Luzsénszky Alfonz - Kolosszális csodák és egyéb hülyeségek - 3. rész

Gittin (a válásról): 45a. lap. Nachman rabbi leányai a puszta kezükkel szokták az ételt a fazékban megkavarni. Hát történt egyszer, hogy elfogták őket és Rab Ilist is elfogták velük együtt. Egy nap aztán Ilis mellé egy olyan ember került, aki a madarak beszédét értette. Ehhez az emberhez éppen egy holló ment és valamit mondott neki, Mit mondott az a holló? - kérdé Ilis attól a madárértő embertől. Ez így felelt: Azt mondta a holló: Ilis, menekülj! Rab Ilis erre így szólt; Az a holló hazudik, én nem fogok a szava után. menni. De most meg egy galamb jött s ez is azt mondta. Erre Ilis így szólt: Izrael népe a galambbal hasonlíttatik össze, tehát én velem biztosan valami csoda fog történni. Megyek azonban és megnézem, hogy Rab Nachman leányai még most is oly jámborak-e, mint azelőtt és őket is magammal viszem. Ha az asszonyoknak valami beszélnivalójuk van egymással - gondolta magában - akkor azt az árnyékszéken végzik el. Ezért ő is az árnyékszékre ment. Ott meg is hallotta, amint azok így beszéltek: Ázok a férfiak, akik minket elfogtak, szintén a mi férjeink, akárcsak azok a férfiak, akik bennünket Nehardeában bírtak; minek menekülnénk el tehát innen? sőt inkább mondjuk meg elfogóinknak, hogy vigyenek innen messzire bennünket, hogy férjeink ne jöhessenek utánunk, ha meghallják elfogatásunkat, hogy kiváltsanak bennünket. - Ekkor Ilis elmenekült azzal az emberrel együtt és csoda is történt vele. Csónakon ment át, de azt az embert megtalálták és megölték. Mikor pedig azok a lányok is visszajöttek, Ilis megmondotta róluk, hogy varázslás útján kavarták kezükkel a fazékban az ételt. - stimmel.

56b. lap. Egy kakas és egy tyúk miatt dúlták fel a Királyhegyet (Tur Malka). Szokásban volt ugyanis, hogy, amikor egy jegyespár esküvőre ment, egy kakast és egy tyúkot vittek előttük. Ez által azt akarták kifejezni: Legyetek termékenyek és szaporodjatok, mint a csirkék! Egy napon ilyen nászmenet egy római csapattal találkozott s a katonák elvették a kakast meg a tyúkot. Erre a zsidók megrohanták a katonákat és leverték őket. A császárnak jelentés ment a dologról, hogy a zsidók .fellázadtak ellene. A császár erre ellenük vonult. Volt a zsidók közt azonban egy Bar Daroma nevű férfiú, aki egy mérföldnyire tudott ugrani, s aki sokat leütött az ellenség seregéből. A császár levette fejéről a koronát, letette a földre és így szólt: Világ Ura! Ha neked úgy tetszik, ne adj át minket és a birodalmat egy ember kezébe! Bar Daroma pedig egy árnyékszékre ment, hogy a szükségét végezze és odament egy sárkány, kitépte a beleit, aminek következtében meghalt. A császárt annyira megrendítette ez a csoda, hogy ismét elvonult. A zsidók e fölötti örömükben elkezdtek enni és inni s akkora kivilágítást rendestek, hogy a pecsétgyűrűbe vésett figurát egy mérföldnyire meg lehetett látni. A császárnak azonban igen rosszul esett ez a győzelmi ünnep és így szólt: a zsidók nevetnek énrajtam! És akkora sereggel vonult ellenük, amely, mint Asi rabbi mondja, 300.000 kardos vitézből állt s három nap és három éjjel 60 miriád várost mészároltak le. - rossz forrásjelölés. 57a.

