Fair nyitány

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)

Ekkoriban történt, hogy Heródes néhány keresztényel elkezdett "kegyetlenkedni". (Nem mondja az okot, így semmi alapunk feltételezni hogy a vallásuk miatt.) Megölette Jakabot aki János testvére volt. Mivel ez tetszett a zsidóknak (mindíg azok a fránya zsidók!) elhatározta hogy elkapja Pétert is.
Ja, egyébként a kovásztalan kenyerek napjai voltak (= húsvét hete).
Szóval elfogták és bebörtönözték Pétert, négy katonával őriztették. Húsvét után küzvetlenül akarták kivégezni.
A gyülekezet persze könyörgött Mr. Isdtennek hogy Péter szabaduljon ki.
Péter a kivégzés előtti éjszakán ott aludt a cellájában, láncra verve, bent két őr, kint két őr, ám ekkor eljött az Úr angyala, világosság gyúlt a cellában, az angyal megbökte Pétert hogy ébredjen fel, szólt is neki.
Erre a láncok leestek. Az angyal szólt hogy öltözzön fel (Péter), az úgy is tett. (Mit csináltak közben az őrök?) Aztán ment kifelé az angyal nyomában.
Egyébként végig azt hitte, ez csak látomás, másnéven: hallucináció.
Átmentek az első őrposzton, majd a másodikon, elértek a váérosba nyíló nagy vaskapuhoz ami magától kinyílt előttük (még annyit sem kellett mondani: Tárulj szezám!). Mikor beértek az utcákra az angyal lelépett. (Ja, miért is egyenek szemtanúk akik megerősítenék eme képtelen történetet?)
Péter örült, mint majom a farkának hogy tényleg szabad, oszt elment Mária házához, aki János anyja, akit Márknak hívtak. (gzz, miért nem lehet egyszerűen fogalmazni? Úgysem tudjuk ki a bánat ez a százhuszadik hörcsöghajhász!) No ott (is) sokan összegyűltek és könyörögtek (Péter szabadulásáért).
P. bekopogott, egy Rhodé nevű szolgálólány ment ajtótnyitni. Amint meghallotta hogy ez Péter, nem nyitott ajtót, inkább beszaladt elújságolni az nagy hírt. (Mennyivel nagyobb hír lett volna magával az alannyal beállítani!)
A tömeg azt mondta elment a nő esze, de az csak erősködött, mire azt mondták: ugyan, csak az angyala az. (angyal = kísértet? Vagy mindenkinek van egy angyal-hasonmása?????)
Péter közben már dörömbölt hogy mi van má', végül kimentek megnézni, volt is nagy csodálkozás. Erre Péter csendet intett, elmesélt mindent (még mindíg az ajtóban hátha meglátják), közölte hogy mondják el a dolgot Jakabnak meg az "atyafiaknak" (= az apostolok?), aztán ismeretlen helyre távozott.

Mikor megvirradt a vitézek rögtön elkezdték egymást hibáztatni Péter eltűnéséért. Heródes visazont egyszerűen kivégeztette az összes őrt. (Legalábbis gondolom aztt a négyet.) Aztán (Heródes) Júdeából leruccant egy kis időre Cézáreába.
H. útálta a tirusiakat (szóval a város már megint (még mindíg?) áll, ellentétben azzal amit Ezékiel 26.14, 26.21, 27.36 jósolgatott...) és a sidoniakat. Ellenben azoknak sikerült bevágódniuk Blátusnál, a "király" (jobbanmondva Heródes helytartó) kamarásánál, amire szükségük volt, mert az élelmezést a Heródestől központilag oldották meg náluk.

H. egy nap kiöltözve nyilvánosan szólt hozzájuk, a nép meg azt kiáltotta: "Isten szava ez, nem meberé!" (Mármint Heródes isten??)
Azzal azonnal megverte Heródest az Úr angyala csak azért mert nem jó vallásban hitt, férgek zabálták fel és meghalt. (Csini halál. Nem is értem, miért nincs ez megfilmesítve, adná magát.)

A Jézus-szekta meg csak egyre nőtt, hitük terjedt.
Köben Brnabás és Saulus meg visszajött Jeruzsálemből (hova?) Jánossal együtt akinek a másik neve ("jelzője") Márk. (Nem, ez nem az evangélista, bár adná magát a feltételezés.)

