Sanhedrin, 15-ös fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

15a
Ha valaki úgy határoz, "A Szentélynek szentelem ennek az edénynek az értékét", az értéket át kell adni. Miért van így? Mivel jól ismert (1 "szó szerint: egy férfi tudja) hogy fix érték meghatározva a Tórában ilyen tárgyra (2 a Bibliában a szó lrg (‘erek) csak férfiakkal kapcsolatban van használva, és fix összegek átadásával kapcsolatos, ami a korral és az ilyen felajánlással kapcsolatos személy nemével összefüggésben változik. Emiatt, szoros értelemben véve, a szó értelmetlen / jelentés nélküli mikor konyhai edényekkel kapcsolatban használják és ezért egy másik jelentést adtak neki itt): az értékkel kapcslatosan kellett szóljon (3 mivel, a talmudi kijelentés szerint, "Semmi férfi nem tesz céltalan kijelentést." Kereszthivatkozás: ‘Ar. 5a); következésképpen ki kell fizetnie értékét. De ha így van, a Mishnah szavait INGÓSÁGOK FELBECSLÉSE-t INGÓSÁGOK ÁLTAL OKOZOTT ÉRTÉKBECSLÉS (4 a probléma nyelvtani. ihfrg az abszolúteset, és emiatt ihkykynv ihfrg ténylegesen azt jelenti, "felbecslések amik mozgathatók", a tárgy v itt a függő névmás. A Talmud válasza hogy a birtokos részt ka kell érteni) kellene olvasni? - Olvasd: INGÓSÁGOK ÁLTAL OKOZOTT ÉRTÉKBECSLÉS.

R. Hisda Abimit idézve azt mondta: Olyasvalakire utal, aki ingóságot ajánl fel saját felajánlott értéke helyett (5 ami, amíg az értéket megváltják, a szent tulajdonra vonatkozó törvények hatálya alá esik, minek értékelése hármakat szükségeltetik. Ez az értelmezés azért van hogy igazolja a nyelvtani formát amit a Mishnahban használtak, a kifejezés értelme BECSLÉSEK (emberi lényeké), amit INGÓSÁGRA mint fizetőeszközre számoltak ki). De abban az esetben a szavak INGÓSÁGOK ÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA úgy kéne legyen írva INGÓSÁGOK FELBECSLÉSE (6 ti. ingóságok, amiket emberi felajánlás megváltására ajánlottak fel)! Olvasd: INGÓSÁGOK FELBECSLÉSE.

R. Abbahu azt mondta: olyasvalakire utal aki elhatározza: "felajánlom az értékemet"; mikor a Pap eljön begyűjteni, ő meg nem képes fizetni (7 nemfizetés esetén tulajdonát lefoglalják. Lásd ‘Ar. 21a), ingó tulajdont háman becsülnek fel; ingatlan tualjdont tizen (8 a Mishnaht ezért így értelmezik: ihfrgv-ért (emberi felajánlás), ha ingó tulajdont rendelnek annak megváltására, hárman becslik fel; ha ingatlant, tizen).

R. Aha of Difti azt mondta Rabinának: Három becslő szükségessége helyes megállapítás abban az esetben mikor valaki a Szentély tulajdonából vált meg valamit (9 mint az R. Giddal és R. Hisda által idézett esetben), de miért van szükség háromra hogy bevigyék őket tulajdonukba (10 mint az R. Abbahu által kifejtett esetben)? - Ezt diktálja a józan ész, válaszolta. Mi a különbség egy dolognak a Szentélyből való eltulajdonítása (nem lopás, hanem tulajdonosság megszerzése!) és kisajátítása között? A kisajátítás eseténél a három becslő oka a hiba lehetősége, de ugyanaz a lehetőség létezik az eltulajdonítás esetében is (11 ezért van szükség a becslőkre mindkét esetben).

R. JUDAH AZT MONDJA stb. R. Papa azt mondta Abayenak: R. Judah véleménye szerint ez helyes: azokból hogy "Pap" van írva. De a rabbik szerint (12 az elsőként citált véleményt névtelenül képviselők), akik fenntartják hogy pap nem szükséges - mi az oka annak a hivatkozásnak? - a kérdés megválasztolatlan maradt.