Hasonló históriát találunk az 57a. lapon, ahol Bitther városról azt mondják, hogy 80.000 hadikürtös említtetik. Eliézer, a "nagy" rabbi mondja: Két patak van Bikath Jadaunban, amelyek a bölcsek számítása szerint részben vért tartalmaznak. Hét évig szüreteltek a népek az izraeliták véréből, amit trágya gyanánt használtak.
Chija rabbi mondá: Nebusoradan, a darabontok feje abban a völgyben 211 miriád embert ölt meg és
Jeruzsálemben 94 miriádot, úgy hogy a vérből egész folyamok lettek. Jehuda rabbi mondá: 400 gyűlésház volt Bitther városában, mindegyikben 400 tanító volt 8 mindegyik előtt 400 iskolás gyerek ült. - stimmel.

A Nedarim 2aa. lapján. olvassuk, hogy Sabur király idejében volt egy kígyó, amely 12 kéve szalmát nyelt el egyszerre. - ha ez a 2a-t jelöli, akkor nincs ilyen sor.

A Sóta 10a. lapján olvassuk, hogy a Sámson két válla között 60 rőf távolság volt. - stimmel.

Baba kamma (első kapu): 16a. lap. A kan-hiéna hét év alatt átváltozik denevérré, a denevér hét év múlva székáccsá (örvös galamb, héberül árpád), székács hét év múlva átváltozik kaméleonná (arokh), ez meg hét év múlva kígyóvá, a kígyó pedig hét év múlva kísértetté. Az ember hátgerince hét év múlva kígyóvá változik, de csak akkor, ha az ember az áldásimánál nem szokott meghajolni. - stimmel.

Az 50b. lapon olvassuk, hogy Nehonja kútásónak a leánya beesett egy nagy kútba, amit hírül vittek Hanina rabbinak. Ez az első órában így szólt: Békesség. A második órában megint azt mondta: Békesség. A harmadik órában azt mondta: ő már eljött. Megkérdezték erre a leányzót, hogy ki hozta fel, mire így feleli: Egy kos jött le hozzám, amelyet egy aggastyán vezetett. Erre a rabbihoz fordultak: Próféta vagy te-? - Nem vagyok én próféta, sem prófétának fia, de gondoltam, hogy ennek a jámbor embernek a gyermeke nem járhat szerencsétlenül az apja munkájától. Azonban a leánya mégis meghalt a szomjúságtól. - stimmel.

Baba mezia (középső kapu): Az 59b. lapon elmondatik, hogy Eliezer rabbi tanításának bizonyságára egy szentjánoskenyérfa száz rőffel (némelyek szerint négyszáz rőffel) rukkolt odébb. Mikor ez sem volt elég a publikumnak, akkor a vízcsatornát rukkoltatta odébb. De ez sem lévén elég: meghajoltak az épület falai és agyonütéssel fenyegették a kételkedőket. Majd pedig az égből hallatszott egy szózat, hogy Eliezer magyarázatát kell elfogadni. Jehosua rabbi azonban erre is csak azt mondta, hogy az nem az ég volt. Jehoshua rabbi is azt hangoztatta, hogy erre a szózatra nem kell adni, mert már a Sinai hegyen is úgy adatott a törvény (Ex. 23. 2.), hogy a többség szerint kell dönteni. - Naam rabbi pediglen találkozott Illés prófétával és kérdezte, hogy mit csinált a Szent, áldott legyen ő, abban az órában. Ez pedig felelé: örült és így szólt:
Az én gyermekeim legyőztek engem!! - Azon a napon összehordtak minden dolgot, amit Eliezer rabbi tisztának jelentett ki és elégették. Azután szavaztak és kiközösítésre ítélték. De most azt kérdezték: Ki fogja ezt neki tudtul adni! Erre Akiba rabbi így szólt: Én akarok menni, mert, ha egy alkalmatlan ember közli vele, akkor ő az egész világot (!) romba dönti. És mit tett Akiba rabbi? Tiszta feketébe öltözött Aztán Eliezer előtt négy rőfnyi távolban leborult. Mi van ma teveled, Akiba? - kérdé Eliezer. - Mester - felelé ez - úgy látszik, a kollégák visszahúzódtak tőled. Ekkor ő is megszaggatta ruháit, lehúzta cipőjét, lefeküdt a földre és könnyek potyogtak szemeiből... Ebben a pillanatban nagy csapás érte a világot: az olajfa, a búza és az árpa tönkrement. Sőt némelyek szerint három kovász is megerjedt az asszonyok kezén. Óriási jajgatás vala egész világon, mert minden, amire Eliezer a szemét rávetette, elégett. Ugyanekkor Gamáliel rabbi is hajón utazott s oly óriási hullám keletkezett, hogy majd elmerültek; persze ő mindjárt kitalálta, hogy ez mind Eliezer ben Hyrkanos rabbi miatt történik. Végre fölállt Eliezer (a lábaira) és így szólt: Világ Ura! Nyilvánosan tudva van előtted, hogy én ezt sem. nem a magam, sem nem atyám házának tiszteletére fettem, hanem a te tiszteletedre, hogy többé ne legyen veszekedés Izraelben. - Erre a tenger tombolása elmúlt. - Ema-Salom, Eliézer rabbi felesége, aki Gamálielnek testvére vala, ezen borzasztó esemény után nem hagyta többé az urát a földre borulni. - stimmel.

