A Sabbath 88b. lapján elmondatik, hogy az angyalok seregei elcsodálkoztak azon, hogy a Tóra az embereknek adatott s hogy az asszonyok szülöttei a mennyeiek közé kerülnek. - stimmel.
A 89. lapon pedig elmondatik, hogy a Sátán mindenfelé kereste a Tórát: az Istennél, a földön, a pokolban, a halálnál s végre Mózesnél, ez azonban így felelt: Hát ki vagyok én, hogy az Úr nekem adja a Tórát? Erre az Úr megszólalt: Mózes, hát te hazudsz? Mózes azonban így felelt: Világ Ura! Hát én azt a nálad őrzött kincset amivel te mindennap mulatsz, magamnak tartsam meg? Az Úr felelé: Minthogy te ily kevésre becsülted magad, a Tóra a te nevedet fogja viselni. - Jehosua rabbi mondja: Midőn Mózes a magasba fölérkezett, úgy találta az Urat, amint koronákat kapcsolt a betűkre. Ekkor az Úr így szólt: Mózes, a te városodban nem szokás köszönni? (Békét kívánni) Mózes felelé: Hát szokott a szolga az Urának békét kívánni? Erre az Úr így szólt: Legalább azt mondhattad volna: Legyen sikere a te munkádnak. - Ugyanaz a rabbi mondja, hogy amikor a negyven nap elmúlt és Mózes hat órára (vagyis déli 12 órára) nem jött meg, amint ígérte, megjelent a Sátán, elkezdte lázítani a zsidókat, aztán azt mondta nekik, hogy Mózes meghalt és meg is mutatta nekik a koporsójának alakját. - stimmel.
Az Erubin 54b. lapján azt tanítják a rabbik, hogy Mózes a Misnah-t az Úr ajkáról tanulta. - nem a Mishnaht, hanem a Szóbeli Törvényt.
Jehuda rabbi mondá; Mikor Mózes fölment a magasba, ott találta a Szentet ülve, amint koszorúkat (koronákat) csinált a betűkre és így szólt hozza:
Világ Ura, ki tart téged vissza? Az Úr pedig felelé:
Egy férfiú, aki sok nemzedék végén fog lenni, az ő neve Akiba b. Joseph. - Világ Ura - folytatá Mózes - engedd őt látnom! - Menj hátra! - Mózes hátrament és leült Akiba tanítványai 80 sorának végén, de nem tudta, hogy azok mit beszélnek. Ekkor ereje is elgyöngült. Mikor Akiba egy bizonyos dologhoz ért, így szóltak a tanítványai: Rabbi! honnan tudod ezt - Ez Mózesnek egyik tanítása (Halacha) a Sinai hegyről. -Ekkor Mózes lelke megnyugodott. Majd ismét az Úr elé lépett és így szólt: Világ Ural Egy ilyen embered van neked és én általam akarod a törvényt (Tóra) adni? - Hallgass! - mondá az Úr - így jutott eszembe. (Menachoth 29b.) - nem "így juttt eszembe", hanem "így határztam" (bár ez lényegében ugyanaz).
"Mózes így szólt az Úr előtt: Világ Ura! Ha egy háromlábú szék a te haragod órájában nem tud előtted megállni, mennyivel kevésbé tudna egy egylábú szék. Azonkívül pedig az atyáim előtt szégyellnem kellene magamat, mert azt mondanák, hogy elvesztettem méltóságomat. Ez egy megszentségtelenítés lenne reád nézve. Eliézer azt mondja, hogy Mózes addig állt ott imádkozva, míg láz fogta el. Mi a láz? A csontok tüze. Mi a csontok tüze? Hát csontláz. Raba azt mondja, hogy a Szent így szólt végre Mózeshez: Mózes, te engem megelevenítettél a szavaiddal (Berakhoth 32a.) - három különböző helyről van összeollózva: a székes rész, a lázas rész, és az utlsó mondat.
Jannai rabbi iskolájában tanították, hogy Mózes így szólt az Úr előtt: Világ Ura, az a sok ezüst és arany, amit te az izraelitáknak túlságban adtál, míg csak azt nem mondták: elég (daj), - elcsábította őket, hogy isteneket csináljanak az aranyból. Mert az oroszlán sem toporzékol és ordít egy rakás szalma előtt, hanem egy rakás hús előtt igenis.
Abba rabbi mondja, hogy az Úr megragadta Jeroboám ruháját és mondá: Térj meg és akkor mi; én, te, meg Isai fia az Éden-kertben fogunk sétálni. - Ki megy elől? - Isai fia. - Akkor nekem nem kell!" (Sanhedrin 102a.) - stimmel.
