Absolon lázadása

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis halvány remény akad rá)

Az eddigiek után további förtelem jön: Dávid egyik fia beleszeret Dávid egyik lányába. A lány - Támár - még szűz volt. De a fiú - Amnon - nem tehetett semmit (legalább ennyi esze volt). Csakhogy volt nekik egy unokatestvérük - Jonadáb, fiú -, aki mikor elgondolkodott a dolgon azt javasolta Amnonnak, hogy tettesse magát betegnek, és kérje (Dávid apától), hogy Támár ápolja ( két szülőtől voltak a gyerekek, szóval csak féltestvérek, de a biblikus elvek szerint így is teljesértékű testvérek).
Így is történt minden. Szépen elrendezte Amnon, hogy kettesben maradjanak, aztán elkezdett erőszakoskodni, de Támár nem akarta a dolgot. Ellenben javasolja Támár, hogy kérje feleségül Dávidtól, aki biztos belemenne, de Amnon nem bírt addig várni, és ott helyben megerőszakolta. Micsoda család!
Aztán Amnon mondta, hogy most már mehet onnan. Támár viszont kérlelte, hogy ha már így esett legalább fogadja feleségéül (a szűzlányok megerőszakolására vonatkozó törvény szerint), de Amnont nem tudta meghatni, aki kidobatta az egyik emberével.
Támár gyászolta magát. Mikor látta ezt Absolon rákérdezett, hogy (végre) Amnon felcsinálta-e, és ha igen, akkor minek izgul, családban marad. Micsoda család! Mindenesetre Absolon hazakísérte húgát.
Dávid mikor értesült a történésről persze megmorcult, és bár Absolon tudta ezt, nem mondta el Amnonnak, mert haragudott ő is rá.
És történt, hogy két év múlva (??? senki nem csinált semmit addig?!?) mikor nyírták Absolon juhait meghívta a többi fiútestvérét vendégségbe. Hívta ő Dávidot is, de az visszautasította a meghívást.
Erre Absolon azt mondta, jöjjön el akkor a fia, Amnon.
Dávid értetlenkedett egy kicsit, de végül elengedte Amnont és a többi fiút is (ez a "többi fiú" nagyon utólagos beírásnak tűnik...).
Absolon pedig megparancsolta a személyzetnek, hogy amikor Amnon már leitta magát a sárga földig üssék le és öljék meg, a felelősséget a tettért ő vállalja, nem kell aggódni.
Így is történt a dolog, a többi királyfi meg felpattant öszvérére és elszelelt.

MEGJEGYZÉS: az öszvérek létezése a zsidóknál igen komoly dilemmát vet fel, hiszen az fajok közti keveredés, amit számtalan törvényük tilt - legalábbis tiltana, ha az azokat tartalmazó könyveket nem kategorizáltuk volna már apokrifként.

Mikor a királyfik még úton voltak Dávidhoz már elért a pletyka (kíváncsi vagyok hogyan, csak nem a szél szárnyán érkezett az üzenet?), hogy Absolon megölte az összes fiútestvérét. Kivétel nélkül.
Dávid persze gyászolt.
De ekkor előlépett Jonadáb, aki elmondta, hogy nem kell úgy szomorkodni, csak Amnon halt meg, akit Absolon azért ölt meg, mert megerőszakolta a húgukat.
Absolon pedig elmenekült,
És akkor megérkeztek a fiúk Dávidhoz végre.
Absolon 3 évet töltött Gessur királyságban, Dávid pedig felhagyott az erőfeszítéssel hogy előkerítse, mert végülis elég régen történt már Amnon halála.

