Pál csodái

27.1-vége

Tudjátok mit hallottam? Egy értelmezést, miszerint Jézus vs. Jézus-Barabbás eseténél ha Pál tényleg Jézus (ahogy annak létszik az Ap.Csel. alapján), akkor ez a tárgyalás annak jelképe, hogy az embert ugyan elengedték, de a vallását betiltották. (Nyilván Márkban azért nincs szó Barabbásról, mert csak Néró tltatta be i.sz. 70 után végleges bizonyossággal a felforgató felekezetet.)

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)

A most kövekezőkről íme egy részletes analízis széljárással, mindennel. Mert a tudósok már csak olyanok.
http://www.jesusneverexisted.com/shipwreck.html


De lássuk magát a sztorit!

Mikor eldöbntötték hogy Itáliába "hajózunk" (Lukács most ki? Egy római katona?) átadták Pált és néhány más foglyot (azaz Lukács nem mint fogoly tart Pállal, akkor viszont csak katona lehet. De az hogy lehetséges? Parancs nélkül eddig becsavarogta a fél akkoriban ismert világot, ilyet katona nem tud.)
A csoportot egy Július nevű százados vezette. A hajó amire felszálltak adramittiumból jött (ott építették? Onnan indult előzőleg? Ott volt a tulajdonosai állandó otthona?). Az útiterv szerint zsia (= Kis-Ázsia) partjai mentén hajóztak volna. A hajón volt többek között a thessalónikai Aristárkhus. (ki?)
Az indulás másnapján Sidonba értek. Július emberségesen bánt Pállal (végülis igazi vád nem volt...), megengedte neki, hogy partraszálljon, és a helyi keresztény közösségben töltse a kikötés idejét. (Elég valószínűtlen egy fogoly kíséreténél, de sebaj.)
Onnan, mivel szembeszél fújt, Ciprus alatt hajóztak el (azaz a éli oldalán). A Cziliczia és Pámfilia mellett lévő tengeren hajóztak át, egészen a licziai Mirába. Ott a százados talált egy Itáliába menő alexandriai hajót, így átszálltak (továbbra is E/1).
Továbbra is erős ellenszélben kellett haladniuk, így több napig tartott míg elértek Knidushoz. Elhajóztak Kréta alatt, Salmóné mellett, végül nagy üggyel-bajjal megérkeztek Szépkikötőbe, ami közel van Lásea városához.

Túl sok időbe tellt az út, már veszélyessé váltak az útvonalak, meg különben is: véget ért a böjt (??), így Pál figyelmeztette őket, hogy baj lesz. (Ezek szerint Pál is tudott legalább annyira hajózni mint Jézus. Újabb egyezés.)
A százados megkérdezte a kormányos/tulajdonost hogy szerinte vállalható-e az út, és az úgy vélte még igen, szóval kihajóztak.
Nem mellesleg a kikötő amúgy sem volt alkalmas telelésre. (Így kurvára mindegy mit hisz ki, ott nem maradhattak.) Többségi szavazással eldöntötték, hogy megkísérlik elérni Fénixet, Kréta kikötőjét. Annak észak- és délnyugatra is van bejárata.
Feltámadt a déli szél, akkor úgy érezték itt az alkalom, és akkor tényleg kihajóztak, Kréta partjai mentén haladva.
Hamarosan azonban erős szél csapott le, az Északkeleti szél.

MEGJEGYZÉS: Azért figyelitek az allegóiát: Pál fél lábbal a mennyben van, az emberi kívánság nem győzheti le Mr. Isten akaratát, miegymás.

A szél olyan viharos volt, hogy a hajót nem lehetett már kormányozni. Csak hánykolódtak a habokon. Klauda apró szigetéhez érve már alig bírtak a "csónakkal". (Hogy lett egy hajóból csónak?)
Ott akkor levonták a vitorlát és kirakták az ütközésgátló mizéket a lehetséges zátonyok miatt.
Mivel a szél miatt nagyon hánykolódtak, kidobálták a rakományt. (Megintcsak osotbaság. Inkább ballasztnak kell elrendezni. De figyelitek a párhuzamot Jónással?)
A harmadik nap a hajófelszereléseket is kidobálták. (= minden nélkülözhető dolgot. Viszont úgy a hajó szerintem egyre inkább instabillá válik.)
Ez után több napig nem látszott sem a Nap, sem a csillagok, már minden reményük az életbenmaradásra elúszott, hogy stílusos legyek.
Már több napja nem ettek (kizárt. Ilyen időben minimum azért enni kell, hogy a köteleket/evezőket kezelni bírd, hogy lábon bírj maradni ha kell, ha lehetőség adódik.) Pál felállt és nekiállt téríteni. Nyugtatgatta őket hogy a hajó majd elsüllyed, de senki a fajóról meg nem hal. Merthgy neki megmondta a hang a fejébven hogy a császár elé kell álljon bíróságon, és akik vele hajóznak azt neki adta ajándékba. (Erről a látomásról nem tudunk. Ellenben milyen szép sztori: Pál szert tesz az őrzőire mint rabszolgákra. Érted: az Őrző Őrzője (Káin és Ábel története), és ki kinek a fogja? Meg a szokásos "a legkisebb zsidó nagy hivatalra tesz szert" sztori.)
Végül pedig Pál közölte, hogy egy szigetre fognak kivetődni. (A tenger közepén hova máshova érhetnének partot?)
A 11. éjszakán, ahogy ide-oda hánykolódtak az Adrián éjféltájban a hajósok észrevettek vaami közeledő szárazföldet. Leeresztették a vízmélységet mérő ónt (egy csomózott kötél végén súllyal, régen azzal mérték a vízmélységet). Az 20 ölt mutatott. Nem sokkal tovább már csak 12-t.
A hirtelen sekélyedésből azt szűrték le, víz alatti sziklák vannak a közelben, így kidobták a négy vasmacskát, és türelmetlenül várták hogy felkeljen a Nap.

