Rút (bocs, Ruth) könyve

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis a téma kedvéért vegyük úgy)

Na, legalább egy rövid könyvvel dobódhatunk fel. Nem számítunk hát nagy kavarra, mindenesetre elöljáróban csak annyit, hogy ebben a könyvben nincs szó az Úrról, csak genealógiai folytonosság okából került bele a gyűjteményeskönyvbe.

No, szóval ott voltak a bírák, és kitört az éhínség. Élt akkoriban egy házaspár a két fiával., akik el is értek Moábba.
Aztán meghalt az apa, de a fiai megnősültek. Az egyik feleség volt Ruth.10 évig éltek, éldegéltek, míglen meghalt a két fiú is, mindkettő utód nélkül.
Erre az anya meg a két feleség hazaköltöztek Júdába, mert nem volt mit enniük.
Mikor visszaértek Júdába az anya visszaküldte Moábba két sógornőjét a szüleikhez.
Azok viszont maradni akartak (ha már megtették azt a hosszú utat).
De Naomi (az elhunyt férjek anyja) erősködött hogy menjenek haza, hiszen neki már aligha lesznek újabb fiai és ha mégis nagyon sokára mehetnének hozzájuk a lányok.
Orpa végül hazament, de Ruth maradt.
Ebben maradtak.
Naómi gyorsan nevet változtatott Márára (amiből mára Pára, Pária lett - várj az a névváltozat volt előbb! Újabb lopás a görögöktől!).

Nos, mivel Ruth szegény volt elugrott Boáz földjére az aratók utáni maradékot felszedni, mint az hagyomány volt. A szövegből nagyon úgy néz ki, hogy Ruth előre kinézte magának (vagy Naómi Ruthnak) Boázt. Aki amúgy Naómi rokona volt szegről-végről.
Boáznak megakadt a szeme az új emberen, kérdezte ki az. A munkafelügyelő megmondta, hogy Naómival jött és kérte had szedje az elhullott kalászokat.
Boáz köszöntötte a jövevényt, és mondta hogy maradhat, ő ellátja. Ruth kérdezte, miért e nagylelkűség, az meg mondta, hogy rokonnak ez a legkevesebb.
Boáz a lehető legnagylekűbben bánt szegény rokonával (persze csak ameddig a hagyományok engedték): a rendes munkásokkal ehetett, az aratók közé is bemehetett, mi több szóltak az aratóknak, hogy szándékosan hagyjanak hátra Ruthnak termést.

Aznap Ruthnak egy egész efa árpát sikerült így összegyűjtenie (ez a kicsépelt mennyiség, nem a szálas termény!). A magot hazavitte, vacsit csinált belőle, és miután befejezte a maradékot odaadta az anyósának hogy az is vacsorázhasson (oh, míly nagylelkű, hát nem?).
Ruth és Naómi elbeszélgettek Boázról, és Naómi nagyon megkönnyebbült, hogy Boáz nem tagadta meg a segítséget rég elszakadt nőrokonától (mondom én hogy ki volt ez találva!).
Naómi tanácsára egyáltalán nem is ment Ruth más földjére, ottmaradt tallózni az árpa, majd a búza aratásakor is, és továbbra is együtt lakott az anyósával.

Ez így ment egy darabig, mígnem Naómi szólt Ruthnak, hogy fürödjön és készítse ki magát, majd mikor a férfiak (pontosabban Boáz) mennek lefeküdni vetkőzzön pucérra és feküdjön mellé. Akkor az remélhetőleg majd jól elveszi feleségül. Többet nem kell tudnia, Boáz tapasztalt férifú (idősebb korban volt nyilván), ő "tudja mi a teendő" (azaz sex lesz!).

