Sex & Violence

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

Szintén még akkor, mikor nem volt királya izrael népének történt az alábbi eset:
jövevényként (vendégségben? más törzsből származottan?) járt egy lévita az Efráim hegyénél. E lévita ágyas nőt (= szeretőt) szerzett magának a júda nemzettsége által uralt Betlehemből.
Az ott is lakott állandó kurvaként, de egyszer hazalátogatott apjához 4 hónapra.
Mivel eddig elmaradt a lévita (aki a nő "férjének" tekintette magát) utánament hogy visszavigye.
A nőnél szívesen fogadták (szülőkkel lakott) látva ki érkezett (egy pap ugye jó fogásnak számított).
Három napig volt a pap vendégségben.
A negyedik nap korán kelt, indult volna haza, de a lány apja még marasztalta, marasztalta még két napig. Marasztalta volna még tovább is, de a pap a nővel és csomagjával inkább elindult késő este is. Hiába, jó volt a hangulat.
El is ért Jeruzsálembe (amit akkoriban másként hívtak), csomagja két szamarán, és a "felesége" mellette.
Hirtelen mellette termett a (hímnemű) szolgája (ez hogy került ide?), és az óvta urát hogy abban a városban megszálljanak, mert ott nem laktak izraeliták. Javasolta, menjenek inkább tovább Gibeába.
A levitának eszébe jutott, hogy akkor talán még Rámába is eljuthatnak ha kilépnek.
Végül a naplemente Gibeában érte őket, amit akkoriban Benjámin törzse uralt.
Mivel senki nem ajánlott nekik szállást (mitől tűntek volna fel egy városban? mentek volna egy fogadóba!) a piactéren készültek megaludni (valószínűleg a város főtere és központja egyúttal).
Ahogy ott rendezkedtek jött a földekről jó későn egy gazda aki - minő véletlen - eredetileg az Efraim hegyről származott. Megkérdezte mit csinálnak ott, azok elmondták hogy úton vannak hazafelé, voltak amottan, iten meg senki nem ad nekik ingyenszállást.
Az öregember megsajnálta őket, és hogy mégse kelljen az utcán aludniuk (mondták neki hogy másuk mindenük megvan) elhívta őket magához.
Ahogy ottan mulatoztak (nem ám szép nyugodtan vendégeskedtek, ez a lévita folyton mulatozott mindenhol!) a város férfilakói, "Béliál fiainak emberei" (bármit is jelentsen ez, lehetne akár egy földesúr neve is) körülvették a házat és követelték, hogy hozza ki az öregember a frissen érkezetteket "hogy megismerjék őket" (= hogy megerőszakolhassák őket).

Namost én nem tudom kinek dereng fel Lót története, de a második kérdésem, miféle ízlésük volt az ittlakóknak? Az angyalok lehettek talán szépségesek, de ez egyike a nép saját papjainak (bár abból egy elég erkölcstelen fajta), és épp koszos-büdös a hosszú úttól!

Hát, mindenesetre kiment az öregember (a ház ura), és kérte a csőcseléket (mint Lót), hogy ne zaklassák nagybecsű vendégét (mint Lót). És erre felajánlott két leaányzót a tömegnek (mint Lót): a saját egyszem lányát (eddig hasonlóan mint Lót) és vendége ágyasát (na ez már nem olyan mint Lót. Hogy jön ahhoz, hogy vendége tulajdonát ajánlgassa, és miért nem szól ez ellen a pap?).
De a tömeg nem hallgatott a férifra (mint Lótnál), ezért a pap kivitte az ágyast (figyelitek egyszeriben hogy nem a felesége!?) és odaadta a tömegnek (na ez még sokkal rosszabb mint Lót). Éljenek a pappok, kiálthattt a tömeg és egészen hajnalig baszták a csajt (meg még "gonoszul is éltek vele" akármit is jelent az).
A nő nagy nehezen eltántorgott hajnalban a "vendéglátójuk" házához, majd a küszöbön összeesett (mondjuk hogy elájult). Reggel így talált rá az ő ura.
Akkor mondta neki, pattanj asszony!, de az nem felelt, így csak feltette az egyik szamárra és elvitte haza.
Otthon a csajt 12 darabra vágta és mindegyik darabot izráel más törzsének postázta.
Miután a népek megkapták a "küldeményt" nekiálltak tanácskozni ezen a förtelmen.