De Joáb észrevette, hogy királyának hiányzik Absolon, ezért hozatott Tékoa városából egy asszonyt, akinek azt mondta, csináljon úgy, mintha mély gyászban volna, és ezt meg ezt mondja a királynak. Az asszony úgy is tett, mondta Dávidnak, hogy haj, meghalt az ő férje, és hogy marad utána két fia. Azok pedig összevesztek a mezőn, és mivel nem volt ott senki, hogy összebékítse őket a vita elfajult (mit árul el ez a zsidó népről?), és az egyik megölte a másikat. És hogy mentek hozzá az emberek, hogy adja ki a gyilkost hogy a törvény szerint megöljék őt. Csakhogy mivel nincs másik utóda ezt nem akarja megtenni.
Erre azt felelte Dávid, hogy nyugodtan menjen haza, a fiúnak kegyelmet ad, és akinek problémája van ezzel azt küldje csak őhozzá, majd nem lesz tovább problémája.
Erre viszont az asszony azt mondta, hogy ezzel az ítélettel Dávid maga is bűnös, és valami bonyolult okfejtésen keresztül Absolonra utal (bár nem mondja ki). (Megjegyzem a beszéd közben azt is mondja, sokan mondták neki, hogy ne tegye amire készül, ami egyértelművé teszi, hogy ezt most nem mint példabeszéd mondja, hanem egész egyszerűen hazudik.)
Dávid rákérdezett az egészet nem Joáb találta-e ki, amit az asszony bevallott, és hozzátette, hogy csak azért csinálta az egészet, hogy kilendítse a dolgokat a holtpontról. Dávid pedig úgy határozott, hogy tetszik neki az ötlet, és szólt Joábnak, hogy hozza haza Absolont.
Joáb nagyon örült, azzal hazavitte Absolont.
De Dávid kikötötte, hogy nem találkozik Absolonnal.
Absolon pedig tökéletes és az országban a legszebb volt, és minden évben lenyiratta a haját, mivel az nagyon nehéz volt, konkrétan most 200 siklus tömegűre mérték.

Ez vajon sok, vagy kevés, vagy mennyi is, kérdezhetnénk. Nos, 1 sékel 11 és fél gramm. 200 sékel = 2.3 kg. No és, kérdezhetnénk, mennyi a normális emberek hajtömege egy év alatt?

Nos, a haj átlagos átmérője 0.01 cm, és egy évben 12 cm-nyit nő (ismétcsak átlagosan). Tudjuk továbbá, hogy átlagosan egy fejen 100,000 hajszál van. Namost a sok átlagból egy nagy átlagértéket lehet vonni, ugyanis a hajvastagság és a hajszálszám kvázi kiegyenlíti egymást, csak a növekedés ami végül igazi különbséget fog jelenteni (feltéve hogy mindenféle kopaszodást kizártunk). A haj átlagos sűrűsége 1.5 g/cm³. Szóval az átlagos fej hajmennyisége = pi * (.005 cm)² * 12 cm * 100,000 hairs * 1.5 g/cm³ = 141 g = 0.14 kg, ami 1/16-oda Absolon hajmennyiségének. Ejha, micsoda szuperemberrel van dolgunk!

Absolonnak 3 fia és egy Támár nevű lánya volt, aki szintén csinos volt.
És Absolon 2 évet töltött Jeruzsálemben anélkül, hogy látta volna Dávidot (mármint hivatalos körülmények között). Emiatt Joáb közbenjárását kérte, de az nem volt hajlandó a király elé kísérni (mondjuk én feltételezem hogy azért próbálkozott ő, csak Dávid nem volt hajlandó fogani a fiút, de persze erről a részről a szöveg - mint oly sok mindenről - hallgat).
No, ezért aztán hivatta az embereit, és felgyújtatta Joáb raktározott árpáját. Joáb persze rögtön ment, hogy ezt meg miért kellett, mire Absolon mondta, hogy minek hozta haza ha nem foglalhatja el régi helyét az udvarban, akkor már inkább maradt volna Egyiptomban - akarom mondani Gessurban. A király most pedig lesz szíves fogadni, ha valami valós problémája van, legfeljebb megöleti.
És a király végre fogadta Absolont és visszahelyezte összes jogába.

Egy idő elteltével Absolon szerzett magának 50 embert meg lovakat és (harci) szekereket, és reggelente Absolon kiment a kapuba (a városéba, vagy a palotáéba?), és aki a királyhoz tartott ítéletre attól megkérdezte, honnan való, és ha az illető azt válaszolta, hogy Izráel valamely törzséből, akkor mondta neki, hogy hiába fáradt. Ellenben ha ő lenne az ítélőbíró, akkor milyen jó lenne neki! (ez kérem vesztegetési felajánlás) A népek persze örültek ennek a dolognak, ki ne akarná előre levajaznia tárgyalását?
És 40 év múlva (mihez képest? Dávid állítólag összesen 40 évet uralkodott, elég nyakatekert okfejtés kell, hogy ez az állítás megállja a helyét!) kérte Absolon, hogy had menjen Hebronba, mert még Gessurban megfogadta, hogy elmegy oda, ha visszatérhet egyszer Jeruzsálembe. Dávid természetesen elengedte.
Dávid hírnököket küldött szét az országban, hogy Absolon átteszi székhelyét Hebronba.
Absolonnal egyébként 200 fős mit sem sejtő sereg tartott.
Absolon pedig Hebronban folytatta a szervezkedést (ez a srác teljesen hülye, én mondom), többek között konspirált Dávid egyik tanácsosával, név szerint Akhitófellel is.
És egyszer jelentették Dávidnak, hogy Izráelből sokan támogatják Absolont. Erre Dávid összes emberével azonnal elmenekült Jeruzsálemből, és senki nem ellenkezett ez ellen a döntés ellen.

