Luzsénszky Alfonz - Kolosszális csodák és egyéb hülyeségek 1. rész

Az utolsó két "fejezete" Luzsénszky irományának túl hosszú ahhoz hogy egy-egy bejegyzésben lehessen őket kivonatolni, ezért lesz a fejezetcímekben "X. rész" kitétel. Továbbá a "Zárószó" c. részben semmit nem idéz a Talmudból, így azzal egyáltalán nem foglalkozunk itt, ellenben kifejezném az ott foglaltakkal egyet nem értésemet, mert "szent háborúra" uszítani nem helyes, valamint a kereszténység nagyjából ugyanazokért hibáztatható mint amiért ő a zsidókat hibáztatja, így szvsz nincs igazán alapja a kereszténységet pártolni a felhozott alappokon.
De most térjünk vissza az "állítólagos" idézetekhez:


"Mikor Eleázár rabbi beteg volt, elment hozza Jochanan rabbi s látva, hogy Eleázár egy sötét házban fekszik, feltolta saját karján a ruháját s ezáltal fényesség áradt szét. (Berakhoth 5b.) - stimmel.

"Zeeraj rabbi a gazdasszonyának pénzt adott át' megőrzés végett; mire azonban az iskolából visszatért, az asszony meghalt. Ekkor kiment a sírjához és így szólt hozzá: Hol van a pénz? A halott így felelt: Menj, nyúlj be ott és ott a küszöb alá, ott találod; azután mondd meg anyámnak, hogy küldje el a fésűmet meg a pirosító pasztámat, azzal, aki holnap idejön (mint halott. U. o. 18b.) - stimmel.


"Jizchak rabbi mondá: A féreg a megholtnak testében olyan fájdalmat okoz, mint a tű egy élőnek a testében. Történt egyszer, hogy egy jámbor ember-az újév előestéjén egy szegénynek egy dínárt adott, amiért a felesége veszekedett vele. Ő ezért elment hazulról s a temetőben hált. Ott hallott két szellemet egymással mulatni. Egyik így szólt a másikhoz: Barátom, gyere kóboroljuk be a világot s hallgatózzunk a függöny mögött, hogy miféle csapások jönnek a világra. A másik így szólt: Én nem mehetek, Mert egy gyékénybe vagyok begöngyölve. Hanem menj te és majd mondd el, amit hallasz. Az elment, kóborolt és visszajött. Akkor emez felkiáltott: Pajtás, mit hallottál a függöny mögül? Ezt hallottam: mindent, amit az első tavaszi esőkor vetni fognak, elver a jég. Ekkor az a jámbor ember hazament a temetőből és csak a második tavaszi esőkor (egy héttel utóbb) kezdett vetni. A következő évben ugyanígy tudta meg a szellemektől, hogy a rozsda fogja a vetést elpusztítani.
"Semuél atyjánál az árvák pénzét tartották. Amikor meghalt, Semuél nem volt jelen s ezért rajta ragadt a név: az árvapénz pocséklónak fia. Ekkor ő kiment a temetőbe s így szólt a halotthoz: Abbát keresem. Itten sok Abba van, felelték a halottak. Én Abbát keresem az Abba fiát, Semuel atyját; hol van ő? Azok így feleltek: ő fölment a mennyei kollégiumba. E közben megpillantotta Semuel egy elhalt barátját, Lévit, a halottak körén kívül ülni s így szólította meg: Miért ülsz te ott kívül? Amaz így felelt: Az határoztatott felőlem, hogy annyi ideig, amennyi éven át az Aphes rabbi kollégiumát nem látogattam. nem eresztenék be a mennyei kollégiumba. Ezalatt megérkezett a Semuel apja és kijelentette, hogy a pénz a malomkő serpenyőjében fekszik" (U. o. 18b.) - stimmel.

"Egyszer Mar rabbi Harabotb völgyében járt és víz után sóvárgott. Ekkor csoda történt véle: egy forrás támadt, hogy legyen miből innia, Egy más alkalommal Mechorua környékén járt s egy veszett teve támadta meg; ekkor meg egy fal nyílt meg előtte, amely őt befogadta". (U. o. 54a.) - stimmel.