Chama rabbi mondá: Mózes a kőtáblák töredékeiből gazdagodott meg. A táblák hossza és szélessége 6-6 arasznyi volt, a vastagsága meg 3 arasznyi. Rab és Semuél mondák: A bölcsességnek 50 kapuja teremtetett a világon s mind egytől-egyig Mózesre bízatott. Jochanan rabbi mondá: Először megtanulta Mózes a bibliát (Tóra) s aztán megint elfelejtette, míg aztán ajándékul adatott az neki. (Nédarim 38a. lap) - stimmel.
A 105. zsoltár 16. versét, amely így szól: "Bosszantották Mózest a táborban." Semuél rabbí így magyarázza: Mindenik féltékeny volt a feleségére Mózes miatt. (Moéd-Katan 18a.) - rossz forrásjelölés. 18b.
"Mirjam Áron nőtestvére mondá: Egykor az én anyám egy fiút fog szülni, aki Izraelt meg fogja menteni. Abban az órában, amikor ez a fiú megszületett, az egész ház megtelt fényességgel. Ekkor fölkelt az apa és megcsókolta Mirjamot a fején. De, mikor a kis Mózest a Nílusba dobták, fölkelt az apa s fejbeütötte Mirjamot, mondván: Hol van a te jövendölésed? (Megillah 14a.) - stimmel.
"Ki zárta be Mirjamot hét napra, mikor bélpoklos volt? Azt mondod tán, hogy Mózes, de hiszen Mózes csak laikus volt (vagyis nem pap) és egy laikusnak nem szabad a bélpoklosságot megnézni? Ha pedig azt mondod: Áron zárta be; hát Áron meg rokona volt neki s a rokonnak sem szabad a bélpoklost megnézni. Azonban a Szent maga tanúsított nagy tiszteletet ő iránta abban az órában és így szólt: Én fogom őt bezárni, én fogom tisztátalannak nyilvánítani és én fogom szabadon bocsátani". (Zebahim 101b.) - stimmel.
"Az egész 40 év alatt, melyet a zsidók a pusztában töltöttek, Juda csontjai a koporsóban hányódtak, míg Mózes jött és számára irgalomért esedezett. Ekkor összeálltak csontjai. Midőn pedig erre sem akarták őt az égi kollégiumba beereszteni, így szólt;
"Vidd őt népéhez!" (Makkoth llb.) - stimmel.
Ugyanez áll a Baba kamma 92a. lapján, ahol is hozzáteszik, hogy az égi kollégiumba azonban nem eresztették be, mert a rabbik beszédét nem értette s így nem is tudott velük szórakozni. - nincs ilyen sor.
A Holin 89a. lapján olvassuk, hogy Rabi vagy Jochanan rabbi szerint a világ csak Mózes és Áron érdeméből áll fenn. - stimmel.
"A rabbik tanítják: Amidőn a mi rabbijaink a jabnei szőlőhegyre értek, ott voltak Jehuda, Nechemja és Eleázár rabbik. A vendégség tiszteletére mindegyikük előadott valami . Jehuda rabbi, mint közismert, kiváló szónok, Mózesról kezdett beszélni, hogy az a nép nyakassága miatt vevé a sátort s messze a táboron kívül vonta föl. (Móz. II. 33, 7.) Jizchak rabbi szerint pedig a Szent így szólt Mózeshez: Mózes, én és te a Halachából fogjuk egymást színről-színre tanítani. (Berakhoth 63a ) - nincs szó a nép nyakasságáról.
A Baba bathra 122a. lapján elmondatik, hogy a Kánaán földjére való bevonuláskor hogyan sorsolták ki a földet a törzsek között, amikor is Józsue a Szent-lelket markírozta. - stimmel.
A Baba bathra 16a. lapján mondja Levi, hogy a Sátán és Fenenna az ég nevében tárgyaltak. (I. Sam. 1, 6) Acha ezt úgy magyarázza, hogy a Sátán megjelent és megcsókolta Fenenna lábát. - stimmel.
A Józsue 13. 22-re vonatkozólag azt mondja Johanán, hogy Bálaám először Próféta volt, aztán varázsló lett, azért Rabh szerint megkövezték, elégették, lefejezték és megfojtották. (Sanhedrin 106a.) - stimmel.
A 106b. lapon olvassuk, hogy Dávid így szólt az Úrhoz Világ Ura, tedd már, hogy Doég meghaljon:
Az Úr pedig felelé: Ő sok javat nyelt el, s azt ki kell neki okádnia. - stimmel.
