Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)
Jézus feltámadása
------
Márk 16.1-8
Mikor elmúlt "a" szombat Mária Magdaléna és Mária aki a Jakab anyja és Salomé drága keneteket vásároltak hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. (Nem volt jó amit a nők készítettek, vagy amit Nikodémuszék már felkentek? Nem számít ez halottgyalázásnak?) Korán reggel, a hétnek első napján (= vasárnap. Tehát eltelt péntek, szombat - és most vasárnap reggel van. Ez maximum 3 nap 2 éjszaka. De Máté 12.40 nagyon egyértelműen 3 nap 3 éjszakát mond arra meddig lesz eltemetve Jézus. Egyszerűen nem illik össze.) napfelkeltekorelmentek a sírhoz.
Összenéztek, hogy ki gördítette el a követ a sír elől?
Merthogy el volt már gördítve a kő a sír szájáról.
Bementek a sírba és láttak ott ülni egy ifjút (= fiatal férfit, embert) jobb felől, fehér ruhába öltözve, és megijedtek.
Az azt mondta nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek akit megfeszítettek. Főltámadt, nincs itt, de ez az a hely ahová berakták. De menjetek és mondjátok meg a tanítványainak, és Péternek (milyen "és Péter"?) hogy előttetek megy Galileába, ott megtaláljátok ahogy megmondta.
Azok meg gyorsan kiszaladtak, elfutottak félelmükben és meglepetésükben. És nem szóltak senkinek egy szót sem, mert féltek.
------
Máté 28.1-8
A szombat végén pedig,a hét első napjára virradólag kiment Mária Magdaléna és a "másik Mária" hogy megnézzék a sírt.
Nagy földrengés volt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odamenve elgörgette a követ (azaz mikor a nők odaértek még nem volt elgörgetve) a sír szájáról, majd ráült (a kőre). Tekintete olyan mint a villámlás, ruhája fehér mint a hó.
Az őrök meg félelmükben olyanok lette mint a holtak. (= elájultak? elsápadtak?)
Az angyal pedig azt mondta az asszonyoknak (még odakint): Ti ne féljetek (az őrök le vannak szarva. Vagy jobb ha félnek? Mert Mr. Isten szeret téged.), mert tudom hogy a megfeszített krisztust keresitek. Nincs itt, ugyanis feltámadt ahogy megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet ahol feküdt az Úr (jobbanmondva Jézus).
Aztán menjetek gyorsan és mondjáok meg a tanítványainak hogy feltámadt a halálból és előttük meg Galileába, ott megtalálják ahogy megmondta nekik.
Azok gyorsan elmentek a sírtól félelemmel, de örömmel is és máris futottak hogy elmondják a dolgot a tanítványoknak.
------
Lukács 24.1-10
A hét első napján kora reggel mentek a sírhoz, víve fűszerszámokat, más asszonyok is velük (a galileából Jézussal jött asszonyokkal együtt).
A követ a sírról elgörgetve találták.
Amikor bementek nem találták az Úr Jézus testét.
És akkor hirtelen - kicsit meg is ijedtek - két férfi (ember) állt mellettük fényes öltözékben. Gyorsan "földre hajották arcukat", azok meg kérdezték: Miért keresitek a holtat az élők között? Nincs itt, feltámadt, jusson eszetekbe mit mondott amikor még Galileában volt: Szükséges az ember Fiát átadni a bűnös emberek kezébe, megfeszíteni, és harmadnapon feltámadni.
Rögtön eszükbe is jutott.
Visszajőve a sírtól (külön kérés nékül!) rögvest elmondták ezeket a 11-nek és a többieknek.
Az asszonyok ezek voltak: Mária Magdaléna, Johanna, Mária aki Jakab anyja, és egyéb asszonyok (tehát legalább még kettő, azaz min. 5-en voltak a sírban).
------
János 20.1-18
A hét első napján "jó reggel", mikor még sötét volt odament Mária Magdaléna a sírhoz és látta, hogy valaki elvette előle a követ.
Elfutott hát Simon Péterhez és "ama másik tanítványhoz", aki Jézus szeretett (= szeretője volt), és mondta nekik hogy elvitték az Urat (jobbanmondva Jézust) a sírból, és nem tudja hová tehették.
Elment hát Péter és a másik tanítvány a sírhoz. Mindketten futottak, de a "másik tanítvány" megelőzte Pétert és előbb ért oda. Lehajolt, és látta, hogy a lepedők ott vannak. De be nem ment.