"Egyszer meghalt valakinek a felesége s egy szopós gyereket hagyott hátra. Az özvegy férj azonban szegény volt s nem tudott dajkát fogadni. Ekkor csoda történt: megnyílt a két mellbimbója, mint az asszonyoké s ő maga szoptatta a gyermekét". (Sabbath 53b.) - stimmel.

"Egyszer egy gonosz kormány üldözést indított az izraeliták ellen és azoknak, akiknek tephillin volt a fejükön, átfúrták a koponyáját. Elisa mégis föltette a tephillint és úgy ment ki az utcára. Észrevette egy poroszló, űzőbe vette és elfogta. Elisa ekkor lekapta a tephillint s az valóságos galambszárnyakká változott. (Sabbath 130a.) - stimmel.

Az Erubin 43b. lapján olvassuk, hogy Gamliél rabbinak olyan messzelátója volt, hogy azzal szárazon is, vizen is kétezer rőfnyire látott. - stimmel.

A Pesachim 57b. lapján pedig azt olvassuk Jochananról, hogy 300 borjút evett meg és 300 hordó bort ivott meg egyszerre s azután még konfekt gyanánt 40 fiatal galambot fogyasztott el. - nincs ilyen sor.

A 111b. lapon olvassuk, hogy azok a kísértetek, amelyek a kaporna bokorban tartózkodnak, szellemeknek hivatnak; amelyek a berkenyefánál tartózkodnak, azok a démonok, amelyek pedig a tetőkön tartózkodnak, azok szikráknak hivatnak! Miféle szempontból van ennek jelentősége? Hogyha amulettet kell írni. Egyszer egy tanítvány két kaporna bokor közé ment, hogy a szükségét elvégezze s hallotta, amint egy női szellem ő reá ugrott s ő ijedten szaladt el onnan; a női szellem tovább akarta őt üldözni, de beleakadt egy pálmába és megpukkadt. Egyszer egy városi hivatalnok egy berkenyefa mellett ment el a város közelében s egyszerre 60 démon vette körül s komoly veszedelemben forgott. Ekkor egy tanítványhoz ment, aki még nem tudta, hogy a berkenyefa mellett hatvan démon tartózkodik és csak egy démon ellen írt neki amulettet. Erre azután hallotta, amint azok a démonok táncot lejtettek. Kétféle kóbor kísértet van: délelőttiek és délutániak. A délelőttiek mérges kóbor szellemeknek hivatnak, lisztpépes korsóban laknak és a kanalat keverik; a délutániak a rabló kóbor szellemek, akik a szarvasmarha szarvai között laknak és szita módjára forognak; különösen az árnyékszék árnyékában találhatók. - stimmel.

A Joma 20. lapján olvassuk: "Mit szokott Gabini, a kikiáltó mondani? Induljunk, papok, a szolgálatotokra! Az ő hangja három mérföldnyire hallatszott el. Amikor a főpap azt kiáltotta: "Adonáj!" (Uram!) az ő hangját még Jerikóban is meghallották, pedig Jerikó 10 mérföldnyire vala Jeruzsálemtől! Ez azon az engesztelőnapon és azon az éjen történt. Levi rabbi mondja: Miért nem hallatszik az ember hangja nappal olyan jól, mint éjjel? Mert nappal a Nap az égboltozathoz dörzsölődik, s és olyan hangot, ad, mint amikor az ács cédrusfát fűrészel. Ezért látszik por a napsugárban". - stimmel.

"Jehuda rabbi mondja: Midőn az izraeliták a templomban összegyűltek, egészen össze voltak préselve. Mikor azonban leborultak, a föld kinyújtózkodott alattuk és tágas terük lett. A leboruláskor mindegyik egy rőfnyi helyet foglalt el és 11 rőfnyire nyújtózkodtak ki a Szentek Szentje mögött. (U. o. 21a.) - stimmel.

A Joma 77a. lapján olvassuk, hogy az Úr így szóla Mihály arkangyalhoz: Mihály, a te néped megromlott! Mihály így felelt: Gyönyörködjél közöttük a jókban! Az Úr erre így szólt: Elégetem őket valamennyiüket. Azután így szólt a gyolcsruhás férfiúhoz: Menj a kerék közé a kerubok alá; végy egy marék szenet a kerubok kezéből és dobd a városra! Erre jegyzi meg Chana rabbi: Ha az a szén részben le nem hűlt volna, amikor a kerub kezéből Gábriel kezébe került, akkor egyetlen zsidó se maradt volna meg. - nem "zsidó", hanem "izráel ellensége" = nemzsidó!

