Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár valószínűleg mégsem)
A könyv még nem rögtön bírákkal kezdődik, előbb még okot kell adni rá, hogy megjelenjenek. Nagyjából az egész könyv azon a kiszámítható íven íródott, hogy bálványt kezd imádni a nép, egy bíra feltűnik és kiírt mindenkit, elkezdi őt követni a nép, ettől mindenki boldog, aztán kezdik előről (gyakran az új bíra vezetésével ahogy nézem).
"Összeültek és elkezdtek gondolkodni azon, ki menjen először a maradék kananeusok ellen. Végül úgy döntöttek, Júda menjen." No az én olvasatomban viszont Júda szerette volna kiebrudalni a maradékot, de a többiek nem támogatták.
Bárhogy is volt, Júda végül Simeonnak ajánlott szövetséget: S-ék segítenek nekik most, aztán J. törzse vonul hadba S. törzsének oldalán.Júdáék S-ék segítségével végül levágtak 10,000 embert. Ekkora csatákban továbbra sem nagyon hiszek, de nem vagyok történész, így nem kötök bele.
Az itteni királyt Adonibézeknek hívták. Amikor utólérték elvágták kezének és lábának mind a hüvelykujjait. Fura cselekedet. Aztán azt is megtudjuk, hogy Adonibézeknek ezt szokása volt művelni az általa leigázott királyokkal. Hogy véletlennek vagy valami hírforrásnak köszönhető ez az "egybeesés" nem tudhatjuk. Akárhogyan volt is, ha az Adonibézek által legyőzött és megcsonkított királyokat hozzáadjuk Józsué harmincegy áldozatához, akkor - a kegyetlen Adonibézekkel együtt - összesen százkét király és ennélfogva százkét ország is volt Kánaán földjén. Ha viszont a térképre pillantunk, és felosztjuk ezt a kicsiny területet, akkor egy-egy királyságra alig egynyolcad négyzetmérföld jut.
Aztán lerombolták Jeruzsálemet Júda hadai (nyilván eredetileg más nép lakta).
Aztán mentek és öltek, mígnem elértek Kirjáth-Széferhez. Ez feltehetőleg nagy falatnak ígérkezett, mert Káleb a saját lányát ajánlotta feleségnek annak aki véghezviszi annak elfoglalását (a fele királyság akkor még nem járt mellé?). Káleb ki is adta a lányát - saját öccsének! Vérfertőzés, ezt úgy hívják.
Amikor az visszaért a helyszínről szólt a lánynak, hogy akkor kérjen némi földbirtokot is - meg is kapták.
Aztán tovább ment az öldöklés, persze mindíg a zsidók győztek.
Aztán "a völgy lakóinak vas szekerei valának" és ott megakadt a győzelmi sorozat. Ez a vas szekerek a völgyben olyan abszurd, hogy teljességgel apokrifnak minősíthetjük már most ezt az egész koholmányt, amit a Bírák Könyveként emlegetnek. Amúgy meg ha már egyszer ott volt az Úr mi lett a nemrég bevetett "kő"-készlettel?
A vereség után a héberek ismét árulót béreltek maguknak így biztosítva a győzelmet. Az áruló jutalma persze nem volt több, mint az élete, mert ez így igazságos. A városban rajta kívül mindenkit lemészároltak mint annak a rendje - mert az meg úgy igazságos. De a férfival történt valami jó is: elment máshova és újáalapította a városát. Nem mindennapi tett.
Egyes helyekről már meg sem kísérelték viszont elűzni a kananeusokat, csak később, mikor már megvetették a lábukat a friss területeiken a zsidók a kananeusokat adófizetőikké tették (ti: alárendelt nép).
Ez úgy elég általános dolog lett.
No erre jött az Úrnak angyala és kérdőre vonta a zsidókat miért hagyták abba a tömegmészárlást?
Józsué hirtelen megint ott van a nép között, aztán gyorsan megint meghal, de akkor is hülye helyzet.