84a. lap. Eleázár rabbit pediglen nagyon bántotta a lelkiismerete a kivégzések miatt. A felesége minden este 60 dunnát tett alája, s reggelre 60 kád vért és váladékot szedtek ki alóla. Reggel 60 féle ételt készített neki a felesége, amit mind megevett és jobban lett. A felesége azonban nem eresztette az iskolába, nehogy a rabbik rátörjenek, mert haragudtak reá, mivel soknak rokonát becsukatta. - Később hajósok küldtek neki 60 rabszolgát, 60 zacskó pénzt és 60 féle ételt készítettek neki, amit ő megevett. - Egyszer elment az iskolába, ahová 60 féle vért hoztak neki asszonyoktól, amely vérekről nem tudtak, hogy havibajból, vagy sérülésből származnak-e. Ő ezeket mind tisztáknak (azaz sérülésből származóknak) jelentette ki. Midőn pedig e miatt a rabbik zúgolódtak, így szólt: Ha nekem van igazam, akkor legyen azoknak az asszonyoknak mind fiúgyermekük, ha pedig nincs igazam, akkor legyen egy leány közöttük. És erre mind fiúgyermek született s az ő tiszteletére mindet Eleázárnak nevezték. Halála előtt, mivel félt, hogy a rabbik érdem szerint bánnak vele, meghagyta feleségének, hogy hagyja őt holta után is zsöllyéjében és ne féljen. tőle. Így is maradt 22 évig. Azt beszélte a felesége, hogy ha egy szál haját kihúzta a halottnak, vér jött ki a helyéből. Egy napon féreg jött ki a füléből. Az asszony erre megszomorodott, de megjelent álmában az ura s megmagyarázta, hogy ez csak büntetés azért, mert egyszer, megszóló beszédet végighallgatott. Ezalatt folyton jöttek a peres felek, megálltak kívül az ajtó előtt, hangosan előadtak az ügyet és a halott felelt nekik onnan a zsöllyéből. A városba pedig ezalatt nem jött be egy rossz állat sem. Végre a rabbik rájöttek, hogy Eleázár meghalt s el akarták temetni atyja sírjába. Azonban azt egy kígyó vette körül. Így szóltak tehát: Kígyó, kígyó, nyisd ki szádat, hogy a fiú atyjához mehessen. Erre a kígyó kinyitotta száját.
Zera rabbiról olvassuk, hogy száznapos böjtöt tartott, hogy a pokol tüze rajta erőt ne vehessen. Minden 30 napban ki is próbálta magát ez irányban: befűtött egy kemencét, belement és leült, s a tűznek semmi hatalma sem volt rajta. Egyszer 'azonban a rabbik nagyon megbámulták, s ő elégette a combját. Ettől fogva égett combú kicsikének hívták. - stimmel.