Aztán a hajósok leengedték a mentőcsónakot. Pál tiltakozott hogy akkor mindenki meg fog halni. Erre a katonák (nyilván volt köztük olyan hülye aki bedőlt Pál vallásának) elvágta a köteleket (amin leengedték a csónakot). (Így ott álltak tényleg védtelenül. Allegória: ne hagyj kilépni senkit az Egyház hajójából.)
Pál ekkor mindenkit enni küldött, arra hivatkozva hogy 11 napja nem ettek semmit. (Akkor viszont kizárt hogy kibírták volna a vihart.)
A hajszálas sztori, de itt most kevésbé értelmetlen. Szóval ennek is megvan az eredetije...
Kenyérosztás. Ez is ismerős.
Utolsó vacsora?
276an utaztak akkor a hajón. (Jó nagy hajó.)
Amikor végeztek az evéssel hogy a lehető legkisebb legyen a merülés, kidobálták a szállított gabonát is. (akkor nem is Pál mondta hogy egyenek, hanem nyilván a százados vagy a kapitány).

Reggel nem ismerték fel a helyet ahova érkeztek, de kiszúrtak egy kikötésre látszólag alkalmas öblöt, így arra vették az irányt.
Ledobták a vasmacskákat (miért nem húzták inkább fel?) és kiengedték a vitorlát, úgy próbálva irányítani a hajót. (Én nem nagyon értek a hajókhoz, de akkoriban mintha mindegyik hajn lehetett volna evezni. Ilyenkor az a szokás, nem a vitorla.)
Végül rászaladtak egy kiálló zátonyra amin fennakadtz a hajó orra, a far meg lassan kezdett szétforgácsolódni. (Kéne most a csónak, mi? Na jó, a csónakért nem bántom őket, mert ha az volt az egyetlen lehetőség hgy ne kezdjen el mindenki pánikolni, akkor elfogadjuk. De este tapasztalt hajósok hogy csónakba szálljanak sziklás partszakaszon... Aligha hiteles.)
A katonák, ahogy a parancsuk szólt le akarták vágni a foglyokat nehogy megszökjenek partt érve, de Pál miatt a százados ezt nem engedte, inkább előreküldte aki tud úszni.
A többiek deszkákba/miegyebekbe kapaszkodva evickéltek ki a partra. (Sose fogom megérteni hogy még a középkorban is a hajósok miért nem tanultak meg mind úszni. Persze itt most vannak foglyok, nem arról beszélek.)

Miután mindenki szerencsésen partot ért kiderítették hogy a szigetet Melitának (ma: Málta) nevezték. Az ottani barbárok (a szigetet a rómaiak csak i.sz.225 után olvasztották birodalmukba) szívesen fogadták őket: tüzet raktak, szllást adtak a hajótörötteknek. (Hé, Robinson Cruesonak is járt saját rabszolga a hajótörésekor!)

Pál nagy öl venyigét szedett és a tűzre rakta, és akkor a "kezére ragadt" egy vipera. (Csakhogy sosem vlt Málta szigetén vipera. Maximum sikló. A pontos kifejezés is érdekes: nem megmarta, hanem megragadta. A siklók pont így csinálnak. Ja, megvan hogyan került az egyik evangéliumba a mondás hogy "ha mérget isztok nem lesz bajotok ha hiszte"...)
Mikor a barbárok látták a kígyót függeni Pál kezén, rögtön arra gondoltak, hogy bűnös és most isteni büntetés súlytott le rá. (A viperák nem lógnak a kezeden. Megharap aztán elslisszol. A sikló az, ami lóg a kezeden.)
Pálnak azonban miután lerázta a kígyót a tűzbe semmi baja nem esett, és mikor látták hogy nem dagad fel a harapás és nem esik össze (miért várták volna ha egyszer nem láttak még olyat? Ez pont olyan mint az egyiptomi keletről szárazságot hozó szél: olyan ember tódítása aki nem ismeri a körülményeket a helyről amiről meséjét szövi.) rögtön istennek kezdték tartani. (És Pál nem javította ki őket - csakúgy mint Jézus a felátmadáskor Tamást (asszem).)