Taanith (böjtnap): 8a. lap. Ami rabbi mondja: Ha olyan korban élsz, amelyben a nap vörös, mint a réz, mert sem eső, sem harmat nem esik: tudd meg, hogy ennek az az oka, hogy nincsenek susogva imádkozók. Mit kell olyankor csinálni? El kell menni olyanhoz, aki a susogva imádkozást érti. Hát ha az elsusogta az imádságot és nem hallgattatott meg, mit kell akkor tenni? Akkor menjen el az ember a kor jámborához, s az imádkozzék sokat érette.
Ha két írástudó van egy varosban, s ezek nem értenek egyet a Halachában, akkor kihívják az ég haragját a világra. - nem "nap", hanem "menny" = égbolt.

8b. lap. Semuél rabbi idejében éhség és pestis pusztított Ekkor így szóltak ő hozzá: Mit csináljunk most? Két szerencsétlenségért siránkozni: ez nem megy; siránkozzunk csak a pestis miatt, s az éhséget majd elviseljük. Semuél rabbi erre így szólt; Inkább az éhség miatt siránkozzunk, mert, ha az Úr ennivalót ad, azt bizonyára az élőknek (értsd: nem a pestis halottainak) fogja adni. - stimmel.

9b. lap. Ula egyszer Babylonba érkezett és ott esőfelhőket látott. Erre így szólt: Rakjátok el a holmitokat, mert nemsokára nagy eső jön. De, mikor semminő eső sem jött, így szólt: Amint ti, babyloniak, hazudtok, úgy hazudnak a felhőitek is.
Eliézer rabbi mondja: Az egész világ az Óceán vizéből iszik, amely a felhőkben lesz édessé; ebből az következik, hogy a felhők megkeményednek és fölmennek az égbe s mint egy tömlő, fölnyitják a szájukat és magukba szedik az esővizet. - stimmel.

19a. lap. Egyszer fölkeresték Choni rabbit, a "körrajzolót" s így szóltak hozzá: Imádkozzál érettünk, hogy essen. az eső! Ő így felelt: Menjetek és hozzátok be a húsvéti áldozatokhoz való kemencéket, hogy majd az esőben szót ne málljanak. Azután imádkozott, de az eső nem esett. Mit cselekedett erre? Egy kört rajzolt, beleállt és így szólt: Világ Ural A te gyermekeid felém fordították arcukat, mert én nálad mint egy házibarát vagyok; én pedig megesküszöm a te nagy nevedre, hogy ki nem mozdulok innen előbb, míg te meg nem könyörülsz a gyermekeiden. Erre elkezdett az eső csepegni. Most ő így szólt: Nem ilyen esőért kértelek én téged, hanem olyanért, amitől a kutak, árkok, vermek is megteljenek. Erre erősen kezdett az eső esni. Most ismét így szólt: Nem ilyen esőért kértelek én téged, hanem egy jó, áldott. jótékony esőért. Erre elkezdett az eső rendesen esni, úgy hogy az izraeliták Jeruzsálemből a templom-hegyre menekültek. Hordónagyságú csöppek estek.
Egyszer az izraeliták felvonultak az ünnepre Jeruzsálembe s nem vala nekik ivóvizük. Ekkor Nikodemus elment egy úrhoz s így szólt hozzá: Kölcsönözz nekem tizenkét vízforrást az ünnepi zarándokok számára s én adok majd neked tizenkét vízforrást és, ha azt nem adom, akkor .adok tizenkét ezüst-talentumot; és egy bizonyos időt mondott neki. Mikor ez az idő eljött s az eső még nem esett, akkor az az úr reggel elküldött Nikodémushoz s ezt üzente neki: Vagy a vizet, vagy a pénzt küldd el nekem, amit nekem kapnom kell. Nikodémus azonban ezt üzente vissza: Még nem múlt el egészen a nap, amelyet meghatároztunk. Dél felé megint odaküldött az az úr hozzá, Nikodémus ismét visszaüzent: Még mindig van hátra a napból. Erre az az úr elkezdte Nikodémust csúfolni, mondván: Egész esztendőben nem esett az eső, éppen most esne? Azután vígan elment a fürdőbe. Ezalatt Nikodémus szomorúan a templomba indult, beburkolta magát S elkezdett imádkozni, mondván: Világ Ura! Nyilvánvaló és ismeretes előtted, hogy ezt én az ünnepi zarándokok kedvéért tettem. Ekkor az ég azonnal felhőkbe borult s annyi eső esett, hogy a tizenkét forrás megtelt s még ki is ömlött. Mikor az az úr kijött a fürdőből, Nikodémus kijött a templomból s amint találkoztak, Nikodémus így szólt hozzá: Te neked most pénzt kell adnod a fölösleges vízért. Az pedig így felelt: Én ugyan tudom, hogy a Szent a te kedvedért rázta meg a világot, de nekem jogom van a pénzt követelni tőled, mert az eső már a naplemente után esett. Erre Nikodemus visszament a templomba, beburkolta magát, elkezdett imádkozni, s azonnal eloszlottak a felhők s újra kisütött a nap. A rabbik mondják: Három ember kedvéért áldozott le később a nap: Mosch, Jehosua és Nikodemus ben Gorjon kedvéért. - stimmel.