FÖLD FELÉRTÉKELÉSE KILENCET ÉS EGY PAPOT IGÉNYEL. Samuel azt mondta: Honnan vezetik ezt le? - A tíz bibliai referenciából a "pap"-ra a becsléssel foglalkozó fejezetben (13 Lev. XXVII lásd p. 69, n. 6), Egy szükséges a tényleges törvényhez (14 ti. hogy kimondja egy pap kell legyen a becslő), a másik pusztán kizárása a nempapoknak, egy követi a másikat. És a talmudi szabály szerint (15 ami az alábbi következtetésen alapszik: Kizárási okokhoz, egy referencia a "pap"-hoz elégséges lett volna; ezért az ismétlése nem szándékozik kizárni nempapokat, hanem kiterjeszt. Lásd R. Han. a.l), kizárást követően, azt jelenti, nem korlátozás, hanem kiterjesztés (16 ebben az esetben a kiterjesztése a felhatalmazásnak nempapokra hogy csinálhassanak becslést), és így magába foglal mint érvényest, egy olyan becslést, amit akár kilenc nempap tett meg (17 szó szerint: "izraelita". Három osztály van Izraelben, viz. "Papok", "Léviták" és "Izraeliták"), és csak egy pap.

R. Huna, ki fia R. Nathannak tétovázott: Miért nem mondjuk azt, hogy a tíz becslőnek öt papot és öt nempapot kell tartalmaznia (18 mivel a szabály az hogy "kizárás kizárást követve kizárást jelent" redundancián alapul, ahol egy egész sorozat ilyen kizárás van, nem mind redundánsak. Azaz az első "pap" egy Izraelita kizárását tanítja, a második redundáns, és ezáltal integrálás. Ezért mikor a szó kétszer van leírva, tudjuk hogy egy pap és egy Izraelita szükséges. De ugyanezen ok miatt a harmadik "pap" nem redundáns, hanem hogy jelezze hogy ismét egy "pap" szükségeltetik; ami után a negyedik redundáns, és így tovább; ezzel az első, harmadik, ötödik, hetedik és kilencedik szükséges a tényleges papi törvényhez és a többi felesleges, ami öt papot ad és öt Izraelitát ad)? A probléma megoldatlan maradt.

EGY FÉRFI FELÉRTÉKELÉSÉHEZ HASONLÓKÉPPEN. De egy férfi egy tárgy / objektum amit fel lehet ajánlani (19 így ezzel szent tulajdonba sorolni)? - A szó annak az esetére utal, mondta R. Abbahu, amiben az illető azt mondja: "Felajánlom értékemet"; ahogy tanították "Ha valaki azt mondja, Felajánlom értékemet a Szentélynek", ugyanúgy értéklik föl mint egy piacon eladott rabszolgát; - és egy rabszolga megfelel ingatlan tulajdonnak (20 Lásd: Meg. 23b. Ezt az alábbi passzusból vezetik le: És örökségül teheted őket a te gyermekeidnek magad után, hogy tulajdonként megtartsd. Lev. XXV, 46. Ezért van szükség tíz becslőre).

R. Abin azt kérdezte: Hány becslő szükséges olyan szőrzet felértékeléséhez ami kész a nyírásra? Már lenyírtnak számít, és emiatt három szükséges hozzá (21 mint ingatlan tulajdonhoz), vagy mint a testhez kapcsolnak, és így tíz (22 mint ingatlan tulajdonhoz)? - Jöjj és halld! Ha valaki felajánlja rabszolgáját, nem köteles bírtokháborítási felajánlásra (23 ez van ha valaki szolgálatba állítja, mely eset áll fenn bármely megszentelt tárgynál; mivel a szent tulajdonban törvénytelen használatára vonatkozó törvények nem alkalmazhatóak földre vagy hasonló státuszú dolgokra, például rabszolgákra. Lásd: Me'i. 18b). De R. Simeon b. Gamaliel azt mondja: Kötelezettség merül fel szőrzet (pl. birkagyapjú) esetében. És tudjuk, hogy a pont amiben eltérnek a szőrzettel kapcsolatos ami készen áll hogy lenyírják. Ebből következik emiatt hogy R. Abin kérdése egyet nem értés tárgyát képezi a rabbik között.