A nép - ha már minden veszve volt - gyorsan elkezdte Baált és Astarótot tisztelni az Úr helyett.
Erre viszont az Úr is bekeményített és ragadozókat küldött a népre (hoppá, ez első ragadozók most lettek megteremtve! micsoda abszurd dolog!), és ellenséges seregek jöttek, amik mindíg győztek a zsidók felett.
És az Úr bírákat támasztott, akik visszaverték a megszállókat (jó jó, tudom hogy fura szóhasználat), de rájuk sem hallgatott a nép és továbbra is hamis isteneket szolgáltak.
Aztán az Úr megunta az erőlködést és leállt a dologgal.
Aztán egy pillanatra Józsué megint feltámad, épp csak egy fél mondat erejéig.
A következő sorokat Léo Taxil velősen összefoglalta, nincs mit szépíteni rajta:
Sohasem érhető fel ésszel, hogy egy négymilliós nép, amelynek hatszázezer fegyverese volt, miként juthatott szolgasorsra ugyanabban az országban, amelyet nemrég hódított meg. Éppúgy lehetetlen, hogy miután ez a hatalmas horda kiirtotta az őslakosságot, házassági kötelék jöjjön létre a mészárlók és a kiirtottak között.
Nyolc évig volt szolganép izráel törzsei, mígnem elénekelték végre azt a rohadt mondókát, mire Isten bírává választotta Káleb öccsét (róla már volt szó kicsit feljebb, ő volt aki bátyja lányát vette feleségül). Ő kiment, szarráverte az elnyomó várost, és 40 éves békét hozott.
Aztán Ehud bírával az egész megismétlődött.
Ennek az Ehudnak jó nagy, csaknem fél méter hosszú kardja volt. Kiszaszerolta, hogyan maradhatna kettesben az elnyomó királlyal. Aztán átadta - idézem - Istennek beszédét: hasbaszúrta a királyt. Kihasználva a lehetőséget sikerült lelépnie is. Erre izráel vezérnek tekintette, visszamentek vele, lemészároltak 10,000 embert, és 80 évi béke jött.
A következő bíró Sámgár volt, ő 600 filiszteust ölt le egy szál ökörösztökével (tiszta Sámson, nem? bár itt nincs az mondva, hogy egyszerre, az sincs megadva miért ölte meg azokat a szerencsétlen filiszteusokat - lehet hogy úgy lehetett valaki csak bíró, ha megölt egy csomó embert????).
Aztán a nép Ehud halála után No itt jön a Sisera-had című epizód.
Ekkoriban Debóra prófétanő volt a bíró (? Most akkor mi lett Sámgárral?).
Ez a Debóra egyszercsak gondolt egyet és hivatott valami Bárákot. Számon kérte rajta miért nem tett már úgy ahogy az Úr mondta (sehol nem mondta), azaz vonultatott volna már fel 10,000 fős sereget.
Az azt mondta, jó, de Te is velem jössz.
Az erre azt replikázta, hogy jó, de akkor ugye egy nőé lesz a hadi dicsőség.
Nem állt neki Bárák alkudozni, meg nyilván kellett a morál is, hát mentek.
A mozgósításra persze Siseráék is hadrendbe álltak, és nekik is voltak vas-szekereik.
Mikor a két sereg meglátta egymást a Siseráé elszaladt és menekülés közben mind levágták őket.
Sisera egyébként meglehetősen ostoba egy személy lehetett, hiszen a jó kis gyors harci szekeréről leugrott és gyalog vette nyakába a világot.
Sisera végül egy egyébként szövetséges zsidó törzshöz futott, kérte rejtsék el. Azok el is rejtették: mindörökre. Egy sátorszöget vertek a fejibe ugyanis. Mert ez így becsületes és fő a bizalom.
Végül kiírtották ezt a királyságot is.
Aztán rágyújtottak egy győzelmi énekre Debora és Bárák. Ez csak a szokásos ripacskodást tartalmazta, szóval hamarost rátérhetünk Gedeon "hőstetteire", de addig még 40 évnyi békét kell kivárni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése