Dávid uralmának végső idői

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (elvben)

Absolon halála miatt ünnepnap helyett gyásznapot hírdettek.
Joáb lehordta Dávidot hogy érzelmei miatt a népe szégyenbe kerül, és azzal fenyegette meg, hogy megfosztja hatalmától ha nem vonszolja ki a seggét és tart egy jó kis beszédet nekik! Így végül Dávid legalábbis kiment a kapuba és megmutatta magát.
Erre a nép közt vita támadt, hogy most mit kéne csinálni. Végül eldöntötték, hogy mivel Absolon meghalt, vezérnek egyedül Dávid maradt, hát ideje visszaültetni a trónra.
És ekkor Dávid követeket küldött Sádók és Abjátár papokhoz, hogy leszidják őket, amiért Júda annyira késlekedik elfogani őt mint királyt (ez megint tökéletes anakronizmus, amiből látszik, hogy az egész szöveget 1 Sámuelhez hasonlóan az ország kettészakadása után írták).
Ugyanakkor követek mentek Amasához is, akit Dávid Joáb egyidejű leváltásával fővezérnek nevezett ki.
Így dolgozta vissza Dávid magát birodalma bizalmába.
Majd van még 1 verssor, amivel Júda törzsét/országát kívánja megalázni az író, de ehhez már igazán nincs hangulatom.

Júda nemzettségével együtt egy bizonyos benjáminita, Sémei is Dávid elé ment ezer emberével, valamint Siba, annak 15 fia és 20 embere, és ők mind mentek Dávid előtt ahogy az átkelt a Jordánon. Az átkelés gyorsítása érdekében még kompot is vittek magukkal.
Ahogy átért Dávid térdre esett előtte Sémei, és bocsánatát kérte árulásáért József összes leszármazottának nevében, íme ő az első mindenki közül, aki bocsánatot kért.
Abisai kérdezte, kivégezzék-e Sémeit. Dávidnak azonban (aznapra) elege lett a gyilkolásból. Hát igen, mikor veled történik meg, máris nem olyan jó dolog, he, Mr. Dávid és tsai!
Méfibóset is eljött. Dávid kérdezte tőle, miért nem ment vele mikor elhagyta Jeruzsálemet (pl. mert mindkét lábára sánta volt?). Méfibóset elmondta, hogy ő akart, de nem lehetett, hiszen értesült szolgája (Sibai) áskálódásáról, de kijelentette, hogy ő mindíg is bírta a királyt, hiszen az sosem akarta bántani őt. Erre Dávid azt felelete, hogy mit pattog, nem megmondta, hogy osztozzon meg a vagyonon ő és Sibai? (Nem, nem ezt mondta. Először mindent Méfibósetnek adott és felügyelővé nevezte ki Sibait, aztán mindent Sibainak adott. Osztozásról soha szó nem volt.) Méfibóset azt felelte, őt nem érdekli a vagyon, ha a király mellett maradhat (hm, emlékeztet a sztori Salamon és a két asszony meg a félbevágandó gyerek történetére...).
Bizonyos Barzillai is ott kísérgette Dávidot. Ez már igen öreg, 80 éves volt, és Dávid egyszer nála lakott. Dávid felajánlotta neki, hogy költözzön hozzá Jeruzsálembe, amit Barzillai udvariasan visszatutasított, ellenben nagyon hálás lenne ha Kimhámot pártfogásába venné. És úgy lett. (Bakker, mi ez a Gyűrűk Ura???)
Izráel népe meg nagyon haragudott, hogy eddig Júda népe (argh, ne már megint! még nem is szakadt ketté az ország!!!) kísérgette (csak) Dávidot. Erre amazok azzal vágtak vissza, hogy nem mindegy, hiszen nem kaptak érte semmit. Azok viszont azon morgolódtak, hogy az egész kísérgetés az ő ötletük volt, de ez már nem érdekelt senkit.