Úgy kell vennünk, hogy ezen Tannaim (24 R. Simeon b. Gamaliel és a Baraithák első rabbija) ugyanolyan mértékben különböznek, mint a következő Mishnah Tannaimjai? Mivel azt tanultuk: R. Meir azt mondja: Ezek olyan dolgok, amik a talajhoz való kapcsolódásuk ellenére ingó tulajdonnak számítanak (25 szó szerint: "vannak olyan dolgok amik olyanok mint az ingatlan tulajdon (hozzá vannak kapcsolva a talajhoz), de nem igazi ingatlanok (jogi értelemben)). De a bölcsek nem értenek vele egyet. Milyen esetben? Ha A azt mondja B-nek, Átadtam neked tíz szőlőt telve gyümölccsel", és az utóbbi azt válaszolja, "Csak öt volt", R. Meir esküre kötelezi az alperest (26 mintha olyan eset lenne, ahol részleges beismerése van a vádnak (kereszthivatkozás: B.K. 107a) és bár esküt nem alkalmaznak ingatlan tulajdon ügyeiben (lásd: Shebu, VI, 5). Itt azonban mivel a szőlők nem függenek talajuktól az érésben, úgy tekintik őket mint begyűjtöttet), míg a Bölcsek azt mondják hogy egy tárgy ami még a talajhoz van kötve az ingatlan tulajdon törvényei alá tartozik (27 ezért semmi eskü nem alkalmazható). És R. Jose b. Hanina azt mondta: A kérdéses eset olyan, amiben a szőlők egyike kész begyűjtésre: az egy mester (28 R. Meir) szerint begyűjtöttnek számítanak; mások szerint (29 a rabbik) nem! - Nem, azt mondhatod így (30 ti. a szőrzet, habár kész a vágásra, ingatlan tulajdonnak számít, mivel az esetek nem ugyanolyanok) van még R. Meir szerint is. Csak ott, a szőlők esetében, amik érés után megromlanak ha nem gyűjtik be őket tartja fenn R. Meir hogy begyűjtöttnek számítanak: ellenben a szőrzetet minél tovább hagyják, annál jobb lesz.

FŐBENJÁRÓ ÜGYEK, TESTI KAPCSOLAT FENEVADAKKAL stb. A törvényt kategórikusan kimondták, bármi megkülönböztetés nélkül arra vonatkozólag hogy egy fenevad és egy férfi, vagy egy fenevad és egy nő közötti a kapcsolat. Helyes hogy huszonhármat kíván egy nő esetében, mivel ez következik a passzusból, Meg kell ölnöd a nőt és a fenevadat (31 Lev. XX,16, ami azt jelzi, hogy az ítélet az ökrön hasonló mint a nőn, és emiatt az ítéletet egy hasonló testület kell kimondja). De honnan vezetik le a férfi esetét? - Írva vagyon, Aki egy fenevaddal fekszik össze, azt abszolúte ki kell nyírni (32 Ex. XXII, 18). Ha ennek nincs súlya olyan esetben ahol egy férfi az aktív résztvevő (33 mivel a hivatkozás Lev. XX, 15-ben És ha egy férfi összefekszik egy fenevaddal, abszolúte meg kell ölni, megfelel), olyanra kell vonatkoztatnunk, amelyikben ő passzív elkövető. És ez ki van fejezve az Isteni Törvényben, mintha a férfi az aktív vétkező volna, hogy egyenlővé tegyék a passzív vétkezőt vele. Csakúgy mint abban az esetben ahol a férfi közelíti meg a fenevadat, mind ő és a fenevad megítéltetik egy huszonhárom tagú bíróság által, és ugyanígy, ahol a férfit közelíti meg a fenevad, mind őt mind a fenevadat hoszonhárman ítélik meg.

EGY MEGKÖVEZHETŐ ÖKÖR ESETÉT HUSZONHÁRMAN, AHOGY ÍRVA VAGYON: AZ ÖKRÖT MEG KELL KÖVEZNI ÉS TULAJDONOSÁT SZINTÉN MEG KELL ÖLNI (34 Ex. XXI, 29). AMINT A TULAJDONOS HALÁLÁT HUSZONHÁRMAN, ÚGY AZ ÖKÖR HALÁLÁT. Abaye azt mondta Rabának: Honnan tudjuk hogy a passzus, és tulajdonosát szintén meg kell ölni, azt jelenti hogy azt tanítsuk hogy az ökör ítélete hasonló a tulajdonoséhoz?

