Gedeontól Sámsonig

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)

Most 7 évig tartó Midiánita elnyomás következett. Ezalatt az izraeliták komoly sziklába vájt védműveket építettek ki. Biztooos.
A midiániták és társaik azonban az izraelitákat valójában nem zargatták, csak földjeiket pusztították el.
Egy idő után ezt megunták az izraeliták és eldanolták a hívő éneket, és máris ki lett jelölve az új próféta. Ez a névtelen próféta elmesélte Gedeon kiválasztását:
Gedeon a legkisebb fiú volt a legkisebb törzsből, és mikor az Úr angyala elment hozzá, hogy nosza kezdje el lerohanni a megszállókat ő kételkedett, mondván, manapság már nincsenek meg a régi csodák. Mire maga az Úr válaszolt, hogy "nodehát itt vagyok én!".
Gedeonmég mindíg szkeptikusan viselkedett, és csodát kért, hogy lássa, valóban az Úrral van dolga?
Gedeonnak volt elképzelése is a dologról: hozta az áldozni valókat. Felpakolta a cuccot ahogy kell - aztán az angyal botjával megérintette a húst, az oltár köveiből pedig lángok csaptak fel elhamvasztva az áldozatot, az angyal pedig eltűnt.
Gedeon erre oltárt épített. Az Úr meg azt parancsolta, hogy rontsa le apja Baálnak szentelt oltárát és a hozzá tartozó szent ligetet is írtsa ki. Építsen a helyén az Úrnak oltárt és áldozzon rajta egy tulkot.
Gedeon tartott apja (jegyezzük meg jogos) felháborodásától 10 embert bérelt a feladatra (gyorsabban és biztonságosabban végezhettek ugye), és éjszaka kezdtek a dologba. Mondjuk elképzelem ahogy halkan vágják a fát és halkan rombolják a kő-oltárt ... Áh, ne is törődjünk vele, legalább járókelők nincsenek.

Ez a hely azonban valami főtér lehetetett, mert másnap rögtön mindenki ide jött. Hamar kiderült az is, hogy Gedeon az elkövető.
A nép persze halálos ítéletet hírdetett.
Ám puci elintézte azzal, hogy ha Baálnak nem tetszik, és Baál létezik jöjjön maga és perelje be a fiút.
Ennekokán bíztatok minden kétkedőt: romboljátok le a templomokat, oltárokat és szentségeket, és csak az perelhesse őket ezért a tettért, akinek/aminek ama dolgot szentelték, a papok, hívők és hivatalnokok pedig maradjanak maguknak.

Nos, mindenesetre az incidens elég volt, hogy Gedeon mögé felsorakozzon egy kisebb sereg.
Gedeon viszont biztosra akart menni, és még két kisebb csodát kért (harmat, mező és egy fürtnyi gyapjú kellett a dologhoz), és persze mindkettőször nyilvánvaló volt az eredmény.
A sereg 32,000 főt számlált, de mikor G. felajánlotta, hogy aki akar hazamehet 22,000-en elmentek.
Majd az Úr aszondta, hogy menjen a sereg inni a folyóhoz. Aki lefetyelve ivott, "mint egy eb", azok 300-an voltak, akik térdre ereszkedve (érdekelne hogy lefetyeltek a többiek: hason csúszva????) ittak azok haza kellett menjenek.

De a kémkedés és a csodaelvárás szokásából még mindíg ki nem nőtt Gedeon elment maga az ellenséges táborba (amiben legalább 1,000,000 teve állomásoztatott), és kihallgatott két katonát amint egyik megfejti a másik álmát. Az álomfejtő azt mondta, a másik álmának jelentése, hogy Gedeon le fogja őket győzni. Miféle morál ez egy túlerőben lévő seregnél??
Gedeon mindenesetre elégedett volt ezzel az epizóddal és visszament 300 eb módra lefetyelőjéhez.

Gedeon "zseniális" tervet eszelt ki: nagy zajjal mennek be és ezzel összezavarják az ellenséges sereget. Az eredményekről nálunknál tapasztaltabb emberek tudósítanak:

"Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregök velők, mintegy tizenötezren, mind akik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt." (8, 10.)
Ebből tehát megtudjuk, hogy százharmincötezer midiánita, amalékita és más keleti harcos táborozott a Jizreel völgyében. Ez a tábor ennélfogva igen nagy kiterjedésű lehetett. Egy százezres hadsereg tábora rendszerint egy négyzetmérföld területű; Rohrbacher kanonok számítja így, amikor az izraeliták sivatagi táborairól beszél. (A katolikus egyház egyetemes története, I. köt. 182. old.) Egy négyzetmérföld pedig ezerhatszáz hektárnak felel meg; ebből arra következtethetünk, hogy a jizreeli midiánita-amalékita tábor csaknem kétezer-kétszáz hektárt foglalt el; kerülete pedig körülbelül tizenkilenc kilométer volt. Ne feledjük, hogy Gedeon katonái éppencsak behatoltak az előőrsök közé s ott megálltak: "és mindenki ott állott a maga helyén a tábor körül." (7, 21.) A szöveg világos. A tábor bekerítéséhez tehát ugyancsak gyéren kellett felsorakoztatni a háromszáz vízlefetyelőt - majdnem hetven méternyire állhatták egymástól. S mindez éjnek idején történt! Ilyen messziről hogyan láthatták egymást és követhették valamennyien Gedeont a bögretördelésben? Milyen gyatra hanghatást kelthetett valójában az a háromszáz korsó, amelyet egy közel húsz kilométeres körben elszórva zúztak szét! Ha háromszáz ember zárt rendben nyomulna be a táborba, akkor is csupán szánalmas hatást érne el kétezer-kétszáz hektárnyi területen. Ha pedig szétszórva helyezkednek el a külső vonalon, akkor az eredmény nulla volna. Ezért Gedeon hadicsele egyáltalán semmit sem ér ebben a históriában. Ha sikerült, az valóban csoda lehetett. Ehhez az kellett, hogy Zebaoth a háromszáz kürtöt harmincezer harsona zúgásával ruházza fel, hogy legalábbis megszázszorozza az összetördelt korsók robaját, a lefetyelők kiáltozását pedig hihetetlen mértékben megsokszorozza, holmi természetfölötti visszhang által, amelyről a biblia nem szól. Az isteni galamb meséje az eredeti elbeszélés szerint - valószínűtlen, lehetetlen és groteszk badarság.

Útközben egy másik zsidó törzs panaszkodott, hogy őket miért nem hívták a csatához, de Gedeon megnyugtatta őket, hogy így is vannak elegen.
Két másik törzstől viszont gyors utánpótlást kértek, de azok féltek ilyen nyílt lázadást elkövetni, mondván, Gedeon még messze van a győzelemtől. Nekik megígérte Gedeon hogy visszafelé jól szétcsap köztük is.
Úgy is lett: a sukkótoknál megfogott egy gyereket, akiből kiverte az infót kik az elöljárók és vének. Fogta aztán ezeket az öregembereket és megkínozta(tta) őket.
Pénuelben meg lerombolta a város ékességének számító tornyot és lemészárolta a férfilakosságot. A két királyukat az elsőszülött gyerekével - aki még gyerek korban volt - akarta kivégeztetni, de az nem bírta megtenni, így ő maga ölte meg a királyokat. Mert ez így igazságos?

Gedeon végül azt mondta, "jutalomként" az összes "arany fülönfüggőt" kéri, amik önmagukban is kész vagyont értek. Ezekből "efódot" öntetett. Az efód: 2 Móz-ben mondják meg mi ez: a papi ruházat fő eleme, lényegében egy nyaktól térdig érő ruha. Ennyi aranyból viszont b*nagy izét lehet gyártani, nem csoda, hogy mindenki látni akarta - sajnos azonban imádni is kezdték.

Gedeonnak emellett sok felesége volt, akiktől 70 fia származott. ezek után lett egy 71-ik, név szerint Abimélek.
Gedeon pedig meghalt, a nép pedig visszatért Baál imádásához.

Ez az Abimélek politikai ambíciókat dédelgetett, és azzal a szöveggel szerzett támogatókat, hogy 70 uralkodó jobb-e, vagy 1 - azaz ő, aki ráadásul rokonuk?
Ezt lefordítom gyengébbek kedvéért: én, a rokonotok lennék-e jobb király, vagy ők, a rokonaitok?
A nép persze gondolkodni rest volt, támogatta őt.
Ez a támogatottság még kevésbé tűnik furcsának a következő pillanatban, mikor közlik, hogy hogy A. 70 ezüstpénzért egy rakás munkakerülőt fogadott fel, és azok élén ment kiírtani testvéreit - akik közül egyébként a legkisebb fiú (miért mindíg a legkisebb?) elrejtőzött, így életben maradt.

Aztán furcsa dolog történik: kiderül, hogy az imént elhangzott meséből az elmenekült fiú semmit sem tud, de amikor tudomást szerez a történtekről beszédet intézett a néphez, amiben Abimélek királlyá választása ellen emelt hangot.

Három évig mindenesetre nem történt semmi, de aztán Isten egy gonosz lelket küldött Abimélek népe közé, mire a nép lázadozni kezdett (nem sokkal értelmesebb lenne, hogy a megmaradt fiú eddigre szervezte meg a lázadást? De minek erőlködünk, úgyis láttuk már milyen apokrif a Bírák Könyve).
És egy csoport útonállásba kezdett egy helyen, mégpedig azzal a céllal, hogy Abiméleket megöljék. Az persze gond volt, hogy A. sose járt arra. De ha már így felkészültek legalább kiraboltak mindenki mást.
És egyes földművelők is Abimélek "leváltását" kezdték követelni.
Mikor ezt megjelentették A-nek és javasolták neki a tervet, miszerint éjjel állítson csapdát a lázadóknak (mindegyik Sikemben volt a jelentések szerint).
A csapda be is jött.
Csakhogy a vezér elmenekült.
Ezért azt követték abba a városba ahova menekült és ott mindekit válogatás nélkül lemészárolt, leromboltatta a vásort és behintette sóval a helyét.
Csak Sikem tornya/vára állt még a totális győzelem útjában, ezt fel akarták gyújtani Abimélekék. Fel is gyújtották, bennégett mindenki.
Aztán ha már így belejötteka mészárlásba elmentek Thébesbe is, és bevette azt a várost is egészen a "toronyig". Ezt is fel akarták gyújtani. Csakhogy Abiméleket egy malomkővel fejbedobta egy asszony. Azonban Abimélek még nem halt meg. De hivatta egyik fegyverhordozóját és ledöfette magát, tudván hogy haldoklik, de nem akarván hogy úgy maradjon fenn, mint akit egy asszony ölt meg. A testvérgyilkosságokért ez volt Isten bosszúja.
A sereg viszont megunta a dolgot, nem gyújtották fel a tornyot hogy kiírtsák a hitetleneket, egyszerűen rögvest hazamentek. Most akkor nincs isteni iagzságszolgáltatás mindenkinek e sztori végén? Én bevallom csalódott vagyok. Azért is, mert továbbra sem tudni, mi volt pontosan a baj e legutóbbi várossal. De ne legyünk telhetetlenek.

Eztán jött Thóla mint bíra, ő 23 évig bíráskodott. Többet minek is tudni.
Után jött Jáir, aki 22 évig bíráskodott, 30 fia volt, mindegyiknek 30 szamara, és 30 városban laktak ők, és mind a mai napig boldogan élnek ha meg nem haltak. Persze Jáir meghalt, így továbbléphetünk.

A zsidók most már nem elégedtek meg Baállal, esetleg még 1-2 istenecskével, most már mindenki istenét imádták nyakra-főre. Ezért most egyszerre 2 nép is leigázta őket (whoa!): a filiszteusok és az ammoniták. Tették mindezt 18 éven keresztül.
Erre aztán jött a szokásos: "Jajj Urink segíts", mire jött a szokásos válasz "Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból stb", végül megint felálltak a seregek, de a zsidóknak még nem volt vezérük - ééééés REKLÁM! (pontosabban új fejezet).

Jefte lett kiszemelve, aki nagy hős volt, többek között egy prosti fia. Ne nézz rám furcsán, ez van odaírva.
Csakhogy Jefte apjának a feleségétől is lettek fiai, így Jeftének azt mondták, takarodjon. Az meg mit tudott mást tenni...?
A harcok elkezdődésekor viszont a vének elmentek hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről, ahol Jefte mint rabló és útonálló kereste kenyerét. Sok indoklás nincs a felkérésről a továbbiakban, de Jefte elfogadta a felkérést azzal a feltétellel, hogy ő lesz cserébe a nép feje onnantól.

Jefte első dolga volt követeket küldeni az ammonitákhoz, hogy most mi van? Azok mondták, hogy idepofátlankodtatok, húzzatok! Erre egy szokásra hivatkozott, miszerint amit az isten ad a népnek az a népé (az ammoniták istene Kámos).

Megjegyzés: persze könnyű azt mondani, hogy a győzelem mind az istenünk akarata és ajándéka, nem?

Azt is hozzáttték, hogy ezzel az erővel vannak régebbi területi kérdések is az ammoniták számára, miért nem törődnek azzal.
No persze ennek az érvelésnek sosem volt értelme, így maradt a harc.

Jefte a csata előtt megfogadta, hogy bármi jöjjön ki először a háza kapuján mikor majd hazaér a győzelem emlékére feláldozza azt, konkrétan elégeti (teljesen).
Persze győzött, és mikor hazament a lánya jött ki elé üdvözölni. Mégis mire számított Jefte, mi fog kijönni? A felesége?
A lány megértőnek mutatkozott, csak azt kérte, 2 hónapig had gyászolja azt, hogy szűzen kell meghalnia. E nép leányai számára az volt a legnagyobb szerencsétlenség, ha szűzen halnak meg. Ebből következik, hogy a zsidóknak sohasem voltak apácáik. Az áldozás tehát megtörtént, s Jefte személyesen irányította,
E história után azonban hogyan állíthatják a papok, hogy isten népe tartózkodott az emberáldozattól?
Az esetből egyébként egy 4napos helyi ünnep lett.

Amikor győzött a már Gedeonnak is panaszkodó Efraim népe ismét panaszkodott, hogy nekik nem szóltak hogy lehet menni háborúzni.
Jefte azt mondta, hogy szóltak (holott nem, azaz Jefte hazudott).
És erre nekiállt hadad viselni az Efraim népe ellen. Akiket tájszólásuk alapján tudtak megkülönböztetni. Jobb volt abban az időben nem pöszének lenni! A végeredmény 42,000 halott efraimita (meg amennyi félelmében elrontotta a jelszót stb.).

Ezután Jefte még 6 évig bíráskodott, aztán megholt.

Ezután Ibsán ítélkezett, neki 30 fia és 30 lánya volt, és minden fiát ki is házasította. 7 évig volt bíró, aztán meghalt.

Utána Élon lett bíró10 évig, aztán meghalt.

Utána Abdon lett a bíró, 40 fia és 30 unkoája volt, mindegyik 1-1 szamáron járt-kelt, 8 évig volt bíró, azután meghalt.