Sámsontól a Benjáminiták szörnytettéig.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

A zsidók megint "gonoszul cselekedtek az Úr előtt", így a filiszteusok "kezére adta őket az Úr" - ezúttal 40 évre.

Élt ebben az időben egy Manoah nevű fickó, akinek a felesége nem szült gyereket. De megjelent az Úr angyala, és gyereket ígért neki. Valamint megtiltotta, hogy bármi alkoholt igyon, vagy tisztátalant egyen. A gyerek haját pedi "beretva ne érintse" (és olló? Úgy tűnik akkoriban ez nem volt, vagy beleértették a borotva alá). A gyerekről pedig megígérte, hogy ő lesz, aki kezdi majd megszabadítani a zsidókat a filiszteusoktól.
Az asszony elmesélte az esetet a férjének, az meg kérte az urat, hogy küldje el megint "azt az embert", hogy mondjon többet.
Az Úr pedig "meghallgatta" a kérést, és az angyal megint ment az asszonyhoz - megint a mezőn, megint akkor, mikor annak ura nem volt vele. Az asszony beszaladt a házba és hívta a férjét. Kimentek és beszéltek vele. Kiegészítésként az angyal még megtiltotta, hogy bármit egyen az asszony terhessége alatt ami bortermő szőlőből készül. Pedig milyen finom is egy kis töltike! No, sebaj, van annyi más étel azon kívül!
Akart a férj neki készíteni (ti. áldozni) egy kecskegödölyét, de az mondta, hogy ha marad is, ne neki áldozzanak, hanem az Úrnak.
Kérdezték az illető nevét, de az nem akarta megmondnai.
Végül áldoztak az Úrnak egy kecskegödölyét, és az angyal felszállt a felcsapó lángokban, és többé nem jött el.
A gyerek végül megszületett és Sámsonnak nevezték el.

Ez a Sámson felcseperedvén egyszer meglátott egy lánykát az úton, filiszteus lánykát. Kérte apját, vegye meg neki azt feleségül. Az persze értetlenkedett, hisz' annyi szép leány találtattathatik a zsidó nép között is, miért pont egy filiszteus leányzón akadt meg egy szem fiának szeme? De Sámsonnak jó oka is volt eztet kérni, csak az alkalmat kereste ugyanis hogy beleköthessen az elnyomó filiszteusokba.
Papával és mamával mentek lánykérőbe, és az úton egy oroszlánkölyköt találtak. Ezt Sámson poénból széttépte (puszta kézzel persze hogy még jobban izmozzon).
A visszaúton (mikor hozták a csajt is) elugrott megnézni a bomló tetemet (hiába, sok perverz él a Földön), és látta Sámson, hogy beleköltözött egy méhcsalád. Némi mézet kiszedett a dögből, az úton eszegette, mikor visszaért a szüleihez még azoknak is jutott.
A lagziba elment az apuci is amint az szokás volt.
A filiszteusok 30 társat adtak mellé. Hogy ki mellé? Nem tudni, arról nem szól a fáma.
Mindenesetre Sámson egy találóskérdést rakott fel nekik, amit a lagzi 7 napja alatt kellett megfejteniük. A tét 30 öltözet ruha volt (tekintve, hogy a középkorban volt egy ruhád rajtad, egy váltás és egy ünnepi ez elég soknak számított).
A találóskérdés a 14:14-ben található ha valakit érdekel.
A 30 filiszteus 3 napig agyalt semmire sem jutva. A hetedik napon viszont odamentek Sámson csajához, és megfenyegették hogy megölik, családjával együtt rágyújtják a házat.
A csaj 7 napon át könyörgött a megoldásért (azaz a filiszteusok már rég kifutottak az időből), aztán Sámson megunta a rinyálását, az meg továbbadta a megfejtést (de most már minek?).
Azok megadták a megfejtést, Sámson dühében elment és megölt 30 askeloni férfit (akárkik is laktak ott), lehúzta a ruhájukat és azt adta oda a filiszteusoknak, aztán dühösen hazatért atyja házába, az újdonsült feleség meg férjhezment az egyik filiszteushoz (kétférjűség?).

Néhány nap múltán megnyugodott annyira, hogy némi ajándékkal próbálja kiengesztelni a feleségét (többek közt dugni támadt kedve), de a lány apja nem engedte "bemenni" annak házába. Történt ugyanis, hogy mindeki azt hitte Sámson a történtek miatt elhagyta újdonan asszonyát.
Jószándéka jeléül viszont a volt örömapa felajánlotta ifjabbik lányát pót-feleségként.
Ám Sámsonnak megint felforrt az agyvize, élve elfogott 300 rókát (eltarthatott egy darabig, és jó nagy területet kellhetett bejárni, mert a róka sem terem minden bokor alatt - hé, senki nem kérdezte meg minek gyűjti azt a sok büdös tyúktolvaj állatot?), összekötözte a rókák farkát (nem egyértelmű, hogyan), minden két róka farkai közé égő botot dugott, majd ráeresztette ezt az állatseregletet a filiszteusok gabonájára (aratóidő volt, azaz feltételezhető, hogy dolgoztak is épp a földeken), szőlőültetvényére és olajfa-soraira. Le is égett minden.

