a történet Sámuel haláláig

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár láttuk, hogy a szöveg hamisítvány, de mégis ezzel a hozzáállással kéretik olvasni)

No, a 18. fejezet azzal kezdődik, hogy Johnathán mihelyest megpillantota Dávidot rögtön egymásbaszerettek. Ez van.
Johnathán ajándékokkal kedveskedett szíve választottjának, akit Saul is befogadott és katonai parancsnoki rangot adományozott Dávidnak.
És a Góliáthal való összecsapás után ahogy jött Dávid (mivel eddig az volt az egyetlen csata amiben részt vett) az asszonyok körbetáncolták, és arról énekeltek, hogy Dávid 10-szer nagyobb hős Saulnál. Saul persze ráncolta erre a homlokát, hiszen most akár meg is foszthatná a nép a trónjától. Így attól a naptól Saul szemmel tartotta Dávidot. (viszont épp az előbb azt mondta a szöveg, mennyire szerette a kis lurkót. Áh.)
Másnap Saul megint idegrohamot kapott, Dávid meg szokás szerint(? Saul a Góliáthal való küzdelemkor nem ismerte Dávidot) hárfázni kezdett. Saul pedig az Úr által ráküldött őrület alatt dárdával megdobta Dávidot, kétszer dobott felé dárdát, de Dávid - mindvégig hárfázva - könnyedén elhajolt az útjukból.
És ettől Saul megijedt, gondolván az Úr van ezzel a kölyökkel. Ezért hogy eltávolítsa a közeléből Dávidot ezredessé nevezte ki.
Dávid pedig jól viselte magát, és ettől Saul megijedt.

Na próbáljuk meg lefordítani ezt a kis epizódot. Nyilvánvalóan arról van szó, hgy Saul egy seregbe rakta Dávidot hogy valami csatában csak meghal, de az valahogy mindíg túlélte. Van egy jó tippem hogyan, de még nem árulom el, had beszéljen magáért a szöveg!

Na, az események pörögtek tovább, Saul feleségnek ajánlotta Méráb lányát Dávidnak, remélve hogy így a filiszteusok már tényleg jó célpontot fognak látni benne. De Dávid nem fogadta el, mondván nem akar ő királynak veje lenni. Ezt mi értjük is, ő maga akart a király lenni, ha már Sámuel felkente királynak!
Közben Mérábot férjhez adták valaki másnak, feltehetőleg politikai okokból.
Csakhogy közben Saul másik lánya Mikál beleszeretett Dávidba és mondta apjának, hogy adja őt feleségül D-nak. Ebben a megoldásban mindenki látta a lehetőséget, így elrendezték.
Az elrendezés alatt azt értve, hogy Dávidnak csak 100 filiszteus fitymát kellett beszolgáltatni hozományul. Én meg naívan abban a hitben éltem eddig, hogy a menyasszonnyal adják a hozományt :)
Dávid nagylelkűnek bizonyult, embereivel 200 filiszteust mészárolt le majd metélt körül.
Elképzelem ahogy a pár az oltárhoz megy, csókot vált, a háttérben meg a könyvelők számolják: 1 fityma - odébbrakják - 2 fityma - odébbrakják stb. És pont ezt a dicső jelenetet nem festette még meg senki!

