Józsué zsákmánya

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (helyenként, esetleg)

A sok csatában Józsué megöregedett. Hiába, csak úgy repül az idő, ha elfoglalod magad!
Felsorolják hát, mit nem sikerült még elfoglalni az Ígéret Földjéből. Mindenesetre a már meghódított föld is sok, el lehet kezdeni a sorsolást (akkor mégsem lesz minden a véletlenre bízva? Azt a piszka mindenit a kivételezős fajtájának!). Az Úr mindenestere nem nehezményezte a dolgot, márpedig láttuk, hogy minden szabályt úgy kell megtartani ahogy Ő mondja, így tehát ez apokrif tanítás amennyire én látom, bár most picit zsong a fejem a sok névtől.

Káleb is előkerült az osztozásnál, hiszen neki előre meg volt ígérve, melyik föld jár majd neki. Nem is volt vita.

Az osztozás leginkább egy baszottnagy lista, álljanak helyette itt a vele kapcsolatos problémák:

Óriások. Megintcsak óriások.

A zsidó népnek soha, még a legszerencsésebb időben sem volt negyvennyolc, fallal övezett városa. Dávid uralkodása alatt Jeruzsálem volt a zsidók egyetlen lakóhelye, amely megérdemelte a város nevet.

A híres osztozás, amely Józsué vezetésével oly nagy gonddal ment végbe, mintegy hatszáz várost jelöl ki valamennyi izraelita törzs számára. Alább nem is adja!… És jegyezzük meg, hogy az ország legszélesebb része két hosszúsági foknak felelt meg, s ahol a leghosszabb, ott sem volt több két és fél szélességi foknál: mégpedig abban a korban, amikor a zsidó hatalom kiterjedésének tetőfokát érte el, tehát egyáltalán nem Józsué idején, hanem sokkal később.

A határvárosokról nem mindíg könnyen eldönthető tulajdonképpen melyik törzshöz is tartoztak.

Manassé második fél törzse panaszkodott, hogy területük nagyrésze legeltetésre teljességgel alkalmatlan, a maradékon pedig "még ki nem űzött" kananeusok laknak - ők jártak a legrosszabbul az összes törzs közül. Józsué viszont azt mondta, oldják meg ahogy tudják, őt nem érdekli.

Józsuénak is adtak külön "örökséget", választhatott magának fővárost.

Kiderül, hogy ha meghal a főpap egy menedékvárosban az oda menekült véletlen-gyilkoló hazamehet bűntetlenül.

Az osztozás végén a Jordánon átkelés előtti területet választók végre hazatérhettek, persze gazdag zsákmánnyal.
Azok mentek is, és felhúztak egy oltárt. Na ezt nem kellett volna, nagy felháborodást okozott a Jordán másik oldalán lévők részéről. Azok azzal védekeztek, hogy ezen az oldalon is kell egy oltár., amin áldozni nem is akarnak, csak dísznek, emlékeztetőnek mindenki számára, hogy bár egy természetes határ mögött laknak a többiekhez képest, de attól még ugyanaz a nép maradtak. erre amazok azt mondták, hogy "Ja, akkor jól van!" és hazamentek.

Józsué hazudik egy sort a végső monológjában, majd felismétli MEGINT az eddigi könyvek történeteit (szerencsére egészen röviden), kijelöl egy újabb emlékkövet (jó, jó, ez nem faragott kő, de ennyi emlékkő már gyanús ...), aztán meghalt, aztán még feljegyzi hogyan temették el (tiszta Mózes), "és a nép még hosszú ideig az Urat szolgálta a vének idejében" (mint látni fogjuk a következő könyvben ez a "sokáig" elég rövid időszakot takar), József csontjait is eltemették végre (emlékszünk még, Egyiptomból hozták el egészen idáig), majd Eleázár főpap is meghalt és őt is eltemették, és ezt még mindíg a halott Józsué jegyezte fel.

Szép ellentmondás áll 24.32 és az Apostolok Cselekedetei 7:16 között (ki vette meg Shechem földjét?).

És a végső ok, hogy kételkedjünk Józsué könyvének hitelességében? Józsué mindenkit kiirtott; könyvének fejezetei unos-untalan ismételgetik, hogy szakadatlan győzelmei során senki sem maradt életben. Nos, akkor most jól figyeljen a kedves olvasó! Józsué halála után ugyanis viszontlátjuk a következő könyv(ek)ben valamennyi kiirtott ellenségét, s még hatalmasabbak, mint valaha, és egészen Saul és Dávid koráig a legkegyetlenebb rabságban tartják a zsidó népet.


A tanulság? Ölj meg mindenkit, abból nem lehet baj.