De volt ott egy "istentelen" ember, bizonyos Séba, aki azt mondta, Dávid kell a francnak és folytatni akarta a polgárháborút. Izáel fiai pedig elmentek hozzá, csak Júda emberei maradtak Dáviddal.
Dávid pedig mikor hazaért magához hivatta a 10 otthagyott ágyasát, és bezáratta őket. Etette őket, de többé nem "ment be" hozzájuk, "özvegységben" tartotta őket halálukig.
Amasának pedig azt parancsolta, hogy 3 nap alatt gyűjtse össze Júda egész nemzettségét, és maga is jelenjen meg előtte. Csakhogy nem sikerült neki a kitűzött határidőre.
Dávid ezért megparancsolta Abisainak, hogy fogja az embereit (vigyázz, bár hasonlóak a nevek ez másik!), hogy zaklassa Sébát, nehogy az el tudjon foglalni néhány jobb várost. Amivel amúgy bizonyára már rendelkezett, hiszen 10-11 törzs mind az oldalán állt. de sebaj.
Abisai pedig vitte Joáb embereit meg a kereteusokat és a peleteusokat és mentek Sébával kergetőzni. Mindenesetre jó sok idegen nép lakhatott ott az országban vendégként...
Mikor pedig Gibeon nagy sziklájához értek jött szembe Amasa meg Joáb, és Joábnak ahogy lépett leesett az övéről a kardja. Joáb pedig úgy tett, mintha - azt várnád, hogy az lesz ideírva, hogy elesne, mi? hát nem, mert a hamisító azt írta ide, hogy - meg akarná csókolni, de helyette ledöfte Amasát. Az ötödik bordánál, ahogy kell. Ígytörtént, hogy Amasa helyett Joáb lett Abisai mellett a sereg parancsnoka Séba kergetésénél.
Joáb egyik embere megállt a test mellett, és azt mondta, aki Joábbal megy, az Dávidot támogatja, így szép sorban elindultak az emberek. De mind megálltak egy-egy pillanatra a kiontott belű, még élő Amasa mellett, így végül valaki lehúzta az útról és letakarta, mondván, nincs itt semmi látnivaló, így máris gyorsabban ment a séta.

Eztán valami fura dolog történt. Körülfogták a várost amiben Séba tanyázott, és ostromolni kezdték, de addigra a várost nagy töltéssel vették körül, ami egy kőfallal volt egyenértékű. (na ez egy olyan sor volt, amit igen nehéz volt megfejteni, ha valakit érdekel, miért kell több Bibliát használni az olvasáshoz, ez jó példa rá)
Ám ekkor egy asszony kikiáltott a városból, találkozni kívánt Joábbal. Joáb pedig kiment hozzá. Az kérte, hogy fejezzék be a harcot. Joáb azt mondta elmennek, ha kiadják nekik Sébát. Az asszony azt kérdezte, elég-e, ha a fejét dobják ki? És úgy lett.

Joáb lett ismét az izraelita hadsereg vezére, Benája pedig a kereteusokból és peleteusokból álló egységeket vezényelte. Adorám lett az adószedő, Jósafát pedig az emlékíró, Séja az íródeák, Sádók és Abjátár meg a (fő)papok. Ira is magas hivatalt kapott.
Egyszóval hivatalokkal jutalmazták akit akartak, bár a nevek fele sem ismerős most, de biztos volt alapja a dolgoknak.

És akkoriban 3 évig tart nagy éhínség volt Dávid uralkodása alatt. Kérdezte hát Dávid az Urat, hogy ezt most mér? Az meg azt mondta, Saul miatt, aki megölte a gibeonitákat.

Namost álljunk meg egy ezredmásodpercre: ilyesmiről eddig még nem hallottunk! Arról ellenben igen, hogy Saul lépten-nyomon kegyelmet gyakorolt (mármint az isteni ítélethez képest). És ha tett volna, Sámuelt ismerve rögtön felrótta volna neki!