No de a mézesheteknek végére Saulnak is leesett, hogy a lánya kijátszotta, így csak még óvatosabb lett Dáviddal.
A filiszteusok sem szerették a helyzetet, az ő 200 meggyalázott halottukról volt szó elvégre, hát állandóan be-betörtek az izraeliták földjére, de a számos csata mindegyikéből élve került elő Dávid. Majd meglátjátok, miként!
Saul végül megparancsolta Johnathánnak hogy ölje/ölesse meg Dávidot. De mivel Johnathán szerelmes volt Dávidba ehelyett figyelmeztette a veszélyre, és megígérte hogy megpróbál közbenjárni az érdekében.
Johnathán elmagyarázta apjának, hogy politikai öngyilkosság lenne most megölni Dávidot, hiszen végülis neki köszönhető hogy felszabadult az ország a filiszteusoktól, nincs olyan elfogadható ok, amiért kivégeztethetnék. És Saul belátó volt és megint jól elvoltak.
De aztán egyszer az Úr megint ráküldte a gonosz lelket Saulra, Dávid megint hárfázott, Saul megint megdobta dárdával (ezúttal csak egyszer). Erre már Dávid elszaladt. Mondjuk egyszerűbb lett volna eltávolítani a veszélyes szerszámokat Saul keze ügyéből - legalábbis mikor az Úr megőrjítette. És Saul katonákat küldött Dávid házához (minő meglepetés: Dávid tényleg ott volt ahol mindneki először keresné) hogy leszámoljanak az ifjonccal. Mikál mentette meg most Dávid bőrét: segített neki kimászni az ablakon, az ágyba meg a theráfot rakta, aminek a feje alá kecskeszőrből készült párnát rakott (Dávid vörös hajának utánzására) és betakarta lepedővel.

De mi is az a theráf? Héber szó, és bálványt jelent! Azaz Mikál (és vele együtt Dávid) bálványimádó volt! Íme Mr. Isten kiválasztottai és igazsága - egy apokrif szöveg szerint.

Mikál először azt hazudta (amit szintén tilos) hogy Dávid betegen fekszik, aztán amikor Saul visszaküldte az embereit hogy akkor legalább könnyebb lesz megölni már kiderült a turpisság.
Saul persze felelősségre vonta a lányát, de az azt hazudta, Dávid kényszerítette az egészre, így ráhagyta.
Sávid Sámuelhez szaladt, majd ők keten gyorsan leléptek Rámából Nájóthba.
Persze nem bújkálhattak örökké, egy idő után megtalálták Dávidot. Saul rögtön embereket küldött oda hogy elfogják.
De mikor a követek odaértek meglátták Sámuelt és a prófétákat ahogy ott prófétálnak, mire ők is beálltak prófétálni. Még kétszer küldött Saul embereket, de azok is mind így jártak. Végre aztán elhatározta, maga megy oda. Székjuban útbaigazították, de amikor odaért rá is rájött a bolondóra, ott mindenki előtt pucérra vetkőzött és prófétált. Azóta a mondás "Saul is próféta" új értelmet nyert.

Namost megint szót kell emelnünk. Ezek a próféták ott egykupacban mit prófétáltak? A próféta annyit tesz, jövendőmondó. A jóslatok mindíg valamire kell vonatkozzanak, csak úgy magának nem prófétál az ember.
És ez az egész képtelen történet, mint egy népemese, amiben a bíró elküldött a tanúért aki a kocsmában iszogatott. De akit küldtek az is ottmaradt inni. És így tovább, míg a bíróságból mindenki ott ivott, a végén maga a bíró is, és mindenki megfeledkezett az egész ügyről :-)
Ez a népmese humoros. Saul és a próféták tömege képtelen badarság.