Az Antiókiai gyülekezetbenvolt néhány próféta és tanító: Barnabás, Simeon - másnéven Niger -, cziréneiLuczius, Manaen aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett és Saulus.
Ott böjtöltek közösen, mire azt mondta nekik a SzentLélek a lepedőjében: Ide nekem Barnabást meg Saulust melózni!
A böjt végeztével megtapizták azt a kettőt és "elbocsátották". (elküldték? elengedték? Bármelyik lehet.)
Azok lementek Szeleucziába, ahonnan elhajóztak Ciprusra. Salamisban hírdettékaz igét a zsidók zsinagógájában (mindíg csak a zsidók...), János is velük volt mint segítőtárs. (Ő hogy került oda? Neki nem adott ott helyet a Szent Kísértet.)
Bejárták a szigetet Páfusig, találkoztak (mikor?) az ördöngös, hamispróféta, zsidó (a mocskos zsidók!) Barjézussal. Annak a társa volt Sergius Paulus tiszttartó, de az okos ember volt. Magához hivatta Barnabást és Saulust hogy meghallgassa őket Mr. Isten dolgairó.
B. és S. máris csúfnevet aggattak a zsidóra: Elimásnak nevezték ami ördöngöst jelent. Az szembeszállt B. és S. prédikációjával, mire Saul átnevezte magát Pálnak és nyíltan sértegetni kezdte a zsidót, amjd jól megvakították mágiával (vagy mivel). Mert ez így igazságos és szeretetteli.
A tiszttartó rögtön megadta magát.

Pálék elhajóztak Páfusból Pergába, ami Pámfiliában van. János onnan hazament Jeruzsálembe.
Pálék Pergából Antiókiába mentek, közelebbről Pisidia városába. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
A felolvasások után a vezetőség felkérte őket hogy ha akarnak most tarthatnak ők is bezsédet.
Pál kapva kapott az alkalmon, rocksztárnak képzelve magát integetett hogy mindenki hallgasson el. Aztán elkezdte az unalomig ismert Exodustól (40 év egy 10napos útra kész röhej). A 7 nép eltörlése is nem kicsit túlzás, hiszen mind visszatértek a Bírák Könyvbében. Sámuel majd Saul jött, a lényege a dolognak hogy a Kivonulás után 570 évvel jelöli meg Salamon uralkodását (és ismétcsak: Saul a "próféciához" képest nem Júda törzséből származott, hanem Benjámin törzsébő) ugyanúgy ahogy az 1Krónika 29.26-27, de szemben az 1Királyok 6.1-el ami szerint 476 év a helyes adat.
A 13.22-ben Pál egy nemlétező idézetet habog, majd lassan elér Jézushoz, aki azonban sosem volt Dávid leszármazottja, hiszen csak nevelőapja, József az ács volt az (állítólag, mert kétféle listát is közölnek erről az ostobaságról).
Ismét kapjuk a sokadik fajta infót arról kik temették el Jézust (Jézus életútjának meglehetősen tömör változata után), amjd jön a feltámadás (ki támaszttta fel Jézust viszont megint kérdés lesz), aztán még a mennybemenetel is (vajon hányadik napon...?).
Össze-vissza idézgetnek teljesen összefüggéstelenül holmi zsoltárt, A 34. sorban meg érdekes hogy ahova Károli "javait" szót illeszti (a dőltbetűs szavak a bibliákban utólagos beillesztések a szerkesztők által), addig a KJV-ben Dávid kegyelmességéről van szó (de Dávid ugyi a legkevésbé sem volt könyörületes).
A feltámadásról kapunk kis részletet: még a rothadás beindulása előtt lehet valakit feltámasztani.
Aztán még higgyetek a megfelelő dolgokban (= amit mi mondunk nektek, bizonyítékot nem prezentálunk), és akkor bármi megbocsáttatik nektek. (Ellentétben áll ám ez a kijelentés Lukács 12.10-el és Máté 12.31-32-vel, de miért akadnánk fenn ha mindegyik könyv apokrif?)
Végül rátérnek a fenyegetés részre: ha nem akartok megsemmisülni, akkor engedelmeskedjetek nekünk.