Hivatta viszont Dávid a gibeonitákat. Róluk azt kell ugye tudni, hogy elméletileg anno behódoltak az épp Egyiptomból megérkező izraelitáknak és igen alacsony társadalmi rangot képviseltek (vízhordók meg ilyesmik). Mellesleg kiderül, mi volt az ok a szerző szerint: Izráel és Júda nemzetéhez való nagy szeretetében kissé túlbuzgó lett Dávid, ezért akarta akármilyen indokkal kiírtani szegényeket.
Dávid kérdezte, mit tehet értük, azok mondták eddig sem kaptak semmit, eztán sem kell nekik. De Dávid noszogatta őket. Végül azt kérték, adjon nekik 7-et annak az embernek a leszármazottaiból, akik anno meghódította őket, hogy felakasszák őket. Józsué? Bár értelmezhető a szöveg úgy is, hogy Dávid. Ja, hogy a szerző elképzelése szerint Saul? Dávid mindenesetre igent mondott.
Dávid nem bántotta ugyan Méfibóstetet, de átadta Rispának két fiát, akik Saul fiai voltak és akik közül az egyik szintén a Méfibóset nevet viselte, valamint Mikál 5 fiát, és ezt a hetet átadta a gibeonitáknak hogy akasszák fel őket az Úr előtt. Akkor ez most megint egy jó kis emberáldozat az Úrnak! Történt ez az árpaaratás első napjaiban.
"Ez a váratlanul, utólag elbeszélt mészárlás hamis ürügynek látszik, amelyet azért eszelt ki Dávid, hogy megszabaduljon elődje utolsó ivadékaitól. Ez az epizód olyan valószínűtlen, hogy még a szerző is belezavarodik. Saul nem Mikált, hanem Mérábot, az idősebbik leányát adta férjhez a Méholáthi Hadrielhez (Sámuel első könyve, 18, 19.); Mikált pedig - amikor Dávid hűtlenül feleségül vette Abigailt és Ahinoámot - atyja, Saul a Láis fiához, Páltihoz adta. (Uo. 25, 44.) Azt is láthattuk, hogy Dávid visszavette Mikált Páltitól. (Sámuel második könyve, 3, 14-16.) Lehetséges, hogy a szent szerző itt Mikálról és másik férjétől született fiairól akart beszélni. Nehezen hihető, hogy egy istentől sugallt írót annyira cserbenhagyjon az emlékezete, hogy Pálti urat összekeverje Méholáthi Hadriel úrral, Méráb férjével." (A genealógiai elemzésért ezúttal nem a SAB-nak, hanem Léo Taxil Szórakoztató Bibliájának mondunk köszönetet.)
A fentiekhez megjegyzendő, hogy Mikál Dávid felesége volt ebben az időben már ismét jó régóta, és a bibliai hagyományok szerint így annak gyerekei a saját gyerekeinek számítottak, azaz saját gyerekeit adja át feláldozni.
Kell ehhez még kommentár?:( Legyen!
Dávid általános gyávaságát és kegyetlenségét még esküszegéssel tetézi. Hiszen megesküdött Saulnak, hogy sohasem öli meg egyetlen ivadékát sem. Igaz ugyan, hogy nem sajátkezűleg vetemedett a tettre, de ez a kifogás ugyanolyan gyáva mint maga Dávid!

Rispa az aratás megkezdésekor kiterített egy zsákruhát egy sziklára amíg eső nem esett rájuk(?) és a madarakat sem engedte rájuk(?) szállni, sem este az állatokat arra járni.
Ezt (ki tudja miért) jelentették Dávidnak.
Dávid erre elhozatta Saul és Jonathán tetemeit a Jábes-Gileádbeliektől, akik ellopták Bethsán utcájából/utcáiról ahol a filiszteusok felakasztották őket mikor megverték Sault a Gilboa hegyén.

Namost ki és hogyan ölte meg Sault??? A Biblia képtelen dönteni ebben a tekintetben, és olyan elképesztő változatosságot produkál, hogy nem tudom, hogy nem szúrt szemet senkinek a döntéshozók közül.
1 Sámuel 31:4-6 és a 1 Krónikák 10:4 szerint Saul öngyilkos lett.
2 Sámuel 1:8-10 arról tudósít, hogy Sault egy amálekita ölte meg.
2 Sámuel 21:12 szerint (ennél tartunk most) a filiszteusok végeztek Saullal.
Ugyanakkor a Krónika első könyvének 10.14-e szerint az Úr maga pusztította el (ami lehet szófordulat is, sajna ott még nem tartunk az olvasással).
Még szerencse, hogy Sámuel könyveit apokrifnak tudtuk minősíteni!