21b. lap. Egyszer az izraeliták ajándékot akartak küldeni a császárunk a elküldtek Nachum által, aki már csodát is élt, egy láda drágakövet és gyöngyöt. Útrakelt tehát s utazás közben este betért egy szállodába. Ott azonban betörtek hozzá, elvették tőle a ládát és megtöltötték földdel. Mikor azután a császár elé járult s fölnyitotta a ládát, a császár le akarta öletni mindazokat, akik a ládát küldtek, mondván: Ti ki akartok engem gúnyolni! Ekkor megjelent Elijahu (Illés próféta) egy zsidó képében s így szólt: Ez a föld talán Ábrahám atyánk földjéből való, mert, mikor ő a port a levegőbe szórta, az a por kardokká és nyilakká változott. Ekkor próbát tettek azzal a földdel egy tartományban, amelyet eddig nem tudtak meghódítani és most csakugyan meghódították azzal a földdel. Ekkor bevitték Nachumot a kincstárba s megtöltvén a ládáját drágakővel és gyönggyel, nagy tisztelettel elbocsátották. Mikor pedig ismét betért abba a szállodába, ezt kérdezték tőle: Mit vittél magaddal. hogy ekkora tiszteletben részesültél? - Azt, amit tőletek kaptam. - Erre ők is földet vittek a császárhoz, mondván: Az a föld, amit Nachum hozott ide, mi tőlünk való. Megvizsgálták tehát ezt a földet is, de, midőn tapasztalták hogy mit sem ér, megölték azokat az embereket. - nincs ilyen sor.

38a. lap. Abba, aki fürdős és érvágó volt, minden nap kapott üdvözletet a mennyei kollégiumból, Abajje pedig minden péntek este, Raba az engesztelő-nap előestéjén. - nincs ilyen számú fólia.

22a. lap. Beroka rabbi a Be-Lapath utcában lakott s Elijahu (Illés próféta) ott szokta őt meglátogatni. Egy alkalommal megkérdezte Elijahut: Van-e a piacon egy ember, aki A jövendő élet fia lenne? Nincs! - felelé Elijahu. Mialatt azonban beszélgettek, meglátott egy embert, aki fekete szandált viselt s a ruhája nem volt égszínkék szőrszálakkal díszítve.(Hogy az idegenek nem vehették észre, hogy zsidó.) Ez a jövendő élet fia! - mondá a próféta. Beroka utána futott és megkérdezte: Mi a te mesterséged? Most megyek s holnap megint jövök, - felelé amaz. Másnap megint megkérdezte: Mi a te mesterséged? Én vagyok a börtönőrmester s bezárom a férfiakat is külön, meg a nőket is külön és közéjük teszem az ágyamat, hogy semmi se történjék. Később még két férfi ment arra, s Illés ismét azt mondá: Ezek is a jövendő élet gyermekei. Mi a ti mesterségetek? - kérdé Beroka. Mi bohócok vagyunk, felelék azok. - stimmel.