"Nachman rabbi mondja: Saul összecsúnyította magát ganéjjal, amikor királlyá lett. Jehuda rabbi mondja: Miért nem volt a Saul királyi házának maradandósága? Mert makulátlan volt. Jochanan rabbi ugyanis azt mondja, hogy csak az olyat lehet hitközségi elöljárónak megtenni, akinek a háta mögött egy kosár piszkosság ("csúszómászó") van, azért, hogy, ha hencegni kezd, akkor azt lehessen neki mondani: lépj vissza! (Pesachim 22b.) - nincs ilyen sor.
A Sanhedrin 105a. lapján olvassuk, hogy a szolgálattevő angyalok így szóltak az Úrhoz: Világ Ura, ha Dávid, aki a filiszteust megölte és Gethet gyermekeidnek megszerezte, eléd fog állni. mit fogsz vele csinálni (mikor ellenségeit is ott látja a másvilágon)?-Az az én dolgom, hogy összebékítsem őket.
Dacos feleletet adott Izrael népe a prófétának: A próféta ugyanis így szólt Izraelhez: Tartsatok bűnbánatot, mert hol vannak atyáitok, akik vétkeztek? Azok pedig felelék: Hát azok a próféták hol vannak, akik nem vétkeztek? - stimmel.
Dávid királyról egy sereg érdekes dolgot tálal föl a Talmud:
"Jehuda rabbi mondja: Dávidnak 400 gyermeke volt, mindnyájan elfogott szép pogány nőktől valók voltak, mindnyájuknak nyírott, fonott hajuk volt, aranykocsiban ültek és a csapat élén haladtak. Ezek voltak Dávid házának ökölvívói". (Kiddusin 76b.» Sanhedrim 21a.) - stimmel.
"Dávid a Szent előtt így szólt: Világ Ura, add tudtomra nekem az én végemet! (38. zsolt.) Én pedig elhatároztam - felelt az Úr, hogy testből és vérből való lénynek nem adom tudtára a végét. - Dávid folytatá: És mi az én napjaimnak számat - Azt is elhatároztam, hogy egy embernek sem adom tudtára napjainak számát. - Dávid ismét folytatá: Engedd tudnom, hogy mennyi van még hátra életemből? - Az Úr felelé: Szombaton fogsz meghalni. - Dávid: Én a hét első napján szeretnék meghalni. - Az Úr: Salamonnak, a te fiadnak uralma mar megkezdődött s egyik uralomnak a másikat nem szabad egy hajszálnyira sem érintenie. - Dávid: Akkor szeretnék a szombat előestéjén meghalni". (Sabbath 30a.) - stimmel.
"Dávid ezután leült minden szombaton és tanult egész nap. Azon a napon, amelyen a lelkét kilehelnie kellett, elébe lépett a halálangyala, de nem volt vele szemben semmi hatalma, mert Dávid szája nem hagyott föl a tanulással. Ekkor a halál angyala kiment a kertbe, amely a ház mögött volt, fölmászott a fákra és megrázta őket. Amint Dávid kiment, hogy megnézze, mi történt, letört a lépcső, amelyre lépett, a lábai alatt; erre elhallgatott a szája és kilehelte lelkét. Selomoh (Salamon) ekkor elküldött az iskolába és kérdeztette: Atyám meghalt és a napon fekszik; a kutyák éhesek az atyám házában, mit cselekedjem?
(Mert szombaton nem szabad a tetemhez nyúlni.) Azok így feleltek: Vágj le egy disznót és dobd a kutyák elé; atyád holttestére pedig tégy egy kenyeret és egy gyereket s akkor el szabad őt mozdítanod onnan. Nem találóan mondta tehát Selomoh, hogy jobb egy élő kutya egy döglött oroszlánnál?" (Sabbath 30b.) - nem "disznót", hanem "emberi hullát".
"Jehuda rabbi mondja: Dávid (az Uriás feleségével való házassága után) hat hónapig kiütéses vala s ezért a tanács nem érintkezett vele." (Joma 22b.) - stimmel.
Ula rabbi mondja: Azelőtt a törvény olyan volt, mint egy kosár, amelynek hiányzik a füle; míg aztán jött Selomoh és fület csinált rája". (Erubin 21b.) - stimmel.
"Parnach rabbi mondja: Abban az évben (amikor Selomoh a templomot fölszentelte) az izraeliták nem tartottak engesztelőnapot és mikor emiatt aggódtak, egy égi hang (Bath-Kol) szólalt meg: Ti mindnyájan el vagytok rendelve az örök életre". (Moéd-Katan 9b.) - nincs ilyen sor.
