Salamon trónrakerülése

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (úgy kéretik olvasni)

A Királyok Első Könyve Salamon uralkodását és még egy kicsit mesél el. Ez is 60 A5-ös oldalt tesz ki mint Sámuel könyvei, de sokkal hosszabbak a fejezetei! Átkozottul hosszúak! Ráadásul a Krónika Könyvei majd mindent megismételnek Dávidtól fogva (nem számítva egy oldalakra rúgó genealógiát Ádámtól kezdve)! Anyád! Viszont ez az egyetlen olyan alkalom, hogy biztos vagyok benne, hogy a szövegek visszaugranak az időben hogy elmeséljenk történeteket (feltételezem némi újdonság el fog hangzani az elhangzottakhoz képest, bár ez lehet, hogy némileg hiú remény).

Nos, az 1 Királyok úgy kezdődik, hogy Dávid már nagyon-nagyon öreg, és képtelen felmelegedni akárhány pokróccal takarják be. Erre az udvari orvos (vagy legalábbis valaki) javasolta, hogy szerezzenek neki egy szűlányt személyes szolgálatra. Ez érthető szójáték, de akkor miért állítják róla hogy több mint mese? Mindenesetre választottak neki egyet, bizonyos Abiságot. Aki hasonló véget fog érni mint Abisai - jajj, most lelőttem a poént? Mindenesetre a szöveg azt mondja, Dávid nem közösült vele.
Bizonyos Adónia pedig elhatározta, hogy ő lesz a király, "szerzett" is magának 50 embert lovastul, harci szekerestül. Mármint mivel ő Dávid megmaradt gyerekei közül a legidősebb nyilván kijelölte magának őket, hiszen mint legidősebb teljes joggal vélhette a törvények és szokások alapján, hogy ő fogja örökölni a trónt, bár a szöveg írója ezt bűnéül rója fel.
Dávid mikor ezt meghallotta tanácskozást hívott össze. Joáb és Abjátár (fő)pap Adónia pártján voltak (érthető okokból). De Nátán próféta, Sádók (fő)pap és még többen nem álltak melléjük (nem tudni milyen alapon).
Egyszer pedig mikor Adónia áldozatot mutatott be (jó sok állatból), összehívta rá mind a király fiait és a főembereket, de nem hívta meg se Nátánt se Salamont se a többi ellenlábasát.
Erre Nátán ment Bethsebához (Salamon anyja) és azt mondta, Dávid nem is tud róla, de Adónia máris átvette az ország kormányzását! (Ami helyes lépés is lett volna a körülmények figyelembevételével - Dávid már nem volt képes ellátni a feladatát -, de ráadásul még csúsztatás is.) Azt mondta, tulajdonképpen azért jött, hogy megmentse az ő és Salamon életét (holott nem hallottunk még arról, hogy Adóniának szándékában ált volna bántani őket). Ezért mondta, hogy menjen Dávidnak, és szóljon neki, hogy hiszen megígérte, hogy Salamon fog uralkodni utána? (Hát nem, eddig ilyesmiről szó nem volt). Valamint Nátán is ment utána röviddel.
Nátán azt kérdezte, mondta-e valamikor Dávid, hogy Adónia lesz a király, merhogy nagy áldozatot mutatott be most nemrég? (Nem mondta egyébként Dávid ezt sem, de minek kellett volna mondania, ha egyszer ez következik a törvény alapján?)
Végül Dávid behívatta Bethsabét és megesküdött neki, hogy Salamon lesz a király, ha már egyszer állítólag azt ígérte akármikor.
Ha engem kérdeztek, akkor ezek az emberek csúnyán kihasználták egy szenilis vénember gyengeségeit! Ráadásul Salamon jogállása nem is lehetett teljesen tiszta, ismervén a házasodás körülményeit.
Dávid eztán a Salamont pártoló vezéreket megbízta azzal hogy biztosítsák Salamon utódlását, és most vigyék le Gihonba, ahol kenje fel királynak Sádók, aztán hírdessék ki az új királyt.

MEGJEGYZÉS: Adónia tettével (vezéri áldozatbemutatal) mint ami a Saul és Sámuel közti nyílt konfliktushoz vezetett.

No, mindenesetre Dávid azzal folytatta, hogy a felkenés után jöjjenek vissza és Salamon foglalja el helyét a trónon. Majd kijelenti, hogy legyen ugyanúgy fejedelme Salamon Izráelnek mint Júdának. Na, kész, ezennel az ismerős anakronisztikus kijelentés miatt ezt a könyvet is bedobhatjuk az apokrifok süllyesztőjébe.
Az egyik(?) ottlévő pedig szólt, hogy a király az Úr embere, tehát amit mond azt az Úr mondja (láttuk hogy ez nem igaz), tehát örülnek.
No, a felkenésig el is jutottak, a nép úgy örült, hogy kiáltásuk földrengést okozott (haha)!
Adóniáék is meghallották az ünnepést és nem tudták mire vélni. Ekkor jött a hírrel Jonathán, Abjátár pap fia, aki hozta a rossz hírt, hogy Dávid Salamont jelölte meg utódjaként. Sőt, Salamon máris elfoglalta a trónt. És most mindenki őt ünnepli és sok sikert kívánnak neki. És Dávid is örült, hogy utóda még életében elfoglalta a helyét.
No erre Adónia összes híve úgy tett, mintha csak véletlenül járt volna arra és hazamentek, Adónia meg gyorsan elmenekült egy szentélybe.
A papok kérésére jelentették Salamonnak, hogy Adónia hajlandó visszalépni, csak hagyják életben. Salamon pedig megígérte hogy nem fogja bántani, feltéve hogy nem rosszalkodik Adónia. Salamon magához vitette (mintha a Szent Sátorba menekült volna ez az Adónia úgy veszem ki) és mondta neki nyugodtan menjen haza.

Dávid halálos ágyán mondta Salamonnak, hogy maradjon meg a hitnél, tartsa be a törvényeket ahogy Mózes törvényében állnak, ezzel biztosítva magának hogy az Úr is megtartja az alku rá eső részét miszerint az ő leszármazottai lesznek mindörökké a királyok.
De Joábot ölesse meg, azért amit Abnerrel és Amasával tett. Azt a Joábot, aki szinte egyszemélyben tartotta végig trónon Dávidot. Ezer hála öreg!
Barzillai fiának viszont hagyja meg a kiváltságait.
Aztán ott van Sémei ügye aki szidta őt menekülésekor, de akinek megígérte hogy nem fogja ezt megtorolni. Na, őt is meg kell ölni. Ez pedig nyílt esküszegés Dávidtól, a gyáva királytól.
Azzal meghalt Dávid. Dávid összesen 40 évet uralkodott Izráelen: 7 évig Hebronban, 33 évig Jeruzsálemben. Persze ez nyilvánvalóan ellentmond az Absolon felkelésénél említettekkel, de hát mit is várhatnánk két ilyen apokrif könyvtől?
Így történt (valóban?) hogy Salamon egyedül maradt a trónon.
Ám Adónia bement Bethsabéhoz. mondta neki, hogy bár az ország jogosan az övé kellett volna legyen, de íme most megfosztották örökségétől, ami ám legyen, de szeretne valamit kérni ha már így alakult. Bethséba mondta, hogy akkor ki vele!
Adónia kérte, hogy Bethséba járjon közbe az érdekében Dávidnál, hogy adná neki feleségül Abiságot. Bethsabé beleegyezett. Dávid hozatott egy széket anyjának, mondta üljön le, aztán nyugodtan mesélje el mi kell ezúttal. Kérte, hogy Dávid adja feleségül Abiságot Adóniának, és még mielőtt a kérdést feltette vona Dávid biztosította róla, hogy persze, amit csak akar. De mikor a kérés elhangzott Salamon felháborodott. Úgy látta ez csak arra volna jó, hogy Adónia megerősítse pozícióját, akit elég sok befolyásos ember támogat még mindíg, bár nyíltan nem lépnek színre.
Ezek szerint Salamon nem hitte, hogy apjának csak takaróként kellett a lány, úgy vélte ágyasa volt neki? Bizalmatlan fráter, az bizony! Amúgy az ágyasok jogviszonáról ilyen esetben nem vagyok biztos, de ha feleség lett volna, akkor az egész dolog törvénytelen lett volna, ha valóban Dávid felesége lett volna a nő. De ágyas volt, így talán befért volna a joghézagba Adónia, feltéve, hogy valóban lett volna ilyen terve - mint ahogy nem értesültünk róla hogy lett volna.
Mindenesetre Salamon ürügyet látott a dologban ahhoz, hogy esküjét megkerülve kivégeztethesse Adóniát. Ki is végeztette azon nyomban!
Abjátár papot, a Frigyláda mostantól egykori hordozóját halálbüntetés terhe mellett száműzte.
A gyilkosságok hírétől Joáb is megriadt, ment hát a Szent Sátorba. Salamon elküldte a gyilkosát megint, mikor megtudta végre hol van Joáb, az meg mondta, hogy jöjjön ki Joáb, de az nem akart (Áron fiainak tűzhalála óta tilos a Sátor földjén ölni). Benája visszakullogott hát Salamonhoz, de Salamon visszaküldte hogy vágja csak le, aztán temesse el, így elhárítva a csapást Salamonról (valami olyan okfejtés-féleség zajlik itt, hogy az ő hibája hogy ott hal meg ahol nem kéne, ezért súlytsa őt az átok, ami elég gusztustalan okfejtés ha engem kérdeztek).
Eztán Salamon kinevezte az új embereket a megüresedett posztokra.
Sémeinek azt mondta építtessen magának házat Jeruzsálemben, oszt élete végéig maradjon ott fogságban halálbüntetés terhe mellett. "Sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben."
Ez a sok idő 3 évet jelentett. Akkor ugyanis elszökött két szolgája, és mikor megtudta hová szöktek utánuk indul szamárháton. Vissza is hozta a szolgákat. De szerencsétlenségére az esetet jelentették Salamonnak, aki erre hívatta Sémeit. A szokásos kivégzőember pedig levágta Sémeit.
Salamon így biztosította be még jobban uralkodását.


A bibliai erkölcsök alapján könnyen elképzelhető, hogy az új király késedelem nélkül megszabadult Adóniától és Izrael két legfőbb vezérétől, akik Adóniát támogatták.
Adónia nem is gondolt már a királyságra, rég lemondott róla. Dávid örökségéből csak azt a fiatal szüzet kívánta, aki dunyhául szolgált a királynak; ugyanis beleszeretett Abiságba. Kárpótlásul a királyságért, amelyet ő, az idősebb fiú Bethsabé és Nátán cselszövénye és intrikája révén veszített el, a csinos szolgálóleányt kérte, aki atyját melengette életének utolsó napjaiban. Ezt a szerelmet - amely egészen jelentéktelen ügy volt - használta ürügyül Salamon arra, hogy meggyilkoltassa Adóniát, holott ez igen alázatosan viselkedett s meghajolt a befejezett tények előtt. Adónia, aki éjjelente bizonyára Abisággal álmodott, oly kevéssé számított a halálra, s oly együgyű és naiv volt, hogy éppen Bethsabéhez fordult a leány elnyerése végett.
Ezután Abjátár következett. Ót azonban nem ölték meg. Salamon nem akarta a főpap vérét ontani, mert tudta, hogy a nép milyen babonás, azt pedig nehezen bizonyíthatta volna be, hogy isten sugallta neki ezt a gyilkosságot.
Joáb számára nem volt kegyelem.
Ha egyáltalán újabb bűnnel tetézhető az a sok gaztett - jegyzi meg Voltaire -, amellyel Salamon uralkodását kezdte, akkor ehhez még szentségtörés is járul. Ennyi borzalom után különös, hogy isten, aki ötvenezer-hetven embert pusztított el csupán azért, mert belenézett a frigyszekrénybe - most nem állt bosszút a szent ládáért, mikor a zsidók fővezérét fojtották meg rajta, akinek egyébként Dávid a koronáját köszönhette.