"Lord Bolingbroke elmondja, hogy Widers tábornok nem sokkal a blenheimi csata után - amelyben kitüntette magát - egy napon hallotta, amint káplánja a bibliának éppen ezt a részét olvasta; kitépte kezéből a könyvet, földhöz vágta s így szólt: "Teringettét, káplán! Ez a te Dávidod roppant gyáva és aljas fráter lehetett, ha mezítláb elszelelt egy jókora csapat gitteussal!… Bezzeg én hátra arcot vezényeltem volna, és - mordizomadta! - a gaz Absolon után rohanok a szentségit! s felköttetem az első körtefára!"
A bírálók megállapítják, hogy - ha a szent szerző csupán közönséges író lett volna -, akkor részletesen tárgyalja Absolon lázadását. Elmondta volna, mekkora erőre támaszkodott ez a herceg. Közli az olvasóval, hogy Dávid kiváló harcos létére, miért menekült el szánalmas módon Jeruzsálemből, még mielőtt a fia odaért. Megerősített város volt-e Jeruzsálem? Vagy nem? Miért nem fejtett ki semmilyen ellenállást Dávid népes kísérete? Lehetséges-e, hogy egy olyan kegyetlen, annyira könyörtelen zsarnok, mint Dávid, aki kettéfűrészeltette, vasboronával szétlapíttatta, mészégetőkemencében égettette meg legyőzött ellenségeit - gyermekmódra siránkozva meneküljön el fővárosából és meg se kísérelje elfojtani bűnös fia zendülését? … És ennek a Sémeinek az esete, aki büntetlenül dobálta kővel végig az úton Dávidot, akit temérdek fegyveres és Jeruzsálem egész lakossága vett körül - vajon ez nem az írót ihlető isteni galamb egyik legképtelenebb koholmánya?… Az ember azon tűnődik, nem álmodik-e, amikor ilyen sületlen badarságot olvas egy vallási könyvben, amelyben kiátkozás terhe mellett hinni kell!" - Léo Taxil: a Szórakoztató Biblia. De mi sem fogalmazhattuk volna meg véleményünket szebben.

Dávid nem mellesleg hátrahagyta 10 ágyasát hogy "őrizzék a házat".
Dáviddal 600 fős sereg tartott. De szólt bizonyos Ittainak, aki gitteus volt, hogy mivel ő csak nemrég érkezett az udvarba, hogy testvérével együtt térjen vissza a királyhoz. Öhm, nem Dávid volt a király?
Ittai azonban ragaszkodott hozzá, hogy Dáviddal tartson, így Dávid is beleegyezett ebbe.
A nép persze sírt látva királya elvonulását.
Ahogy mentek Dávid egyszercsak visszaküldte a Frigyládát a városba, hogy majd az Úr visszatéríti magához ha akarja (szimbólikus fogás). De mintha azért (is) küldené vissza őket, mert eszébe jut, hogy "jóslatot" kéne kérni. Lássuk hát mi lesz ebből.
Míg a Láda ment visszafelé Dávid felment az olajfák hegyére nagy szomorúan, mezitláb, és ott volt vele a népe. (Gyanúsan ismerős a sztori Jézussal kapcsolatban...)
Közben kiderült Akhitófel árulása.
És Dávid felért az olajfák hegyének tetejére, és ott imádkozott, és ott odament hozzá nagy gyászolva Khúsai, aki akárki is volt, Dávid azt mondta neki, ha marad csak teher lesz neki, de ha visszamegy a városba akkor lehet beépített ember és Akhitófel tevékenységét jól akadályozhatja. Plusz amit kiderít azt a Frigyládával visszaküldött papoknak jeletheti, akik Dáviddal a kapcsolatot fiaik segítségével tarthatják (méghogy papi nőtlenség, hahh!).
Khúsai így visszament, és Absolon akadálytalanul bevonulhatott Jeruzsálembe.