Megérkezett Péter is, ő bement a sírba. Ő is konstatálta hogy a lepedők a helyükön vannak. Csakhogy a "keszkenő" (= kendő) nem a lepedőkkel együtt volt, hanem külön összegöngyölítva.
Akkor bement a "másik tanítvány" is, látott és hitt. (?)
Mert nem hallották még az "írást" hogy (Jézusnak) fel kell támadnia a halálból. (Nem-e?)
Visszamentek a tanítványok "az övikhez" (nyilván a többi tanítványhoz).
Mária Magdaléna pedig továbbra is ott állt kint a sírnál és sírt. Azért csak behajolt a sírba. És meglátott két angyalt fehér ruhában ülni (csak nem Pétert és a "másik tanítványt"?) egyiket a fej felőli, másikat a láb felőli oldalon.
Azok megkérdezték tőle miért sír?
M.M.: Elvitték az én Uramat (férjemet?) és nem tudom hova.
Jézus megjelenései
------
Márk 16.9-18
.........
Márk 16.9-20 a legrégebbi kéziratokból hiányoznak, ezért csakk ésőbbi betoldások, másnéven: hamisítás.
.........
Reggel, a hét első napján, mikor feltámadt Jézus először Mária Magdalénának jelent meg (Vagy nem. Máté szerint "a másik Máriának" is, Lukács szerint Kleofásnak és másoknak, 1Korinthusiak szerint pedig Kéfásnak.), akiből (Jézus) 7 ördögöt űzött ki.
ez elment és elmondta az9knak "akik vele voltak" és nekiláttak gyászolni.
"Azok" viszont mikor hallották (a történetet) hogy ő (Jézus) él és ő (Mária Magdaléna) látta (legalábbis az üres sírt) nem hitték el.
Ezuután kettőnek közüllük (nyilván végig az apostolokról van szó) megjenelt (Jézus) "más alakban". (Akkor lehet hogy nem is ő volt, csak a tanítványok gondolták úgy - mint anno sokan vélték Jézusról hogy János?)
Ezek is mentek a többiekhez és elmondták, de ezeknek sem hitték el.
Aztán mikor "az" asztalnál ültek (= kajáltak) megjelent magának a 11-nek (vagy 10-nek (János 20.24)? Vagy 12-nek (1Korinthusiak 15.5)?) és leszidta őket a hitetlenségükért (de mi van azzal a kettővel akiknek korábban jelent meg állítólag?), hogy nem hitték el azoknak akik azt mondták hogy feltámadt. Ezt mondta nekik:
Menjetek szerte a világba és hírdettessék az evangélium minden "teremtésnek" (= angolban élőlénynek. Továbbá ha megnézzük Máté 10.5-6-ot, 15.24-et, Ap.Csel 16.6-ot...). Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem az elkárhozik.
Akik hisznek azoknak ez a jele: a nevemben ördögöket űznek (kac, kac), új nyelveken szólnak (bla, bla, bla), kígyókat vesznek föl (megvan ennek is a trükkje), és ha bármi halálosat isznak nem árt nekik (azt szeretném én látni!), és mikor (és nem ha!) betegre vetik a kezüket azok meggyógyulnak (azaz kézrátétellel gyógyítanak. Szólj ha sikerült visszanöveszetni egy lábat!).
------
Máté 28.9-20
Mikor mentek hogymegmondják a tanítványoknak (a nők Jézus sírjától) szembe jött velük Jézus, és rájukköszönt.
Azok odamentek hozzá, megragadták a lábait (vagy nem? János 20.17 szerint senki nem érhetett a feltámadt Jézushoz.) és leborultak előtte. (Vagy nem? János szerint nem ismerte fel Mária Magdaléna Jézust. Lukács szerint egyenesen sosem találkozott vele.)
erre azt mondta nekik Jézus: Ne féljetek. Menjetek és mondjátok meg az "atyámfiainak" (nyilván a 12) hogy menjenek Galileába, ott találkozunk. (Lukács és az Ap.Csel. szerint Jeruzsálemben kellett a tanítványoknak Jézusra várniuk.)
Amíg mentek néhányan az őrségből bementek a városba és jelentették a főpapoknak hogy mi történt. (Mi közük az állami katonáknak... Várj, lehet hogy ez a földrengéses evangélium?)
Azok gyorsan össwzeültek a vénekkel együtt, majd a tanácskozás végén sok pénzt adtak a vitéznek azzal, hogy cserébe terjesszék hogy a tanítványai (Jézuési) lopták el a testet amíg az őrök aludtak.