A környéken legeltek Publiusnak, a sziget főemberének jószágai aki befogadta a partra vetődötteket. Három napig roppant jól tartotta őket.

Publius apja hidegrázásban és vérhasban szenvedett. (= vérhasban. A hidegrázás meg nyilván a láz.)
Pál bement hozzá, könyörgött, rátette a kezét, mire rögvest meggyógyult az illető. (Jézus-párhuzam...)
Ez után még hoztak hozzá betegeket, és azok is meggyógyultak. (Újabb Jézus-sztori. Érdekes hogy közvetlenül nem írja, hogy Pálnak bármi köze lett volna ezen újabb gyógyulásokhoz, vagy hogy mégis mi bajuk volt, kiknek, hányan voltak stb.) ezek a "betegek" pedig cserébe rakat dolgot adtak, főleg mikor megint sikerült végre útra kelniük. (Azért jegyezzük meg, hogy a i.sz. 4. századig a keresténységnek semmi nyoma nem akadt Máltán.
Ugyanis 3 hónap múlva egy alexandriába való hajón elindultak. Az eddig azon a szigeten telelt aminek a címere Kásztor és Pollua volt.
Eljutottak Szirakúzába, maradtak ott 3 napig.
Onnan Régiumba értek, egy nap múlva jött a déli szél, másnap megérkeztek Puteóliba.
Ott keresztényeket találtak, hát maradtak egy hétig (hát, végülis...), csak aztán mentek Rómába.
Ott is a hírt hallva eléjük ment egy kerezstényekből álló fogadóbizottság az Apii Fórumig és Tres Tabernaeig. Pál nagyn örült mikor meglátta őket.
Rómában a százados végül átadta a foglyokat a testőrség főparancsnokának. Pálnak azonban megengedték hogy külön lakjon az őt őrző vitézzel. (= háziőrizet)
3 nap múlva pál magához hivatta a zsidók főembereit. (Hát csak eddig bírta ki...?)
Pál rögtön kezdett magyarzkodni, de aztán közölték vele hogy sose hallottak róla. Szóval ha lenne szíves elmagyarázni most már hogy mi is van...? Csak annyit hallottak ugyanis hogy a keresztényekre mindenütt fújnak (a zsidók).
Megbeszéltek hát egy napot amikor Pál előadhatta tanait. Reggeltől estig dumált, próbálta meggyőzni őket hogy Jézust kövessék.
Egyesek hittek neki, mások nem. (Erre számítottunk.)
Mikor végül mivel nem jutottak abszolút konszenzusra felálltak és kezdtek elszivárogni Pál még idézett valami marhaságot Ésaiástól hogy milyen igazságtalanul nyomorult is ő és milyen nagy faszok akik nem lépnek a szektájába. Végül utánuk vágta az aduászt hogy nyenyenye a poigányok mennyivel jobbak, azok bezzeg folyamatosan megétrnek nagy számban. (és adnak pénzt! Holott ugye Máté 10.5...)

Ezen az utolsó megjegyzésen a zsidók legalább tovább vitatkozhattak.
Pál pedig 2 évig maradt e háziőrizetben (nem olyan szokatlan ez abban az időben) és fogadta aki elment hozzá és nyomatta nekik a vallását és senki nem szólt bele hogy ezt teszi. (Ja, ki se bírta volna anélkül, lol. Még örült is ezek szerint az elhúzódó rabságnak.)


ÉRDEKESSÉG: Az Ap.Csel. ugyan véget ér Pál bebörtönzöttségével, de a szóbeli tradíció még folytatódik. A szerint Pált felmentették, mire még egy térítő körútra indult. Ott megint elfogták, elítélték és kivégeuzték, így lett belőle mártír. De gndolom ez már végkép a túl sokadik, és túl nyilvánvaló Jézus-párhuzam lett volna. Ja, és erről a részről a szóbeli hagyományon kívül semmiféle forrásunk nincs - azaz ez is csak egy mese a sok közül.


Na és végül a tanulság, hiszen újabb könyv végére értünk: A biblia történetei csak mesék. Amik maradtak az néhány levél. Hát ez van. Meg az, hogy az Újtestamentum terjedelmének felén is már túlhaladtunk ezzel!