Ahogy pedig Dávid ment le az olajfák hegyéről szembejött vele Siba, akit még Dávid tett meg Méfibóset intézőjévé, és naaagy rakás cuccot hozott magával. Dávid kérdezte mi van, Siba válaszolt: amit hozott mind ajándék Dávidnak. Dávid furcsállotta a dolgot, Siba azt mondta: Méfibóset (aki mindkét lábára sánta) Jeruzsálemben maradt, mondván az Úr majd jól visszaadja neki az apja (Saul) országát.
Mi lelete vajon szegény nyomorékot, aki eddig soha nem kívánt király lenni, és annyi támogatója sem volt, mint a Kockás Fülű Nyúlnak? Sokkal valószínűbb, lássuk be, hogy Siba egyszerűen leépett a vagyonnal, a rábízott fiút meg otthagyta meghalni.
Erre Dávid Méfibóset összes vagyonát Sibának adta. Dávid, aki jelenleg elmenekült, trónján egy bitorló ül, támogatottsága majdhogynem egyenlő a nullával, és alig 600 katona felett rendelkezik...?

Dávid mindenesetre elment Bahurimig, és onnan jött egy Saul nemzettségéből való férfi, bizonyos Sémei, Gérár fia, és elkezdte szidni őket, mi több: kövekkel hajigálta őket válogatás nélkül.
Abisai végül szóvá tette a dolgot, de Dávid hagyta Sémeit dobálózni, mondván ez a vadidegen törzsebeli nyilván még dühösebb rá, mint saját fia, aki meg akarja öletni. (De akkor is, meg azok a kövek amikkel a zsidók dobálózni szoktak manapság is elég veszélyesek!)
Dávidék továbbmentek, és elértek Ajefimbe.

Absolon, Akhitófel és Izráel egész népe pedig bementek Jeruzsálembe. Már csak az a kérdés, hogy fértek el?
Mindenesetre Khúsai elkezdte éljenezni Absolont mint királyt, mire Absolon rákérdezett, hogy ő nem Dávid követője volt eddig? A válasz az volt, hogy ő az Úr döntéséhez (azaz a királyi pozíciót ténylegesen betöltőhöz) hűséges, nem személyekhez. Meg aztán úgyis régen ismeri már Absolont.
Végül Absolon Akhitófeltől kért tanácsot. Az azt tanácsolta, feküdjön le apja összes itthagyott ágyasával.
így hát felvertek egy sátrat Absolonnak a tetőn és Absolon "bement az ágyasokhoz" az egész nép szeme láttára. No, újabb vérfertőzés, azon kívül nem feltétlenül értem mögötte a logikát, hogy milyen hagyomány alapján jelentené ez a trón átvételét a nép számára. Azon kívül 10 nőt egymás után meghágni elég lehetetlen dolog.
Akhitófelnek amúgy elég nagy befolyása lehetett, mert a szöveg úgy emlegeti, hogy szavát úgy fogadták most és már Dávid is, mint az Úrnak szavát.
Aztán Akhitófel kért Absolontól 12,000 embert hogy még az éjjel utólérje és megölje Dávidot, hiszen ők most fáradtak a nagy meneküléstől.
Erre kérdem én, hogy mire odaérnek majd nagy sietve, ők nem lesznek fáradtak, és közben Dávidék nem fognak-e pihenni?
Akhitófel mindenesetre azt jól látta, hogy ha Dávidot elintéznék az utódlást többé nem kérdőjeleznék meg. Azonban Absolon kikérte Khúsai véleményét is, és persze ő ellentmondott. Azzal érvelt, hogy Dávidék elkeseredésükben hihetetlenül jól harcolnának, és jó eséllyel győznének.
Azért ne feledjük, 12,000 katonával (ami nem tudom hirtelen honnan állt rendelkezésre, de talán még Absolonnal jöttek) akartak 600-ra rárontani, akik nyílt terepen táboroztak ...
Azt javasolta, hogy gyűjtsön össze minden létező sereget és azokkal együtt vonuljon Dávid ellen. Ezekkel lepje meg (he?) Dávidékat, és mészárolják le (jó szokás szerint) őket mind egy szálig, ne legyen túlélő.
Ha pedig egy városba futna, akkor kössék körül a várost kötéllel és vonszolják be az egészet a patakba (he?), hogy a város minden kövével együtt elmerüljenek benne.
Absolonnak Khús "terve" tetszett jobban.
Khús pedig megüzente Dávidnak, hogy menjenek onnan ahol vannak, mert az a hely nem védhető. Érdekes módon Absolon döntése itt nem létezik mikor a jelentést megteszi.
A papok fiainak egy leányzó(?) vitte az üzenetet, és azok máris indultak Dávidhoz.
Meglátták őket azonban ahogy ott várakoztak a kémjelentésre, ezért arrébbmentek Bahurimba (ez a dolog értelmetlen, hiszen a papok családjáról van szó, akik ott vannak a városban, áh mindegy), ahol bemásztak egy kútba. Az asszony (nem tudni, hogy a jelentést hozó lány, vagy a ház gazdasszonya) pedig betakarta a kút száját egy terítővel amire darált árpát szórt. Mikor kérdezték őt, hol van a két férfi, mondta (hazudta) hogy átkeltek a patakon, arra mentek, és persze arra hiába keresték őket, ezért egy idő után az üldözők visszatérek Jeruzsálembe.

Amikor végre elértek a jelentéssel Dávidhoz azok gyorsan átkeltek a Jordánon ami mellett táboroztak.
És mivel Akhitófel látta, hogy nem fogadták meg a tanácsát szamárra kapott, hazaszamaragolt, és felakasztotta magát (HE?).
Dávid továbbment, Absolon meg utána. Joáb helyett új hadvezért nevezett ki.
Dávid ellátója Sóbi maradt.

Dávid megszámolta a seregét, kijelölte a tiszteket, egyharmad részüket Joáb alá rendelte, egyharmadot Abisai alá és a harmadik harmadot Ittai vezette. De azért mondta, hogy ő maga is megy velük, de a nép lebeszélte róla, mert ha marad a városban, akkor nem eshet baja, hiszen nélküle a harc értelmét veszítené számukra, de addig akármekkora is lehet a veszteségük, visszatérnek!
Így hát Dávid maradt, a sereg meg ment (nem, nem árulják el hányan). Közben Dávid kiadta az utasítást, hogy Absolont azért meg kell kímélni amennyire lehet.
Efraim erdejénél csaptak össze.
Dávidék Izráel seregét jól megverték, 20,000 fős veszteség volt ott. Sőt, mivel a csata széthúzódott a népből sokkal többen haltak meg az erdőtől, mint fegyvertől (hogy mi???).
Absolont is elérték, aki egy öszvéren ült, és ahogy megpróbált elmenekülni egy faág lesodorta a nyeregből. Mikor ezt jelentették Joábnak az kérdezte, hogy miért nem ölték meg ott helyben, akkor adnia kellet volna (?) 10 ezüstsiklust és egy övet (na ja, főleg az az öv!).
De a jelentést tevő tiltakozott, hogy ő ugyan meg nem ölné a király fiát még 1,000 ezüstpénzért sem, hiszen maga a király parancsolta hogy hagyják életben. És ha megölte volna, akkor most Joáb biztos megölte volna érte!
Absolon még mindíg élt a cserfán (?), ezért Joáb maga fogott három nyilat, és Absolon szívébe lőtte őket (egyszerre?). Majd tíz ember csakhogy biztos legyen a dolog átdöfték még Absolont.
Eztán lefújta a csatát, merthogy úgy gondolta elég az üldözésből, ideje pihenni. Absolont pedig bedobták valami mély lukba, amit telehordtak kövekkel, Izráel seregei meg pucoltak.

Absolon még életében emelt magának emlékoszlopt, a király völgyében van. Azért tette ezt, merthogy nem voltak fiai akik továbbvihették volna a nevét, de azt akarta, hogy emlékezzenek rá. Csakhogy a 14.27. szerint Absolonnak 3 fia is volt. Ezennel végre ezt az abszurdításktól nyüzsgő katyvaszt apokrifnak minősíthetjük, jajj!

Akhimás jelentkezett, hogy jelentést tesz Dávidnak. De Joáb azt mondta, majd holnap tegyenek jelentést, addigra talán elcsendesednek a dolgok (hogy Absolon meghalt). De ugyanakkor Joáb megbízta Kúsit hogy jelentést tegyen mihamarabb Dávidnak.
Ezt viszont meglátta Akhimás, és mondta, hogy ő is megy, de Joáb megtiltotta, mondván nem neki való feladat ez.
De végül Akhimás mégis kierőszakolta az engedély, és ment, sőt: meg is előzte Akhimást.

Dávid közben ott állt a kapuban (melyik kapuban?), a kapu tetején meg észrevette a közeledőt az őr, és leszólt neki. Dávid mondta, hogy ha magányosan van, akkor biztos futár.
Aztán meglátták Kúsit is, Dávid meg azt mondta, biztos más híreket (is) hoz amaz.
Dávid rögtön kérdezte Akhiástól, mi van Absolonnal, ő mondta, hogy Joáb kavart valamit, de nem látta, mi történt.
Aztán megérkezett Kúsi is (Akhiás elment kicsit arrébb, talán megitatnia hátasát), ő azt jelentette, minden ellensége meghalt a királynak. Amikor Absolonról kérdezték azt felelte, járjon úgy minden ellensége Dávidnak, mint járt Absolon.
Dávid erre tisztára kiborult.