A filiszteusok persze zokon vették a termésük elpusztítását, és bosszúból - ha már Sámsonnak az "asszonya" a legfontosabb - rágyújtották a csajra és annak apjára a házukat. Benn is égtek azok.

Erre Sámson jól megverte a gyújtogatókat, aztán elköltözött (szerintem ment hozzá lincselni a tömeg, ő meg kivágta magát és elmenekült, de ez csak szemantika).

A filiszteusok mindenesetre üldözték őt, és a legközelebbi irányba eső városban nagy erőkkel kutattak utána (csakhogy Sámson az egyik barlang-óvóhelyre vette be magát). A város lakói mikor megtudakozódták mi végre a nagy felhajtás kivonultak - 3,000 fő közüllük! - Sámsonhoz, hogy adja fel magát.
Az bele is ment, azzal a feltétellel, hogy nem ölik meg akik elviszik a filiszteusokhoz (mind e 3,000 ember). Ez így rendben is volt.

Amikor viszont közel értek Sámson "széttépte" kötelékeit, felragadott egy "nyers" szamárállkapcsot és azzal lemészárolt 1,000 filiszteust (ha ez monda lenne azt mondanám a mögötte lévő 3,000 emberrel jó kis csapdát állítottak, de nem, a hívők szerint ez betűre úgy történt, hogy egy vacak törékeny csonttal lemészárolta együltő helyében az 1,000 ellenfelet, és közben nem is cserélt fegyvert (pl. egy leölt ember kardját/akármilyét fel lehetett volna venni) - de nem, ez Mr. Isten szava - lenne, ha nem bizonyosdhattunk volna meg, hogy e könyv apokrif koholmány).
Gyorsan csiholt is egy rövid győzelmi rigmust.
Aztán elkezdett panaszkodni az Úrnak, hogy nagyon szomjas, mire az Úr az állkapocsban maradt egyetlen zápfogba lukat repesztett, és annyi víz folyt belőle, hogy bőven ihatott belőle Sámson. Jobb, mint Mózes!
Eztán eltelt 20 esztendő és Sámson bíráskodott.

Sámson egyszer elment Gázába, és betért az első útjába akadó kurvához.
Mikor az ottlakók meghallották, hogy Sámson a városban van összegyűltek az éjszaka alatt, hogy reggel mikor kijön megölik. És ezeknek nagytiszteletű bírájuk Sámson?!?
Sámson pedig éjfélkor felkelt, fogta a városkaput, kiszakította a helyéről, és felvitte a szomszédos hegyre.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Aztán Sámson Sórek völgyébe ért, és "megszeretett" egy nőt ottan. A nő neve Delila volt.
Ehhez a Delilához elmentek a filiszteusok fejedelmei és kérték, hogy tudja meg, miben rejlik Sámson emberfeletti ereje, hogy elfoghassák. 1,100 ezüstöt ajánlottak cserébe.
Delila kérdezgetett, Sámson folyton kitalált valami sületlenséget (mindíg arról, miből kéne a kötelet készíteni).
Egyszer aztán Sámson megunta, és elmondta az igazságot, hogy még sosem vágták le a haját, szakállát, bajuszát.
Erre Delila- megint - szólt a filiszteusoknak, álmában megnyiratta Sámsont - aki mindebből ébredés után sem vett észre semmit -, aztán mikor Sámson kiment a házból a filiszteusok megvakították őt, rabláncra verték, és malmot hajtattak vele (mint a Conan a barbár c. film elején).
A filiszteusok istene Dágon volt.
És megint elkezdett kinőni Sámson haja. És a filiszteusok bár tudták mi lesz ennek a következménye nem izgatták miatta magukat. Csak én találom ezt furcsának, hogy nem nyírták a fickót rendszeresen?
No, végül egy alkalommal valami fogadás volt, és az egyik filiszteus fejes elhozatta Sámsont, hogy "játszon". Nem tudni mit, de ezt mindenki, mind a 3,000 egybegyűlt fejedelem (férfiak és nők vegyesen) nagy élvezettel nézte.
Sámson viszont megkérte az őrá vigyázó gyermeket, hogy vezesse a ház fő támoszlopához. És annak ez nem volt gyanús, egy ilyen speciálisan megfogalmazott kérés. Ezért odavezette. És Sámson fogta a két oszlopot és magáraborította az egész házat.
Sámsont végül a családja eltemette.


