Az elfogadható kezdet

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)

Míg Péterék nyomták a rizsát odamentek hozzájuk a papok, a sadduceusok, meg a templom felügyelője. (Ebből botrány lesz...) Nem tetszett nekik ugyanis hogy Jézus tanait hírdetik a zsinagógában (ami ugyebár egy másik vallásé / felekezeté. Te se szeretnéd ha a Sátán hitéről szónokolnék egy katolikus templomban, nemigaz?). Le is csukták őket éjszakára. (Ami tényt azzal próbál enyhíteni a narrátor, hogy már úgyis estére járt.)
Közben a hívők (vagy azok akik ott megtértek) száma 5,000-re nőtt.

Másnap összegyűltek a nép vezetői, a vének és az írástudók, meg Annás főpap, meg Kajafás, meg János, meg Sándor, meg mindenki más akinek főpapi címe volt. (Nem csak egy főpap volt?)
Kérdezték, milyen alapon prédikálnak ottan, azok meg mondták hogy mit szólnak bele. Ha az a problémájuk hogy jót tettek egy beteg emberrel akkor menjenek a picsába. És különben is: Jézus, Jézus! Aki nem hisz Jézusban, az nem jut be a mennybe, ami zat jelenti, hogy a pokolba kerül, ami azt jelenti, hogyörökre kínozni fogják, vagy ilyesmi. hát nem tök jó?

Ekkor derült ki az is, hogy Péter és János se írni se olvasni nem tud (azaz János nem írhatta a Jelenéseket, se egyik levelét sem).
Mivel a sánta koldús nem vádolta meg őket semmivel így égül ejtették a vádakat. De azért megparancsolták nekik hogy Jézus nevében többé ne prédikáljanak.
Péter és János viszont azt mondták hogy nyasgem, bizonyítsd be hogy Isten nem létezi, azzal leléptek.

A koldús egyébként elmúlt ekkor már 40 éves. (Nem tudom ez mit számít...)

P. és J. ment haza, elmesélték kalandjaikat.
A hívők meg elkezdtek sopánkodni, hogy mért nem hordja mindenki eléjük az összes vagyonát és hódol be nekik, hiszen teljesen nyilvánvaló hogy ők az árja faj, és abszolúte igazuk van mindenben, Heródes, Pilátus, és mindenki aki más vallás tagja, plusz a zsidók elmehetnek a bús francba a rohadt mocsogányok hogy mindenki rájuktámadt, a sok szemét, semmi respekt nincs bennük. Urunk, sújts le!
És rögtön jött is egy földrengés, ők meg ettől kurvára boldogok voltak.

Folyta hívők közt a teljes kommunizmus mint Törpfalván, az apostolok meg teljes erőből nyomták a sódert, volt is rá okuk: ők kezelték a pénzt.
József is, akit az apostolok Barnabástak neveztek el, ami annyit jelent: Vígasztalás fia (meg annyit, hgy az apostoloknak is - akárcsak jézusnak - szörnyű volt a névmemórája), rádaásul József lévita volt, aki cipruson született, még ő is eladta mindenét és odaadta a pénzt az apostoloknak. (Miért nem a szegényeknek?)

Ám a törpök élete sem csak játék és mese? Hallottatok már a gonoszról? A csúf, kopasz - Anániásról és feleségéről Safiráról?
Nos, igazából nem tudjuk hogy néztek ki, és nagyon gonoszak sem voltak, de eladták a birtokukat. Anániás felesége tudtával megtartott egy részt az árából!
Péter erre leszidta Anániást, az meg összerogyott és meghalt. (= Mr. Isten lesújtott rá)
Eltemették.
Három órával később a feleség jött, mert megtudta mi történt.
Péter őt is leszidta, mondta hogy most aztán neki is annyi, az asszony is összerogyott, meghalt, elkaparták.
Az egész gyülekezet erre bepánikolt, viszont többen nem léptek be egy ilyen beteges elveket valló szektába ami kinyírja saját tagjait. viszont a renden belül rögtön rend volt.
Annyira buzgón kezdtek hinni, hogy már Péter árnyékától is gyógyulást vártak.
A szekta lendülete meg végülis nem tört meg, mert eddigre megindult a hívők áradata a többi városokból.

Ám a főpapok meg a sadduceusok irígykedtek a kultuszra, ezért elfogták az apostolokat és börtönbe csukták.
Ám az Úr angyala azon az éjszakán feltörte a tömlöc ajtaját és kivezette őket. mondta nekik (na persze) hogy a Templomban adják elő milyen kurvajól megszöktek. Azok meg úgy is tettek.
A főpapok meg másnap kurvára meglepődtek hogy nincsenek a tömlöcben. Főleg hogy az ajtó zárva vbolt, az őr meg előtte. (Ami tök ellentmond az előtte lévőknek. Csak nem az őr engedte ki őket?)
Na és akkor még az is, hogy jött a hír, hogy csórikáim ott nyüzsögnek a Templomban.
Na erre a poroszlók letartóztatták az apostolokat, persze csak semmi erőszak, nehogy fellázadjon a nép. A tanács összeült, a főpap rögtön előállt a váddal, hogy megtiltották hogy Jézus nevében prédikáljanak Jeruzsálemben, hát nem szégyellik magukat?
Azok meg nem szégyellték, Péterrel az élen, aki azt mondta, inkább Mr. Isten rendeléseit követik. Persze nem számolt azzal, hogy első levelében ő maga mondja hogy a bajok elkerülse érdekében inkább tartsuk be a világi kormányzat rendeleteit is, Pál meg a Róm.13.1-2-ben meg egyenesen azt mondja a világi rendelkezések teljesen egyenrangúak Mr. Isten rendeleteivel, hiszen mindenkinek minden hatalmát Mr. Isten adja (beleértve Hitlert, Sztálint, Maót, George Busht stb.).
Mr. Isten azért ölte meg Jézust akit egyébként feltámasztott, de előtte megölték hgy megbocsásson bűnöket. (Hogy ebben mi az összefüggés nem igazán értem.)

No, a tanácskozás végén azok teljesen ki voltak akadva, és nekiláttak kivégeztetni az apostolokat.

De akkor felállt egy a tanácsból, egy farizeus, bizonyos Gamáliel, ki köztiszteletnek örvendett a nép előtt, és kérte hogy kicsit vezessék ki az apostolokat.
Aztán elkezdett beszélni:
Emélkeztek Thaddeusra aki "idő előtt felállt", aki azt állította 400-an követik? És mikor kivégezték azok "eloszlottak és semmivé lettek". (= kiléptek a szektából)
Aztn ott volt az a galileus Júdás a népszámláláskor. Az is sok követőt szerzett, de "elveszett" (= meghalt? kivégezték?), mire a követői mind feloszlottak.
Tehát csak azt akarom mondani, hogy hagyjuk ezeket békén, aztán úgyis elbukik a szektájuk. Ha meg nem, akkor "istenműve". (Csakhogy azzal nem számol, hogy épp most lehetne elkövetni azt, ami megtörtént azon egyszemélyi irányzatokkal: elpusztítani az összes vezetőt. A legnagyobb gond, hogy itt nem egyetlen vezető van, így egyikük halálát a kultusz túlélné. Azt gyanítom, az illető szimpatizánsa a szektának.)
Végül visszahívták az apostolokat, és megint megkérték őket szpen, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében. Ez már az előbb se jött be, így az apostolok örültek mint majom a farkának, hiszen újabb okuk volt dicsekedni.
És dicsekedtek is mindennap a Templomban, ki nem fogytak a Jézus-dicsőítésből.

Ahogy gyűlt a hívők tömege a görög és héber származású zsidók közt perpatvar tört ki, mivel az előbbiek közül való özvegyasszonyokat a "mindennapi szolgálat" során mellőzték.
Erre a tizenkettő összehívta a csődületet, és közülte, hogy vlasszanak ki hetet, akiknek az lesz a dolguk, ők meg majd foglalkoznak továbbra is a prédikációval.
Azoknak tetszett az ötlet, így kiválasztották Istvánt aki igazi kis übermensch volt, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást, és Nikolaust aki antiókhiából származó prozelitus volt (bármi is az).
Odaküldték őket az apostolokhoz, azok imádkoztak és rájuktették a kezüket.
A hívők száma pedig gyarapodott, már papok is átálltak hozzájuk.