Végül felvonult izráel összes népe "az Úrhoz Mispába". Nyilván papi tancsot kérni. Csakhogy kinek adták át a holttest tizenketted részét, amikor a törzseknek nem volt hivatalos vezérük, s az izraeliták szétszórtan, szolgasorban éltek, a filiszteusok igájába? Ne felejtsük el, hogy ez közvetlenül Sámson halála után történt, amikor a filiszteusok a legkegyetlenebb rabságban tartották a zsidókat. Hogyan gyűlt össze a tizenkét törzs? Miként tűrhették uraik ezt a népes fegyveres gyülekezetet (400,000 gyalogos, fegyverforgatásra képes férfiú volt gyűlt össze a vezéreik előtt)?
Kis számíolás a Szórakoztató Bibliából:
""Ha feltételezzük - írja Voltaire -, hogy a törzseknek egyenlő lélekszámuk volt, akkor mindegyiknek harmincötezer-négyszáztizenhat katonája lehetett. Ha pedig ehhez hozzáadjuk az öregeket, a nőket és a gyermekeket, akkor mindegyik törzs száznegyvenegyezer-hatszázhatvannégy személyből állt. Ez a tizenkét törzsnél összesen egymillió-hatszázkilencvenkilencezer-kilencszázhatvannyolc emberre rúg, a levitákról nem beszélve. Ilyen óriási tömeg rabságban tartásához - amely között négyszázhuszonhatezer fegyveres akadt - legalább nyolcszázezer jól felszerelt katonára lett volna szükség. És hogyan hagytak volna fegyvereket a rabszolgáknak uraik, mikor Sámuel első könyvének 13. fejezetében ez áll: "És kovácsot egész Izrael földén nem lehetett találni, mert a filiszteusok azt mondák: Ne csinálhassanak a zsidók szablyát vagy dárdát. - És egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és sarlóját." (19-20. vers.)
A biblia e két részlete ellentmond."

Az összesereglett tömegben persze ott voltak a benjáminiták is, kérték mondja el valaki pontosan mi történt.
A mi levitánk el is adta a dolgokat e szavakkal: "Megaludtunk útközben én és a szeretőm Gibeában, ami Benjamin törzsének fennhatósága alá esik. És akkor körbevették a házat ahol megszálltunk, és meg akartak ölni engem (valóban?), de csak a szeretőmet tudták bántani, aki ebbe belehalt (valóban?). Erre feldaraboltam a szeretőmet és szétküldtem a darabokat a 12 törzsnek, hogy mindenki ássa milyen gyalázatos dolog történt. Most tehát ítéljék el a bűnösöket!"
A nép pedig azt mondta, most rögtön elindul és büntet. Sorshúzással döntötték el, kik biztosítsk az utánpótlást és kikből álljon voltaképpen a sereg.
És követek indultak a benjáminiták minden részéhez kérdvén "hogy tehettétek ezt?" (miért nem kérdezték a már ottlevőket?) "Adjátok ki a tetteseket mind hogy kivégezzük őket!" - de a benjáminiták a fülük botját sem mozgatták.
Helyette 26,000 fős sereget állítottak ki a többi törzs egyesített ereje ellen (ha, ha. Mégis mire számítottak?), akikhez 700 válogatott balkezes mesterlövész-parittyás járult - és minő véletlen pont ennyien voltak voltaképpen Gibeon lakói, és így az eredeti erőszaktevők!

Nem fölösleges megjegyezni, hogy az első elbeszélés szerint a város valamennyi férfi lakosa megbecstelenítette a szerencsétlen asszonyt. Ez a szörnyű erőszak, amelyben részt vett a város egész férfilakossága, egész éjszaka folyt. Egyetlen éjszaka alatt, ha csupán a hétszáz válogatott, balkezes gibeai harcost tartjuk bűnösnek, és ha a gaztett nyáron és nem télen történt, amikor az éjszaka legfeljebb tíz óráig tart - akkor bizony ezek a veszett legények igen gyors munkát végezhettek. A szerencsétlen asszony nyilván nem védekezhetett ennyi támadóval szemben, és hamarosan érzéketlen hústömeggé változott, amelyre rárontottak a nyomorult támadók. Még így is álmélkodva számítjuk ki, hogy óránként hetvenen gyalázták meg a pap ágyasát! Egy percnél kisebb idő jutott mindegyikre (persze ha mindegyik egyesével ugrott a nőre)! (a számításért köszönet a Szórakoztató Bibliának)

Az izraelita sereg pedig 400,000 főt számlált akik szembeszálltak a benjáminitákkal, mind fegyverforgató férfiak. Továbbra is egy megszállt ország szolgasorban lévő népéről beszélünk.
Ez a sereg aztán elment Béthelbe megkérdezni az Úrtól melyik részük támadjon először. Az pedig mondta nekik, hogy Júda törzse legyen az.
Így hát hadrendbe állt mindenki Gibeánál.