15b
Netalán azt hivatott jelezni, hogy halálbüntetés vár a tulajdonosra? - Abban az esetben az kellene írva legyen, és a tulajdonost szintén, és nem többet. De talán ha az Isteni Törvény úgy lenne írva (1 a yumath szó nélkül, ,nuh ("meg kell őt ölni")), vitatható lenne, hogy a szöveg kövezés általi halált jelez (2 ti. ugyanazt a halált kell kimérni mind a férfira, mind az ökörre)? - Lehetséges lenne ez a nézet is! Ha egy férfi maga a gyilkos, halála kard általi (3 lásd: infra 52a): mikor tulajdona (sc. egy ökör) öl, akkor meg kell őt (a tulajdonost) kövezni (4 egy szigorúbb ítélet. Biztosan nem!)!

De nem lehetne vitatni (5 a szó szerinti értelmezés támogatására) hogy az oka hogy az Isteni Törvény azt írta "yumath" (6 ami nyilvánvalóan fölösleges) az, hogy egy könnyebb halált jelezzen, azazhogy felcserélje a kard általi halált megfojtás általi halálra (azért én ezzel a véleménnyel vitatkoznék) (7 egy meghatározatlan halálnál megfojtást jeleznek (infra 52b))? Namost, a véleményről miszerint megfojtás egy szigorúbb halál (8 ahogy R. Simeon tartja; kereszthivatkozás: infra 49b), ez így van (9 mivel illogikusnak tűnik hogy a tulajdonost súlyosabban büntessük mintha saját maga követi el a tettet); de a nézet szerint ami szerint a megfojtás egy könnyebb halál (mint a lefejezés) (10 amint azt a rabbik tartják, ibid), mit mondhatnánk ellene (11 sc. az érvelésre ami a "yumath" szó szerinti értelmezését támogatja)? - Ez nem elfogadható, mivel írva vagyon, Ha váltságdíjat (= bírságot) rónak ki rá (12 Ex. XXI, 30); és ha fenntartanád hogy halni köteles, nincs-e írva, Ne végy váltságot egy gyilkos életéért (13 Num. XXXV, 31; és bizonyos, ha ki fogják végezni, olyannak soroljuk be)? Ellenkezőleg, az a tény bizonyítja hogy a szöveg szó szerinti, Így: egy férfi saját bűntettének esetében pénz nem megfelelő büntetés, csak halál; míg mikor fenevada öl, megválthatja magát pénzzel (14 és ahol nincs váltságdíj felajánlva meg kell őt ölni. És a kérdés - "netán a passzus halálbüntetést akar jelezni a tulajdonosnak/-ra - megmarad) - De, mondta Hezekiah, és így mondta egy Tanna Hezekiah iskolájából: Írás állítja, Az aki megütötte őt (egy emberi lényt) tutira ki kell nyírni, gyilkos ő (15 Ibid). Mivel egy maga elkövetett gyilkosságért megölheted őt, de nem ölheted meg őt egy ökre által elkövetett gyilkosságért (16 következtetve a szavakból "ő egy gyilkos", ami fölöslegesnek tűnik).

A teológusok azt kérdezték: Hány bíróra volt szükség az ökörnél ami vétkezett azzal, hogy megközelítette a Sínai Hegyet (17 kereszthivatkozás: Ex. XIX, 13. A megközelítése tiltott volt mind férfinak mind fenevadnak halálbüntetés terhe mellett)? A kérdés az, vajon le tudunk-e vezetni egy időszakos rendelkezést állandó gyakorlatból, vagy sem? - Jöjj és halld! Rammi b. Ezekiel azt tanította, Legyen az fenavad vagy férfi, élnie kell (18 Ibid), ugyanúgy ahogy egy férfit huszonháromnak kell megítélnie, így kell a fenevadat is huszonháromnak megítélnie.

AZ OROSZLÁNT ÉS A FARKAST stb. . . . Resh Lakish azt mondta: Feltételezve azonban hogy megöltek egy emberi lényt, de máskülönben nem (19 csak akkor tartja fenn R. Eliezer hogy minél előbb megölik őket, annál jobb). Azaz fenntartja hogy megszelidíthetők és tulajdonosuk van (20 ti. a tulajdonosuk jogcímet szerez rájuk. Mert máskülönben természetes volna feltételezni, hogy R. Eliezer azt akarta mondani, hogy mindíg le kell ölni őket mint potenciális emberölőt). R. Johanan azt mondja hogy ez R. Eliezer nézete, még akkor is ha nem öltek meg senkit. Ezért fenntartja hgy nem megszelidíthetők vagy hogy tulajdonosuk lenne (21 és még ha egy személy szaporítja őket, nem szerez jogcímet hozzá, és bárkinek szabadságában áll megölni őket).

Azt tanultuk: R. ELIEZER AZT MONDJA, AKÁRKI AZ ELSŐ MEGÖLNI ŐKET TÁRGYALÁS NÉLKÜL, SZEREZ. Ez így van R. Johanan szerint (22 akinek véleménye szerint nincs tulajdonosság. Ezenfelül mivel leölik őket még mielőtt megöltek volna egy emberi lényt, nem halálra ítélt állatokként kezelik őket, amiből következő összes előny tiltott): Mit szerez meg? - A bőrük tulajdonjogát szerzi meg. De Resh Lakish szerint mit szerez meg? Mihelyst megöltek valakit, a rabbik halálra ítéltnek nyilvánítják őket, mely esetben minden belőlük származó előny tiltott (23 lásd: B.K. 41b)! Akkor hát mit szerez meg? - Érdemet szerez a Menny tekintetében.

Van egy Baraitha amit tanítottak, ami egyetértésben van Resh Lakishal: Ezek mind egyek, akár egy ökör az, vagy egy más fenevad vagy állat ami egy férfit ölt, huszonhárman ítélik meg azt. R. Eliezer azt mondja: Csak egy ökröt ami ölt bírál el huszonhárom, de bármely más állat vagy fenevad ami ölt, akárki az első megölni őket, érdemet szerez a menny tekintetében / szemében (24 Tosef. Sanh. III).

R. AKIBA AZT MONDTA stb. Nem azonos R. Akiba véleménye a Mishnah első Tannájáével (25 miért említik akkor nézetét úgy mintha különbözne az első Tannáétól?)? - Nem; eltérnek egy kígyó esetében (26 amit - R. Akiba szerint - tárgyalás nélkül is meg lehet ölni).

EGY EGÉSZ TÖRZSET TILOS MEGÍTÉLNI stb. Milyen bűnt követett el az a törzs? Azt mondjam, hogy ez egy olyan törzs ügye, ami megszentségtelenítette a Szombatot? De (27 szó szerint: "Mondd") ha az Isteni Törvény különbséget tett egyéni vétkesek és egy sokaság között, ezt csak a bálványimádás esetében tette, akkor hát más parancsolatok áthágásánál is tett különbséget? - Ezért hát olyan törzsre kell utaljon ami bálványimádás bűnébe esett. Azt hivatott jelezni, hogy úgy kell megítélni mint egy sokaságot? Ha így van, ez nem fedi sem R. Josiah, sem R. Jonathan véleményét. Mivel azt tanították: Hány lakója kell legyen egy városnak hogy elítéltnek legyen szabad nyilvánítani? Nem kevesebb mint tíz, és nem több mint egyszáz (28 csak egy 'ir-ként meghatározott várost (town, angol) (lásd Deut. XIII, 14) lehet elítélni. R. Josiah fenntartja hogy kevesebb mint tíz tagból álló közösség egy falu (kefar), és egy száznál is több tagból álló egy teljes közösség, amiből a "város (city, angol)" csak egy rész): ez R. Josiah nézete. R. Jonathan azt mondja: Egyszáztól a kérdéses törzs többségéig. És még R. Jonathan is elismeri, hogy csak egy törzs többsége, de nem az egész (29 mert egy egész törzs esetében a tagokat egyedileg bírálják el, így mikor egy egész közösség, mint a várostól különvett dolog, gyakorol bálványimádást (l. az előző jegyzetet)). A kérdéses ügy, azt mondja R. Mathna, egy olyan,