Mindenesetre az ott felakasztott összes ember hulláját összeszedték és elvitték magukkal. Saul és Johnathán testét Saul apjának, Kisnek barlangjában temették el újra, és ettől végre kiengesztelődött az Úr (azaz megszűnt az aszály, csak az lehet).

Ezután pedig a filiszteusok újra háborút kezdtek az izraelitákkal, és csatáztak sok ideig, hogy Dávid belefáradt már.
Akkor aztán Jisbi Bénób, aki a óriások leszármazottja volt, és kopjavasa 300 rézsiklust nyomott, mit nemrég gyártottak le elhatározta, hogy megöli Dávidot.
De Abisai segített Dávidnak és végzetes csapást mért a filiszteusra. Én nem tudom mikor írták a germán mitológia történeteit, de ez gyanúsan egyezik a Jósnő Énekének egyik passzusával. Erre Dávidék megtiltották, hogy valaha is ismét csatába menjen, nehogy elorozza vezérüktől a dicsőséget. Fő a becsület...
Aztán volt egy csata Gób városánál. Ott megint megöltek egy óriás-leszármazottat. Óriások, be szép is lenne...
Aztán volt megint egy csata Góbnál, ahol Elkhanám végzett a gitteus Góliáttal, akinek kopjanyele akkor volt, mint a szövőknek zugolyfája. (amiről nem tudom mekkora, szóval ha valaki ki tunda segíteni hálás lennék).

Észrevettétek? Ez ugyanaz a Góliát, akit állítólag Dávid ölt meg soookkal korábban (1 Sámuel 17). Szerencsére mindkét könyv hamisítvány, de akkor is!

Gáthban is volt egy háború, ott is akadt egy óriás, de ez szuper-óriás volt ám a javából, aminek minden kezén-lábán 6-6 ujj volt! (Ami egyáltalán nem lehetetlen dolog embereknél sem, csak nagyon ritka.) Na, ez szidalmazta Izráelt, de erre őt is jól megölték.

Állítólag ezek négyen maradtak csak óriások Gáthban, és mind meghaltak Dávid és szogáinak keze által (jobbára a szolgáitól, mert egyikkel sem Dávid végzett az itteni lista szerint).
De erre már faja ének dukált, Dávid meg is írta, mivel az Úr mostanra megszabadította minden külső és belső ellenségtől (utóbbi alatt Saul leszármazottait kell érteni). Ebben arról beszél milyen hálás, hogy segíti az Úr a harcait. A khérubok mint hátasállatok szerepelnek itt, ami fura. Az Úr mint a természet haragvó erői szerepel, és egyetlen tette hogy az ellenségeket pusztítja és föléjük helyezi Dávidot, mert ez így igazságos. Dávid többek között azt is megemlíti milyen tökéletes is volt ő (na persze). Az isteni megbocsátásról szó sincs, a bosszúról annál inkább. Úgy írja le az Urat mint ami harcra tanítja kiválasztottait és hatalomhoz és győzelemhez segíti őket; az ellenségeik szívében pedig félelmet kelt.
Érdekes adalék továbbá, hogy a 22.16. szerint a tenger felkavarásával "a világ fundamentumai felszínre kerültek", ami bár képletes beszéd, de ugyanakkor arról mesél hogy az író szerint a Föld lapos, mi több az óceánok vize alatt nincs semmi ami tartsa őket! Hát nem csodálatosan fedi a valóságot?! Hát nem.