Az első összecsapás alkalmával a benjáminiták levágtak 22,000 izraelitát. De azok nem futottak meg. De kérdezték az Urat, folytassák-e a harcot, az pedig mondta, hogy igen.

Másnap a benjáminiták 18,000 izraelitát vágtak le.

A nagy ismételt veszteség miatt a népek elmentek rimánkodni Béthelbe és áldoztak ott sokat.

Akkoriban Béthelben volt ugyanis a frigyláda, ami körül Fineás, aki Eleázár fia, aki Áronnak fia teljesített szolgálatot. Ez ugyanaz a Fineás, akit Mózes életében láthattunk, amint egyetlen dárdadöféssel felnyársalta a zsidó Zimrit és a szépséges midiánita Kozbit, éppen amikor a szerelmespár a legmeghittebben turbékolt. Mózes negyedik könyve, amely 25. fejezetében hivatalos beszámolót nyújt a levita e hőstettéről, a döfködő Fineást kifejezetten így említi: "Eleázár fia, Áron pap unokája." (7. és 11. vers.) Ez az eset Moáb országában történt, mielőtt a zsidók az ígéret földjére érkeztek, s jóval korábban, mintsem átkeltek a Jordánon. Sok víz lefolyhatott Zimri és Kozbi felnyársalása és a benjáminiták elpusztítása óta - ami pedig Sámson halála után történt, és a Bírák könyvének befejező eseménye!…
Nem felejtette el az olvasó, hogy az Egyiptomból való kivonulás idején húszéves vagy idősebb izraeliták közül csupán Józsué tábornoknak és Káleb úrnak engedélyezte Jehova azt a kegyet, hogy Kánaán földjére lépjen. A biblia közli, hogy Józsué száztíz esztendős korában halt meg. Ha a negyvenéves sivatagi vándorlást hozzáadjuk ahhoz a húsz esztendőhöz, amennyi a vörös-tengeri átkelés idején lehetett, akkor kiderül, hogy hatvanéves korában lépett Mózes örökébe. Ennélfogva ötven évig vezette és kormányozta a zsidókat.
Most fussuk át Józsué és a Bírák könyveit, és számítsuk ki, mennyi idő telt el a Jordánon való átkeléstől, ahol jelen volt az apját, Eleázárt kísérő ifjú és tüzes Fineás, egészen a benjáminiták lemészárlásáig.
Józsué kormányzása - ötven év. A Bírák könyve 2. fejezete 10. verse szerint azután "támadott más nemzetség őutánok, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izraellel". Ez legalább húsz évet jelent. Következik a zsidók első rabsága, Kusán-Risathaim mezopotámiai királynál - nyolc év. Szabadulás, Othniel bíró kormányzása - negyven esztendő. Második rabság, Eglon királynál - tizennyolc év. Hála Ehud bírónak, lerázzák a moábiták igáját, és hosszú időre nyugalom köszönt isten népére - nyolcvan év. Harmadik rabság, Jábin királynál - húsz év. Debora asszonyság és Bárák diadala, újabb nyugalom - negyven év. A midiániták ismét megjelennek a színen, negyedik rabság - hét év. Gedeon hivatása, szabadulás - negyvenéves béke. A zsidók újra rabigába esnek: ez alkalommal a kényúr közülük kerül ki. Abimélek zsarnoki uralma három esztendeig tart. Thóla bíró kormányzása - huszonhárom év. Jáir bíróé - huszonkét év. Hatodik rabság, az ammoniták uralma alatt - tizennyolc év. Szabadulás Jefte által, és e bíró kormányzása - hat év. Három másik bíró békés kormányzása: Ibsán hét évig, Elon tíz évig, Abdon nyolc évig. Hetedik rabság, a filiszteusok első igája - negyven év. Sámson bíró hőstettei és kormányzása - húsz év. Összesen négyszáznyolcvan év telt el tehát a Jordánon való átkelés és Sámson halála között. Ebből az következik, hogy Fineás főpap legalább ötszázéves volt, amikor Zebaoth-Jehovához imádkozott a benjáminiták ellen, amikor az éghez fohászkodott bosszúért az efraimi levita ágyasa miatt, akit egyetlen éjszaka hétszáz megdühödött gibeai férfi erőszakolt meg… Íme, így fest a történelem!
Tévedésről nem lehet szó; a Bírák könyve 20. fejezetének 28. verséből teljesen világosan kiderül, hogy ez nem névrokonság.
(A számításokért köszönet a Szórakoztató Bibliának).

Szóval ez a Fineás megígérte, hogy másnap majd győzni tudnak.

Az izraeliták hát mindenfelé "leseket vetettek" (ti. hadtesteket rejtettek el) Gibea körül.

A 3. napon megint a benjáminiták kezdtek jobban, 30 izraelitát kaszaboltak le (kicsit kissebb a szám, de ott van). De ez csak csel volt az izraeliták részéről hogy kijebb csalogassák a benjáminitákat. Aztán 10,000-es sereggel jól megverték őket. (hová lett a 400,000-es sereg kérdem viszont én). Pontosan 25,100 benjáminita halt meg.

Ehhez jött még hogy a "lesben állók" (azaz elrejtett hadtestek) berontottak Gibeába és mindenkit aki ott volt lemészároltak. A megegyezés szerint a várost feldúlók "erős füstoszlopokat bocsátanak fel" (azaz szerintem felgyújtják a várost izibe).

Erre az izraelita erők akik a benjáminita sereggel küzdöttek megkezdték a második visszavonulást. Ennek következtében veszítettek még 30 embert.

Igazam volt, az egész várost úgy ahogy volt felgyújtották.

No, látva a lángokat meg a visszaforduló "menekülő" izraelitákat a benjáminiták rájöttek, hogy tényleg komoly bajba kerültek, akár mind itt pusztulhatnak.

És a menekülő benjámiita sereget vágták lefele, el is pusztult így 18,000 vitéz (azaz fegyverforgató) férfi.

Aztán a benjáminiták maradéka (milyen maradéka?) elérte Rimmon szikláit, de eközben is vesztettek még 5,000 embert. Aztán gibeonig szorították vissza őket, ami alatt 2,000 embert veszítettek a benjáminiták.

Összesen így a benjáminiták közül akik fegyvert fogtak az események során 25,000-en haltak még meg.

Ebben az elbeszélésben a számokkal dobálózó szentlélek egy kissé zavarba esik. Az elején közölte velünk, hogy a Benjámin törzséhez tartozó katonák összesen huszonhatezer-hétszázan voltak, a gibeai markos vitézekkel egyetemben. Ha jól számolunk, akkor pedig ötvenezer benjáminita harcos esett el folyamatosan a szédületes gyorsasággal egymást követő csaták során.

Node még 600 férfi életben is maradt, ők a Rimmon sziklák között bújkáltak még 4 hónapig.

És az izraeliták a benjaminiták összes városát és azok lakóit és ottlévő állatait mind elpusztították a gibeoni csata után.

Tudni kell még, hogy Mispában az izraeliták megesküdtek, hogy egyikük se adja többé lányát benjáminitához.
A csaták után viszont eszükbe jutott, hogy egy nemzetséget most sikerült jól kiírtaniuk, és ezért rinyálatak az Úrnak. Nem ártott volna előre gondolkodni fiúk!
No, de eszükbe jutott, hogy némely benjáminita ott volt Mispában és az ő oldalukon harcolt. De rögtön jött a kérdés, honnan lesz ezen férfiaknak felesége (hiszen a nők a "városokban" maradtak, azokban meg mindenkit megöltek - milyen szép lehetett mikor a benjáminiták a többi törzs oldalán kiírtották saját családjaikat!)?
No, végül rájöttek, hogy az egyik "városból" nem jöttek el a népek Mispába. És az eskü úgy szólt Mispában, hogy aki nincs ott, annak vesznie kell. Szóval el is küldtek 12,000 fegyveres férfit Jábes-Gileádba hogy hányjanak kardélre ott mindenkit, kivéve a szűzlányokat.
A szűlányok 400-an voltak, mint hadizsákmányt hurcolták el őket.
Csakhogy még nem jutott mindenkinek "menyasszony".
Végül kiókumlálták, hogy Silóban épp ünnep lesz, oda elmehettek a benjáminiták akiknek nem jutott nő asszonyt rabolni maguknak. Elvégre nem halhat ki egy törzs sem! Az ebben résztvevők speciális mentességet kaptak a törvényi felelősségrevonás alól.
Így is történt, és a benjáminiták maradéka felépítette a lerombolt városokat, és a többiek is hazatértek.
Itt a vége fuss el véle.


És hogy mi a Bírák könyvének tanulsága? Hát ez: ölj meg egyet - gyilkos vagy. Ölj meg százakat - akkor hős.