A 85b. lapon beszéli Habiba rabbi, hogy látott egyszer egy tanítványt, akit Illés próféta meg szokott látogatni s akinek szemei este élénkek voltak, reggel pedig úgy néztek ki, mintha a nap perzselte volna ki őket. Megkérdezte a rabbi ennek okát s a tanítvány így felelt: Kértem Illést, mutassa meg nekem a tudósokat, amint az égi kollégiumba fölmennek. Erre ő így felelt: Mindegyiket megnézheted, csak Chijáét nem szabad megnézned. Miről lehet azt megismerni? Mindegyik mellett angyalok mennek, amint föl- és lemennek, csak Chijáé mellett nem, mert az magától megy föl és le. Én azonban nem tudtam magamat visszatartani és megnéztem. Ekkor azonban két tüzes szikra ugrott reám és megvakították a. szemeimet. Következő reggel elmentem a sírjához, ráborultam és így szóltam: Én a mester tanítását akarom tanulni. Erre egészséges lettem.
Illés próféta gyakran szokott Rabbis iskolájában megfordulni. Egy újhold napján azonban nagyon elkésett, amiért Rabbis kérdőre vonta őt. Illés így mentegette magát: míg én Ábrahámot felöltöztetem, a kezeit megmosom, aztán ő imádkozik, megint lefektetem és éppen így Izsákot meg Jákóbot... Hat miért nem egyszerre öltözteted fel őket? - Azt hittem, hogy buzgón imádkoznak irgalomért és a Messiás mielőbbi eljöveteléért. Van-e hozzájuk hasonló ezen a világon? - kérdék a prófétát. - Van, s ezek Chija rabbi és az ő fiai. - Erre a rabbi böjti napot rendelt el és Chija rabbit fiaival együtt az imádkozó emelvényhez állította. Mikor pedig Ő azt mondotta: ő (az Úr) adja a szelet - a szél elkezdett fújni; ő adja az esőt - elkezdett az eső esni; ő megeleveníti a holtakat - megmozdult a világegyetem; aztán így szóltak az éghez: Ki nyilatkoztatta ki ezt a titkot a világnak? - Illés - volt a felelet. Ekkor előkeresték (az égben) Illést és 60 tüzes ütést mértek reá. Erre Illés úgy tetette magát, mint egy tüzes medve, futkosott Chijáék között és szétkergette őket.
Sámuel, a naptártudós volt Babbis orvosa. Egyszer megfájdult a rabbi szeme és Sámuel így szólt hozzá: Csinálok neked egy keveréket. - Azt én nem bírom ki. - Külsőleg foglak vele bekenni. - Azt sem bírom ki. - Erre Sámuel a keveréket egy csövön eresztette be a vánkosa alá, s a rabbi jobban lett. Ennek fejében a rabbi "ordinálni" akarta Sámuelt, de ez nem sikerült. Ne fáradjon a mester, - szólt Sámuel - és láttam az Ádám könyvét, s abban meg van írva, hogy Sámuel, a naptártudós bölcsnek fog neveztetni, de rabbinak nem; ő általa fog Rabbi meggyógyulása történni.
Chama rabbi, Chasa leányának fia beszéli, hogy Rabba rabbi üldözés által halt még. Följelentették a kormánynál. hogy 12000 embert tart vissza az adófizetéstől. Kiküldtek erre egy királyi hivatalnokot. de Rabba rabbi Akrába menekült, onnan meg Agmába, onnan Sichinbe, onnan Zerifába. Itt azonban ugyanabba a fogadóba talált a csalhatatlan rabbi beszállni, ahová a királyi hivatalnok szállt. A hivatalnoknak egy táblát készítettek, két pohárba italt öntöttek neki, aztán elvették a táblát, s a hivatalnok arca hátrafordult (a