Dávid itt még nem fejezte be, rögtönzött mellé egy kis beszédet is mely szép ugyan, de nem mond semmit, kivéve a végén, mely szerint az "istenteleneket" csak "bottal" szabad piszkálni mint a szemetet és mindet el kell pusztítani. Béke, szeretet, megbocsátás? Meg a túróst!
Aztán a szöveg Dávid "hőseinek" tetteit kezdi el sorolni. Ezek:
- Josep-Bassebet, a testőrök vezére, az egyik csatában 800 emberrel végzett sajátkezűleg (egyszer olvastam valami kínai csodaszamurályról, talán Muszasi volt, aki egész életében ölt meg talán 500 embert mire elege lett a vérontásból, ez meg egyetlen csatában(!) öl meg 800-at...)
- Eleázár, egyike azon 3 hősnek kik mikor a filiszteusok gúnyolódtak ottmaradtak Dáviddal
- Samma. Mikor a filiszteusok összegyűltek egy bizonyos lencseföldnél és mindenki elfutott ő megállt annak a (névtelen) földnek a közepén és visszaverte őket.
- A 30 vezér közül pedig 3-an aratáskor elmentek Dávidhoz Adullám barlangjába mikor a filiszteusok a Réfaim völgyében táboroztak. Dávid akkor a sziklavárban volt (hát így is lehet nevezni egy barlangot...) a filiszteusok meg Betlehemnél (térképben nem vagyok otthon, bizonyára úgy van).
Dávid akkor vizet akart, és kérdezte, ki hozna neki a betlehemi kútból. Erre a három vitéz keresztültört a filiszteusokon és szerzett neki vizet a kútból ami a kapu előtt van, de Dávid kiöntötte az egészet a földre, mondván, hogy ilyen áron nem kell neki.
"Ezt művelte a három hős."
Fura egy történet az már biztos, és gyanúsan hasonlít Jézus elítélésének sztorijára!
- Abisai, az előző 3 hős felettese, 300 embert ölt meg, és bár híres volt még annak a 3nak a fényében is, de azokhoz azért nem ér fel (kár, hogy ama hármak meg addig nem értek fel hogy nevük legyen)
- Benája, a moábiták két fővezérét ölte meg, valamint megölte "az" oroszlánt a veremben is, a hó idejében (bár a Károli egyszerűen "telet" mond, valójában itt konkrétan elhangzik, hogy abban az időszakban amikor hó szokott esni). Csakhogy oroszlán olyan helyen tudtommal nem él meg ahol hó szokott esni, azaz fagypont közeli/alatti az idő! Ejnye, jobban kellett volna vigyázni a hazugságokkal. Valamint meggyilkolt egy egyiptomi előkelőséget is. Nagy híre volt emiatt a 3 és a 30 vezér között is, de azért a 3-hoz nem ért fel.
- és még sokan mások akiknek tettei itt nem kerülnek említésre, ezért mi már meg sem nevezzük őket.

Aztán ismét mérges lett az Úr Izráelre, ezért utasította Dávidot, hogy tartson népszámlálást, de csak viccből. Dávid Joábot bízta meg a feladattal. Joáb meg kérdezte, hogy minek? Dávid azt felelte, hogy csak, ezért elvégezték a népszámlálást, amihez 9 hónapra és 20 napra volt szükségük. Izráelben (ne, már megint ez a hazug felosztás?) 800,000, Júdában 500,000 "erős fegyverfogható férfit" találtak (összesen 1,300,000).
Na persze. Tudjátok-e hány katona szolgált az Amerikai Egyesült Államok haderejében összesen 2001-ben? 1,370,000 fő (adat a Skeptics Annoted Bible-ből). És azt akarják elhitetni velünk, hogy egy olyan nyavajás kis országban mint Izráel, ahol a nép éppencsakhogy letelepedett ennyi katonát lehetett összegyűjteni? Bár a dolog élén enyhít az, hogy ez tulajdonképpen csak elméleti szám, és csak minden 20 év feletti férfit számoltak bele. A legnagyobb gond az a kitétel, hogy "erős fegyverfogható" jelzővel illetik őket, márpedig korábban mindenféle hadmentességi kitételek is készültek, és nem lehet holmi sokéves aggastyánokat, sem pedig betegeket és egyebeket olyannak tekinteni akik beférhetnek a jelzők megjelölte kategóriákba! Valamint egyes idegen népek is laktak ugyanazon a földön elvegyülve hol szövetségeseként hol ellenségeként az izráelitáknak. Nagyzolásnak tűnnek feltétlenül ezek a számok.
Egyébként Joáb kérdésére könnyen kínálkozik jó válasz. Régen volt már népszámlálás ellenben sok volt a háború. Nem árt tudni az ország fenntarthatóságát sem (a túlnépesedés mindíg is fontos kérdés kell legyen, meg aztán így tudni az adófizetők számát is stb.). Nagyon hasznos dolog egy népszámlálás.

