Lukács kimaradt történetei

Ahelyett hogy felforgatnám a kialakult rendet néhány új történet utólagos beillesztésével inkább berakom őket ide.
Ezek úgyis csak példázatok, így nagy problémát nem okozhat.
Azért történt mindez így, mert felületesen nézve más történetek változatai ezek, de mint kiderült van önálló létjogosultságuk is.
János is megkapja majd a saját bejegyzését.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)

A gyűlölet parancsolata
------
Lukács 14.25-35
------
amire hasonlít: a csűrromboló gazdag ember; sót sózni; mindenki vegye föl a maga keresztjét
------
A nagy vacsora példázata(i) után Jézus ment tovább és vele a sokaság. Jézus hirtelen megfordult és azt mondta:
Ha valaki "hozzám jön" (= belép a szektámba) és meg nem gyűlöli az ő atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, fiú- és lánytestvéreit, mi több a "maga lelkét" (= személyiségét) is, az nem lehet a tanítványom.
Ha valaki nem tesz így de utánam jön - nem lehet a tanítványom.
Elvégre el kell döntenetek mit akartok / valóban elkötelezitek-e magatokat / megéri-e nektek. (~nem szolgálhatsz két urat) Nehogy útközben elfogyjon a lelkesedés aztán mindenki rajtam gúnyolódjon. (Azaz Jézus világvége-szektája is csak egy a tengernyi vallás közül.)
Aki közülletek búcsút nem vesz mindenétől, az nem lehet a tanítványom.
Mivel sózhatod meg a sót, he, ha az elveszíti ízét különben? Az olyan dolog hasznotalan, szemétre való.


Lukács 15.11-32
------
amire hasonít: mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökségét
------
A pásztor és a juh példázata után Jézus a következő példázattal folytatta:
Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik előre kikérte az örökségét - meg is kapta. Aztán a kisebbik fiú pár nap múlva elköltözött jó messzire, ahol az egész lóvét eldorbézolta.
Éhségében beállt ott messze földön kondásnak, és a elette a disznók elől a moslékot.
Valószínűleg erre kirúgták, mert egyszercsak elindult haza, ahol tudta hogy jól élnek. Gondolta ha nem is fogadják vissza, munkát csak adnak neki protekcióból.
Apuci viszont örült a srácnak (mint minden szülő a gyerekének, nemtől függetlenül, öhöm). A gyerek előadta a kitervelt bocsánatkérést, apuci meg visszafogadta.
15.24: "Az én fiam meghalt de feltámadott" (Ezek után lehet-e még bármi kétség, hogy a Biblia írói nemigen hittek holmi halottak életrekelésében eredetileg?!?)
A nagyobbik fiú mikor megjött a földekről persze jól felhúzta magát amikor halotta hogy még egy marhát ias épp áldoznak a kis köcsögenk. Szóvá is tette apuci előtt, aki erre azt mondta le vagy szarva öreg, te unalmas vagy mint az állat!