Amikor Pálék elhagyták a zsinagógát a pogányok kérték, hogy a következő szombaton nekik is nyomják le ugyanezt a beszédet.
Amikor meg eloszlott a tömeg, sok zsidó és "istenfélő prozelitus" (akármik is azok) követték Pált és Barnabást, és gratuláltak nekik a jólsikerült beszédért, és kifejezték reményeiket hogy még hallanak felőlük.
A köv. szombaon hát "majdnem" az egész város összegyűlt a prédikációra. A zsidók persaze látva a tömeget berágtak Pálékra és jusztis mindenben ellenkeztek velük.
Pálék erre közölték, hogy kösz, először nálatok próbálkoztunk, de tőletek nem kapunk elég pénzt, tőlük sokkal jhobban dől a lé, szóval kapjátok be. Ja, és a Föld lapos, nem gömb alakú. (gzz)
A "pogányok" meg jót röhögtek a zsidók megszégyenülésén.
A tartományban így ütötte fel a fejét a Jézus-szekta.
A zsidók viszont elintézték hogy Pált és Barnabást száműzzék a tartomány területéről.
így hát P. és B. lerázták lábukról a hely porát is és durcásan leléptek.
Mindenesetre a "tanítványok" happyk voltak.

Ikóniumban "együtt mentek be" (kik? az apostolok? néhány apostol?) a zsidók zsinagógájába. Olyan sikerük volt, hogy mind a zsidók, mind a görgök nagy számban "váltak hívővé" (= kereszténnyé).
Azok a zsidók viszont akik nem álltak be a sorba uszítani kezdték a pogányokat.
Szóval sokat kellett melózni hogy haadjanak a dolgok.
A vége az lett hogy senki se nyert teljesen.
És persze a pogányok meg a zsidók (fúj a zsidókra!) élüköna "főembereikkel" "támadást indítottak" hogy jól megkövezzék az ellentábort.
Ám azok megtudták és gyorsan leléptek Lákaónia városaiba: Listrába és Derbébe meg azok környékére, (Mindenható mit?) és vissza se mentek.

Listrában üldögélt egy béna lábú ember (= férfi). már így született. Ez hallgatta ottan Pál beszédét, az kiszúrta magának, "látta rajta" hogy van hite, erre a fick rögtön meggyógyult (pusztán attól hogy ránéztek!).
Amikor a tömeg látta mi történt (hogy szúrták ki???) felkiáltottak likaónai nyelven, hogy maguk az istenek mentek le hozzájuk emberi alakban!
Barnabásról azt tartották ő Jupiter (a római főisten, a görögöknél még Zeusz néven fut), Pálról hogy Merkúriusz (az istenek hírnöke, görögben Hermész) - mivel Pl volt a szóvivő (szónok. az aki beszélt).
Szóval Jupiter papja "felkoszorúzott" bikákat hajtott a kapuhoz hogy most jól feláldozzák azokat. Barnabás és Pál erre kiakadva rohantak hogy megállítsák a dolgot, gyorsan közölték hogy hékás, mi is csak emberek vagyunk. Ők csak az istenük hírét hozták aki hagyta a pogányokat csinálni eddig amit akartak, de "jel nékül" nem hagyta őket, hiszen alkalomadtán esett az eső, vagy nem? (Az esőhöz semmi köze semmiféle isten(nő)nek.)
Szóval az ünnepséget félbeszakították.

Antiókiából és Ikóniumból jöttek azonban zsidók (a disznó zsidók!), és rávettéka csőcseléket hogy kövezzék meg Pált. Amikor a csákó elájult azt hitték meghalt, hát kivonszolták a testet a városból.
A tanítványok már épp felravatalozták mikor magához tért, bement a városba Barnabással (de nem írja hogy csinált volna bármit is, nyilván csaka motyóját szedte össze), aztán leléptek Derbébe. (Ezek folyton elfutnak ha baj van. Mindenható? Egy frászt! Csodák? Ilyenkor hol vannak? Bezzeg Jónás! Nem értették a nyelvét, mégis egy egész város megtért neki anno!)
Derbében is nyomatták a sódert, számos tanítványt szereztek, az útjukat Lstrán keresztül Ikoniumon át Antiókiába folytatták. Bíztatták a híveiket hogy milyen fasza kis vallás ez, maradjanak tagjai a szektának. Választottaka gyülekezeteknek véneket is, meg csináltak valami rituálét is, mert a látszat fontos része a marketingnek. És persze akkoriban ennek elengedhetetlen része volt a böjtölés meg az imádkozás.
Aztán Pisidián át Pamfiliába mentek, onnan Attáliába, ahonnan elhajóztak Antiókhiába (Antiókhia kezd nagyon központ lenni) ahonnan elindultak. Ott végre elújságolták mi mindent csináltak, mi merre jártak, hogy vették be a kultuszba a pogányokat (is). Jól kipihenték ott magukat.

Néhány Júdeából jött azt tanították az "atyafiaknak" (= hívőknek?), hogy ha körül nem metélik őket ahogy Mózesnél megparancsolták (régibb ez a szokás annál!). Ám sokan hevesen ellenkeztek az ötlet ellen, hát Pált, Barnabást és másokat felküldtek Jeruzsálembe a vénekhez hogy tárgyalják le a dolgot.
Azok Főnicián és Samarin keresztül, folyton a pogányok megtéréséről beszélve felmentek Jeruzsálembe. Ott az apostolok meg a vének fogadták őket, a követek meg beszámoltak hogy mennek a dolgok feléjük.
A farizeus-szeretők (ez igen csúnya sértés ha belegondolsz) rögtön azon az állásponton voltak, hogy naná hogy körül kell metélkedni!
Noszóval végül összegyűltek a vének hogy gyszer és mindenkorra eldöntsék a dolgot.
A vita közepén Péter felállt, és arra hivatkozott, hogy őt választotta ki Yehowa elsőként hogy a pogányoknak prédikáljon (Pál egyik leveléből másként emlékszem... Meg aztán Jézus nem akarta a pogányoknak hírdetni az igét l. Máté 10.5), szóval neki aztán tutira joga van nyilatkozni, és Mr. Istennek nem volt gondja a SzentLélekkel megekeresztelni a poogányokat, meg aztán sose szerette senki eztt az egész öncsonkításos dolgot, szóval szerinte hagyjuk a francba. Végülis csak a hit számít a végén. (Kemény változás ez a kijelentés.) Meg külnben is mit kísértik az Istent? (Én Jakab 1.13 alapján azt hittem Mr .Istent nem lehet megkísérteni...)
Aztán Pál és Barnabás beszámolóját hallgatták csendben.
Aztán Jakab idézte fel Simeon egyik sztoriját, maiből nekem csak az tűnük ki, hogy Mr. Isten képtelen változtatni a dolgokon. Azaz Mr. Isten egy értelem nélküli gép a leírás szerint - vagy a Temrészet vak erői vannak így elnevezve?
Naszóvala végén arra lyukad ki, hgy a kérdéssel kapcsolatban legjobb lenne hallgani, és helyette betemetni a problémázókat olyan vitán felül álló kérdésekkel, minthogy "tartózkodjanak a bálványoktól" (ez most a faragtt képek csinálása, vagy az idegen istenek imádása?), meg "tartózkodjanak a paránaságtól", meg hogy ne egyenek vízbefúlt állatokat.
Ez mindenki számára jó megoldásnak tűnt (az eltusolás). Szóval visszaküldték intézkedni Pált, Barnabást, Júdást akinek mellékneve Barsabás, meg Silást - szóval azokat, akik a főrangot képviselték köreikben. Gyorsan levelet fogalmaztak az anitókiai, Szíriai és Czilícziában élő pogányoknak, amiben közölték, hogy feledkezzenek csak nyugodtan el a kérdésről, elvégre akik az egészet forszírozták azoknak semmi alapjuk, mert velük (az apostolokkal) előzetesen nem egyeztettek. Aztán hozzáírtáka vízbefúlt állatok stb. kérdéseket hogy legyen min elcsámcsogni elterelve a gondolataikat, meg közöték hogy a küldöttek úgyis dumálnak majd egy csomót a helyszínen (persze nem a kérdésről).
Először Antiókiába ruccantak le, eltököltek egy darabig, Silás ott is maradt, nem csoda, prófétaként tisztelték Júdással együtt. Pál és Barnabás is maradt vele, a többiek visszamentek az apostolokhoz. (Azaz Júdás egyedül.)