Sanhedrin, 20-as fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

20a
"És Boazé kisebb volt összehasonlítva Paltiéval, ki Layish fia." ahogy fentebb állították (1 mivel az első kiállta a kísértést, de csak egyszer; az utóbbi estéről estére éveken át).

R. Johanan azt mondta: Mit jelent az a passzus: sok lány vitéz volt, de te mindet felülmúlod (2 ov. XXXI, 29)? - "Sok lány" Józsefre és Boázra utal (???), "és te mindet felölmúlod" Paltira, ki Laysih fia (3 ti. az erkölcsi győzelmekben amiket ezek a férfiak megnyertek a nők izgatásával szemben).

R. Samuel b. Nahmani azt mondta R. Jonathan nevében: Mit jelent az a passzus, A báj félrevezető, és a szépség hiábavaló, de egy nő aki féli az Urat felmagasztalandó (4 Ibid. 30)? - "A báj félrevezető" József megpróbáltatásaira utal; "és a szépség hiábavaló" Boazra; míg "és egy nő aki féli az Urat felmagasztalandó" Palti, ki Layish fia esetére. Egy másik értelmezés: "A báj félrevezető" Mózes nemzedékére utal (5 ti. megtartóztatták magukat a nők élvezetétől a Tóra tanulmányozása utáni vágyukban, és így a másik kettőt közvetlenül ez után említik); "és a szépség hiábavaló" Józsuééra; "és amelyik féli az Urat felmagasztalandó" Ezékiáséra (6 akinek napjaiban a Törvényt még szorgalmasabban tanulmányozták mint Mózes és Józsué napjaiban. Lásd infra 94b). Mások azt mondják: "A báj félrevezető" Mózes és Józsué nemzedékére utal; "és a szépség hiábavaló" Ezékiás nemzedékére; míg "az amelyik féli az Urat felmagasztalandó" R. Judah ki R. Ila'i fia nemzedékére, kinek idejében azt mondták, hogy habár a nyomor olyan nagy volt hogy hat tanítványa egy takarón kellett osztozzon, mégis tanulmányozták a Tórát (7 [az R. Judah b. Ila'i a Hadriánus üldüztetés nyomán a tudósok szegénységéről van szó, lásd: Buchler, A., The Jewish Community of Sepphoris, 67ff.]).

Mishnah:
Ha halál történik a király családjában, nem mehet ki palotája ajtaján. R. Judah azt mondta: Ha követni kívánja a ravatalt, megteheti, úgy ahogy Dávid esetében találjuk aki követte a ravatalt (8 II Sam. III, 31). De a rabbik azt válaszolták: Ez nem bizonyíték rá, hogy az másra volt jó, minthogy megbékítse a népet (9 ti., hogy eloszlassa a gyanút, miszerint Abnert ő ölte meg). És mikor a gyászolók étkét (10 lásd: p. 92, n. 2) a temetés után átadták neki, mind a népek lehajoltak a földre, és leültek a dargeshre (11 a Gemarában elmagyarázzák).

Gemara:
Rabbijaink azt tanították: Ahol szokásban van, hogy a nők kövessék a ravatalt, megtehetik; hogy megelőzzék, szintúgy szabad nekik. R. Judah azt mondta: A nőknek mindíg meg kell előzniük a ravatalt, mivel azt találjuk, hogy Dávid követte Abner koporsóját, ahogy írva vagyon, És Dávid Király követte a ravtalt (12 Ibid. Amiből kikövetkeztethető, hogy a nők megelőzték azt, mivel valószínűtlen, hogy a Király közöttük gyalogolt volna). Azt mondták (sc. a rabbik) neki: Az csak azért volt hogy kielégítse / lecsillapítsa a népet, és ők valóban megelégedtek / lecsillapodtak, mivel Dávid ide-oda ment férfiaktól nőkig és nőktől férfiakig, amint írva vagyon, Így mind a nép és egész Izrael megértette azon a napon, hogy nem a király gyilkolta le Abnert (13 II Sam. III, 37).