Jochanan rabbi mondá: Sichinben háromszáz féle ördög volt... Mire kellettek Salamonnak a hím és nőstényördögök? Az mondatik (III. Reg. 6, 7.): "A ház pedig, mikor építették, faragott és kész kövekből építették. Salamon ugyanis megkérdezte a rabbikat:
Hogy bírom én ezt megcsinálni'? Ezek felelék: Van egy ehhez való kő, samirnak hívják, ezt használta Mózes is az efodhoz. Hol lehet azt találni? -kérdé Salamon. Hozass hím- és nőstényördögöket, kényszerítsd őket, hogy mondják meg, talán ők tudjak a helyet. Salamon tehát hozatott hím- és nőstényördögöket, kényszerítette őket, hogy mondják meg azt a helyet, de azok azt felelték: Mi nem tudjuk, de tán Asmodeus, az ördögök fejedelme, tudja. Hát ő hol van? - kérdé Salamon. Azok pedig felelék: Ő abban és abban a hegyben van, ott kutat ásott magának. megtöltötte vízzel, egy kemény kővel befödte és pecsétgyűrűjével lepecsételte. Mindennap fölmegy az égbe és tanulja a mennyei tanokat, azután megint lejön a földre és tanulja a földi tanokat, megvizsgálja a pecsétet, felfödi a kutat, iszik belőle, aztán megint betakarja, újra lepecsételi és megy az útjára.
- Salamon ekkor elküldött Benajahu ben Jehojadáért, aztán adott annak egy láncot, amelybe az Úrnak kimondhatatlan neve volt bevésve, továbbá egy gyűrűt, melybe az Úr neve volt vésve, egy batyu gyapjút és egy tömlő bort. Ez azután elindult, fúrt egy kutat az ördög kútja alatt, kieresztette a vizet, bedugta a nyílást gyapjúval, aztán fúrt felül is egy kutat, beleeresztette a bort és bedugta a nyílást. Azután fölmászott egy fára s leült az egyik ágon. Asmodeus megjött, megvizsgálta a pecsétet, felnyitotta a. kutat ós amint bort talált benne, idézte a szentírást (Péld. 20.1.): "Bujaságra vivő szer a bor és háborgó a részegség; aki ezekben gyönyörködik, bölcs nem leszen. Valamint (Oze. 4. 11.): "A paráznaság, a bor és a must (!) elveszik a szívet." Ő tehát nem akart inni; mivel azonban szomjas volt, nem bírta magát visszatartani és berúgott és lefeküdvén, elaludt. Benajahu most lemászott a fáról, odament hozzá. nyakára vetette a láncot és erősen összehúzta. Mikor fölébredt Asmodeus, ki akarta magát szabadítani, Benajahu azonban rákiáltott: A te Urad neve van rajtad! Azzal megfogta és vezette. Midőn pedig útközben egy pálmához értek, Asmodeus odadörgölőzött és kidöntötte; aztán egy házhoz értek, azt is összedöntötte. Majd egy özvegyasszony kunyhójába értek s ez sírva esedezett kíméletért, mire az ördög-a másik oldalra hajolt és eltörte az egyik csontját magának. Aztán látott egy vakot, aki eltévedt s elvezette a helyes útra; majd egy részeget látott, aki eltévedt s azt is a helyes útra vezette, azután. látott egy nagyon víg nászmenetet, s akkor elkezdett sírni; majd látott egy embert, aki így szólt egy suszterhez; Csinálj nekem olyan cipőt, ami hét évig tartson l - s arra Asmodeus nevetett; aztán látott egy varázslót munkában és ezen is nevetett. - Midőn pedig Asmodeus a királyhoz ért, az három napig nem bocsátotta maga elé. Első nap mindjárt kérdezte: Miért nem kíván engem a király?-Sokat ivott - felelék neki. Erre az ördög vett egy téglát és rátette egy másikra. Jelentették ezt Salamonnak, aki így szólt: Azt akarja ezzel mondani: Adjatok neki többet inni! Másik nap' ismét kérdezte Asmodeus: Miért nem kéret engem a király? Sokat evett -- felelték neki. Akkor ismét levette egyik téglát a másikról és a földre tette. Jelentették Salamonnak, aki így szólt: Azt akarja ezzel mondani, adjatok neki kevesebbet enni! A harmadik nap elmúltával a király elé vezették s akkor Asmodeus egy nádat vett a kezébe, lemért négy rőföt s a nádat Salamon elé dobta e szavakkal: Ha az ember halott, nem foglal el több helyet ezen a világon, mint négy rőfnyit; most meghódítja az egész világot s addig nem. lakik jól, míg rajtam is erőszakot nem vesz. - Én nem kívánok tőled mást, - mondá Salamon. csak a samir követ, mert az kell nekem a templomépítéshez. Asmodeus így felelt: Ez nem nekem adatott át, hanem a tenger fejedelmének. Az meg nem bízza másra, csak a fajdkakasra és pedig egy esküből kifolyólag. ''