démonok erőt nyertek az ital által fölötte). Mit csináljunk most, - kérdék Rabbától - hisz ez mégis királyi hivatalnok. -.Készítsetek neki megint egy táblát, töltsetek neki egy pohárral, aztán vegyétek el a táblát és jobban lesz. Jobban is lett és így szólt: Tudom, hogy az az ember, akit keresek, itt van. Meg is találták Rabbát, de a hivatalnok azt mondta, hogy ha megölik őt Rabba miatt, nem fogja elárulni, de ha kínzás alá vetik, akkor elárulja. Aztán becsukta egy kamrába. Rabba erre elkezdett irgalomért siránkozni, mire megnyílt az alapfal és ő a mezőre menekült. Ott felült egy datolyapálmára és tanulmányozta a törvényt. Ezalatt az égi kollégiumban összevesztek azon, hogy ha a kiütés esetén a folt előbb látható, mint a fehér haj, akkor az illető tisztátalan, ha pedig a fehér haj látható előbb, mint a folt, akkor tiszta. Ha azonban ezek a jelek kétesek, ebben az esetben - így mondta az Úr - az illető tiszta; az egész égi kollégium azonban azt mondta, hogy tisztátalan. Erre így szóltak: Ki döntsön mostan? Rabba ben Nachmani döntsön, mert ő azt mondta, hogy ő egyedül áll a kiütések törvényeinek ismerésében. Ekkor követet küldtek érette. A halál angyala azonban nem mert hozzá közelíteni, mert a szája nem hagyott fel a tanulással. Ezalatt szél kerekedett és belefújt a nádasba. És a csalhatatlan rabbi, aki tudósabb volt az egész mennyországnál, ezen egyszerű dolog által be lett csapva: megijedt, hogy vadászsereg üldözi és így szólt: Jobb nekem, ha lelkem nyugalomra tér, mint hogy ellenségeim kezébe kiszolgáltassam. Mikor így a lelke meg-tért a nyugalom helyére, azonnal megfelelt a vitás kérdésre, mondván: Tiszta, tiszta. Erre egy égi szózat hallatszott: Üdv neked, Rabba, Nachmani fia, a te tested tiszta és lelked is tisztán vált el! Ekkor Pumbedithában egy cédula esett le az égből, melyre ez vala írva: Rabba ben Nachmani meghívatott az égi kollégiumba. Abajje, Rába és mind a tudósok kimentek tehát, hogy vele foglalkozzanak, de nem találták a helyet. Kimentek tehát a mezőre s egy helyen sok madár állt s őket beárnyékozták. Azt hitték tehát, hogy ott van. Három nap és három éjjel gyászoltak, amikor megint egy cédula esett le, melyen ez állott: Aki magát elkülöníti, ki van közösítve. Erre hét napig gyászoltak, midőn egy harmadik cédula esett le az égből: Menjetek békével haza! - Azon a napon, melyen Rabba lelke nyugalomra tért, olyan szél támadt, hogy egy arabot tevéstől a Papa folyam egyik partjáról a másikra röpített át. Mikor pedig azt kérdezte, hogy mit jelentsen ez, megmondták neki, hogy Rabba rabbi meghalt! Ekkor ő így szólt: Világ Ura! az egész világ a tied és Rabba ben Nachmani a tied; te a Rabbáé vagy és Rabba a tied; miért rombolod hát szét a világot? Erre a vihar lecsöndesült...
Ebből a görcsokozó sok butaságból tán elég egyelőre ennyi. Csak azt csodáljuk, hogy Szabolcsi még mindig nem közölte ezeket a lapjában, pedig közölhetné ha mindjárt valamennyit allegóriának tartja is, amint füllentette... - természetesen átlóg a 86a-ra.