Ha valaki nem lenne járatos egyéb mitológiákban (sem) olvassa el az alábbi bekezdésben foglaltakat:

Nem egyéb ez, mint a pogány Héraklész-monda otromba utánzása, ügyetlen és fura plagizálása. Éppúgy nyilván Iphigenia áldozata ihlette az elbeszélőt Jefte fogadalmának leírásában, amely leányának feláldozásával végződött. A teológusok ugyan arra gyanakodnak, hogy inkább a görög mitológia másolta le és hamisította meg a bibliát; de könnyen visszavághatunk pontos dátumokkal, amelyek közül néhányat ők maguk említenek. Véleményük szerint ugyanis a Bírák e könyvét Sámuel írta, Saul idejében. A görögöknél pedig jóval a trójai háború előtt közszájon forgott Héraklész neve. Viszont Saul megválasztása a trójai háború után kétszáz évvel történt. A tiszteletre méltó Petau jezsuita atya szerint Héraklész időszámításunk előtt 1289-ben született, és ugyanez a Petau Sámson hőstetteit csak i.e. 1135-től számítja. Ha feltesszük, hogy huszonöt esztendős korában kezdte pályafutását, akkor 1160-ban született. Még ha el is fogadjuk, hogy e két félelmetes egyén valóban élt - amire nincs semmi bizonyíték -, akkor eszerint Héraklész százhuszonkilenc évvel Sámson előtt született: tehát a teológusok saját kronológiájuk csapdájába estek.

További különbség, hogy amikor Sámson miszlikbe aprította a filiszteusokat és felgyújtotta termésüket, ezt egyáltalán nem elnyomó nemzet iránti hazafiúi gyűlöletéből tette, sem pedig azért, hogy bosszút álljon Jehováért, Dágon istennel szemben. Sámson pusztán egyéni gyűlöletét elégítette ki, ellentétben Herkulessel, aki valóban megérdemli a hős jelzőt.


Élt aztán egy Mika nevezetű fiú. Ennek az anyjának volt 1,100 ezüstje. No, szóval ha nem tévedek nagyot - bár ez nincs a szövegben - megvan Sámson fia, vagy legalábbis Delila fia.
No, ez a fiú lenyúlta a pénzt az anyjától aki azt égre-földre kereste, de aztán visszaadta neki. És nem kapott büntetést.
Az anyja aztán azt mondta, csináltasson abból a sok pénzből egy bálványt az Úrnak. A gyerek visszaadta megint (sokallta?). Az anya meg végül 200 pénzből csináltatott bálványt. A bálvány "Mika házában" állt.
És ennek a Mikának volt egy temploma is. Zsidó templom volt ez. A pap pedig benne Mika egyik fia volt.
Ebben az időben nem volt királya Izráel népének, így törvény sem(?), mindenki azt csinált amit akart, kész anarchia volt.
Egy nap pedig arra járt egy lévita, ki eredetileg Júda törzséből származott/Júda törzsének területén lakott (nem egyértelmű). Állást keresett.
Mika ajánlott neki állást, 10 ezüstpénzt ajánlott egy évre, valamint ételt, plusz egy öltözet ruha is szerepelt az ajánlatban. A levita meg elfogadta az állást.
És mindenki boldog volt ettől.

Ezidő alatt Dán nemzetségének még mindíg nem sorsoltak földet (?Józsué19:47-48-ban megvan hol telepedtek le!).
Nos, mindenesetre Dán nemzetsége kémeket küldött ki ... valahova. És így értek el Mika házába. Ott találkoztak a levitával, kérdezték, mit csinál ott. Az mondta, hogy tök jó neki ott, papkodik. Akor azok kérték, hogy jósolja meg sikeres lesz-e az útjuk. Az mondta, hogy igen.
Aztán azok elértek Laisba. Ott látták, hogy az ottlakók csendes és barátságos nép, függetlenek és nem háborúznak senkivel. El is határozták, hogy ideje őket kiírtani.
Útközben először is kirabolták Mika házát és templomát, elcsalták a lévitáját is, aki viszont boldogan ment velük, hiszen így többeken lehetett befolyása. Hiába, papok ...

Mikor Mika ezt észrevette ment utánuk. Azok kérdezték, mi baja, mire az vörös fejjel "Mi bajom? Mi bajom?!?". Mire azok: "Akarsz meghalni, vagy befogod?", azzal otthagyták az úton.
Laist pedig lerombolták, felégették, lakosait mind egy szálig kiírtották.
Mert ez így tisztességes.
És onnantól Johnatán és annak fiai voltak a papok Dán nemzetségében "a föld fogságának idejéig".
Ja, és Mika faragott képmásait ugyanúgy berakták a saját templomukba. És ezzel senkinek nem volt semmi baja.