No, de az alkalmat kihasználva Dávid lelépett Nájóthból, most Johnathánhoz futott hogy mentse meg. Itt először azt pedzegetik meddig tudják még eltitkolni kapcsolatukat Saul elől. Aztán kiderül, hogy másnap szokás szerint meg kéne jelennie Dávidnak Saul előtt. Most akkor döntsük már el, hogy szokás szerint, vagy országosan körözik, jó? Mindenesetre Johnathán feladata az lesz, hogy azt mondja Dávid elkéredzkedett tőle Betlehembe. Ha Saul ezt szó nélkül hagyja akkor nincs baj, de ha feldühödik, abból Johnathán láthatja mekkora a baj. Mondjuk mostanra Johnathánnak tisztába kellett lennie vele... De megy ez még tovább is. Ugyanis most meg arról van szó, hogy maga Dávid sem tudja, Saullal hányadán áll. Két gyilkossági kísérlet nem volt tán elég? Szerintem itt súlyos utólagos betoldások vannak a szövegben, lassan kezdem átlátni az eredeti sztorit. De maradjunk a kanonizált szövegnél. Tehát Dávid elrejtőzött a közelben, Johnathán meg megígérte, hogy amint biztosat tud elmondja neki.
Majd ismét megesküdtek egymás iránt érzett szerelmükről.
A terv konkrétan az, hogy a 3. napon Johnathán kimegy nyilazni, Dávid elbújik a kijelölt kő mögött, és ha Johnathán a labdaszedő fiúnak ezt mondja akkor jó, ha azt akkor nem jó.
Az első nap ahogy Saulék leültek enni és Dávid nem volt ott Saul azt gondolta magában biztos valami tisztátalanság miatt nem lehet ott a fiú. A második nap már szóvá tette Dávid hiányát. Johnathán válaszára mérges is lett, tudta ugyanis, hogy fia szeretője a hárfásnak, így nyilvánvaló volt, hogy Johnathán hazudik (megszegve ezzel Mr. Isten egyik parancsolatát, de persze Mr. Isten most nem súlytott le). Saul szavaiból egyébként az tűnik ki mintha tudott volna Dávid felkenéséről, bár ez elég gyenge lábakon áll, de én azt veszem ki a szövegből az író ilyesmi szándékot belekevert szerzeményébe.
Johnathán meg visszabeszélt, mire Saul a mindíg kéznél lévő dárdái egyikét felé dobta - szerencséjére nem találta el.
Johnathán az egészből azt szűrte le, hogy Dávidra haragszik Saul. Megkérdőjelezhető dolog, de most pont ebbe kössünk még bele?
A nyilas epizód végül lejátszódott, a nyílszedő gyerek furcsállta, minek kiabálnak neki alig pár méterről, de Dávid legalább tudta, mennie kell. Johnathán elküldte a gyereket, Dáviddal forró csókokat váltottak és sírtak az elváláson, de mindketten megígérték, örökké emlékezni fognak a másikra. Aztán mindenki ment a maga úján.

