Dávid ostobasága

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis halvány remény akad rá)

No, a sztori ott folytatódik, hogy egész Izráel (mind a 12 törzs) elfogadja Dávidot vezérének, többek között arra hivatkozva, hogy már Saul alatt is hadvezér volt, aki többször vezette népét csatában.
Uralkodásának kezdetén Dávid 30 éves volt, és 40 évig uralkodott. Székhelye Hebronban volt míg Júdán uralkodott csak, amin 7 és fél évig uralkodott, majd 33 évig volt Izráel és Júda nemzettségeinek királya (gyanús megfogalmazás, nagyon is gyanús).
Dávid Izráel teljesjogú uralkodójává válása után felvonult Jeruzsálem ellen, amit épp a jebueusok laktak. Előtte azonban még bevette Sion várát. Sion váráról azt kell tudni, hogy eredetileg nem erődítmény volt, hanem kórház, és Dávid poénból foglalta el válaszul a jebuzeusok csúfolódására. Beteg ötelt, de a Bibliától ezt már megszokhattuk.
Aztán Dávidék szép komótosan nyomultak tovább.

MEGJEGYZÉS: Az angol változatban a hely Zion (éljen a Mátrix!). Ez nem azonos Jeruzsálemmel (l. 1 Királyok 8.1). Tehát a fejléc ismét hamis képest fest a történtekről a Károliban. Hazug papok, ejnye!

Tirus királya, Hirám követeket, fát, ácsokat és kőműveseket küldött Dávidnak, akik építettek neki házat.
Dávid ebben isteni jelet látott. Láthatott is, hiszen józan ember nem küld ellenszolgáltatást nem várva ilyen hatalmas adományt, már amennyire ezt meg tudom ítélni.
És Dávid Jeruzsálemből ágyasokat és feleségeket vett magának (ki tudja mennyit) és nemzett még egy rakás gyereket (akiknek mindjárt meg is adja a neveit a szöveg, de ezzel szokás szerint nem fárasztok itt senkit, akinek fontos felütheti a kérdéses részt). Érdekes, hiszen Jeruzsálem még mindíg ellenséges város volt!
A filiszteusok értesültek róla, hogy a zsidók új királyt kentek maguknak, hát felvonultak seregestül. Mikor erről Dávid értesült ő is felvonult.A filiszteusok elözönlötték a Réfaim völgyét, Dávid meg kérdezte az Urat hogy most menjen-e harcolni vagy sem. Lévén az Úr a Seregek Ura Dávidnak pont kapóra jött volna ez a kis győzelem.
Dávid elért akárhova és megvert ott valakiket és ennek nagyon örült, és nekem úgy tűnik, jól eltussolták az eredeti település(?) nevét ahol írtogattak, ami ismerve Dávid jellemét nem nagy csoda lehet. Mindenesetre ott helyben Dávidék felszedték (azaz összeszedték és hazavitték) az otthagyott bálványokat.
Aztán megint randallíroztak a filiszteusok a Réfaim völgyében. Az Úr pedig azt tanácsolta, támadja őket hátba Dávid "a szederfák ellenében". És mikor "a szederfák tetjén indulásnak zaját fogod hallani" (ami szerintem értelmetlen kijelentés) akkor induljon meg ellenük. Dávid így is tett, és Gibeától Gézerig verte a filiszteusokat.
Eztán Dávid egész izráelből 30,000 embert gyűjtött össze, és ezekkel mind elment a Júda törzsének fennhatóságában lévő Bahalába hogy elhozzák az Isten ládáját amit a Seregek Uráról neveztek el, "ki ül a Kérubok között" - ami szerintem érdekes megállapítás, hiszen a láda leírásában nem szerepel semmi ilyesmi.
Mindenesetre a ládát felrakták egy új szekérre, és elvitték Abinádáb házából, Abinádáb és fiai pedig kísérték. Namost szerintem a 30,000 ember mire kellett? Hát mert Abinádáb nem jószántából adta oda a ládát - bár ez csak felételezés, a szöveg nem mondja ki egyértelműen.
Nagy csinnadrattával vonult a láda menete, és mikor Nákon mezejére értek és az ökrök belementek egy kátyúba és megbillent a láda, de Uzza megfogta, nem engedte leesni és összetörni a nehéz tákolmányt. Uzzah Abinádáb fia volt, tehát bizonyosan méltó rá hogy érinthesse a ládát, mégis rögvest lesúlytott rá haragjában az Úr, Dávid pedig bosszankodott, hogy így elrontották a hangulatot, el is nevezte rögvest a helyet Péres Uzzának. Nem csak szerintem érthetetlen az Úr haragja ezen a ponton.

