Isten fasza
2006.12.27. 01:24 Tóta W. Árpád
Gyerekként sokat kuncogtam azon, hogy ezek a gonosz rómaiak, akik felszögelték szegény Jézust a keresztre, azért voltak olyan tapintatosak, hogy egy törölközőt a derekára csavarjanak.
Karácsonykor kissé sajátos aktualitással került ki az Indexre, vezető anyagba ez az írás, mely szerint a Vatikán lopta el Jézus fitymáját; le is került hamar. De kérem tisztelettel, a káromkodásokból ismert isteni szervet nem a pimasz indexesek találták ki. Ráadásul az Index csak egy cikkben, míg a Katolikus Anyaszentegyház komoly teológiai vitákban tárgyalta a Szent Előbőrt, így azt is, hogy vajon a mennybemenetel alkalmával elment-e Jézus a bőrért, hogy egy bokor mögé vonulva bő nyállal visszaragassza, vagy növesztett helyette újat, avagy anélkül távozott. És hogy ha a bőrt itthagyta, akkor lehet-e mondani, hogy felméne a mennybe, vagy hozzá kell tenni minden imában, hogy mínusz fityma.
Szerencsére ezt a dilemmát megoldották, tehát lehetett himbálni az Isten fitymáját évente egyszer, hogy a jámbor hívek leboruljanak előtte abban a megnyugtató tudatban, hogy most néhány méterre vannak csak magának az Úr Jézusnak az előbőrétől.
Elég bizarr szokásokat rejt ez az egyébként köztiszteletben álló, nagy és fenséges vallás, ugye? Történelem előtti törzsi vallásokban még elmegy valahogy a péniszkultusz, római kivitelben viszont meghökkentő. De sajnos a szakrális népi fellációt nem lehet máshogy elkerülni, mint a szent bőr eltüntetésével. Az istenember koncepciójából, abból, hogy egy zsidó hippit istenné neveztek ki, egyenesen következik a szent szar, a szent fallosz, és a szent fityma. Ha egy arra egyébként - messziről, az akkori média torzításaival együtt - alkalmas fiatalembert istenné léptetünk elő, akkor bizony óhatatlanul előlép egy csapat öregasszony, akik imádni kezdik a fanszőrét.
Előfordul más műfajokban is.
Készüljünk, testvéreim, tiszta szívvel és friss alsónadrággal január 1-re, a Megváltó körülmetélésének szent ünnepére. Ma már nem ünneplik hivatalosan, de ötven éve még úgy emlékeztek meg erről a napról, mint az első alkalomról, amikor Jézus érettünk vérét hullajtotta. Aztán a szexundor erősebbnek bizonyult, és a II. vatikáni zsinat kitalálta, hogy legyen január 1. inkább a Szűzanya ünnepe. Magyarán ráhúzták a szent szüzet a szent falloszra.
Karácsonykor kissé sajátos aktualitással került ki az Indexre, vezető anyagba ez az írás, mely szerint a Vatikán lopta el Jézus fitymáját; le is került hamar. De kérem tisztelettel, a káromkodásokból ismert isteni szervet nem a pimasz indexesek találták ki. Ráadásul az Index csak egy cikkben, míg a Katolikus Anyaszentegyház komoly teológiai vitákban tárgyalta a Szent Előbőrt, így azt is, hogy vajon a mennybemenetel alkalmával elment-e Jézus a bőrért, hogy egy bokor mögé vonulva bő nyállal visszaragassza, vagy növesztett helyette újat, avagy anélkül távozott. És hogy ha a bőrt itthagyta, akkor lehet-e mondani, hogy felméne a mennybe, vagy hozzá kell tenni minden imában, hogy mínusz fityma.
Szerencsére ezt a dilemmát megoldották, tehát lehetett himbálni az Isten fitymáját évente egyszer, hogy a jámbor hívek leboruljanak előtte abban a megnyugtató tudatban, hogy most néhány méterre vannak csak magának az Úr Jézusnak az előbőrétől.
Elég bizarr szokásokat rejt ez az egyébként köztiszteletben álló, nagy és fenséges vallás, ugye? Történelem előtti törzsi vallásokban még elmegy valahogy a péniszkultusz, római kivitelben viszont meghökkentő. De sajnos a szakrális népi fellációt nem lehet máshogy elkerülni, mint a szent bőr eltüntetésével. Az istenember koncepciójából, abból, hogy egy zsidó hippit istenné neveztek ki, egyenesen következik a szent szar, a szent fallosz, és a szent fityma. Ha egy arra egyébként - messziről, az akkori média torzításaival együtt - alkalmas fiatalembert istenné léptetünk elő, akkor bizony óhatatlanul előlép egy csapat öregasszony, akik imádni kezdik a fanszőrét.
Előfordul más műfajokban is.
Készüljünk, testvéreim, tiszta szívvel és friss alsónadrággal január 1-re, a Megváltó körülmetélésének szent ünnepére. Ma már nem ünneplik hivatalosan, de ötven éve még úgy emlékeztek meg erről a napról, mint az első alkalomról, amikor Jézus érettünk vérét hullajtotta. Aztán a szexundor erősebbnek bizonyult, és a II. vatikáni zsinat kitalálta, hogy legyen január 1. inkább a Szűzanya ünnepe. Magyarán ráhúzták a szent szüzet a szent falloszra.
Köszönet "sarkanyzsiroskenyér"-nek hogy felhívta becses figyelmünk eme cikkre, melyhez hasonlóra már egy ideje szert akartunk tenni, de eleddig nem találtunk alkalmatosat. Örvendjünk és képzeljük hozzá a többi fájintos kérdést is (pl. volt-e Ádámnak köldöke?).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése