Móz 5. könyve, 2. rész

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (azt azonban tudnunk kell, hogy ez a könyv sem felel meg a kanonizáció feltéeleinek, legalább helyenként vitathatatlanul téves állításokat fogalmaz meg)

Még jó sokáig törvények jönnek, mielőtt Mózes más témára térne át: a fenyegetőzésre.

Külföldiektől mindent be kell hajtani, saját népbelitől nem. Kettős mérce, ezt úgy hívják.

Élteti a rabszolgaságot.
A 16.3 és 16.8 ellentmond egymásnak a tekintetben hány napig kell a páshkán a kelesztetlen kenyeret enni.

Az egyik ünnepen látszik, hogy a szöveg még mindíg soviniszta.

Elfogulatlan bíráskodást hírdet és tiltja a hálapénzt/borravalót.

A szent helyekhez nem ültethetsz fákat, nem állíthatsz "oszlopot" sem (szerintem a templomok főhelyén felállított kereszt ebbe a kategóriába tartozik).

Érdekesen fogalmaz a "bálványimádók" megkövezésénél, nevezetesen: "és azután mind az egész nép" vessen rá követ. Most akkor össze kell gyűlnie az egész országnak, vagy mi?

Ha valamiben nem tudsz dönteni kérdezz meg egy bírót vagy papot, és tégy úgy ahogy az mondja. Hát, legalább hivatalos a dolog. De jól gondold meg: ha nem tartod be amit a kérdezett személy mond, ki kell majd végezni téged!

Király csak az lehet, akit az Úr választ ki (személyesen), és az nem lehet más népből való. Fontos, hogy a király ne tartson sok lovat (mint Salamon?), ne akarja a népet Egyiptomba vinni, ne legyen sok (a KJV-ben egyszerűen "több" áll itt) felesége (mnt Salamonnak?), se sok aranya se sok ezüstöt ne halmozzon föl (mint Salamon?). A törvény a leviták törvénykönyvéből írja át magának. Ne legyen felfuvalkodott.

A mágia jó sok formáját betiltják.

A prófétát arról lehet megismerni, hogy amit az Úr nevében prófétál, az valóra válik.

Egy tanú nem tanú. Ha nincs egynél több tanú, mindenkinek kuss a neve.

"Lelket lélekért, szemet szemért" stb. (itt a "lélek" emberdarabszámot jelöl!)

Na, itt most megint félbehagyom, és majd holnap befejezem Mózes 5. könyvét. Béke poraira.