úr megharagszik Bálámra amiért elmegy a követekkel. Mi a bús... ?
Bálám amúgy két szolgájával indult útnak (no meg ott vannak a követek is, mind igen befolyásos alak).
Az Úr láthatatlan angyala el is állta a szamár útját, amit aztán az ki is került.
Elszórakoztak ezzel egy darabig, míg el nem értek egy "szoros helyre" (igen érdekelne milyen hely ez, mert hacsak nem egy város legsötétebb sikátora - ahova egy ilyen előkelőségekből álló csapat érzésem szerinte sosem menne - akkor ötletem nincs a továbbiakban) ahol a szamár már nem tudta kikerülni az "angyalt" akárhogy is próbálta.
Mint minden szamártulajdonos Bálám is a szokásos dolgot cselekedte: elkezdte a terelőbottal ütni a szamarat (minden hátasállatnak megvan a trükkje, a szamárnak ez).
Na erre megszólal a szamár. Legyen, betudjuk isteni csodának.
De aztán Bálám habozás nélkül válaszol! Nem járja körbe hogy most mi van, nem szalad el, nem csinál semmit, helyette beszélgetni kezd a szamárral! Furcsa ember ez a Bálám, de a társasága még furcsább: azokról sem tudjuk meg mit léptek a beszélő álltra (valószínűleg ott álltak és egy szalmaszálat rágcsáltak unalmukban míg Bálám majd ismét ráveszi a szamarát hogy továbbmenjen végre).
Mint kiderül ez a világ legengedelmesebb szamara volt, külsejétől eltekintve már ló: eddig sose makacsolta meg magát!
No, de jött a csoda második része: Bálám is meglátta az angyalt. Az meg jól leszidta hogy átlag szamártulajdonosként viselkedik, és hogy miért nem látta hogy ő ott áll láthatatlanul. (Csak én találom furcsának az okfejtést?)

Megjegyzés: angol verzióból kiderül, hogy Bálámnak nőstény csacsija volt (viszont nem tudunk arról, hogy asszonya volt-e).

Végül ismét ott kötnek ki, amiről az előző megállapodás is szólt.

Mikor Bálám megérkezik Bálákhhoz (ilyen névhasonlósággal van dolgunk vagy poénról van szó, így nem csoda ha nem emlékszik a királyra senki), és rögtön közli, hogy azt mond amit akar, örüljenek, hogy egyáltalán eljött.

Bálám nem aprózza el, rögtön 7 oltárt építtet és 7-szer végzi el az áldozatot (ennyi nyűglődés után Mr. Istennel nem csoda). Végül azt mondja, az izraeliták túl sokan vannak (= velük van az isten, most már ezt a kifejezést is érthetjük). Ez Baál hegye, azaz egy másik isten hegye (nyilván a helyi isten valójában, és meg van hamisítva a történet hogy Bálám egy másik istenhez való hűsége miatt konfliktus legyen felfedezhető és így érthető miért nem áld, hanem inkább átkoz).
Erre Bálák egy másik helyen is elvégezteti az előbbi szertartást (ahonnan nyilván valamelyik sereget látni). Bálám meg közli, hogy őt nem fogják propagandacélra felhasználni.
Aztán harmadszor is felmennek egy újabb hegyre (ahonnan nyilván a másik sereget látni, ezúttal az izraelitákat). A szertartást el sem kellett végeznie, csak ránézett a közelgő seregre, és annyian voltak, hogy aszondta megint: ők fognak győzni.

Megjegyzés: érdekesség, hogy a szöveg az áldozatokat (ami külsőleg megyegyezik az izraelita szokásokéval, bár ez jövőbe mutató, nem pedig bűn miatti (múltba mutató) áldozat) "varázslatnak" nevezi a 3. alkalomnál.

Az is igen érdekelne, ha ez szemtanú, de legalábbis korabeli ember írása, akkor Agág királyról honnan tud (24:7)? Ugyanis ő csak jóval később (Sámuel könyvében) születik meg. Hajaj, újabb könyvet tekinthetünk apokrifnak. Azért persze csak olvassunk tovább.

Bálámnak persze jutalom nem jár, örülhet hogy elhordhatja az írháját.
Bálám mindenesetre jövendőt mond még, amiben azt jósolja, az izraeliták vezére "Moábot" "átüti az oldalán" és kiírtja "Seth" (elírás lehet, Séthről kell szó legyen Ádám és Éva 3. fiáról akitő minden (héber) ember származik) minden leszármazottját (nyilván magukat leszámítva). Egy jópár népet megnevez hogy kiket fognak kiírtani, aztán elmegy (a népek nagyjából fedik a 6 kiírtandó népet).


Legközelebb mindazon eseményeket másoljuk át, amik a győzelemig tartottak, végül jön a zsákmány elosztása, és azzal vége is lesz a könyvnek! Halleluia!