- Hát az mit csinál vele? - kérdé Salamon. - Fölviszi egy hegyre, ahol senki sem lakik, annak csúcsán megáll, fölhasítja és a fák magvait beszórja s ott lakható föld lesz s innen van az, hogy mi őt a fordításban Naggar tura, azaz hegyi kakas néven nevezzük. Elkezdték most keresni a fajdkakas fészkét és megtalálták benne a fiókákat is és betakarták őket fehér üveggel. Midőn pedig a fajdkakas hazajött és nem tudott az üvegfedőtől a kicsinyeihez jutni, visszarepült a samirért. De, mikor Benajahu meglátta a fajdkakast a samirral, óriási lármát csapott, úgy, hogy a fajdkakas ijedtében a samirt elejtette. Benajahu pedig fölvette. A fajdkakas, esküje miatti bánatában, fölakasztotta magát. - Bonajahu aztán megkérdezte Asmodeust: Miért vitted te azt az eltévedt vakot a helyes útra? - Azért, mert arról ki van mondva az égben, hogy tökéletes igaz és mindannak. aki vele szívességet tesz, öröme lesz a másvilágon. - Miért vezetted aztán azt a részeget a helyes útra? - Azért, mert arról ki van mondva az égben, hogy egy tökéletes gonosz, azért szereztem neki kedélynyugalmat, hogy hadd élvezze ezt a világot. - .Hát akkor miért sírtál, mikor azt a lakodalmas menetet láttad?
- Mert az az ember harmadnapra meghalt és az asszonynak 13 évig kell vámi a sógori házasságra.
- Azon a cipőcsináltató emberen meg miért nevettél? - Mert az hét napig sem él és hét esztendőre való cipőt akart. - Hát végre azon a varázslón miért nevettél? - Mert az a király kincsén ült és varázslásnak hitette el azt, mikor maga alól szedett ki mindent. - Salamon mindaddig magánál tartotta Asmodeust, míg a templomot fölépítette. Egy napon Salamon azt kérdé tőle: Miben áll a ti előnyötök (a szolgálattevő angyalok fölött)? - Vedd le rólam ezt a láncot és add ide a te gyűrűdet, akkor megmutatom neked. Salamon levette a láncot s odaadta a gyűrűjét. Az ördög lenyelte a gyűrűt, azután egyik szárnyát az ég felé, másikat a föld felé feszítette ki és Salamont eldobta 400 mérföldnyire. - Salamon most ajtóról-ajtóra járt koldulni s mindenütt, ahová ment, ezt mondta: Én, a Prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. (Eccle. 1.12.) Mikor a tanácsba (synedrium) ment, így szóltak a rabbik: Mi lehet ez, hiszen csak a bolond szokta mindig ugyanazt mondogatni?
Azután Benajahut kérdezték meg: Nem hivatott téged a király? - Nem! - felelé ez. - Azután a királynékhoz küldtek és megkérdeztettek: Megy a király tihozzátok? - Igen! - felelték azok. - Azután megint azt üzenték nekik: Vizsgáljátok meg a lábát! (Az ördögök lábai ugyanis a kakaséhoz hasonlók)
Fél csizmában jött hozzánk, havivérzés idején is kíván bennünket és még az anyjával, Bethsabéval is akar hálni. - Erre bevezették Salamont, odaadták neki a gyűrűt és azt a láncot, melybe az Úr neve volt bevésve. Mikor Salamon belépett abba a terembe, amelyben Asmodeus a trónon ült, amint őt Asmodeus meglátta, tüstént elfutott." (Gittin 68a.) - átlóg a 68b-re is.
A Baba mezia 86b. lapján olvassuk, hogy Salamonnak ezer asszonya volt s mindenik miden nap lakomával várta, mert mindegyik azt hitte, hogy Salamon ma az ő vendége lesz. - stimmel.
"Jehuda rabbi mondja: Abban az órában, amikor Selomon a Paroh (Fáraó) leányát felségül vette, ez a húros hangszereknek ezer fajtáját hozta a házba és elmondta, hogy mindenik istennek hogyan kell játszani. Salamon pedig nem titkolta el ezeket. Ugyanő mondja, hogy abban az órában leszállt Gábriel angya1 az égből s egy nádat dugott a tengerbe, amiből egy homokzátony keletkezett s ezen épült fel a nagy Róma. (Ugyanez áll a Sanhedrin 21a. lapján.) - Azon a napon pedig, amelyen Jeroboám a két aranyborjút készíttette (Kir. III. 12.), egy kunyhó épült s ebből lett Ion-Itália. (Sabbath 56a.) - stimmel.