Dávid mindenesetre nagyon megijedt, és lemondott arról, hogy a ládát saját városába vigye. Helyette egy másik hosszúnevű helyen rakatta le.
A házra ahol a láda őrizve lett nagy jóságok köszöntöttek és elég sokáig nem történt semmi, hát Dávid végül magához szállíttatta a ládát.
A ládát alig vitték 6 lépést (hol, mikor?), aztán áldoztak egy ökröt és egy hízott borjút, Dávid meg egészen belelovallta magát az örömtáncba. Lehet, hogy minden 6. lépésnél áldoztak egy állatot? Abszurd.
Mikor beértek Dávid városába Mikál meglátta a táncoló Dávidot, és rögtön megútálta.
A ládát mindenesetre bevitték a helyére - az Úr sátorába -, és Dávid megint bemutatott egy rakás áldozatot, majd megáldotta a népeta Seregek Urának nevében, és kaját is osztogatott mindenfelé.
De mikor aztán ment haza hogy ott is megáldjon mindenkit Mikál kijött elé, és legorombította, hogy miért táncolt mint egy eszeveszett, kilógott közben a farka is!
Na erre Dávid megmondta, hogy ne szóljon bele, és nem lett soha gyereke Saul haláláig. Legalábbis Dávidtól nem, mert a 21.8-ból kiderül, hogy Mikálnak abban az időben mikor nem Dávid felesége volt már lett 5 fia.

Egy nap pedig a cédrusfából épített palotájában ült Dávid, és Nátán prófétával beszélgetett, jobban mondva Dávid dicsértette magát hogy mi mindent elért, még az Úr ládája is a házában van. No, erre másnap jött Nátán hogy az Úr mondta neki, ezt sürgősen hagyja abba, merthogy az Úr eddig sosem lakott házban, és nem is mondta senkinek, hogy építsen neki házat (cédrusfából). De azt mondta az Úr, hogy Izráel népe "többé helyéből ki nem mozdíttatik", azaz nem lesz sem a terület sem a nép más nép fennhatósága alá szorítva.
Ez nyilvánvalóan nem jött be, így a könyvet valószínűleg apokrifnak kell minősítenünk, hacsak ki nem derül, hogy az Úr köben valamiért meggondolta magát (pl. bálványimádás vagy egyéb istentelenségek okán).
Felemlegeti az eddig történeteket pár sorban (Józsué könyvétől idáig), és megígéri, hogy Dávid halála után annak utóda lesz a király, és hogy megerősíti annak a királyságnak trónját mindörökké. No, ez sem jött be, Salamon dinasztiája alig 400 év után proba hullt, mint látni fogjuk, meg ott volt a római fennhatóság stb.
Mellesleg emlékszik valaki arra, hogy Isten nem ver bottal? Nos, a 7.14 rendesen cáfolja ezt a mondást!
Mindenesetre Dávid rohant bocsánatot kérni az Úrtól. Ott visszamegy a felemlegetésben megint addig hogy "Te voltál ki kihoztad a népet Egyiptomból" - komolyan kezd unalmas lenni a dolog, főleg hogy annál korábbra valamiért soem mennek vissza!! Dávid jóhiszeműségére hivatkozott - ami persze neki mint kiválasztottnak be is jött, mert láthattuk számtalanszor, hogy az Úr kiválasztottai mindíg felette állnak saját szabályaiknak.
Aztán Dávid elfoglalta Méteg Ammát a filiszteusoktól.
"És megveré a Moábitákat is, és kötéllel méré meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méré azokat, akik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, akik életben hagyandók valának; és a moábiták Dávidnak adófizető szolgái lőnek." (2. vers.)
Ez a mód, ahogyan Dávid a moábitákkal bánt, nagyon hasonlít a Busirisról elterjedt pogány meséhez. Busiris ugyanis foglyait ágyának hosszához mérte: a kiálló tagjaikat levágta, a túlságosan rövideket pedig gyötrelmes kínzással megnyújtotta. (köszönet a folklór-utalásért Léo Taxilnak)
Állítólag megverte Czóba királyát is mikor próbálta elfoglalni a földeket egészen az Eufráteszig. Itt foglyul ejtett 1,700 lovast és 20,000 gyalogos katonát, minden szekérhúzó lónak elvágatta az inait a lábaikban (ami feleslegesen barbár cselekedet), kivéve 600 szekér elé való lót kímélt meg (miért, neki annyi (harci)szekere volt?).
A czóbaiak segítségére Damaszkuszból érkezett egy szír felmentősereg, akikből Dávidék 22,000 férfit vágtak le. Eztán Dávid állandó sereget állomásoztatott Damaszkuszban, akiket adófizetőivé tett.
Holmi arany pajzsokat is Jeruzsálembe vitetett, amiket Czóár királyának szolgáitól kobzott el (pajzsot hülyeség aranyból készíteni, hiszen az arany puha de annál nehezebb fém, ezért lett belőle pénz, mert semmire nem lehetett használni). És sok rezet is zsákmányolt Czóár városaiból.
De aztán Tói hallotta Czóár királyának vereségét, és elküldte Dávidhoz fiát követségbe, hiszen a Czóbaiak neki is ellenségei voltak. Ajándékul arany, ezüst és réz edényeket vittek, és szövetséget/békét ajánlottak.
Dávid pedig a kapott cuccokat és minden zsákmányolt ranyat és ezüstöt az Úrnak szentelt. Konkrétan akiktől zsákmányt szerzett voltak a szíriaiak,moábiták, Ammon fiai (nem ammoniták!), amálekiták, czóbaiak.

