Előzetes áttekintés a Szórakoztató Biblia segítségével

Ebben a hónapban megpróbálok puszta szórakozásból napi 1 bejegyzést átlagra összehozni. Jelenleg 3 nap elmaradásom van a "tervhez" képest. Lássuk, sikerül-e?

Mindazonáltal Léo Taxil részletező kedvét kihasználva, és a máris túlbonyolított királyi névsorok miatt kölcsönveszünk egy részt Léo Taxil művéből, a Szórakoztató Bibliából, hogy legyen egy referenciakönyvünk ha reménytelenül belezavarodnánk két ország folyton változó királyainak egymásbaágyazott meséiben. Főleg hogy a következő részben olyan gyorsan változnak majd a szereplők, mint a kérészek fogynak násztánc idején.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagyis nem is olyan rég még azt hihettük)

Izraelben: Joást fia, II. Jeroboám követi, aki negyvenegy évig uralkodik (14, 23.); II. Jeroboám utóda fia, Zakariás (29. vers.), Jéhu utolsó ivadéka, aki csupán hat hónapig király. (15, 8.) Egy Sallum nevű hadvezér megöli (10. vers.), megszerzi a trónt, de csak egy hónapig ülhet rajta (13. vers.), mivel meggyilkolja Menáhem - egy másik, szerencsésebb hadvezér, aki tíz esztendeig uralkodik. (17. vers.) Ezalatt adót fizet Púinak, Assíria királyának. (19-20. vers.) Menáhem békésen hal meg a saját ágyában, követője Pekája nevű fia (22. vers.), két évig kormányoz. (23. vers.) Őt Péka hadvezér teszi el láb alól (25. vers.), trónra lép és húsz évig marad uralmon (27. vers.); ezalatt hadakozik Tiglát-Piléser assír királlyal, s a háborúban elveszíti egész Galileát és Natthali törzsét, amelynek tagjait szolgaságba hurcolják. (29. vers.) Végül Hóseás megdönti Péka uralmát, és megöli. (30. vers.) Ezután ő kormányoz kilenc évig (17, 1.), de azután foglyul ejti Salmanassár, assír király, aki három évi ostrom után elfoglalja Samariát (5. vers), és elpusztítja Izrael királyságot. Hóseást és volt alattvalóit rabságba hurcolják és szétszórják Halába, Háborba és a médek városaiba. (6. vers.)
Júdában: Amásia huszonkilenc esztendei uralkodás után (14, 2.), Lákisban összeesküvők áldozatául esik (19. vers), és a koronát a nép Amásia fiának, a tizenhat éves Azáriának juttatja, s ez ötvenkét esztendeig uralkodik Jeruzsálemben. (15, 2.) Utána fia, Jótám kerül a trónra (7. vers.), és tizenhat éven át uralkodik. (33. vers.) E jámbor királyt Akház nevű fia követi (16, 1.), aki szintén tizenhat évig kormányoz, de istentelen (2. vers.), és azzal válik nevezetessé, hogy szövetkezik Tiglát-Piléser assír királlyal, Péka izraeli és Réczin síriai király ellen. (5-9. vers.) Akház utóda fia, Ezékiás (20. vers.), példásan istenfélő uralkodó - akiről még lesz néhány szavunk - s huszonkilenc évig kormányoz. (18, 2.) Erre az időre esik Izrael királyságának feldúlása. Fia, Manasse (21, 1.) lép ezután trónra és ötvenöt évig uralkodik, s a leggyalázatosabb tetteket követi el, amelyek mélységesen elszomorítják Jehovát. (2. vers.) Utána fia, Amon kerül trónra (19. vers.), s atyjának rossz példáját követi. (20. vers.) Két év múlva azonban szolgái meggyilkolják. Jósiás nevű fia lép örökébe (26. vers.), és harmincegy esztendeig (22, 1.) jámborán uralkodik. Csatában esik el, Nékó egyiptomi fáraó keze által. A jámbor, de balszerencsés Jósiást egyik fia, Joakház követi, akit a nép királlyá ken fel. (23, 29-30.) Csupán három hónapig uralkodik (31. vers.), és Nékó fogságába esve, Egyiptomban hal meg. (34. vers.) Nékó ezután Jósiás egy másik fiát, Joakimot ülteti trónra, s az tizenegy évig kormányoz. (36. vers.) Ennek utóda a fia, Joákin, akit a biblia Jekoniásnak is nevez, de uralma csak három hónapig tart (24, 8.): Nabukodonozor, Babilónia királya ugyanis betör Júda országába, kirabolja a templomot, és sok foglyot visz magával, köztük Joákint is (10-16. vers.), és helyette a nagybátyját, Mattaniát ülteti trónra. (17. vers.) Ez utóbbi Sédékiás néven vált ismertté, s Júda utolsó királya volt. Uralkodásának tizenegyedik esztendejében (25, 2.) ugyanis Nabukodonozor hadai - tizennyolc hónapi ostrom után - elfoglalták Jeruzsálemet (4. vers.), a királyi hercegeket lemészárolták, Sédékiást megvakították és kettős vasbilincsbe verve, népének maradékával együtt babiloni fogságba hurcolták. (7. vers.) Nabukodonozor pedig felgyújtotta Salamon templomát és a palotát, s romba döntötte Jeruzsálemet. (9-10. vers.)

Aztán a Szórakoztató Biblia is egy idézettel zárja a Biblia ezen szakaszát. A helyzet humorától eltekintve meg kell jegyeznünk, hogy Léo előrébb tart ilyenkorra, mint mi, ugyanis a Krónikák Könyveit is beleszőtte eddig mondandójába (amit igyekeztem kiszűrni és elrakni a megfelelő pillanatra), mi több: bár a Bibliában jóval későbbre vannak beszerkesztve Taxil előreveszi a Salamonnak tulajdonított Példabeszédek Könyvét, Prédikátor Könyvét, az Énekek Énekét, sőt, az ő korában még egy könyv létezett, a "Salamon Bölcsességeinek Könyve", ami ha minden igaz az interneten fellelhető magyarul is, bár mérget erre nem vennék most.
Tehát:

"Tehát így oldódik meg a zsidó történelem legjelentősebb fejezete - írja Voltaire. - Előbb elpusztul az izraeli királyság tíz törzse, hamarosan pedig fogságba esik a másik két törzs. Ez az eredménye a javukra végrehajtott sok-sok csodának. A keresztény bölcsek fájdalommal látják ősatyáik balsorsát, akik az üdvösség útját egyengették számukra. A szkeptikusok pedig titkos örömmel szemlélik egy nép csaknem teljes megsemmisülését, amelyet bálványimádásra hajló babonások, kicsapongók, útonállók, vérszomjas, ostoba és könyörtelen zsarnokok hitvány tömegének tekintenek. Ez a fordulat új helyzetet teremt, új szereplőket vet fel. Ugyan miféle népek és asszír királyok lehettek azok, akik oly messziről jöttek ide, hogy rátörjenek egy kis népre, amely Cocle-Szíria közelében lakott, Dán és Beersébe között, egy körülbelül ötven mérföld hosszú és tizenöt mérföld széles területen, s azt remélte, hogy kiterjesztheti uralmát az Eufráteszig, a Földközi-tenger és a Vörös-tenger mellékére?"