23a. lap. Simon idejében történt, hogy az eső csak minden szerda és szombat éjjel (Ezeken az éjjeleken szoktak a Démonok kóborolni s az emberek nem mernek Agrath Machlath leánya miatt kimenni. lásd Pesachim 112. lap.) esett, s mégis, olyan nagyok lettek a zabszemek, mint egy vese s az árpa, mint az olajbogyó, a lencse meg, mint egy arany-dénár. Egy mintát el is tettek belőle.
Egyszer Choni rabbi ment az úton s látta, hogy egy ember szentjánoskenyérfát ültet. Megkérdezte tőle. Hány év múlva fog ez a fa gyümölcsözni? - Hetven év múlva, felelte amaz. - Biztos vagy abban, hogy megéred azt a hetven évet? - Én is találtam már szentjánoskenyér-fákat a világon, amelyeket szüleim ültettek számomra, hát én is ültétek a gyerekeimnek. Ekkor leült Choni, kenyeret tört és most rájött az álom, s aludt hetven évig. Egy nagy szikla befödte őt s eltakarta az emberek szemei elől. Mikor fölébredt, látta, hogy az az ember gyümölcsöt szed arról a fáról. Megszólította tehát: Te vagy az, aki ezt a fát ültette? - Nem, én annak az unokája vagyok. - Aztán látta Choni, hogy az ő nőstény-szamara azóta egy egész nyájat ellett. Erre haza-ment és megkérdezte: Él meg Choninak, a "körrajzolónak" (lásd fentebb a 19. lapon) a fia? - A fia nem él már, de az unokája még él. Erre így szólt: Én vagyok Choni, a "körrajzoló". De az emberek nem hitték el neki. Erre elment az iskolába, elkezdett ott magyarázni s hallotta, amint a tanítványok mondották: Ez a tanítás nekünk olyan világos, mint aminő Chonié, a "körrajzolóé" volt. Erre így szólt: Én vagyok az. De azok sem hitték el neki s nem mutattak iránta tiszteletet. Erre elbúsulta magát és meghalt. Abba Chilkija volt Choninak az unokája. Ha a világnak esőre volt szüksége, akkor a rabbik őneki szoktak üzenni, hogy imádkozzék esőért. Egy alkalommal azonban a rabbik elől kiment a mezőre, azután fát szedett, hazament, megvacsorált, fölment a háztetőre és csak azután állt a rabbikkal szóba s le is kérte az esőt. - stimmel.

23b. lap. Chanan, az "elrejtőző" a fent említett Choni leányának a fia volt. Ha esőre volt szüksége, akkor a rabbik ő hozzá küldték az iskolás gyerekeket, akik megragadták a ruháját s így kiabáltak: Atyánk! Atyánk! Adj nekünk esőt! - Miért hívták ezt a Chanan "elrejtőzőnek"? Azért, mert mikor esőért imádkozott, az árnyékszékbe szokott elrejtőzni.
Mani rabbi ezekkel a szavakkal szokott Jizchai rabbihoz menni: Az én apósom házának gazdagjai bosszantanak engem. Ez így szólt: Hát legyenek szegényekké. És azok elszegényedtek. Máskor ismét így panaszkodott: ők szorongatnak engem. A rabbi most így felelt: Hát legyenek gazdagok. S azok újból meggazdagodtak. Egyszer meg ezt mondta: Az én feleségem nem tetszik nekem. - Hogy hívják? - Hanna (Anna.) - Hát legyen Hanna szép. És Hanna megszépült. De nemsokára megint panaszkodott; Veszekszik az asszony velem. - Hát akkor legyen megint csúnya. És Hanna megcsúnyult. Más alkalommal két tanítvány kérte őt: Imádkozzék az Úr érettünk, hogy bölcsek legyünk. Ő azonban így felelt: Egyszer bírtam a hatalmat, de elküldtem. - ez nem stimmel.