MEGJEGYZÉS: Ezen nagy események és személyek a történelem kutatás előtt egyáltalán nem ismeretesek, valószínűleg mivel NEM LÉTEZTEK SOHA. Csakúgy, mint maga Dávid király, aki ha létezett is csak valami igen jelentéktelen földdarab felett lehetett úr.


Dávid kérdezte a tanácsadóit, maradt-e valaki Jonathán után, akival "irgalmasságot cselekedhetne". Mint kiderült volt, hiszen említettük is. A srác mindkét lábára sánta volt. Fellehetőségének helyét bizonyos Siba adta meg. Erre Dávid elhozatta magához Méfibósetet. És Dávid nekiadta Saul minden egykori vagyonát. Nyilván az országát nem, csak a közvetlen házát és a hozzá tartozó földet és embereket, de ez is szép vagyon lehetett. Valamint helyet adott Dávid neki a saját asztalánál (ez úgy tűnik Siba válasza alapján, hogy képletesen értendő dolog). Intézőnek Dávid Sibát jelölte ki minden fiával és szolgájával (=egyéb házanépével) együtt. És Sibának volt 15 fia és 20 "szolgája". És Siba elfogadta a megbízatást. Méfibósetnek pedig volt egy fia, Mika, de neki nem adtak semmit se. (az örökösödés is kérdéses)
Közben az Ammon fiainak királya meghalt, helyére új király került, aki Náhás fia volt. Mivel Dávid régről ismerte Náhást (olvass vissza hogy megtudd mi volt) követeket küldött hogy úgymond kifejezze együttérzését a volt király halála miatt. Csakhogy az ottaniak feltételezték, hogy Dávid emberei kémkedni jönnek. Ezért elfogatta őket Hánon, az új király, és levágatta a szakállukat fele hosszára. Na jó, a ruháikat is megnyírbáltatta, de aztán elengedte őket.
Mikor Dávid erről értesült üzent nekik, hogy maradjanak Jerikhóban amíg ismét meg nem nő a szakálluk (ilyen hossznál ez lehet akár évek is!).
Az Ammon-fiak pedig sejtették, hogy a dologtól nem lettek túl népszerűek, ezért követeket küldtek a környező országokba erősítésért, amit meg is kaptak, legalább 30,000-es erősítést jelentett a dolog.
Erre pedig Dávid is összeszedte a sereget, amit Joáb vezetett. Joáb látva a nagyszámú seregeket az elit egységetek a szíriából érkezettek elen állította fel, a maradékot meg a többiek ellen irányította Abisai vezetésével, és aki gyengébb a másik majd segít annak (alapvető harctechnika...).
A csata végül úgy alakult, hogy a szíriaiakat visszaverték, mire az ammonfiak által vezetett seregrész is visszahátrált a városukba, Joábék pedig visszatértek Jeruzsálembe (amit még mindíg nem foglaltak el!).
Eztán a szíriaiak még több seregért küldtek (távolabbi területekről szedték össze őket), Dávid pedig minden mozgósítható embert kiküldött ellenük. Összecsaptak. Itt Dávidék levágtak nagy rakás embert (nincs kedvem ma a számokhoz), sőt a(z egyik) fővezért is sikerült kinyírni, ezért aztán sikerült békét kötni, és a szíriaiak többé nem mentek az Ammon fiainak segítségére.

