Isten vs. Sátán - round 2

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (olyanok nyomán vélhetjük így, akik minden valószínűség szerint sosem olvasták a szöveget)

Pontosabban mégsincs. Ki tudja miért, folytatódik a sztori. Végülis Jób még él, lehet szivatni. Persze teljesen felesleges, de az Úr nyilván szadista.

Eifáz megsértődött Jób szavai hallatán. Majd jön a szokásos szenteskedő érvelés; csak az érdekességek belőle:
- a nőstényoroszlán kölykei nem egyszerűen a táplálékhiány miatt hagyják el a falká
- az Úr az angyalokban is talál hibát, képzeljük el, mennyit talál a szánalmas és könnyen eltaposható emberekben! (A Hangyák Ura...)
- szentek tisztelete
- az élet szenvedés
- mehetetlen = megismerhetetlen
- a tudósok hazudnak
- az Isten arra való, hogy a szegénynek legyen hamis reménye
- lehet hogy szar neked, de mindíg gondolkodj úgy, hogy lehetne rosszabb is
- (nihilizmus?)

Jób erre azt felelte: - Hát igen, szar nekem, üt-ver az Úr, így igenis van okom panaszkodni! Remélem az Úr hamarosan végez velem! Ti viszont együttérezhetnétek velem! Így viszont anyátokat! Mutassátok meg, miben tévedek, szemetek! Mindjárt nekiálltok még nekem panaszkodni is?!
Érdekességek:
- "kellemes íze van-e a tojásfehérjének"? (angolban "van-e bármilyen íze?") Jób nyilvánvalóan nem szerette a tojásfehérjét.
- téli áradás, jeges folyók (?)
Az ember az Úr rabszolgája, így elvárható lenne (Jób szerint), hogy egy "jó" életért megkapja a jutalmát (túlvilági élet mint lehetőség nem merül fel!), így Jó nem érti, miért szivatják. (Heccből, Jób, pusztán heccből!)
Jób úgy érzi, ő maga megtett mindent, ő érte el azt a jót munkájával amit elért, most viszont, hogy Mr. Isten nekiállt foglalkozni vele PUFF, minden tönkrement.
- nincs feltámadás (Jób nyilván nem tud Elizeusról sem)
Szóval igenis mondta amit mondott.
- Jób még aludni sem tud rendesen, mert rémálmok gyötrik (szerinte Mr. Isten küldi őket)
- Jób öngyilkos akar lenni
- Jób nem akar örökké élni
- Jób ismét megátkozza az Urat
Jób azon morfondírozik, mi bűnt követhetett el. (Azt, hogy nem követett el bűnt.)