Raba egy előadásban kifejtette: Mit jelent a passzus, És mind a nép jött "lehabroth" hogy elérjék hogy Dávid kenyeret egyen (14 ,urcvk ibid. 35)? Az eredeti szöveg azt volt, "lehakroth" (15 ,urfvk "belemélyeszteni vagy szúrni". Habár nem így találjuk Bibliánkban, úgy kellett legyen az övékben. Valójában egy ilyen változatot ismert Saruk és R. Joseph. Kimhi (David apja) és egy ilyen alak látható bizonyos MSS-ből, lásd: Kennicott; cf. marginal note of Berlin I. infra 103a) de azt olvassuk, "lehabroth". Először el akarták pusztítani őt (16 azt gyanítva, hogy benne volt a keze Abner halálában), de később, mivel megenyhültek átadták neki a vígasztalók étkét hogy megegye.

Rab Judah azt mondta Rab nevében: Miért büntették meg Abnert? - Mert ellen kellett volna állnia Saulnak (17 hogy megöljék Nobot a Papot, lásd: I Sam. XXII, 18), de nem tette. R. Isaac ellenben azt mondta: Valóban így tett, de törődött vele. Mindketten ugyanabból a passzusból vezetik le nézetüket, viz., És a király siratta Abnert és azt mondta: Úgy haljon meg Abner ahogy egy paraszt hal meg, kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid nem voltak béklyóba verve (18 II Sam. III, 33). Amelyikük azt mondja hogy nem ellenkezett Így interpretálja: Kezeid nem voltak megkötve sem lábad nem volt béklyóba verve, miért nem ellenkeztél? Ezért ahogy egy férfi elbukik a gonosz gyermek előtt, úgy hulltál el. A másik, aki fenntartja hogy Abner tiltakozott de nem hallgatták meg, fenntartja hogy Dávid kifejezte elismerését: Úgy kellett volna meghaljon ahogy egy paraszt meghal? Látván hogy valóban ellenkeztél Saulnak, Miért akkor, miért büntették meg? - R. Nahman b. Isaac azt mondja: Mert késleltette Dávid dinasztiájának egyesülését két és fél évvel (19 azzal a tettével, hogy kijelölte Ish-Bosheth-t (Saul egyetlen túlélő fiát) mint Izrael királyát. Ish-Bosheth mivel gyenge volt, koronáját teljes mértékben Abnernek köszönhette. Két évig uralkodott (II Sam II). Hat hónap telt el megölése után míg Dávidot általánosan elismerték Izrael királyaként. Van egy vita az uralkodása időrendjével kapcsolatban. Rashi és Tosaf. mindketten egyetértenek abban, hogy Izrael trónja üres maradt öt évig, de különböznek abban, hogy a trón betöltetlensége mikor történt. Az előbbi fenntartja, hogy Ish-Bosheth uralkodása előtt történt).

ÉS MIKOR A GYÁSZOLÓK ÉTKÉT ÁTADJÁK NEKI stb. Mi az a dargesh? - ‘Ulla azt ondta: A háziasított géniusz ágya (20 ti. egy kis dívány amit nem pihenésre használnak, hanem a jószerencse jelképekén teszik az otthonba). A rabbik megkérdezték 'Ullát: Hogy lehetséges hogy mint gyászolót most ráültetik, mikor soha nem ült rajta azelőtt? Raba visszautasította az ellenvetésüket: Mi a probléma? Nem olyan ez mint az evés és az ivás, mert eddig nem adtunk neki ételt és italt, míg most, a temetés után úgy teszünk (21 ti. nem kellett neki mások ételét és italát megennie és meginnia, míg most igen)! De ha van bármilyen ellenvetés, akkor az ez: Azt tanították, A dargesht nem kell leereszteni (22 amint az szabály minden más székkel és ággyal a gyászoló házban), hanem fel kell emelni (23 lásd: M.K. 27a). Azaz, ha fenntartod hogy a dargesh a háziasított géniusz ágya, miért nincs szükség leereszteni azt? Bizony azt tanították: A gyászoló mikor leereszti az ágyakat, nem csak a saját ágyát eressze le, de mind a többit is a házban! - De mi a probléma? Netán a dargesh ugyanabba a kategóriába esik mint egy ágy (pohárszék) amit eszközök tárolására készítettek, melyekről a Tanna azt tanította hogy ha eszközök tárolására készítették nem kell leereszteni. Ha valóban létezik bármi ellenvetés, az ez: Azt tanították: Rabban Simeon b. Gamaliel azt mondta: A dargeshről szólva, annak szíjai / hurkai / lukai (loops, angol) befejezetlenek, és magától összedől. Namost ha ez a háziasított géniusz (valami szellem / démon lehet) ágya, akkor van szíja? - De mikor Rabin Palesztínából jött (24 lásd: p. 390, n. 1) azt mondta: Az egyik rabbi, név szerint R. Tahilfa, aki gyakorta látogatta a bőrkészítők piacát, azt mondta nekem, hogy a dargesh a bőrök egy ágyának neve volt (25 szíjai bőrből voltak kötél helyett. Mivel nem tartották hosszú lábak nagyon alacsonyan állt, és emiatt gyakorlati téren a Tanna fenntartja hogy nem kell szétszedni és leereszteni, mivel a bőr tönkremenne a föld nedvességétől; míg Rabban Simeon b. Gamaliel fenntartja hogy ettől nem kell félni). R. Jeremiah azt mondta R. Johanan nevében: Egy dargesh