Volt pedig a következő év határán, amikor a királyoknak szokásuk volt háborút hírdetni (mármint hogy minden évben ekkor megtették mint hagyományt, nem hogy Ha kell háborúzni akkor ilyenkor szokták megindítani!) Dávid elküldte Joábot hogy vezesse Izráel összes seregeit hogy elfoglalják Rabba városát az Ammon fiaitól. Mert ez a vallás a békéről szól. Dávid természetesen Jeruzsálemben maradt.
És miután a katonák elmentek Dávid egy nap sétálgatott a várfalon, és megakadt a szeme egy fürdőző asszonyon. Kukkolt egy darabig, majd végre felismerte/megkérdezte ki az: Bethsabé volt, egy férjes asszony. Dávid erre elraboltatta, megerőszakolta, majd elengedte. Csakhogy az asszony terhes lett. Erre Dávid hazaküldette a férjet. Mikor megérkezett kikérdezte a harcok állása felől, majd mondta, hogy menjen haza, dugjon egy jót, és még ajándékot is küldött neki.
Uriás azonban alig lépett ki a "palotából", rögtön elaludt az előtte lévő téren ahol a többi "szolga". Mikor ezt jelentették Dávidnak az kérdezte Uriást, miért nem ment haza? Mire az azt válaszolta, hogy a zsidók sosem laktak házban csak sátorban, nincs kedve a dologhoz. Kérdem én, akkor minek építtetett magának házat? Hülyeség hülyeség hátán.
Erre Dávid mondta, hogy akkor maradjon, majd másnap visszaküldi a frontra. Közben jól meg is vendégelte, leitatta, de az a marha csak nem ment haza, útközben beájul valami bokorba, vagy hasonló, lényeg: nem ért haza.
Na, erre reggel Dávid Uriással levelet küldött Joábnak, amiben azt írta, hogy Uriást küldjék legelőre, és mikor bemelegszik a harc vonuljanak vissza pár lépést, hogy Uriás meghaljon.
Joáb elintézte Dávidnak a dolgot, majd megüzente a "jó hírt". Észnél volt ám nagyon, régről ismerte Dávidot: meghagyta a követnek, hogy mindent adjon elő úgy ahogy meghagyta, és mikor (vagy ha) Dávid morcos lesz, és felemlegeti Abimélek halálát, akit egy asszony ütött agyon követ hajigálva a várfalról (valójában nem, hiszen mielőtt abba belehalt volna meggyilkoltatta magát a segédjével, vagy nem?), akkor gyorsan vágja rá, hogy ugyan az igaz, de Uriás belehalt a dologba!
A követ úgy is tett, erre Dávid csak annyit mondott, hogy OK, folytassák a hadműveleteket.
Uriás felesége meg persze gyászolt.
Mikor pedig letelt a gyász Dávid elhurcoltatta, feleségévé tette, és gyereket nemzett neki.
Azonban Dávid eme tette nem tetszett az Úrnak, így mivel maga már nem mutatkozott csak prófétáknak, Nátánt küldte kinyilatkoztatni. Az előadott egy tanmesét egy gazdag emberről (akinek sok birkája volt) és egy szegényről (akinek kevés birkája volt) (Dávid és Uriah feleségeik számában különböztek, és a tanmese szerint abban is, mennyire szerették őket: Uriah szerette, Dávid csak gyűjtötte őket). És a történetben a gazdag ember nem akarta levágni a saját állatait mikor vendégei érkeztek, inkább a szegényét vágta le és szolgálták fel a lakomán.
Namost a történetet azért raktam ide a maga teljességében, hogy lásd az akkori gondolkodásmódot, hiszen amiről példálózik ahhoz képest a valós történések jelentősen különböznek részleteiben, bár maga a példázat érthető.
No, mikor a próféta elmagyarázta a dolgokat Dávid nagyon elszégyellte magát, főleg hogy Nátán rögtön hozzátette, az Úr Dávid saját házát lázítja majd ellene és felesége jól meg fogja csalni őt, mi több: Dávid szeme láttára! És így majd mindenki jól megtudja, milyen csúnya dolgot tett Dávid!
De mivel Dávid megbánta a dolgot Nátán megígérte, nem fog meghalni, de a gyereknek vesznie kell. És Nátán elment, de a gyerek megbetegedett, ami betegséggel az Úr maga verte meg.