A Sanhedrin 94a. lapján Johanán rabbi Izaiás 21.. fej. 11. versét úgy magyarázza, hogy Duma egy angyalnak a neve, aki a szellemek fölé van rendelve.
Papis azt mondja, Ezekiásra és kollégiumára, hogy egy éneket sem kezdett az Úr tiszteletére, míg Jetro föl nem emelkedett s énekelni kezdett. Szégyen Mózesre és az ő 60 miriád emberére, hogy az Isten nevét nem magasztalták, míg Jetro nem jött és az tette meg. - stimmel.
A 95a. lapon Jehuda rabbi a Kir. II. 21.16. versét magyarázza s azt mondja, hogy Dávid egyszer hajtó-vadászatot rendezett s megjelent neki az ördög: szarvas képében. Rálőtt, nem találta, űzőbe vette s elfutott utána a filiszteusok határába. Ott elcsípte őt Jeszbibenob, megkötözte és benyomta egy présgerenda alá. Ekkor azonban csoda történt: a föld lyukas lett. Ugyanakkor péntek este lévén, Abisai otthon mosakodott és vérfoltokat vett észre. Rögtön rosszat sejtvén a királyról, Dávid házába sietett, de nem találta őt otthon. Bár a király lovára ülni nem volt szabad, most megengedték neki. Futott tehát s a föld összehúzódott, hogy rövidebb legyen az útja. Mentében meglátta őt Órpa, a filiszteusnak anyja, aki éppen font s a fonalat hirtelen elszakítván, az orsót utána vágta, de ő meg úgy vágta vissza, hogy az agyvelejében állt meg. Jiszbibenob pedig meglátván őt, félt, hogy most ketten megölik s azért Dávidot földobván, alája tartotta lándzsáját. Ekkor Abisai kikiáltotta az Úr nevét és Dávid függve maradt a levegőben. Azután megkérdezte Dávidot, hogy hogyan kerül oda. Az Úr azért, mert az én hanyagságom miatt lett Doeg eltaszítva és Saul meg az ő három fia elpusztítva, választást engedett, hogy én akarok-e elpusztulni, vagy az utódaim. Változtasd meg a kérésedet: inkább az unokád áruljon majd viaszt, de te ne gondolj a későbbi nemzedékkel. Azután Abisai megint kimondotta az Úr nevét s arra Dávid csöndesen leereszkedett. A filiszteus pedig kergette őket Be-Tre nevű határfaluig; ott azt, mondták neki: Menj csak, megtalálod anyád a sírban. .Erre a filiszteust minden ereje elhagyta s ekkor aztán megölték.
A rabbik azt tanítják hogy még kettő miatt húzódott össze a föld: Eliezér, Ábrahám szolgája és Jákob alatt. (Cf. Gen. 24. 42. - 28. 10.) . - stimmel.
"Ebjathar rabbi egyszer találkozott Illés prófétával és azt kérdezte tőle: Mit csinál a Szent, áldott legyen ő? A próféta így felelt: A gibehai ágyasszonyokról szóló fejezettel foglalkozik. - És mit szól hozzá? - kérdé a rabbi. Illés próféta pedig így felelt:
Azt mondja, hogy Ebjathar fiam így mondja a dolgot, Jonathan fiam meg amúgy mondja. Ebjathar erre kérdé: Hát van még az égben is kétség? A próféta így felelt: Úgy ez, mint amaz, az élő Istennek szavai..." (Gittin 6b.) - nem az "égben", hanem "az Egyedül Szent elméjében".
A Kethuboth 103b. lapján olvassuk, hogy Illés próféta el szokott járni Hanan rabbihoz, hogy vele tanulja az Illés prófétáról szóló könyvet. Egy ilyen alkalommal Illés nem jelent meg. A rabbi erre böjtölni és esedezni kezdctt s akkor megint eljött Illés, de megrémítette őt. Hanan tehát egy szekrényt csinált és belebújt addigra, míg Illés kívül vele együtt a könyvet befejezte. - nincs ilyen sor.
"Zachariás l. fejezetének 20. versében ez mondatik: Az örökkévaló négy kovácsot mutatott nekem". Kik ezek? Chana rabbi monda: A Messias, a Dávid fia, a Messiás, a József fia, Elijahu (Illés próféta) és a "Cohen zedek," az igazságos pap". (Sukkah 52b.) - stimmel.