24a. lap. Egyszer napszámosok dolgoztak José rabbi földjén, s az idő későre járt és nem volt kenyerük. Ekkor így szóltak az ő fiához: Éhesek vagyunk. Egy fügefa állott s a fiú így szólt ahhoz:
Fügefa, fügefa, adj gyümölcsöt, hogy atyám munkásainak legyen ennivalójuk. A fügefa erre gyümölcsöt termett s a munkások ettek. E közben megjött az apja és így szólt: Te fárasztottad a Teremtődet, hogy a fügefa idő előtt megteremje a gyümölcsét, halj meg tehát te is idő előtt! És meg is történt. - Volt e rabbinak egy szép leánya s egyszer észrevette, hogy valaki betörte a kertkerítést, hogy a leányt láthassa. Megszólította az illetőt: Mi akar ez lenni? Rabbi, felelt az, ha már nem vagyok arra méltó, hogy feleségül vehessem, hát arra se legyek méltó, hogy egyszer láthassam? Erre a rabbi így szólt a leányhoz: Leányom, te szívfájdalmakat okozol az embereknek; térj vissza poraidba, hogy az embereknek ne kelljen éretted szenvedniük. És úgy is történt. Ha a rabbi nőstény-szamarát egy napra bérbe adta, akkor este föltették a napibért a szamár hátára s az hazavitte az istállóba. Ha az összeg több vagy kevesebb volt, akkor a szamár el nem mozdult a helyéből. Egyik nap rajtafelejtette valaki a hátán a szandálját s a szamár addig el nem indult, míg azt a pár szandált le nem vették a hátáról.
Eleázár rabbi egyszer egy zuz (sou) ára búzát vett és beszórta a gabonatartóba. Mikor aztán a felesége kinyitotta a gabonatartó ajtaját, látta, hogy az egészen tele van. - stimmel.