114b. lap. Abahu rabbit elvitte Illés próféta az Édenbe, mert panaszkodott, hogy szükséget szenved, és ott azt mondta neki: Terítsd ki a ruháidat és szedj ezen levelekből. Meg is tette. Mikor pedig kifelé ment, egy hangot hallott: Ki élvezi úgy az örök életet, mint Rabba ben Abahu! Erre lerázta magáról a leveleket és eldobta. Azonban az illatuk benne maradt a ruhájában, aminek folytán az 12 ezer dénárért kelt el s ezt az összeget szétosztotta vejei között. - stimmel.

Baba bathra (utolsó kapu): 58a. lap. Volt egyszer egy mágus, aki halottakat ásott ki és mikor Tóbi sírboltjához ért, ez megfogta a szakállát. Abajje ezt meglátta és így szólt a halotthoz:
Ugyan, kérlek, ereszd már el! Következő évben megint odament a mágus, Tóbi megint megfogta a szakállát, de most Abajje kérésére sem eresztette el, ollót kellett Abajjénak hozni és a mágus szakállát levágni. - stimmel.

73a. lap. Rabba mondja, hogy neki a hajósok azt beszélték, hogy az a hullám, amely a hajót elmeríti, úgy jelenik meg a hajó orránál, mint egy fénysugár és, ha ráütnek egy bottal erre a hullámra, amelyen ez a fölirat van: Jah, a seregek Ura, Amen, Amen, Sela, akkor elcsöndesül.
Ugyancsak Rabba mondja: A hajósok beszélték, hogy egyik hullámtól a másikig 300 mérföldnyi út van s a hullámok magassága szintén 300 mérföld. Egyszer egy hullám olyan magasra emelt bennünket, hogy egy csillag fekhelyét láttuk; ha még magasabbra emelt volna, akkor az a csillag megpörkölt volna bennünket. Akkor egyik hullám a másiknak így kiáltott: Pajtás, valamit ott feledtél a földön: Majd én elpusztítom! - stimmel.

A 73b. lapon beszéli Rabba rabbi, hogy egyszer látta Ahrimant, Lilith fiát, amint Mahuza falainak szélén szaladt. Lent egy lovas rohant utána, de nem bírta elérni. Egyszer két lovat nyergeltek neki a Rognag két hídjára s ő egyikről a másikra ugrándozott, két serleg volt a kezében borral, egyikből a másikba öntögetett s egy csöpp sem esett belőle a földre.
Rabba rabbi beszéli: Egyszer láttam egy fiatal egyszarvút, amely oly nagy volt, mint a Tábor-hegye. Milyen nagy a Tábor hegye? Négy mértföld. A nyaka kerülete három mérföld vala, a feje pedig másfél mérföldnyi. Midőn kiürítette magát, a ganéja eltorlaszolta a Jordán folyót.
Beszéli továbbá Rabba bar Hana: Egyszer láttam egy békát, mely oly nagy volt, mint Hagronja vára. Milyen nagy Hagronja vára? Hatvan házat tesz ki. Aztán jött egy kígyó és elnyelte a békát, aztán jött egy nőstény holló s elnyelte a kígyót, aztán rászállt egy fára. Mekkora nagy lehetett ez a fa? És Papa bar Sámuel rabbi hozzáteszi: Ha én magam ott nem lettem volna, nem hinném ezt.
Szintén Rabba bar Hana beszéli: Egyszer hajón utaztunk és láttunk egy nagy halat, amelynek orrába valami csípőféreg mászott be. A hal kifuttatta a vizet s ezzel a férget is a partra lőtte. Ez a féreg oly nagy volt, hogy hatvan várost rombolt össze, hatvan város evett belőle és hatvan város lakói sózták be a húsát és minden szemgolyójából háromszáz hordó olajat eresztettek ki. Mikor egy év múlva arra jártunk, akkor már annak a féregnek a bordáit használták fel a városok építésénél.
Ugyancsak az említett tekintély mondja: Hogy egyszer, amint megint hajón utaztak, megint láttak egy halat, amelynek hátára homok rakódott le s abból oly dúsan nőtt ki a fű, hogy ők szárazföldnek nézték annak a halnak a hátát. Kiszálltak tehát rá, sütötték főzték a "gyepen", mikor egyszer csak elkezdte bántani a meleg a halat és megfordult. Ha a hajó nem lett volna ott a közelben, a jeles rabbi a tengerbe fordult volna. No még egy "csodát" az idézett rabbitól! Persze ez is hajón történt. A hajó egy nagy halnak két uszonya között haladt három nap és három éjjel, mialatt a hal fölfelé, a rabbiék pedig lefelé eveztek. Babbi Dimi a tanú, hogy a hajó oly gyorsan haladt. hogy míg ő egy fazék vizet fölmelegített, azalatt a hajó hatvan mérföldet tett meg. És ez a hal a kisebbek közül vala! - Aztán láttak egy madarat, mely csak bokáig állt a vízben, de a feje az égboltozatig ért. A rabbiék azt hitték, hogy ott sekély a víz, tehát ki akartak szállni, de egy mennyei hang kiáltott rájuk, hogy ne merjék megpróbálni, mert egy ács hét évvel ezelőtt ejtette itt be a vízbe a fejszéjét és az a fejsze még most sem ért le a fenékre! - stimmel, bár igazából az a lapon kezdődik.