20b
szalagozása belül van (1 ti. a szíjak a belső oldalához vannak csatolva a kereten lévő nyílásokon át), míg az átlagos ágy szíjazása a keretre feszül rá.

Egy ellenvetés merült fel: Mikor válik egy fa eszköz képessé a tisztátalanságra (2 egy árúcikk nem válhat tisztátalanná, amíg teljesen készen nem áll a használatra)? Egy ágy és egy bölcső mikor bedörzsölik halbőrrel (3 hogy kifényesítsék a felületet. Kel. XVI, 1). Namost ha az átlagos ágy szíjazása a kereten van, mi szükség van arra, hogy bedörzsöljék halbőrrel, látva hogy be van fedve szíjakkal? - Ezért mindkettő - egy ágy és egy dargesh - szalagozása belül van. De míg egy ágy szalagozása hasítékokon (sits) megy ki-be, addig egy dargeshé lukakkon (loops).

R. Jacob azt mondta R. Joshua b. Levi nevében: A halaka Rabban Simeon b. Gamalielt követi.

R. Jacob b. Ammi azt mondta: Egy ágy esetében aminek négy oszlopa (4 az ihyhkeb kész oszlop volt, ami az ágykeret feji és lábánál lévő oldalához volt erősítve, valószínűleg a szélesség felénél. Ezekhez egy keresztdarab volt erősítve, az egész egy keretet alkotott, amire egy függönyt akasztottak) nyúlt le (5 ti. az ágynemű alsó szintje alá az alatta lévő helyhez), megfelelő felállítani csak az egyik oldalon (6 mivel ha ténylegesen leeresztik, úgy nézhet ki mintha a szokásos pozíciójában állna, mivel akkor az oszlopok fölfelé nyúlnak).

Mishnah:
A király a sereget önkéntes háborúba (7 a kötelező háború ellentéte, amit a hét nemzet ellen vezettek, amik benépesítették Kánaánt. Kötelező háború magába foglalja mind a hadjáratokat Amálek ellen vagy egy Izraelt támadó ellenség ellen. Önkéntes háborút pusztán területszerzés céljával vívnak. Ezért támadó háborúként (= agresszióként) definiálható, szemben a védekező háborúval, lásd: Sot. 44b; Maim. Yad, Melakim 5, 1) vezetheti egy hetvenegytagú bíróság döntése alapján. Átvághat magánterületen (8 stratégiai okokból, lásd: ibid. 5, 3. Rashi ellenben úgy magyarázza: Hogy utat csinálhasson földje és szőlőse felé) és senki nem állhat ellene. Nincs korlátozása a király útjának (9 B.B. 99b-ból és 100b-ből úgy tűnik hogy ez kapcsolatban áll a megelőzővel: ÁTTÖRHET stb. mivel OTT NINCS stb. Továbbá míg egy közút tizenhat könyök széles kellett legyen, az övé korlátlan lehet). A háborúban lévő nép által zsákmányoltakat neki kell adni és ővé az első választás mikor elosztják.

Gemara:
De már egyszer megtanultuk (10 Supra 2a): Egy önkéntes háborút csak egy hetvenegytagú bíróság engedélyével lehet elrendelni?- Ahogy a Tanna a királyt érintő összes üggyel foglalkozik, úgy említi az önkéntes háborúval kapcsolatos törvényt is.