A Baba bathra 7b. lapján olvassuk, hogy volt egyszer egy jámbor ember, akivel Illés próféta mulatni szeretett; mikor azonban ez pitvart épített a házában, nem járt oda mulatni, mert a pitvaron keresztül nehezebben jutnak a szegények a házba. - nem a szegények, hanema szegények sírása!
A Holin 5a. lapján azt mondja Jehuda rabbi, hogy Illés prófétának Akáb vágóhídjáról vitték a hollók a húst. - nincs ilyen sor.
"Mikor Nabukadnezar a három ifjút a kemencébe dobatta, az Úr Ezekiellel föltámasztatta Dur völgyében a halottakat s ezek csontjaikkal arcul verték a királyt". (Sanhedrin 92b.) - stimmel.
"Hol lakik, a Szent Babilonban? Abajje szerint Huzal zsinagógájában és Saph zsinagógájában és Nehardeában székel. Hol itt, hol ott van, biztosan nem lehet megmondani." (Megillah 28a.) - rossz forrásjelölés. 29a.
"Seseth rabbi egyszer Saph zsinagógájában ült, s jött az Istenség, de ő nem ment ki. Ekkor jöttek a szolgálattevő angyalok s meg akarták őt verni, ő azonban így szólt a Szent előtt: Világ Ura! Muszáj annak, aki nem aláztatott meg, előlem kitérnie? Erre így szólt az Úr az angyaloknak: Hagyjátok őt!" (Megillah 28a.) - rossz forrásjelölés. 29a.
"Labba mondá: Mindazt, amit Jechezkel (Ezekiel) látott, látta Jesajah (Izaiáa) is; Jechezkel hasonlított egy falusihoz, aki a királyt latja; Jesajah hasonlított egy nagyvárosihoz, aki a királyt latja. (Hagigah 13b.) - stimmel.
"Jochanannal történt egyszer a következő eset: Egy szamáron lovagolt es Eleázár rabbi a szamár után ment és így szólt hozzá: Rabbi, taníts meg engem egy fejezetre Ezekiel kocsijának megjelenéséről.'- Azt egyes embernek nem szabad tanulnia. -
Akkor engedd meg, hogy én adjak elő valamit. - Beszélj! - szólt Jochanan és leszállva a szamárról beburkolta magát s leült egy olajfa alá egy kőre. Erre Eleázár kérdé: Rabbi, miért szálltál le a szamárról? - Hát szabad nekem a szamáron lovagolnom, mikor te Ezekiel kocsijáról beszélsz s a szolgálattevő angyalok kísérnek bennünket? Erre tűz szállt le az égből és körülnyaldosta a mező minden fáját, és azok egy énekbe kezdtek. Most egy angyal e szavakat hallatta a tűzből: Ez Ezekiel kocsijának a története. Ezt az esetet beszélték Jehosuá rabbiról, amikor ez José rabbival utazott. Ők így szóltak: Mi is el tudjuk azt a történetet mondani. Jehosua rabbi belekezdett. Azonban éppen napfogyatkozás vala Thamur hónapban. Az eget sötét felhők borítják, szivárványféle ív látszott s a szolgálattevő angyalok leszálltak és jöttek, hogy meghallgassák az előadást, mint az emberek fiai, akik szintígy összegyűlnek és jönnek, hogy a vőlegény és menyasszony vigadozását szemléljék. - Ekkor José rabbi beszélte el ezt az esetet Jochanan rabbiról. Ez így szólt: Ahogyan titeket látlak, úgy láttam álmomban, hogy a Sinai hegyre telepítettek bennünket és egy mennyei hang (Bath-Kol) szólalt meg fölöttünk: Jertek ide föl! Nagy éttermek vannak számotokra készítve és fejedelmi vánkosok vannak kiterítve! Ti, a ti tanítványaitok s a tanítványaitok tanítványai a harmadik lakosztályba vannak rendelve". (Hagigah 14a.) - nincs ilyen sor.
"Dániel próféta könyve 7. fejezet 9. versében olvassuk: A királyi székeket letették... az ő királyi széke tüzes láng". Ezt Akiba rabbi úgy magyarázza, hogy az egyik trón az Úré, a másik Dávidé lesz az ítélet napján. (Hagigah 14a.) - nincs ilyen sor.
"Egyszer Agrippa király az izraeliták seregére akarta vetni a szemét; így szólt tehát a főpaphoz:
Irányozd szemeidet a húsvéti áldozatra! Ekkor a főpap mindenik izraelitától egy vesét vett el, s íme hatvan miriád pár vese találtatott, tehát kétszer annyi, mint amennyi zsidó jött ki Mizraim (Egyiptom) földjéről". (Pesachim 64b.) - stimmel.