Dávid ekkor rájött, micsoda hibát követett el(?), ezért kérte az Urat hogy bocsásson meg esztelenségéért.
Reggel pedig az Úr szólt Dávid látnokának (másként jövendőmondó, de azt nem mondhatjuk, hiszen az olyan tilos) Gád prófétának hogy menjen Dávidhoz és kérdezze meg, melyiket választja a három lehetőség közül. És Gád ment. A lehetőségek amiket Gád elővezetett az alábbiak voltak:
- 7 év éhínség
- 3 hónapig Izráel veszítsen az ellenségeivel szemben
- 3 napig döghalál legyen az országban.
Dávid nem tudott dönteni a szörnyűségek közül, azt mondta válassza ki az Úr, hogy melyik okozná a legkisebb kárt, és legyen az. (illetve értelmezhető úgy is a válasz, hogy az a csapás legyen, amit az Úr okoz és nem emberi kéz, így marad a dögvész)
Eredményként az Úr döghalált bocsátott Izráelre reggeltől számítva az előírt ideig tartott, és ezalatt 70,000 férfi halt meg. És mellé feltételezhetően ugyanennyi nőt, és akkor még nem is beszéltünk a gyermekekről stb.

Namost elemezzük kicsit megint a helyzetet. Azt tudjuk, hogy a népszámlálás az Úr parancsa nélkül tilos. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az Úr elrendelte ez alkalommal a népszámlálást. Így tehát azért büntette népét mert azok követték az Ő utasításait? Végtelen az Ő igazságossága, nemde?

MEGJEGYZÉS: ha sosem tartottak népszámlálást, honnan tudják állandóan olyan jól közölni a seregek számát? Hm?

"Fréret egyébként - másokkal együtt - úgy véli, hogy a szent szerző szemlátomást Homéroszt utánozza, amikor az úristen megállítja az öldöklő angyal kezét. Szerinte igen valószínű, hogy a szerző - akit Ezsdrásnak tart - hallott a jeles görög költőről. Homérosz az Iliász első énekében valóban úgy ábrázolja Apollót, mint aki az Olimposz csúcsáról szállott alá, tegezzel felfegyverezve és haragjában nyilakat röpített a görögökre." - jegyzi meg a történettel kapcsolatban Léo Taxil.

Merthogy a csapást az Úr angyala indította el, és mikor felemelte kezét hogy Jeruzsálemre is lesújtson az Úr megállította az angyalt a további öldökléstől. Az Úr angyala ekkor a jebuzeus Arauna földje mellett volt (szóval ez most személyhez kötött járvány mint a Csillagkapuban?).
Dávid pedig mikor meglátta az angyalt kérdőre vonta az Urat, hogy ha egyszer ő vétkezett miért a népet veri? (most jut ez eszébe??) Kérte, hogy akkor inkább büntesse őt és közvetlen környezetét. (Na ja, most mikor már úgyis csak ők maradtak ki a szórásból...)
Ezért aztán Gád megint ment Dávidhoz, és mondta neki, hogy a szérűn ahol az angyal volt építsen oltárt az Úrnak.
Ahogy ott mentek mikor észrevette őket kijött eléjük a tulaj és kérdezte, mit keresnek itt. Elmondták neki. Mire Aruna mondta, hogy ja, persze, vegyék csak el mindenét, rombolják csak le, mit érdekli ő őket?! Dávid rögtön mondta, hogy oh, bocs, kifizetjük! Hiszen az Úrnak nem lehet ingyenes áldozatot bemutatni (ez még valahol a Léviták Könyvében van). 50 ezüst siklust fizettek a földért és az áldozatnak szánt ökrökért majd bemutatták az áldozatot.

És hogy mi a könyv tanulsága? Hogy remek volt az írója. Remekül táncolt nagyon sokáig a teljesen hihetetlen határán anélkül hogy bizonyíthatóan hülyeséget mondott volna. Azonban az is úgy van, hogy mikor végül átlendült a vonalon már meg sem kísérelte visszafogni magát! Hát, legalább volt önkritikája. De hogy akik a kánont szerkeszteték össze azoknak nem, az egyre világosabb.