Dávid legközelebb Akhimélek paphoz ment, az meg csodálkozott hogy egyedül látja a fickót. Azt hihette, Saullal van komoly baj. De Dávid azt hazudta neki, hogy Saul elküldte bizonyos holmikért, és erről senkinek nem szabad tudnia. Konkrétan 5 kenyeret akart, vagy bármi kaját ami akad. És Akimélek nem furcsálkodott, csak sajnálkozott, hogy csak szent kenyér van nála - feltéve ha az azt kezelő szolgák tiszták voltak, de legalábbis nőktől tiszták ha már mást nem. Dávid meg örült a szerencséjének, hiszen tiszta sort, hogy ő aztán nővel nem kezdett, szóval a pap nyugodtan odaadhatta neki a kenyereket.
Volt ott még valami Doég nevű ember is.
Dávid kérdezte Akhimáleket, nem tudna-e neki valami - bármi - fegyvert is adni. Mire az azt mondta, ott van Góliáth kardja akit Dávid megölt, más a szentélyben nincs, minek lenne. De azt elviheti ha kell. És Dávid vitte.
Dávid Gáth királyához menekült tovább, aki rögtön felismerte, hogy hiszen ez az izraeliták királya! Na, ettől aztán megijedt Dávid, és nem az Úrhoz könyörgött segítségért és mészárolt le mindenkit mint eddig mindenki, hanem földhözvagdosta magát őrültnek tettetve. Erre aztán kidobták.
Onnan Dávid Adullám barlangjába futott (látjátok, így lehetett képes túlélni bármilyen csatát: gyáva volt, és mindíg is gyáva maradt). mikor a családja megtudta hogy ott van odamentek hozzá. És minden csóringer akik pl. már végtelenül eladósodtak csatlakoztak hozzá, és ő a vezérük lett. Úgy 400-an voltak.
Onnan Dávid a moábiták királyához ment, mondván ott biztonságban lehet ő és családja amíg kitalálja, mitévő legyen. Onnan Gád próféta szavait követve Héreth erdejébe ment. (a követőiről nem tudunk semmit)
Saul közben szidta az embereit, hogy miért nem szóltak róla, hogy Dávid és Johnathán (aki a saját fia) összeesküdtek ellene.
Ekkor Doég előállt, és mondta, hogy ő látta Dávidot Akhimélek pappal beszélni Nóbban, és hogy a pap ételt adott neki és Góliáth kardját is magával vitte a fiú.
Rögtön magáhozrendelte Saul Akiméleket egész családjával. Kérdezte, miért adott Dávidnak bármit is? Akhimélek visszakérdezett, hgy miért, nem kellett volna? Erre Saul elrendelte a pap és családja kivégzését, de a katonái vonakodtak teljesíteni a parancsot. Erre Doégnak adta ki az utasítást, az pedig nem habozott, mind a 85 papi (lévita?) gúnyát viselővel végzett (vagy ezek csak a felavatott papok voltak, és voltak még ezen felül is nem emített áldozatok).
Eztán Saul a várost ahol az engedetlen pap lakott is leromboltatta, minden lakóját, legyen az ember vagy állat, férfi vagy nő, vén vagy csecsemő lemészároltatta - az isteni törvényeknek megfelelően.
Csak a pap egyik fia menekült meg.
A megmenekült férfi Dávidhoz, a rivális királyhoz futott és beszámolt az eseményekről, az meg elismerte, hogy csakis ő hibáztatható a pap és környezete pusztulásáért. Ellenben felajánlotta, hogy a pap fia maradjon nála (nem mintha szegénynek lett volna választása).

Telt-múlt az idő, és a filiszteusok egyszeriben megtámadták Kehillát. Dávid a hír hallatán megkérdezte az Urat menjen-e el leverni őket (mert gondolom mi van ha Saul is megy csatázni)? Az Úr aszondta gyerünk, de az emberei nem akarták feltétlen veszélynek kitenni magukat. Erre (megint, de arról a népnek nem kell tudnia) ment kérdezni az Úrat, és így már mentek az emberek.
Dávidék konkrétan azzal tűntették ki magukat, hogy elhajtották a filiszteusok marháit.
Csakhogy a pap fia elvitte magával az efódot és így Saul emberei le tudták nyomozni Dávidot, és mivel Kehila fallak örülvett város volt (ahonnan így nehéz megszökni) rögtön útnak is indított egy kis hadtestet.
Dávid erre az efódot bálványnak használva kérdezte azt (pontosabban az Urat), hogy vajon mit fognak tenni Kehila lakosai? Hogy elkerüljék a város porig rombolását kiadják-e Dávidot?
Az Úr azt jósolta, hogy bizony kiadják Sauléknak Dávidot.
Dávid viszont a jóslatot úgy fogta fel, hogy akkor ismeri a jövőt, tehát változtathat is rajta, hát gyorsan lelépett. 600 emberével. Hosszas kóborlás után Zif erdőjébe vették be magukat, Saul meg hiába hajtotta őket, nem lelt nyomukra.
Viszont elment Dávidhoz Johnathán. Cserébe a segítségéért Johnathán kijelenti, hogy ő lesz Dávid királyságának 2. embere. Dávid meg belement. Aztán Johnathán hazament.
Viszont a helyi lakosok egy idő után megunták a sok jövő-menő fegyverest és megmondták, hol kell keresni Dávidékat, intézzék el egymás között a problémájukat.
Viszont mire Saul kivonult Dávid elmenekült Máon pusztájába. Úgymond "megüzenték" neki hogy Saul érkezik. Johnathán bár nincs név szerint említve, de ki lett volna más? Saul viszont ilyen közel nem adta fel, nyomult utánuk.
Csakhogy közben megint történt egy filiszteus betörés, követ jött, így Saulnak mennie kellett. Szerencsére legalább a sereg kéznél volt már.