"Az általunk vizsgált esetben csakugyan lehetetlen tisztázni Jehova állásfoglalását. Annak idején megölte az öreg, derék Nábált, hogy megkönnyítse Dávid első házasságtörését, most pedig haragszik kedvenc felkentjére, mert gyilkosság bűnébe keveredett Uriással szemben. Tehát Dávidnak istent kellett volna megkérnie, hogy vállalja e gyilkos feladatot, és isteni villámcsapás útján nyerje el Bethsabét, mint valamikor Abigailt?" - Léo Taxil

Valamint érdekes, hogy Dávid bűnéért az ártatlan gyereket bűnteti végtelen bölcsességében és igazságosságában az Úr, a gyereket, akinek ugyebár szava nem lehetett a dologban. Valamint a Léviták (szerencsére apokrif) Könyve szerint Dávid és a házassságtörő asszonynak kellett volna meghalnia (3.Móz.20.10.). De persze mint láttuk számosszor Mr. Isten kiválasztottaira nem vonatkoznak a szabályok...

Mindenesetre Dávid most nagyon kínlódott, imádkozott az Úrhoz meg még böjtölt is, el nem mozdult beteg utóda mellől. A gyermek 7 napig haldoklott, nem rögtön súlytott le rá az Úr az ő végtelen kegyelmében, nem: 7 teljes napig szenvedett és kínlódott a csöpp kis csecsemő, szenvedett a betegségtől az Úr végtelen szeretete által. Dávid meg csak meredt maga elé, csak a szolgák nagy sutymorgására mutatott végre érdeklődést, akik éppen azon tanakodtak, hogy közöljék a halálhírt az apával. Végül Dávid felállt, elment még egyet imádkozni, majd evett végre. Hiszen - mondta magának Dávid - mi haszna lenne most már a böjtnek és a siránkozásnak, a gyerek attól nem támad fel. Majd megvígasztalta Bethsabét, és jól megdugta, mire az fiút szült, akit Salamonnak neveztek el, és akit az Úr is szeretett (nem igazán érthető miért, hiszen ugyanabból a törvénytelen(?) kapcsolatból született a gyerek - l. pl. 10parancsolat, vagy a városon belüli erőszakról szóló törvény (az asszony nem kiáltott!) -, de hát...).

Közben Joáb bevette Rabbát, ami az Ammon fiainak fővárosa volt. Bár Joáb üzenetéből az derül ki, mégsem az egész várost sikerült elfoglalni, csak azt a részét, amiben a vízforrás van (ami nélkül mondjuk a város életképtelen, ez igaz). A lényeg az volt, hogy Dávid jöjjön valamennyi emberrel, és fejezze be az elfoglalást, hogy ne legyen probléma a dicsőség kérdéséből (pl. mint Góliáth legyőzésénél). Mondom, hogy Joáb nagyon jól ismerte a dolgokat!
És úgy is lett.
És Dávid elvette az ottani királyi koronát, melynek súlya egy arany tálentum volt, ami nem kevesebb, mint 50 kilogrammot jelent! Elképesztően nagy és nehéz cucc lehetett, olyannyira, hogy teljes képtelenség, hogy valós tárgy lett volna!
A város lakóit és minden más város lakóit amiben Ammon fiai laktak egyesével és módszeresen kivégezték az alábbi módok egyikével: fűrész, vasborona (földművelő eszköz, több sorban egymás mellett merev szögek állnak ki belőle), fejsze, (mész)kemencében való elégetés.