24b. lap. Jehuda rabbi látta egyszer, hogy két ember kenyérrel dobálja egymást és így szólt: Úgy látszik, bőség van a világon. Fölemelte tekintetét és éhínség támadt. A rabbik ekkor ezt kérdezték Kahana rabbitól: Hallottuk, hogy az Úr bejáratos Jehuda rabbinál, eszközölje ki tehát, hogy ő azon a kapun jöjjön ki, amelyik az országútra nyílik. Ki is eszközölte és amint Jehuda rabbi az útra kiment. nagy népcsődületet látott. Mi történik itt? - kérdé. - Egy kosár datolyáért veszekszenek, amit most ad el valaki. -Úgy látszik, éhínség van a világon. Ezután így szólt a szolgájához: Húzd le a, szandáljaimat! - A szolga lehúzta az egyik szandálját s ettől megeredt az eső. Mikor azonban azt parancsolta, hogy a szolga a másik szandált is húzza le, megjelent Elijahu (Illés próféta) és így szólt: A Szent ezt mondta: Mihelyt a másik szandált lehúzod, ő szétrombolja a világot.
Mari rabbi mondá: A Pappa folyó partján álltam és olyan angyalokat láttam, akik kormányosok képében homokot hordtak, hogy azzal a hajót megtöltsék s abból a homokból finom mész lett. Ő azonban odakiáltott: Ne vegyétek, mert itt valami csoda van! Másnap reggel búzával megtöltött ládák érkeztek Parsinából.
Chanina rabbi utazott s elérte az eső. így szólt tehát: Világ Ura! Az egész világ kényelemben van, csak Chanina van szükségben. Erre az eső megszűnt. Amikor hazaért, megint így szólt: Világ Ura! Az. egész világ kényelemben él, csak Chanina van szükségben. Erre újból megeredt az eső.
Papa rabbi böjtöt rendelt, de nem jött eső. Erre elkedvetlenedett, lenyelt egy tányér gerstlit, megint imádkozott, de nem jött eső. Ekkor Nachman rabbi így szólt hozzá: Nyeltél volna le még egy tányér gerstlit, akkor lett volna eső. Ez fölbátorította őt, úgy, hogy azután lett is eső. Jehuda rabbi mondá: Mindennap így szól egy visszhang: Az egész világ az én fiam, Chanina végett tápláltatik és az én Chanina fiam megelégszik egy kosár szentjánoskenyérrel egyik péntek estétől a másikig. Az ő felesége péntek este be szokta fűteni a kemencét és (szegénysége miatt) szégyenből beledobott valamit, hogy füst legyen. Volt neki egy gonosz szomszédasszonya, aki így szólt: Mi itt eszünk, neki meg nincs semmije, mire jó hát ezt Odament és kopogott az ajtón. Chanina felesége szégyellte magát és bement a szobába. Azonban egy csoda történt, mert amint a szomszédasszony belenézett a kemencébe, az tele volt kenyérrel, kaláccsal, Chanina felesége szokva volt a csodákhoz; - stimmel.
2l5a. lap. Egyszer így szólt Chaninához a felesége;
Meddig fogunk még mérgelődni? Kérd az Istent. hogy adjon nekünk valamit. Chanina imádkozott s egyszer csak megjelent neki egy kéz amely egy arany-asztallábat nyújtott neki. Azután a felesége álmot látott: az igazak háromlábú arany-asztalnál ültek, míg Chanina egy kétlábú asztalnál ült. Chanina tehát ismét imádkozott s az arany-asztalláb elvétetett tőle.- Egy pénteken látta, hogy a leánya szomorkodik. Megkérdezte' tehát: Mért vagy olyan szomorú? - Fölcseréltem az olajos-edényt az ecetes edénnyel s ebből töltöttem meg véletlenül a szombati mécset. A rabbik azt tanítják, hogy ez az ecetes-mécses égett egészen a szombat esti áldásig. Chaninának ökrei is voltak. Egyszer így szóltak neki: A te ökreid károkat okoznak nekünk. - Hát ha károkat okoznak, akkor falják fel őket a medvék, ha pedig nem, akkor mindegyikük egy medvét hozzon haza a szarvai között. Este csakugyan mindegyik ökör úgy jött haza, egy medvével a szarvai között.
Eleázár rabbi szorult helyzetben volt, úgy, hogy egyszer, amikor eret vágatott, nem tudott utána mást enni, csak fokhagymát, amit a szájába dugott. Elgyöngült és elaludt, Mikor azután a rabbik hozzá jöttek látogatóba, látták, hogy álmában sír és nevet s egy fénysugár tör elő a homlokából. Mikor fölébredt, megkérdezték a rabbik: Miért sírtál meg nevettél? - A Szent ült itt mellettem s én megkérdeztem, hogy meddig kell még nekem ezen a világon kínlódnom. Eleázár fiam, jó lesz, ha én a világot megfordítom, akkor talán szerencsésebb órában fogsz születni. Melyik idő hosszabb, kérdém én, amit már leéltem, vagy, amit még élni fogok. - Az az idő, amit már leéltél. - Ha úgy van a dolog, akkor nem kívánom, hogy te a világot megfordítsd. - Akkor hát azért, hogy így beszéltél, a jövendő életben tizenhárom tiszta balzsamos folyót adok neked, akkorákat, mint az Euphrat és a Tigris, amikben aztán gyönyörködhetsz. - Ez az egész, egyéb semmit - kérdém én. - Hát a társadnak mit adjak? - Szeretném azoknak az osztályrészét, akik semmit se kapnak. - Erre az Úr egy fricskát adott a homlokomra, mondván: Eleázár fiam, én megnyilazlak téged.
Chana rabbi böjtöt rendelt el, de eső nem jött. Végre tehát így szólt: Te ég, te ég, takard be az arcodat! Az ég azonban nem takarta be. Erre ő így szólt: Ni, minő szemtelen. az ég! Erre aztán megeredt az eső. - stimmel, kivéve a nyomdahibát, mert az nem "215", hanem "25".

25b. lap. Rabba mondá: Én láttam Ridja angyalt (aki az eső fölé van rendelve). Hasonlított egy borjúhoz, a körmei egyenesek voltak s ő a felső és az alsó vizek között állott. Egyiknek azt mondta: Gyűjtsd össze vizeidet! A másiknak meg: Bocsásd ki vizeidet! Mert így és így cselekedett velem. - Azért mégis bocsáss meg neki, mert ő olyan nagy ember a Tórában. - A ti kedvetekért megbocsátok neki, de máskor ne csináljon ilyet! - stimmel.

28b. lap. A rabbik tanítják: Mikor a templom először leromboltatott, a fiatal papok seregestül gyűltek össze, kezükben a szentély tányérjaival s fölmentek a szentély tetejére és így kiáltottak: Világ Ura! ha mi nem vagyunk méltók, hogy sáfárjaid legyünk, hát átadjuk neked a tányérokat. S ezzel az ég fölé hajítottak a tányérokat. Ekkor egy kéz jelent meg s elkapta a tányérokat, mire a papok beleugrottak a tűzbe. - nincs ilyen sor.