"A rabbik azt tanítják, hogy mióta az utolsó próféták Aggeus, Zákáriás és Malakiás meghaltak,. a prófétálás szelleme eltávozott Izraeltől, azonban. mennyei szózatok által segítettek magukon. így egyszer Gorja házának erkélyén, Jerikóban összegyűlt zsidók előtt megszólalt a mennyei hang: Van egy közöttetek, aki méltó arra, hogy az istenség rajta nyugodjék, minit Mózes mesterünkön, csak ez a mostani korszak nem érdemes rája. A. bölcsek ekkor mindnyájan Hillelre néztek". (Sanhedrin lla.) - stimmel.
"Jeruzsálem pusztulása előtt 40 éven át soha sem járt jó eredménnyel a templomi tisztség kisorsolása, a vörös gyapjúszálak nem lettek fehérek, a nyugati lámpa nem égett s a templomajtók maguktól kinyíltak". (Jóma 39b.) - stimmel.
"Abban az órában, amelyben a templom leromboltatott, az Úr ott találta Ábrahámot a templomban állva és így szólt hozzá: Mit keres az én kedvesem az én házamban? Ő pedig így felelt: Az én gyermekeimnek ügyében jöttem. Az Úr pedig így szólt: A te gyermekeid vétkeztek és elűzettek. Ábrahám pedig felelé:
Talán nem szándékosan vétkeztek... Gonoszat cselekedtek - mondá az Úr. Ábrahám pedig ismét így szólt: Talán csak a kisebbség vétkezett? - A többség! - monda az Úr. - Figyelmeztetned kellett volna őket a körülmetélésre - mondá Ábrahám. A szentelt húst elvetették. (Jer 11.15.) - Talán bűnbánatot tartottak volna, ha vártál volna? - Gonosz cselekedeteikkel dicsekedtek (U. o.) - nincs ilyen sor.
Erre Ábrahám összekulcsolta feje fölött kezeit és sírt és jajgatott, mondván:
Hát vajon semmi mentség sem lenne számukra?! - Ekkor egy szózat hallatszott, mely ezt mondá: Termő, szép, gyümölcsöző, ékes olajfának monda az Úr téged. (U. o.) - nincs ilyan sor.
Miként az olajfa csak később éri el szép jövőjét, úgy az izraeliták is későbben fogják szép jövőjüket érni". (Menachtoh 58b.) - nincs ilyen sor.
A Baba bathra 12b. lapján mondja Jochanan rabbi, hogy attól a naptól kezdve, amelyen a templom leromboltatott, elvetetett a sétálás a prófétáktól és a bolondoknak meg gyerekeknek adatott. Így jövendölte meg Mar rabbinak is egy bolond, hogy őt választják meg iskolafőnöknek. Ugyanígy jövendölte meg Hisdas rabbi leánykája, hogy először Rama rabbi, aztán Raba rabbi lesz a férje. - stimmel.
A Baba bathra 22a. lapján olvassuk, hogy azelőtt a déli szól mindig jótékony esőt hozott: mióta azonban a templom szétromboltatott, a déli szél nem hoz esőt. - nincs ilyen sor.
A Baba bathra 3b lapján olvassuk, hogy Heródes szolga volt a hasmóneusok házában s egyszer rávetette a szemét egy hajadonra, Mariamnára. Egy napon aztán hallotta, amikor valaki beszélte, hogy aki most föllázad, szerencsés lesz. Erre ő fogta magát és leölte az uraság egész családját, csak azt a hajadont hagyta meg. Amint ez látta, hogy Heródes nőül akarja venni, fölszaladt a háztetőre s onnan leugrott. Heródes hét évig konzerválta mézbe, némelyek szerint előzőleg közösült is vele. Azután megölte a rabbikat, mert azt tanították, hogy királyt kell választani. Bába rabbi fejére sündisznót tett s annak tüskéivel szúrta ki a szemeit. De azért életben hagyta, hogy legyen kitől tanácsot kérnie. - stimmel.
"Akiba rabbi békésen szállt föl és békében szállt le; a szolgálattevő angyalok ki akarták lökni, de a Szent így szólt hozzájuk: Engedjétek be az öreget, mert ő alkalmas arra, hogy a tiszteletemre szolgáljon". (Hagigah 15a.) - nincs ilyen sor.
"Az öreg Hillelnek 80 tanítványa vala, akik közül 30 méltó volt arra, amire Mózes, 30 pedig méltó volt arra, hogy érettük a nap megálljon, miként Jehosua (Jozsue) idejében. A legnagyobb volt közöttük Jonathan, Usiel fia; ha ő leült és a Tórával foglalkozott, minden madár, amely fölötte elrepült, megégett". (Sukkah 28a.) - stimmel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése