Az utolsó vacsoráig jutunk el ha minden igaz. Leginkább afféle kimaradt történetek gyűjteményének tűnik ez a rész.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)

A 10 szűz példázata
------
Máté 25.1-13
A világvége-beszéd után Jézus az alábbi példázattal folytatta:
Hasonlatos a mennyek országa ahhoz a 10 szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a(z egy szem) vőlegényük elé. (Éljen apoligámia, feltéve ha férfiak művelik!)
5 bolond volt (Jézus már többedszerre érdemli ki a Gyehenna lángjait) és nem vitt magával olajat, 5 eszes, akik vittek. (Olajlámpás nem ég olaj nélkül, ugyebár.)
A vőlegény késett, így elaludtak. (Azaz mehetne a példázat a késő gazdát megváró és meg nem váró szolgák példázatához.)
Felkeltették őket mikor közeledett az illető, a bolond lányok kérték az eszeseket hogy adjanak nekik olajat. Azok nem adtak, mondták menjenek és vegyenek maguknak. Féltek ugyanis, hogy akkor nem lenne elég az olaj (a teljes visszaútra. Csak azt nem értem, miért kell mindenkinek külön-külön világítania?).
A vőlegénnyel akiknek volt olajuk elmentek a menyegzőre és jól kizárták a többieket. (Szerintem ez elég gusztustalan történet.)
Amikor a késők bekopogtak elküldték őket a jó francba. (Mit árul el ez erről a vallásról...?)
Tanulság: legyetek mindíg készen! (Éppenséggel a "boond lányok" is készen voltak, csak valami lemaradt. Hülye a hasonlat.)


A tálentumok példázata
------
Máté 25.14-30
ism: a szolgák, akikre az uruk a pénzét bízta.


Az utolsó ítélet
------
Máté 25.31-46
Mikor eljő az embernek Fia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok (vannak nem-szentek? Csak érdekel.) akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe (= trónjára). És elégyülnek a népek, ő meg szétváalsztja őket mint pásztor a juhokat a kecskéktől. (Kis agrártan: a juhok buták és vezető nélkül meglehetősen tehetetlenek. A kecskék viszont meglehetősen önfejűek és önállóak. A birkák olyanok mint a tengerben a hatalmas halrajoik, a kecsekék viszont fel vannak fegyverezve, így nem szorulnak egyszerűen a csoporttömegre.)
A juhokat a jobb keze felől, a kecskéket a bal keze felől állítja. Aztán a jobb kezénél lévőknek mondja hogy menjenek és vegyék birtokukba az országot "mely számukra készíttetett a világ megalapítása óta". (De János 14.2 természetesen nem ért egyet. A szerint az ország amit Jézus ki fog adni, még nem készült el, majd Jézus halála után fog nekilátni megcsinálni.) Mert jók voltak Jézushoz ezért most protekcióban részesülnek, beindul a mutyi.
Ha egymással cselekedtek "jót", akkor Jézusnak engedelmeskedtek ugyanis.
A bal keze felől lévőket meg elküldi az "örök tűzre", amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. (De ha nem nekik sznták a helyet, miért küldi oda őket? Mindazonáltal ne felejtsük el: ezek élő emberek akik odagyűlnek, nem feltámadt valakik!)
És akkor elmennek majd azok az "örök gyötrelemre" az igazak pedig az "örök életre". (Hmm, ez a mondat mindjárt megkavarja a kérdést. Érdemes megnézni a pontos részleteket. Akiket elküld az "örök gyötrelemre", azok úgy vélik ők szolgálták Jézust. De mi van azokkal, akik meg sem próbálták, eszükbe se jutott ilyesmi, sose is akarták?
Szerintem ez megint egy farizeusfeddő példázat.)


Jézus szenvedni akar - utoljára
------
Máté 26.1-5
Miután az utolsó ítéletes dolgot befejezte, Jézus ezzel fordult a tanítványaihoz:
tudjátok hogy 2 nap múlva itt a húsvét, és az embernek Fiát eláruljá hogy megfeszíttessék.
Erre összeszaladtak a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába. A főpapot Kajafásnak hívták.
Megtanácskozták hogyan fogják el és öljék meg Jézust.
De azt is (ha engem kérdeztek egyedül azt) eldöntötték, hogy ne az ünnepen tegyék, nehogy lázadás törjön ki. (Mármint hogy ne csináljanak mártírt Jézusból.)
------
János 21.27-36
A görögökkel vaó diskurzus után a társalgás így folytatódott:
Most nyugtalan vagyok, hát mit mondjak? Hogy Atyám, mentsg meg attól ami következik? De hát végig ezen dolgoztam!
Az égből jött egy hang: bizony, az egész csak azért van hogy engem ajnározzanak!
A tömeg egyik fele legyintett, hogy csak mennydörgés, a msáik fele rögtön angyalt kiáltott. (A tömeg első fele elárulja valójában mi történt!)
J: Nem hozzám szólt, hanem hozzátok. MOST vana világ kárhoztatása, MOST vettetik ki e világ fejedelme (= Isten? a Sátán? Jézus? egy király?), én meg felemeltetem erről a földről és mindenkit magamhoz vonzok. (Jézus a biomágnes, lol)
Ezeket arról mndta hogyan fog meghalni.
a tömeg: Mi azt hallottuk, hogy a tövényben az van, hogy a krisztus örökké megmarad. Hogy van ez ezzel a "felemeltetéssel"? Ki a fene az az "ember Fia"?
J: "Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." Míg van világosság higyjetek a világosságban. (Tehát ha Jézus már meghalt, nem kell hinnünk benne? Tipikus szektavezér-jelszó.)
Azzal elszaladt és elbújt. (Hogy ne kelljen válaszolnia, gondolom.)


Jézus lábának megkenése
------
Márk 14.1-11
A világvége-beszédkor még 2 nap volt hátra húsvétig és a kovásztalan kenyér ünnepéig. A főpapok és az írstudók megint azon tanakodtak, hogyan veszíthetnék el Jézust, de abban biztosak voltak hogy nem kéne az ünnepen, nehogy (mártírt csináljanak belőle és) lázadás törjön ki.

Jézus közben Bethániában volt, Simon házában. Éppcsak leült az asztalhoz, mikor odament hozzá egy asszony akinél alabástrom edény volt "valódi és igen drága" nárdus olajjal. Eltörte az edényt (fura kinyitási mód) és ráöntötte a tartalmát Jézus fejére. (Ez akkor sem felkenés! A felkenést mindíg próféta végzi Mr. Isten direkt parancsára a Bibliában!)
Néhányan háborogtak hogy csak így elvesztegették az az olajat. Hiszen el lehetetett volna adni több mint 300$-ért és azt odaadni a szegényeknek!
J: Mi bajotok vele? Nekem tetszik. Szegények mindíg vannak, akkor tehettek jót velük amikor akartok, de én nem leszek mindíg itt, ÉS KI AKAROM ÉLVEZNI AZ ÉLETET! (A képmutató.) Ő egyszerűen csak előre bebalzsamozott a temetésre. El ne feledjétek ezt is belevenni a prédikációkba!
Erre Júdás, az Iskariótes elment a főpapokhoz hogy elárulja Jézust.
Azok meghallgatták, örültek a lehetőségnek, és megígérték hogy adnak neki pénzt. Júdás meg elkezdte törni a fejét mikor lenne a megfelelő alkalom.
------
Máté 26.6-16
Jézus az utolsó "szenvedni fogok" beszéde után a "poklos Simon" házában volt, Bethániában.
Odament hozzá egy asszony akinél drága kenetek voltak alabástrom szelenczében (egy szelence), és Jézus fejére öntötte, aki az asztalnál ült.
Ezt látva a tanítványok bosszankodtak hogy csak így eltékozolták azt az anyagot, holott jó áron el lehetett volna adni és a pénzt a szegényeknek adni.
J: Mit piszkáljátok? Én élvezem. Szegények mindíg vannak, de én nem mindíg, így mindent ide nekem! különben is csak a temetésemhez kellett az olaj. Meséljétek el ezt az esetet ha prédikáltok!
erre az egyik, Iskartiótes Júdás a főpapokhoz ment, és kérdezte, mit kap ha feladja Jézust?
Azok 30 ezüstpénzt ígértek neki.
Erre folyton a megfelelő alkalmat kezdte keresni.
------
Lukács 7.36-50
.........
Lukács egy teljesen másik helyhez és időhöz és szereplőkhöz társítja a történetet.
.........
Keresztelő János követeinek elintézése után kérte egy farizeus Jézust hogy egyen nála, az meg elfogadta a kajameghívást.
Volt a városban egy asszony, aki bűnös volt, és amikor megtudta, hogy Jézus hol található vitt egy alabástromszelence drága kenetet.
Megállt "hátul" Jézus lábainál sírva, és könnyeivel "öntözte" lábait (ez csak a rajzfilmekben működik), és hajával letörölte, meg megcsókolta és megkente lábait a drága kenettel.
Ezt látva a farizeus azt mondta magában: Ha ez valóban próféta lenne tudná miféle asszony az (és nem hagyná hogy megérintse).
J: Mondani akarok neked valamit.
f: Mondjad.
J: egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik 500$-zal, a másik 50$-al tartozott neki. Egyik sem tudta megadn, így mindkettőnek elengedte a tartozását. Melyik örült jobban?
Simon: 500$
J: Úgy van.
Azzal rámutatott az asszonyra, és azt mondta Simonnak (miért nem a farizeussal beszélget? Miért szólt bele az egyik tanítvány?):
Látod ezt a nőt? Te, mikor bejöttem a házadba még vízzel sem mostad meg a lábamat, ez viszont a könnyeivel vizezte be, bla bla bla.

A példázat magyarázatába különleges dolog kerül: mind Jézus, mind a farizeus (aki azonos Simonnal. Akkor ez egyszerűen a neve, és nem a tanítvány pofázik. De akkor mjiért nem végig így emlegették?) és az asszony egyszerre az adósok és aki elengedi az adósságot.

Azzal Jézus azt mondta az asszonynak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
az asztaltársaság: Ki ez hogy megbocsátja a bűnöket? (Ennek a kis résznek is van konkordanciája, de már ezt sem keresem ki.)
Jézus viszont csak elköszönt az asszonytól.
------
János 12.1-11
.........
János összeolvasztja a fenti két történetváltozatot itt.
.........
Lázár után ugyebár Jézust a főpapok meg akarták ölni (ezredszerre).
6 nappal a húsvét előtt Jézus felment Bethániába ahol a feltámasztott Lázár volt. Vacsorát készítettek ott neki, Mártha szolgált fel, Lázár ott ült az asztalnál.
Mária elővett egy font "igazi, dárga" nárdusból készült kenetet (most ez krém, vagy olaj?) és megkente Jézus lábait (az olajjal) és megtörölte hajával; a házat betöltötte a kenet illata.
Iskariótes Júdás, Simonnak fia, aki őt majd el kellett árulja ezt mondta erre:
Miért nem adtátok el ezt a kenetet 300 dénárért és adtátok a pénzt a szegényeknek (ahogy Jézus mondta: add el mindened)?
Mindazonáltal Júdás nem törődött a szegényekkel, nála volt ugyanis az erszény, amit ellopott. (Jézus kalapozott?)
J: Hagyd békén, a temetésemre tartogatta ezt. (De most még nem temetnek, nemigaz?)
Szegények mindíg vannak, de én nem mindíg vagyok.

Amikor a zsidók értesültek hogy ott van Jézus odaözönlöttek megnézni. De nem csak őt, hanem Lázárt is.
A papifejedelmek megtanácskozták, hogy lázárt meg kell ölni, mert sokan csak miatta hisznek Jézusban. (Állandóan ez a Jézusban,em Jézusnak. Engem zavar ez a különbség.)


Júdás árulása
------
János 6.70-71
(l. Péter nagy vallomásánál)
------
Lukács 22.1-6
A világvége-beszéd után vagyunk. Elérkezett a kovásztalan kenyerek ünnepe, másnéven a húsvét.
A főpapok és az írástudók keresték a módot jhogy megölessék Jézust, mert félteka néptől. (Előzőleg épp arról volt szó, hogy a húsvétot kihagyják...)
"Bement a Sátán" Júdásba, akit Iskáriótesnek neveznek (= azaz Júdást megfosztotta Mr. Isten a szabad akaratától), és elment megtárgyalni a főpapokkal és vezérekkel (már a vezérek is?!?) hogyan adja fel nekik Jézust.
Azok örültek a dolognak, leszerződtek hogy később adnak neki pénzt, ő meg megígérte, hogy megkeresi az alkalmat amikor "zenebona" nélkül kezükbe adhatja Jézust. (azaz negy felhajtás és ribillió nélkül mikor lehetne elfogni Jézust)
------
János 13.1-21-30
.........
A történet összeolvasztása a Keresztelő János általi megkeresztelésnek, az „utolsókból lesznek az elsők” példabeszédnek és Jézus megkenésének. A hangsúly leginkább az első tételen, de a megkenés eseményein keresztül. De ráadásul az egész az Utolsó Vacsora alatt történik! Ez már botrány.
.........
A zsidók szidalmazása után, még a húsvét ünnepe előtt Jézus, tudva hogy eljött az ő "órája2 hogy "átmenjen e világból az Atyához", mert szerette az övéit e világopn, mindvégig szerette.
Vacsora közben, mikor az ördög (nem a Sátán!) belesúgta már Iskariótes Júdásnak (aki a Simon fia), hogy árulja el Jézust. (Érdekes, hogy Lukácsnál már vacsi előtt bement a Sátán I.J-ba.)
Jézus tudta, hogy az Atya mindent hatalmába adott, hogy Istentől jött és az Istenhez megy felkelt a vacsorától, levette felső ruháját, a helyére egy kendőt kötött.
aztán vizet töltött a medencébe és elkezdte mosni a tanítványok lábait, majd megtörölte a lábaikat a kendővel.
Odaért Simon-Péterhez aki megkérdezte tőle: Uram, te mosod az én lábamat?
J: Most nem érted még miért, de később majd megérted.
P: Az én lábaimat ugyan meg nem mosod!
J: Ha nem mshatom meg, akkor sose voltál a szetám tagja.
P: Akkor lehetne a kezeimet is? (Komédia.)
J: Már fürödtél, csak a lábad koszos. Különben is tiszták vagyotk - de nem mindnyájan!
Tudta ugyanis hogy ki fogja elárulni.
Azért megmosta annak a lábait is, majd megkérdezte, értik-e mit tett értük?
Mesternek hívják őt, és ez így is van. És mivel ő, az Úr is megmosta az ő lábaikat, így egymás lábait is meg kell mosniuk. Vegyenek példát róla.
"A szolga nem nagyobb az uránál." (ismerős frázis, nemdebár?)
Tudjátok és csináljátok.
De nem mindannyiótokról beszélek. Én tudom, kikre vonatkozik. Ellenben az írásnak be kell teljesednie: Aki velem ette a kenyeret a sarkát emelte fel ellenem. (Az nem prófécia.)
Előre mondom hogy így lesz, és higyjétek el mielőtt megtörténne! (Mi a baj azzal, ha kivárjuk a bizonyítékot?)
Aki "befogadja" akit küldök engem fogad be, és azáltal azt, aki engem küldött. (Ismét egy ismerős strófa.)

Jézus ekkor nagyon nyugtalan volt, és ezt mondta: Egyiktek elárul engem.
A tanítványok bizonytalanul egymásra néztek, hogy kiről van szó.
Egy a tanítványok közül Jézus ölébe fektetett fejjel feküdt - akit szeretett Jézus. (Jézus buzi?) Odaintette Simon Péter annak, hogy vajon kiről beszél Jézus?
Az pedig megkérdezte Jézus, kiről van szó?
J: Az, akinek a "bemártott falatot" adom.
Azzal belemártott a a falatot 8mibe?) és odaadta Iskariótes Júdásnak, aki Simon fia.
A falat után pedig bement a Sátán I.J-ba. (Jézus megfertőzte!) Aztán azt mondta Jézus (a meghipnotizált I.J-nak): Hamar celekedj!
Senki nem értette, miért mondta eztt neki Jézus. (Nem? Akkor a tanítványok mind idióták, hiszen teljesen evidens a helyzet.) Néhányan ugyanis azt hitték, hogy mivel az erszén I. J-nál volt (akkor most nem ellopta?) ezért csak azt akarja, hogy menjen és vegye meg amire szükségük lesz az ünnepre; esetleg hogy adjon valamit a szegényeknek. (Ezek nem figyelnek egyáltalán?)
I.J. pedig lerakta a falatot és elment. Éjszaka volt.


Jézus megjósolja Péter tagadását
------
János 13.36-38
I.J. elvonulás után Simon Péter megkérdezte, hová megy Jézus? (????)
J: Ahova megyek oda most nem jöhetsz utánam, csak később. (Nem ez volt a kérdés.)
P: Miért nem mehetek most? Életemet is adnám érted!
J: Valóban? Addig nem szól a kakas míg háromszor meg nem tagadsz engem! (Márk 14.30 szerint amíg nem szól a kakas kétszer. Plusz ha vetünk egy pillantást János 16.5-re, a szerint, a beszéd idején ami itt kezdődött el a 13. fejezetben, senki nem kédezte meg, hogy Jézus hova megy!)


Az utolsó vacsora
------
Márk 14.12-31
A lábmegkenés után, a kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt végták azt mondták jézusnak a tanítványai: Hol akarod hogy elkészítsük neked a húsvéti bárányt?
Jézus ekkor elküldött két tanítványt azzal, hogy menjenek a városba. Ott egymeber jön eléjük, korsójában vizet visz, azt kövessék. Ahova bemegy ott mondják a házigazdának, hogy a Mester kérdi hol a zsllás ahol tanítványaimmal megeszem a húsvéti bárányt?
Ő majd mutat nektek egy nagy "vacsoráló házat" berendezve és készen: ott készítsétek el.
Mentek, és úgy tettek.
Este pedig Jézus odament a 12-vel. Leültek és ettek. Jézus azt mondta:
Egyiktek elárul engem aki (itt) velem eszik.
Azok elszomordotak és sorban elkezdték megkérdezni: Én?
J. (mindíg) azt válaszolta: Egy a 12-tök közül, aki velem együtt márt a tálba. (Ami teljességgel irányítható "jóslat". Júdás nem magától, hanem Jézus utasítására "árulta el" Jézust.) Jajj lesz pedig annak aki elárult, jobb lett volna annak meg sem születni! (Milyen rendes! De ha nem árulják el, sosem feszítik meg. Nemigaz?)
Ahogy ott ettek Jézus fogta a kenyeret, hálákat adott, megtörte és osztott belőle azt mondva: Vegyétek, ez az én testem.
aAztán fogta a poharat, hálákat adott és körbeadta. mind ittak abból. Jézus pedig azt mondta: Ez az én vérem, az újszövetség vére amely sokakért kiontatik. (Nos, a kenyér nyilvánvalóan szimbólikus. De a pohár? Vajon megcsapolta-e Jézus az ereit? De ha metaforikus is, ez akkor is rituális kanibalizmus!) Esküszöm nem iszom többé "szőlőnek gyümölcséből" addig a napig, míg újat iszom Isten országában.
Dícséretet énekelve kimentek az olajfák hegyére.
Ott azt mondta Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan "megbotránkoztok bennem", mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a juhok, de feltámadásom után előttetetek felmenni Galileába.
Péter: Ha mind eg is botránkoznak, én nem!
J: Hahh! Ezen éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem!
Péter erre csak még jobban bizonygatta, hogy ha meg is kell halnia akkor sem. A többiek is rákezdtek hasonlóképpen.
------
Máté 26.17-35
ism.
különbségek: Nem egy véletlenszerű emberhez, hanem egy előre megbeszélt vaakihez kellett a vacsit szervezni. És attól nem egyszerűen meg kellett kérdezni, hogy hol, hanemegyszerűen közölni kellett vele, hogy márpedig nála fognak enni.
A tanítványoknak nem kellett figyelni hogy melyikük lesz az áruló, hanem mikor Júdűás kérdezte Jézus azt mondta (mielőtt lett volna közös nyúlkálás), hogy "Te mondtad".
A pohárnál nem egyszerűen "sokakért kiontatik" van, hanem rögtön "bűnök megbocsátására".
Nem semmiféle szőlőből készült italt nem iszik, hanem ABBÓL a termésből nem iszik.
A kakasnak csak egyszer kell megszólalnia Péter 3-szros tagadása előtt.
------
Lukács 22.7-23
ism.
különbségek: meg van nevezve kik mennek: Péter és János. Jézus kijelüöli őket hogy menjenek mielőtt azok megkérdeznék, hova?

Miután leültek azt mondja (innetől különbözik a történet): Szerettem volna megenni a húsvéti bárányt veletek mielőtt megkínoznak. Mert addig nem eszem ilyet többé amíg beteljesedik az Isten "országában".
Azzal fogott egy poharat és azt mondta, osszk szét maguk között, mert nem iszik többet szőlőtőke gyümölcést míg el nem jön az Istennek országa.
kenyérosztás és pohár körbeadása (kifejezetten az a pohár amit a vacsora alatt használt Jézus)
De íme, annak aki elárul engem annak keze az enyémmel együtt az asztalon van. (Nem épp ugyanaz a sztori, nemdebár?)
Az ember Fia noha elmegy amint "elvégeztetett", de jajj annak az embernek aki által elárultatik!
Azok rögtön kezdtek egymásra pislantgatni melyikükről beszél. (De miért nem néztek egyszerűen az asztalra?)
------
János 6.22-66
Miután Jézus a tengeren járt, másnap a tömeg, ami a tenger másik oldalán gyülekezett, látva hogy nincs a környéken másik hajó, csak amit Jézus tanítványai elvittek, és hogy Jézus nem szállt be velük a hajóba, így azok egyedül mentek el.
De közel ahhoz a helyhez ahol a kenyeret ették (5,000-en) Tibériásból jött hajók kötöttek ki. A tömeg megrohanta a hajókat, de mivel azon nem voltak Jézusék elmentek velük (asszem ez kalózkodásnak minősül) Kapernaumba, keresve Jézust.
Meg is találták a tengeren túl, és kérdezték mikor jöttél ide? (Más evangéliiumokban ilyen elszánt hívekről nem hallottunk!)
J: Nem azért kerestetek meg engem mert "jeleket láttatok" (= mert hisztek bennem), hanem mert enni kaptatok! Mellesleg nem ez volt a kérdés.) Munkálkodjatok az "el nem vesző eledelért" (= higyjetek).
tömeg: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekdjük?
J: Isten intézi úgy hogy higyjetek abban akit ő küldött. (Azaz az, hogy hisze vagy sem, nem rajtad áll.)
tömeg: A kenyerek jel volt hogy higyjünk benned, mint anno a manna?
J: A "mennyei kenyeret" nem Mózes adta, hanem az én Atyám! Ő adja majd nektek a mennyei kenyeret (is).
tömeg: Mindíg add nekünk ezt a kenyeret!
J: Én vagyok az életnek az a kenyere, aki hozzám jön sosem lesz se éhes, se szomjas. (lol)
És habár láttatok engem mégsem hisztek. (Hát másban nem, mint amennyit áttunk belőled, nemdebár?)
Akit hozzám küld én el nem utasítom.
Azért szálltam le a mennyből (ööö, én azt hittem ember módra született.) hogy annak akaratát tegyem aki küldött, nem a magamét.
Az Atya akarata pedig az, hogy azokat feltámasszam az utolsó napon. (Azaz egyetlen napra?)
A zsidóknak nem tetszett hogy azt mondta ő a kenyér amely a mennyből szállt alá. (Ezzel ugyebár azt sugallva hogy őt meg kell enni. Szó szerint talán.)
És erre azt elkezdték mondani, hgy hé, ez a József fia, ismerjük az anyját is! Há' hogy jött volna ez a mennyből? (Ugyanez a rész van mikor Jézust kidobják Názáretből.)
J: Ne sugdolózzatok mérgesen egymás közt.
Senki nem jöhet hozzám, csak akit az Atya küld, és én feltámasztom azt az utolsó nap.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől taníttattak lesznek. Az atyáról pedig ugyebár tőlem tudhattok meg dolgokat.
Az Atyát csak olyanok látták, akik Istentől vannak.
Aki bennem hisz örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere.
A mannát akik ették azok meghaltak.
Aki eme mennyből alászállt kenyérből eszik az nem hal meg. (És akkor megrohamozta a csőcselék és tépték, szaggatták, harapták, Jézus meg csak sikított, sikított...)
A kenyér az én testem amit adok a világ életéért.

A zsidók nagy dilemmában voltak ezt most hogyan is kéne érteni. Mit kéne megenniük?
J: Egyétek meg az "ember Fiának" testét! Igyátok meg a vérét! Különben nincs bennetek élet! Egyétek meg a testem! Igyátok meg a vérem! MI LESZ MÁR!? Különben hogy költözzem belétek? Különben hogy szívnátok ki az esszenciámat?!
Én vagyok a mennyei kenyér! Egyetek meg és éljetek örökké! (Jézus itt komolyan olyan mint egy sátánista szekta vezére.)

Ezeket mondta mikor ott Kapernaumban "tanított".
Sokan a tanítványai közül mikor hallották ezeket felháborodtak.
J: Nektek meg mi bajotok? És ha meglátjátok az embernek Fiát felszállni oda ahol korábban volt? A lélek számít, a testet leszarhatjátok. A beszédeim a fontosak!
narráció?: De vannak közöttetek akik nem hisznek. Mert kezdettől fogva tudta Jézus hogy kik azok akik nem hisznek és ki az, aki elárulja őt.
J: Azért mondtam hogy senki nem jöhet hozzám, hacsak nem engedi azt az én Atyám. (Ismét: nincs bofolyásod arra, hogy a mennybe, vagy nem a mennybe kerülsz-e majd. Felesleges kapálóznod.)

Erre sok tanítványa hagyta ott Jézust.
------
János 6.70-71
ism. Péter nagy vallomásából