Naszóval Boáz jól berúgott, és ahogy ott hortyogott részeg kábulatában melléfeküdt Ruth. A helyzet nyilvánvaló mindenkinek: mikor Boáz felébred azt fogja hinni, hogy részegen meghágta a mellette fekvő nőt, így kénytelen lesz elvenni. Milyen őszinte cselekedet ez Ruthtól!
Ruth azt mondja ráadásul, Boáz a legközelebbi rokona neki.
Boáz viszont közölte vele, hogy van nálánál közelebbi rokona is (bár a házasságot ha már a dolog így alakult nem vetette el). Viszont megjegyezhetjük, hogy bár Ruth talán nem volt ismerős a rokoni viszonyokban Naómi nagyon is az volt, így tudnia kellett hogy van közelebbi rokon, így ahhoz kellett volna küldenie a lányt. Vagy csak túl sokat látok bele az eseményekbe?
A bibliakritikusok továbbá különösnek találják, hogy Boáz nem a szobájában feküdt le, hanem "a garmada szélén" heveredett le éjjeli pihenőre, a szérűben, ahogyan a napszámosok teszik aratás után.
Ennek a Boáznak egyébként csak mert rokon nem is kellett volna feleségül kellett vennie Ruthot, hiszen ez a szokás csak fiútestvéreknél volt érvényben. Mindenesetre az anyát helyettesítő Naóminak az volt a kötelessége, hogy becsületesen házassági ajánlatot tegyen. Nem kellett volna rávennie menyét, hogy szajhaként viselkedjék.

Mindenesetre Boáz közölte, hogy másnap reggel beszél ama közelebbi rokonnal hogy most ki "váltsa meg" az asszonyt, akarja-e az magának.
Mindenesetre Boáz még hajnal előtt lelépett, nehogy meglássa őket valaki együtt.
Reggel azért még Boáznak első dolga volt hallgatási pénzt (6 mérték árpát) fizetni Ruthnak.

Szóval Boáz ment tanácskozni, Naómiék meg nyugtatta a tűkön ülő Ruthot odahaza.

Boáz összehívta a vének tanácsát (legalábbis szerzett 10 vént) miután megtalálta az ominózus rokont.
Végül a rokon csak azért nem váltotta meg magának azt a jó kis földet, mert akkor az első születendő utód örökölte volna azt a földet ami Ruth férjéé volt (ez nyilván a földsorsolás következménye), és gondolom annak nem volt gyereke, vagy ilyesmi, ezért végül visszalépett, és Boáz megtarthatta a lagzit. Naómit meg felvették dadának.


A megfigyelő számára azonban legmulatságosabb az a felfedezés, hogy Ruth könyvének diktálása közben az isteni galamb vigyázatlansága folytán kiderült, micsoda csalás minden mondókája. Ráháb férje, Sálmon és Dávid atyja, Isai között valójában csak Boáz és Obed szerepel a származási táblázatban. Ráháb és Sálmon Józsué kortársa. Ráhábot Sálmon csak Jerikó eleste, vagyis a Jordánon való átkelés után vette feleségül. Másrészt, a bibliai időrendet követve, nemsokára látni fogjuk, hogy Obed Éli főpap korában élt, ennek utóda, Sámuel pedig ugyanabban az időben, amikor Isai. A bírák kormányzása Sámuellal ér véget, aki beiktatja majd Sault, az első királyt, azután pedig trónfosztottnak nyilvánítja és Dávidot keni fel. A bibliai hősök életének időpontját illetően Ruth könyve tehát homlokegyenest ellentmond Józsué és a Bírák könyveinek; hiszen gyakorlatilag lehetetlen, hogy míg a zsidó nép ennyi sok és ilyen változatos kalandokon ment át, miközben győzelmes kormányok végtelen hosszú és gyakori rabságokkal váltakoztak, s a szabadulást jó néhány esztendeig tartó békés korszakok követték, ami összesen négyszáznyolcvan esztendőre rúg a Jordánon való átkeléstől egészen Sámson haláláig - ezalatt mindig csak Sálmon és fia, Boáz élt, mikor az első már Jerikó elesténél is ott volt, a második pedig Sámson kortársa.


Mi a tanulsága a történetnek? Kurvulással és a törvény kiskapuinak ismeretével kiválóan lehet boldogulni az életben. Követendő példa?