A filiszteusok visszaszorítása után a király megint ráért Dáviddal foglalkozni, aki akkoriban Engediben rendezte be gyümölcsöző vállalkozásának központját. Valóban gyümölcsöző mesterséget űzött, hiszen Isai fia - a Biblia szerint - valóságos haramiavezér lett. Hatszáz kapcabetyárt toborzott, és ezzel a gyülevész csapattal hegyen-völgyön kóborolt, nem kímélve sem barátot, sem ellenséget, megsarcolt, kifosztott mindenkit, aki útjába került. Legalábbis mást nem nagyon tudunk elképzelni, hiszen Mr. Isten nemigen etette őket csodás módokon, pénzük semmi, rendes munkát nem vállalhattak...

Naszóval Saul 3,000 emberrel bírt még mindíg. Megálltak a célterületen, és Saulra akkor rájött a szükség, bement hát egy barlangba elvégezni azt. Csodák csodája, pont azt a barlangot sikerült kiszúrnia, amiben Dávid és 600 embere rejtőzködött. Olvasó, te legközelebb keress egy bokrot, ne barlangot!
No, Dávidnak se nagyon kellett több - csak némi bíztatás az emebereitől - és menten lesúlytott Saulra. De csak a "ruhájának szárnyát" találta el. De akkor "Dávid szíve megesett rajta", leszidta embereit a javaslatért ott Saul előtt hogy saját királyára emeljen kezet arra bíztatták, így aztán Saul kiment, majd kicsikét később Dávid utánaszaladt, földre vetette magát, és megkérdezte, tulajdonképpen miért hisz azoknak, kik azt mondják ártani akarna Saulnak?

MEGJEGYZÉS: szerintem sokkal inkább valószínű, hogy a dolog úgy esett, hogy Dávid megpróbálta ugyan orvul ledöfni Sault, de az észrevette a közeledőt, és szemtől szembe Dávid már gyáva volt bármit is lépni, Saul meg sakkban tartva Dávidot a kardjával szépen kihátrált. De ez persze csak akkor lenne fontos, ha ez a sztori több lenne puszta mesénél.

Nos, valójában Dávid folytatja tirádáját, és kiderül, korántsem tárgyalósdi veszi itt kezdetét mint azt próbálták elhitetni velünk, hanem megvan a vádalap Saul ellen, miszerint Dávid akkor sem ölte meg amikor igenis lehetősége lett volna rá, bizonyítja ezt a levágott ruhafoszlány.
És idézzünk be egy csöpp részt Dávid monológjából: "gonoszoktól származik a gonoszság". És mivel Mr. Isten teremtett mindent ebből az következik hogy Mr. Isten gonosz. És ezt egyszer kanonizálták.
Érdekes továbbá, hogy Dávid holmi jelentéktelen zavar tényezőhöz hasonlítja magát mint "holt eb" vagy "bolha", ami egyfelől igen érdekes képet fest Dávid önértékeléséről, másfelől nem igaz, elvégre a király bizalmi emberéről, ezredeséről, és ugyanakkor egy 600 fős csoportot vezető száműzöttről van szó, amit én semmilyen szempontból nem illetnék a "jelentéktelen" jelzővel.
Mindenesetre a helyzet valóban úgy nézett ki ahogy Dávid lefestette, ami eléggé elkeserítette Sault, ellenben azt kérte, hogy ha Dávid hatalmora kerül a leszármazottain ne álljon bosszút. Mint tudjuk egyedül Johnathán volt Saul leszármazotta, így nem esett nehezére Dávidnak rábólintani a dologra.