Rab Judah azt mondta Samuel nevében: Minden amit a fejezetben előterjesztetek egy király cselekedeteivel kapcsolatban (11 I Sam. VIII) megengedett hogy megtegye. Rab azt mondta: Azt a fejezetet csak arra szánták hogy csodálkozásra késztessék őket (12 jelezve hatalmának mértékét, de nem azt jelentve hogy visszaélhet hatalmával), mivel írva vagyon, Mindenképp tedd királlyá őt magad fölött (13 Deut. XVII, 15); az ő ámulata rajtad kell legyen.

Ugyanezen ponton való eltérést találunk a következő Tannaimok között: R. Jose azt mondta: Mindaz amit felállítottak a Fejezetben a királlyal kapcsolatban (14 I Sam. VIII), a királynak megengedett megtenni. R. Judah azt mondta: Az a rész azért lett felállítva hogy ámulatra késztesse őket (12 jelezve hatalmának mértékét, de nem azt jelentve hogy visszaélhet hatalmával), mivel írva vagyon, Mindenképpen tedd őt királlyá magad felett (13 Deut. XVII, 15), ami azt jelenti, hogy áhítattal kell viseltetned iránta. És ezért R. Judah azt mondta: Három parancsolat adatott Izraelnek mikor beléptek a fölre: 1) válasszanak királyt (15 Ibid.); 2) pusztítsák ki Amálek magját (16 Ibid. XXV, 19), és építsék meg maguknak a kiválasztott házat (17 Ibid. XII, 10. A három parancsolat ebben a sorrendben volt). Míg R. Nehorai (18 [Ms. M. ‘R. Nehemiah.’]) azt mondta: Ezt a részt (19 Ibid. XVII, 14) csak a jövőben várható elégedetlenkedés miatt mondták el (20 nem parancsolat volt hogy királyt jelöljenek ki, hanem prófécia hogy Izrael követelni fog egyet; aztán mikor egy királyt kijelöltek a részben felállított törvények alanya leszen), amint írva vagyon, És azt fogják mondani, királyt állítok fölétek stb. (21 Ibid.)

Azt tanították: R. Eliezer (22 ez az előző passzus folytatása a Tosef. Sanh. IV-ben, ahol úgy olvassák: "R. Eliezer b. Jose". A szavakat "azt tanították" Rashal kihagyja) azt mondta: A nemzedék vénei egy megfelelő kérést tettek, amint írva vagyon, Adj nekünk egy királyt hogy bíráljon felettünk (23 I Sam. VIII, 6). De az am ha-arez (24 szó szerint: "a föld népe", "parasztok", talmudi kifejezés írástudatlanokra vagy közönéges emberekre) érdemtelenül viselkedtek, amint írva vagyon, Hogy mi is olyanok legyünk mint mind a nemzetek és hogy királyunk ítélhessen minket és járjon előttünk (25 I Sam. VIII, 20. Azaz a vének fő indoka az volt, hogy biztosítsák a törvényt és a rendet, míg az ‘am ha-aretz főleg háborús kalandozásokra gondolt).

Azt tanították: R. Jose (26 V.l. ‘R. Judah.’) azt mondta: Három parancsolat adatott Izraelnek mikor beléptek a földre; 1) hogy egy királyt jelöljenek ki; 2) hogy kivágják Amálek sarját; 3) és felépítsék maguknak a kiválasztott házat (értsd: a Templomot) és nem tudom melyiknek van elsőbbsége. De mikor azt mondták: A kéz az Úrnak trónján, az Úrnak háborúja lesz Amálekkel nemzedékről nemzedékre (27 Ex. XVII, 16), arra kell következtetnünk, hogy először királyt kellett állítaniuk, mivel "trón" egy királyt jelez, amint írva vagyon, Aztán Salamon leült az Úr trónjára mint király (28 I Chron. XXIX, 23). De még mindíg nem tudom hogy a másik kettőből melyik jön előbb, a kiválasztott Templom építése vagy Amálek magjának kiírtása. Ezért mikor írva vagyon, És mikor megnyugvást ad neked minden ellenséged felől stb., és aztán az Írás továbbmegy, Aztán eljön az idő, hogy a helyet, amit az Úr a te Istened kiválaszt (29 Deut. XII, 10), arra következtetünk hogy Amálek kiírtása az első. És ezért írják Dávidról, És eljött az idő mikor a király a házában lakott, és az Úr megnyugvást hozott neki minden ellenségétől körül, és a passzus úgy folytatódik; hogy a király azt mondta Náthánnak, a Prófétának: Lásd, cédrusok házában lakom stb. (30 II Sam. VII, 1-2).

