Jéhu tettei

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagyis nem is olyan rég még mi is azt hihettük)

Elizeus próféta utasította az egyik "prófáta fiá" (tehát ezek tényleg nem próféták), hogy szedje a cókmókját és menjen el Rámóth Gileádba Jéhuért, aki Josafát fia. Fontos, hogy négyszemközt, titokban beszéljen vele.
Meghagyja, hogy amint egyedül maradnak kenje fel Izráel királyának, aztán tipli. (Úgy tűnik magától Jéhutól is tartani kell az események következtében.)
No, a "próféta fia" kihívta az étkezés közepén Jéhut (szerintem kicsit félreértelmezte amit mondtak neik, lol), felkente királlyá, mondván neki, hogy most aztán tessék kiírtani az ő urának, Akhábnak híveit, merthogy csak így lehet meg az Úr bosszúja.

MEGJEGYZÉS: ha nem zártuk volna ki a Királyok Első Könyvét, most probléma lenne, hogy Jéhu kinek a fia: Nimsinek (1 Királyok 19:16), vagy Josafátnak (2 Királyok 9:2)?

Az olyan apró díszítések eme prófétafi beszédében, mint "hahh, azt is milyen jól kiírtottuk", meg hogy Jézabelt a kutyák zabálják majd fel már említésre is alig méltóak. De eztán feltépte emberünk az ajtót, és inaszakadtából elszaladt.
Jéhu pedig ahogy ment vissza találkozott Akháb néhány emberével, akik kérdezték, mit akart tőle az imént az az eszelős. Erre Jéhu azt kérdezte, hogy "hát nem ismertétek meg?" Azok mondták, hogy ők ugyan nem. Erre Jéhu mindent részletesen elmondott.
Nem lehettek túl hűségesek ezen szolgák, mert rögtön elkezdték ünnepelni "új királyukat". Mondjuk "ha nincs otthon a macska cincognak az egerek" esete forog fenn, mivel Jórám (az izráeli) épp Rámóth Gileádnál csatázott Hazáellel.
Csakhogy - így a szöveg - Jórám visszatért a siriaiak ellen vívott csatából, Jezréelben kezelték sebeit. (Kifejezetten zavaró, hogy még/már megint a múltban vagyunk. Jelenleg az előző bejegyzéshez van hozzátoldva történet. Hogy miért nem lehet a dolgokat időrendben elmondani? Feltételezem, mert meglévő töredékeket változtatás nélkül kívántak összeilleszteni, ami csak így sikerült.) Jéhu ezért lezáratta a várost: senki sem mehetett se ki, se be. Ő maga pedig elment meglátogatni Jórámot, akit Akházia is meglátogatott. Itt fejeztük be az előző bejegyzésnél a történetet.

A dolog úgy folytatódik, hogy a jezréeli torony őre meglátta, amint Jéhu seregei élén közeledik. Seregei?
Jórám (hát nincs a városnak saját vezetősége?) mondta, hogy küldjön ki egy lovast megkérdezni, barátságosak-e.
A küldönc ment, Jéhu meg azt mondta neki, hogy mit törődik ő a békével (teszem azt egy országban jó dolog ha engem kérdeztek), álljon be hozzá.
A toronyőr meg jelentette, hogy az őrnek esze ágában sincs visszajönni.
Erre kiküldtek egy másodikat is, amivel ugyanaz történt.
Erre aztán maga Jórám ment (úúúúgy tudtam. Ezt a történetet egy másik változatban láttuk már Saulnál - aki próféták közé keveredett. Meg igazából Jézusnál is lesz, de ott már teljesen mesei szinten - egy példázat lesz -, annak megfelelő véggel: azaz a végső atrocitást halállal torolják meg. Jézus és a béke, hahh!). Jéhu azt vágta az arcába, hogy békességet nem érdemel meg, mert Jézabelnek a paráznasága és varázslása (a paráznaság még csak kimagyarázható, de miféle varázslás?) mind nagyobb mértéket ölt.
Erre Jórám megpróbált elmenekülni. Utolsó szavaival azt kérdezte Akháziától, ő árulta-e el? Aztán Jéhu egy nyíllal leterítette.

Na most már annyi a névazonosság, hogy az már szánalmat keltő. Legalább lenne Akházia I. meg Akházia II, meg Izráel Jórámja aki a második, vagy valami, mert ez így papír segítsége nélkül követhetetlen.

Mikor Jórám meghalt a testét a próféciában megjelölt helyre vitették. Azonban ez így csalás emberek!
De több sem kellett Akháziának sem, elinalt a kertek alatt. De Jéhu utánaküldött néhány embert, hogy őt is vágják le.
Végül Akházia sebesülten elvonszolta magát egészen Megiddóig, csak ott halt meg. De volt emberei elvitték Jeruzsálembe és ősei mellé temették.
Akházia a júdai Jórámnak, aki Akháb fia volt uralkodásának 11. évében kezdett uralkodni (esetleg a 12-ben? 8:25).
Mikor pedig Jézabel meghallotta hogy Jéhu elment Jezréelbe, kékre festette az arcát (Mel Gibsonnal a Braveheart, valaki?), felvette ékszereit (csak a fejen hordtak), majd kikönyökölt az ablakba. mikor belökte az ajtót Jéhu azt kérdezte tőle:
- Szerinted így kell békét teremteni Zimri? (Érdekes megszólítás.) Gaz lázadó!
Jéhu felmérte a helyzetet, majd akik ott vele voltak (három magasrangú tisztviselő) azoknak intett, hogy dobják le. Az ablak alatt volt pont a lovak karámja, amik megriadva még össze is taposták a szétfröccsent asszonyt, méghozzá úgy igazán: csak a koponyája, a kézfejei és alábai maradtak felismerhető állapotban (már ha elhiszi valaki ezt az ostoba lódítást). Mindenesetre amit lehetett eltemettek.
Nem igazán egyenlő ez azzal, hogy 'a kutyák fogják felfalni", nemde?
De a történet írója már attól boldognak látszik, hogy Jézabel egykorvolt szépségére már nem emlékeztet semmi.

