Régi-Új Szövetség

Akinek nem nyilvánvaló a párhuzam a mostani részekben zajló események és Noé története között, annak most szólunk. Ez persze nem a történelmi eseményeket, hanem azok interpretációját jellemzi.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagyis nem is olyan rég még azt is hihettük)

A király összehívta "Júda és Jeruzsálem" minden vénét. A király pedig felment az Úr Házába, míg az egész nép várta, mi fog történni: a papok, a próféták, az egész nép mind. A király pedig felolvasta az egész könyvét a szövetségnek (az egyik törvénykönyvet, vagy Mózes 1-5-öt? Akárhogyis, eltarthatott egy darabig, nemdebár :) ).
És akkor ott a király mindenki nevében megfogadta, hogy csakis az Úr útját fogják követni (mondjuk erről illett volna megkérdezni az embereket is).
Aztán megparancsolta a király Hilkiának, az egy fokkal alatta lévő papoknak és az "ajtóőrizőknek" (feltehetőleg az Úr Házához rendelt katonai őrség), hogy fogják az összes "edényt" amit Baálnak, a szent ligeteknek, vagy a csillagképeknek csináltak, vigyék őket ki Jeruzsálemből, és égessék hamuvá őket (ami igen különös, hiszen minden rituális kelléket ebben az országban fémből csináltak).
A Kidron völgyében égették el a cuccost, a hamut Béthelbe vitték.
És megölette a más istenek papjait akik Júdában voltak, akiket még Júda királyai neveztek ki, meg akik Jeruzsálem környékén voltak (azaz megint CSAK Jeruzsálemről van szó), és kivitte az Úr Házában lévő Aserát (?) Jeruzsálemen kívülre, a Kidron patak mentén, elégette, porrá zúzta, a hamvakat szétszórta a köztemetőben.
És leromboltatta a férfiprostik kupleráját, amik az Úr Háza mellett álltak, és amikben az asszonyok kárpitokat (faliszőnyegeket) szőttek az Aseráknak (akármik is voltak azok). (Fura kupik lehettek ezek.)
Aztán behozatta az összes papot Júda városaiból, megszentségtelenítette a magaslatokat Gebától Bersebáig, leromboltatta a Józsué városának kapui mellett baloldalt voltak, és amiket ama város fejedelmei raktak oda.
De - míly szerencse - a Jeruzsálemben lévő oltáron ezen idegen papok sosem áldoztak.
Megszentségtelenítette a Tófetet Hinnom fiainak völgyében - így senki nem "vihette át" gyermekit a tűzön Moloknak.
És elvitette a lovakat, amiket Júdai királyai a napnak szenteltek és az Úr Házánál tartottak, pontosabban egy Nátán-Mélek nevű udvaronc házánál, ami Pharvarimban állt, majd a nap szekereit elégette.

Eskü, ez a király beteg volt, de még csak most jön bele a pusztításba.

Szóval aztán az oltárokat, amik Akház palotájának tetejére állítottak júdai királyok, valamint az oltárokat, amiket Manasse csinált az Úr Házának udvaraiban (mindkét udvarban állt ilyen) leromboltatta, porrá zúzott maradványaikat a Kidron patakba szóratta.
Továbbá azokat a magaslatokat is megszentségtelenítette, amiket még Salamon emelt vagy háromféle istenségnek.
És összetörte az oszlopokat, kivágatta a szent ligeteket (aserákat), helyükre emebrek csontjait szóratta.

Barbárság. Színtiszta förtelem.

További részletezés nélkül: minden létező oltárt és egyéb szent helyet leromboltatott, felégetett, megsemmisített; a sírokat felforgatta, a csontokat a lerombolt helyeken szórta szét. Persze azokat a csontokat nem bántotta, amikben az Úrnak valami híres prófétája nyugodott (hivatkozik valami jóslatra amiből be lehetne azonosítani, kinek a csontjairól van szó, de nem töröm magam a kedvéért).
A végére még csak annyit, hogy feláldozta az összes idegen vallás papját, majd emberi csontokat égetett el rajtuk.

Totális őrület.

Aztán a király megparancsolta, hogy ideje ünnepelni, tartsák meg a páshkát, amint az rendelve van.
Tudni kell ugyanis, hogy a Bírák ideje óta nem tartották meg a páshkát.
Ekkor Jósiás uralkodásának 18. évében vagyunk, Jeruzsálemben.
És Jósiás megöletett minden bűbájost, csak mert talált egy réges-régi könyvet, és abban az volt leírva.
"Sem ezelőtt, sem ezután nem volt ilyen tökéletes király," hisz betartotta Mózes összes törvényét.
De az Úr még mindíg haragudott azért, amit Manasse tett (és aki már meghalt), ezért nem enyhült meg.
Többet akarsz tudni? Lásd a Krónika Könyvét.
De még az ő idejében támadt Nékó "egyiptomi király", azaz fáraó (ez már létezett, bár kérdés, hogy az év mennyire stimmel, és hogy melyik Nékó. Illetve az írásód is eltér hangyányit, de az még belefér) az assir királyság ellen, az Eufrátes folyó partján. És bár Jósiás elé ment az megölte őt Megiddóban mihelyst meglátta.

Ez lenne a békés halál ami Mr. Isten megígért a 22:20-ban?

Mindenesetre az emberei hazavitték, és eltemették. A nép pedig felkente királynak a fiát, Joákházt.

Joákház 23 évesen került trónra, 3 hónapig uralkodott, fővárosa Jeruzsálem, anyja neve Hamutál (MUHAHAHA!!) akárki lánya, és őseihez méltóan nagy seggfej volt. Meg is járta: Nékó-fáraó bilincsbe verte őt Riblában, ami Hámt földjén van. Túszként tartotta ott, mihelyst felkenték Jeruzsálemben királlyá, és adót szedett érte: 100 tálentum aranyat és ezüstöt.

Ez a Nékó fáraó maga is ültetett egy királyt a trónra: Eliákimot, aki szintén Jósiás fia volt. Új nevet is adott neki: Joákim lett a fiúból. Joakházt meg elhurcolta, aki aztán Egyiptomban is halt meg.
A Joakházért követelt váltságdíjat ez a Joákim szedte össze, mégpedig úgy, hogy a teljes lakosságra adót vetett ki.
Joákim 25 évesen került trónra (álljon meg a nászmenet: miért fiatalabb testvére a trónra?), 11 évig uralkodott, fővárosa Jeruzsálem, anyja neve Zébuda, akárki lánya.
Pont olyan seggfej volt, mint az ősei.