Resh Lakish azt mondta: Először, Salamon a magasabb létezők felett uralkodott (31 ti. a befolyása elért a legmagasabb szférákig, az angyalokig és lelkekig), amint írva vagyon, Aztán Salamon leült az Úr trónjára mint király (32 l Chron. XXIX, 23), azután, mivel vétkezett, csak az alacsonyabbakon uralkodott (33 ti. befolyása fogyóban volt), amint írva vagyon, Mivel hatalma volt minden területen a folyónak ezen az oldalán Tifsahtól egészen Gázáig (34 I Kings V, 4).

Rab és Samuel ezt a passzust más módon magyarázzák: Egyikük azt mondja, Tifsah a világ egyik végén volt található (35 [Tifsahot ezzel Thapsacus-sal azonosította (valószínűleg Samuel, aki babilóniai volt), az Eufrátesz közepének legfontosabb átkelőhelyével, a Belek szájánál]) és Gáza a másikon. A másik azt mondja: Tifsah és Gáza egymás mellett voltak (36 [Tifsah-ot így a II Kings XV, 16 -ban említett várossal azonosítja (feltehetőleg Rab, aki palesztíniai volt) ami Ephraim Hegyének közelében feküdt]), és éppúgy ahogy azok felett uralkodott, úgy uralkodott az egész világ fölött. De végülis uralkodása Izraelre korlátozódott, amint írva vagyon, Én Koheleth király voltam Izrael felett stb. (37 Eccl. I, 12) Később uralma egyedül Jeruzsálemre korlátozódott, épp ahogy írva vagyon, A Koheleth szavai, Dávid fiáé, Jeruzsálem királya (38 Ibid.). És még később csak ágya felett urakodott (39 háztartás), amint írva vagyon, Íme, ez Salamon szemete, hatvan hatalmas férfiból áll stb. (40 Cant. III, 7). És végül csak botja felett uralkodott amint írva vagyon, Ez volt az én részem minden feladatomból (41 Eccl. II, 10).

Rab és Samuel másként értelmezi ezt: Egyikük azt mondja: Csak botja maradt meg neki; a másik: Gundája (42 a) egy kancsó b) egy egy overál hogy védje a ruhákat c) egy törlőrongy. Lásd: Shab. 14b és ‘Er. 21b, ahol arról van szó, hogy Salamon ‘Erub-ot állított fel (lehetővé téve hogy szombatnapon az egyik tartományból a másikba szállíthassanak dolgokat), és a kézmosást mielőtt szent ételhez érnének. Talán a "bot" (mérőpálca) és "kancsó" ezekre céloz).

Visszanyerte erejét vagy sem? Rab és Samuel eltérnek: Egyikük fenntartja hogy igen, a másik hogy nem. Az egyikük, aki azt mondja hogy nem, egyetért a nézettel, hogy Salamon először király volt, aztán közember (43 Rashi a Git. 68b-ban kifeji, hogy uradalma csak addig terjedt, míg a nagyobb létezők (lásd: supra) érintve voltak), a másik, aki azt mondja igen, egyetért azzal a nézettel, hogy először király volt, aztán közember, és végül ismét király.

KERESZTÜLTÖRHET MAGÁNTULAJDONON stb.

Rabbijaink azt tanították: Királyi kincseket (44 amit háborúban szereztek) a királynak kell adni; de minden más zsákmányból a felét a királynak és felét a népnek. Abaye azt mondta R. Diminek, vagy mások szerint Rab Ahanak: Elég jól megértjük hogy természetes dolog királyi kincseket egészében a királynak adni; de honnan tanuljuk meg hogy minden más zsákmánynak felét megkapja? - A passzusból,