A 74a. lapon beszéli Rabba, hogy egyszer pusztában utaztak s olyan kövér libákat láttak, hogy a kövérségtől kiesett a tolluk s alattuk egész folyamokban úszott a kövérség. Erre ő megkérdezte a libákat, hogy lesz-e bennük része neki az örök életben. Erre az egyik liba feleletül a szárnyát, a másik a combját emelte föl.
Nevezett rabbi egyszer járt a tisztítóhelyen is, ahol ezt a feleletet kapta: Mózes és az ő tanítása igazság, mi pedig hazugok vagyunk!
Ez a rabbi egyszer tudni akarta, hogy hol ér össze az ég a földdel. Már fent is volt és kenyeres kosarát letette az ég ablakába. Mire azonban imádságát elvégezte, a kosár eltűnt, mert azalatt az ég kereke tovább fordult.
Johanan rabbi beszéli, hogy egyszer hajón utaztunk és láttunk egy halat, mely kidugta fejét a vízből; a szemei akkorák voltak, mint egy holdvilág s úgy futta a vizet, akár két folyó Surában.
Saphra rabbi beszéli, hogy egyszer hajón utazott s láttak egy halat, mely kidugta fejét a vízből. Két szarva volt neki, melyekre ez volt vésve: Én a tengernek egy parányi teremtménye vagyok és 300 mérföldet teszek ki, most megyek, zsákmánya leszek a Leviathánnak.
Ugyancsak Johanan rabbi beszéli: Egyszer hajón utaztunk és láttunk egy ládát, melyben drágakövek és gyöngyök voltak, s halak vették a ládát körül. Leszállt egy búvár és föl akarta hozni, de egy hal észrevette s meg akarta a combját harapni. Erre a búvár egy tömlő ecettel öntötte le, ekkor azonban egy égi szózat hallatszott: Mit akartok ti Hanina feleségének a ládájával, mely a jámborok részére van egykorra eltéve?
Jehuda rabbi beszéli: Egyszer hajón utaztunk és láttunk egy drágakövet, melyet egy kígyó vett körül. Leszállt egy búvár a kőért, de ekkor egy kígyó jött elő .és el akarta nyelni a hajót. De ekkor egy holló szállt le, elharapta a kígyó fejét. A vértől piros lett a víz, mire egy másik kígyó jött oda, visszatette a leharapott fejet s az előbbi kígyó megint élt s megint .el akarta nyelni a hajót. De most megint egy madár szállt oda, megint elharapta a kígyó fejét, mire a búvár elvette a drágakövet és feldobta a hajóra. Minálunk voltak besózott madarak és amint a drágakövet rájuk tettük, azok elszálltak vele.
Hona rabbi beszéli: Egyszer a pusztában utaztunk és volt nálunk egy comb, melyet szétszedtünk és a fűre raktunk: míg fát hoztunk, a comb megint egész lett. Mikor pedig egy hét múlva oda visszatértünk, a szén még mindig égett. Midőn később Amemarhoz mentem, ő így szólt; Az a fű az egészség füve volt s az a szén rekettyefából volt. - stimmel.