Idézzük azért fel, miért kellett ezen uralkodóknak meghalniuk: mert más istent imádtak, mint amit néhány önjelölt falusi pap szeretett volna. Türelem és megértés? Hol van az?

Akhábnak 70 fia volt, mind Samariában lakott. Jéhu tehát leveleket küldött Samariába Jezréel fejedelmeihez (? Samaria Jezréel országához tartozott? Vagy Jezréel egy kerülete volt? Vagy...?), a vénekhez, de még Akháb fiainak tanítóihoz is, azzal a felkiáltással, hogy amelyiket királynak akarják annak álljanak oldalára, mert ő ezennel hadat üzen neki, akárki is légyen.
Na, erre kitört a pánik, hiszen két királyt már nem volt rest legyilkoltatni (jut eszembe, mit szólt ahhoz a rivális ország?). Az eredmény az lett, hogy mindenki visszaírt, hogy Jéhu a király. erre ment vissza a válasz, hogy akkor vágják le a fejüket, és másnap várja őket Jezréelben. Azk pedig úgy tettek ahogy mondták nekik.
Jéhu kipakoltatta a fejeket a (város?)kapuja elé két halomba. Mikor ez kész volt, kiment Jéhu a fejedelmek, vének és tanítók elé, és közölte, hogy no, akkor bűnrészesek vagytok, mehehe, éljen Illés amiért ezt ilyen jól kitalálta.
Aztán még azzal a a lendülettel levágatta Akháb házának maradékát: a vezéreket, a rokonokat, a papokat - egyszóval mindenkit akinek köze volt hozzá.
Aztán elment Samariába. Csakhogy útba esett a juhnyíróház. És itt találkozott Jéhu Akházia rokonaival. Kivégeztette őket, mind a 42-t (nem Mr. Isten kedvenc száma, de nem ám!).
Aztán Rekháb fiával találkozott. Megkérdezte tőle, hogy mellette áll-e, az igent mondott, így elvitte magával (szekéren). És mentek folytatni az Úr bosszúhadjáratát.
El is értek Samariába, ahol megint Akháb nemzetségének maradékát mészárolgatták.
Most már csak Elizeusnak kell megölnie aki még véletlenül életben tudott volna maradni (l. a megfelelő részt a próféciáról).

Aztán Jéhu összehívta "az egész népet", és kijelentette, hogy Akháb bénán szolgálta Baált, ő sokkal buzgóbban fogja.
He? Eddig az Úrért küzdött, most hogy nyugi van, máris fenébe vele? Ilyen kitartó híveket én még nem is láttam :)
Nagy ünnepséget rendezett Baál tiszteletére kezdetnek. Mi több, állandó ünnepet csinált abból a naptári napból Baál tiszteletére. És senki nem ellenkezett.
Baál összes hívének hozatott ruhát a ruhatárossal (van még erőnk röhögni?).
Jéhu szigorú ellenőrzés mellett engedte csak be az embereket - elenőrizték, véletlenül nincs-e közöttük az Úr híve. Hogy ezt hogy csinálták rejtély, mert külső jele nincs annak, ki milyen fantáziát dédelget.
Mindenesetre mikor mindenki bent volt 80 őrt kijelölt, hogy most akkor lehet levágni minden összegyűltet. Ha egy is elmenekül, az őröket életükkel fognak érte fizetni.
És úgy lett.
Aztán megsemmisítették a Baál-bálványokat, majd az egész Baál-templomot mindenestül..
Csakhogy a Dánban lévő aranyborjúkat meghagyta Jéhu, azaz ugyanolyan bűnös Baálimádó volt, mint Jeroboám.
Érti még valaki ezt a zagyvaságot?
Viszont az Úr is eljött, és azt mondta, amiért Jéhu ilyen jó fiú volt, 4 generáción keresztül az ő utódai fognak majd uralkodni Izráelben (Jéhu nem számít bele). Érdekes.
Ha meg már zavaros történet, miért nem indult mindjárt Júda uralkodói posztjáért is? Ki tudhassa...
De persze még mindíg ott volt Hazáel az Úr kegyelméből hogy vérbe borítsa az országot. Rettentő sok területet elfoglalt, legalább 3 tejes nemzetség földjét (de inkább többet).
Jéhuról többet láss a Krónika Könyvében.
Jéhu végül meghalt, Samariában temették el atyái mellé, utóda Joakház lett, aki a fia volt. Fővárosa Samaria volt, 28 évig uralkodott.