Hólin (magánáldozatok): 7a. lap. Pinkász rabbi, Jair fia, egyszer a rabok kiváltása ügyében utazott s a Ginaj folyóhoz érve, így szólt: Ginaj, válj ketté, hogy átmehessek, különben. azt bocsatom rád büntetésül, hogy sohse folyjék benned víz. Erre a folyó kettévált. Pinkász mellett pedig ott állt egy ember, aki búzát vitt a húsvét ünnepére. Pinkász tehát így szólt a folyóhoz: Válj ketté ezen ember előtt is, mert ő a parancsot teljesíti. A folyó erre kettévált ő előtte is. De volt velük még egy tajita is, aki kísérte őket. Pinkász tehát megint így szólt: Válj ketté ez előtt is, nehogy azt mondja: így bánnak azzal az emberrel, aki őket kíséri. És a folyó harmadszor is kettévált. Erre mondá José rabbi: Mennyivel nagyobb ez a férfiú, mint Mózes és az a 600 ezer zsidó (akiket kivezetett Egyiptomból)! Mert ott csak egyszer vált ketté a tenger/itt meg a folyó háromszor vált ketté. Pinkász rabbi oly nagy volt, mint Mózes és az a 600 ezer együttvéve! - stimmel.

59b. lap. A császár így szólt Jehosua bon Chananja rabbihoz: A ti Istenetek oroszlánhoz hasonlíttatik. (Cf. Amos 3. 8.) A rabbi erre így felelt: De nem közönséges oroszlánhoz, hanem egy Be-Ilai-béli (szálaserdei) oroszlánhoz. - Én látni szeretném - folytatá a császár. - Erre a rabbi Istenhez imádkozott és az oroszlán elbocsáttatott a helyéről. Mikor pedig 400 mérföldnyire vala, elkezdett ordítani, minek következtében a terhesek abortáltak és Róma falai összedűltek. Mikor 300 mérföldnyire. volt, megint ordított, s ettől az embereknek a záp- és egyéb fogai kiestek, s a császár is leesett trónjáról a földre. Ezért így szólt a rabbihoz: Kérlek, könyörögj Istenhez, hogy az oroszlán térjen vissza helyére. A rabbi imádkozott s az oroszlán visszatért helyére. - stimmel.

Nidda (havitisztulás), 20b. lap. Egyszer egy asszony havifolyási vért hozott Eleazár rabbi elé; ott volt Amí rabbi is; Eleazár megszagolta a vért és így szólt: Ez megkívánástól eredő vér. Mikor Eleazár kiment, Ami rabbi beszédbe ereszkedett az asszonnyal, aki így beszélte el a dolgot: Az uram úton volt és én megkívántam őt. - Iphra Hormis, Sabur király anyja, havifolyási vért küldött Rabához; ott volt Obajda rabbi is; Raba megszagolta a vért és így szólt az asszonyhoz: Ez megkívánástól eredő vér. Erre az asszony így szólt fiához: Lásd, mily bölcsek a zsidók! - Azután hatvanféle vért küldött neki és Raba mindenikről megmondta, hogy milyen vér az. Az utolsó egy féreg (tetű) vére volt, s ezt nem ismerte meg. Azonban égi segítséget kapott ebben a dologban is, mert éppen egy olyan fésűt küldött neki, amin egy féreg volt megölve. Ekkor a királyné így szólt: A zsidókat szívem legbensejébe zárom. - stimmel.

24b. lap. - Abba Saul mondja: Én sírásó voltam és a halottak csontjait szoktam nézegetni. Aki tisztán issza a bort, annak a csontjai el vannak égve; aki kevert bort iszik, annak a csontjai feketék; aki mértékletesen iszik kevert bort, annak a csontjai zsírosak; aki többet iszik, mint eszik, annak a csontjai feketék; aki mértékletesen eszik és iszik, annak a csontjai zsírosak.
A rabbik tanították: Abba Saul, mások szerint Jochanan rabbi mondja: Én sírásó voltam s egyszer egy őzbak után szaladtam és beleütköztem egy lábszárcsontba. Három mérföldet futottam azon lábszárcsont mellett és nem értem el az őzet ás a lábszár-csontnak sem volt vége. Amikor visszajöttem, azt mondtak, hogy az Ognak, Bázán királyának lábszárcsontja volt.
Abba Saul mondá: Én sírásó voltam s egyszer megnyílt alattam egy barlang s én beleestem egy halottnak szemgolyójába egész az orromig. Mikor visszajöttem, azt mondták nekem, hogy az Absalomnak a szemgolyója vala. Abba Saul korának legmagasabb embere volt. - stimmel.