Ha meg a helytartó is hallaná a pletykát nyugodtan számítsanak rájuk, majd elsimítják az ügyet.
Azok belementek a játékba, és így a zsidók "mind a mai napig" beszélik ezt a verziót.
A 11 tanítvány pedig elment Gaileába, a hegyre ahova Jézus mondta.
Amikor meglátták őt leborultak előtte, de néhányan kételkedtek. (Ha maguk az apostolok kételkedtek a személyes találkozásnál a felátmadt Jézussal, hát csodálhatja bárki hogy mi is fenntartjuk rá a jogot?)
Odament hozzájuk Jézus és azt mondta nekik: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mégis volt amikor ez sem volt elég: Máté 20.23, Márk 6.5.)
Ha elmentek, akkor tehát tegyetek "tanítványokká" minden népet megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (Vagy Jézuséban ahogy az Ap.Csel. mondja?)
"Tanítsátok" őket hogy betartsák mindazt amit én parancsoltam nektek, és íme én veletek vagyokminden napon a viág végezetéig. Ámen! (Máté evangéliuma ezzel véget is ér. Se mennybemenetel, se semmi. Jézus a Földön marad a világ végéig. Fogadok ott lakik a szmszédodban :P )
------
Lukács 24.11-49
Hiába mondták a nők Jézus sírjától jőve mi van, szavuk csak üres fecsegésnek tartották és nem hittek nekik. (Hát akkor csoda ha mi se?)
Péter azért csak felkelt és elfutott a sírhoz, és behajolva látta hogy csak a lepedők vannak meg. Elment, de mindenesetre furcsállotta a dolgot. (Ha a tanítványoknak elsőkézből származó konkrét bizonyítékot ajánlottak fel, mi több: igényelték a szilárd bizonyítékokat, akkor hogy várhatja el bárki hogy bemondásra fogadjunk el mindenfélét? Miért ez a kettős mérce?)
És történt hogy ketten "azok" közül (nyilván a 12) ment ugyanazon a napon egy faluba, Jeruzsálemtől olyan 60 futamnyira. A falu neve Emmaus volt.
Megbeszélték egymással amik történtek.
Ahogy így beszélgettek odament hozzájuk Jézus, és velük együtt ment tovább. Demegbűvölte a látásukat hogy ne ismerjék fel. (Vagy nem is Jézus volt? És nem épp fentebb azt olvastuk hogy de, ezek ketten felismerték? És akkor nem Mária Magdalénának jelent meg Jézus először?)
J: Miről beszéltek? És miért vagytok olyan szomorúak?
Kleofás így felelt: Most jöttél Jeruzsálembe hogy nem vagy tisztában a friss hírekkel?
J: He?
ketten: Ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt. Tuti mindenki hallott róla! ahogy a főpapok és a "mi főembereink" (= városi elöljárók? a vének?) halálos ítéletet kértek rá és hogy megfeszítették.
Pedig hogy reméltük hogy ő az, aki meg fogja váltani Izráelt! De hát már három napja is van ennek.
De valami közüllünk való némberek valami olyasmit gagyogtak, tisztára ledöbbentünk, hogy kora reggel a sírnál voltak és nem találták a testét (ellopták az orvosok, he?), hát hazajöttek (de a nevüket nem tudjátok, he? vagy csak nem használjátok?), és azt mondták valami angyali jelenést láttak akik azt mondták hogy ő (Jézus) él.
Néhányan pedig "azok" (?) közül elmentek a sírhoz és tényleg úgy találták ahogy az nőstények mondták (= nyitva) és őt (Jézust) nem találták.
J(?): Ti bolondok (mehet ő is a gyehenna tüzére ezért), lusta seggfejek, hitetlen köcsögök, hát nem ezeket kellett elszenvednie a krisztusnak és úgy menni az ő dicsőségébe? (vesztesen?)
Azzal Mózestől kezdve egy csomó prófétától citált verseket hogy alátámassza a maga igazát. (Ami persze nyilván annyit ér amennyit már itt is láttunk...)
Odaértek a falu határába amibe tartottak, amikor úgy tett (e harmadik fickó, a narrátor szerint Jézus), mintha tovább akarna menni, de kényszerítették hogy maradjon azzal hogy azt mndták neki már úgyis mindjárt este van.
Szóval végül velük ment és maradt. (Nyilván a fogadóba, vagy akárhol szálltak meg.)
És amikor leült velük fogott kenyeret, megáldotta (eddig "hálákat adott" - az Istennek -, nem pedig "megáldotta" - a kenyeret!), megszegte és osztott nekik.
Erről rögtön felismerték, mire a fickó eltűnt. (Nem meggyőző.)
És akkor rögtön bizonygatni kezdték egymásnak, hogy "én már az úton is sejtettem!" (na persze...).
Aztán még azon órában fekeltek és elindultak vissza Jeruzsálembe. Ott együtt találták a 11-et (tehát ők nem a 11 közül voltak.) meg akik velük voltak (nyilván az átlaghívő-koncertfanok). Rögtön mondták nekik (a 11 a 2-nek, akiből az egyik még mindíg névtelen...): Eskü feltámadt az Úr (mármint Jézus) és megjelent Simonnak!
Erre azok (a 2) is elmondta velük mi történt az úton, hogy hogy ismerték föl a kenyér megszegése alapján. (Ami nem bizonyíték, hiszen Jézus 5,000 ember előtt végrehajtotta azt állítólag, szóval tuti közszájon forgott a történet, azaz a legutolsó senki is tudta hogyan kell egy szaros kenyeret megszegni úgy mint Jézus.)
Amikor így beszéltek Jézus hirtelen megállt közöttük és köszönt: Békesség nektek!
Azok megijedtek és féltek (vagy örültek (János 20.20)?), azt hitték valami lelket (szinonímája a szellemnek - az a lepedős. Szellem, lélek - bárhogy nevezzék mind abból a koncepcióból jön, hogy az ókoriak azt hitték, a testet valamiféle láthatatlan szubsztancia mozgatja, mivel az utolsó kifújás után több mozgást nem tapasztaltak. Azaz lélek = lélegzet. A dolog egy mára alaposan megcáfolt babona, ami valahogy mégis száz körömmel kapaszkodik az emberek agyába.) látnak.
Erre J. azt mondta: Mitől féltek? Milyen ostoba gondolatok támadtak szívetekben? (Mert a gondolkodás szerve a sszív. Vagy mégsem?) Nézzétek, itt a kezem, meg a lábam: én vagyok az! A léleknek nincs se húsa, se csontja, nekem meg láthatjátok hogy van! (A Yehowa Tanúi szerint Jézus csak holmi szellem-lényként, lélekként támadt fel. Ez cáfolja egész kultuszukat.)
Azzal meg is mutatta nekik a kérdéses testrészeket. Azok nem győztek csodálkozni meg örömködni, de Jézus már unta, és enni kért. (Mindíg csak a hasára gondol...)
Rögtön adtak neki egy darab sült halat (Durva csatornázás nélkül minden város kénytelen volt nagyobb víz közelébe - vagy éppen rá - épüni, ezért van hogy annyiszor halljuk hogy halat esznek.) meg egy darab lépesmézet. Elvette, azt leült ott enni. És azt mondta (teli szájjal?):
Ezek (?) azok a beszédek amiket mondtam nektekmikor még veletek voltam, hogy szükséges azoknak beteljesedni amiket megírattak Mózes törvényében és a prófétáknál és a zsoltárokban rólam. (Mi egyetlen ilyet se találtunk, ha szabadna megjegyeznem.)
Akkor belebabrált az agyukba, hogy "értsék" az írásokat (= hogy elhiggyék amit mond, ... holott nem igaz).
Majd azt mondta nekik:
Így (?) van megírva és így kell (nem kellett?) szenvedni a krisztusnak és feltámadni a a halálból harmadnapon. És prédikálni az ő nevében a megtérésnek és bűnök bocsánatára minden pogányok között, Jeruzsálemtől kezdve.
Ti vagytok rá a tanúk.
És íme, elküldöm rátok az én Atyám ígéretét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában amíg felruháztattok mennyei erővel. (Akkor ott is haltak meg...)
------
János 20.19-21.23
Amikor beesteledett aznap, a hét első napján, mikor az ajtókat bezárták a zsidóktól való félelem miatt ahol a tanítványok összegyűltek eljött Jézus és megállt középen, és köszönt nekik: Békesség nektek!
Azzal megmutatta nekik kezeit és oldalát. A tanítványok meg örültek hogy látják az Urat (mármint Jézust).
Aztán Jézus ismét beszélni kezdett:
Békesség néktek! (Mi ez, egy robot?) Ahogy engem küldött az Atya én úgy küldelek (el) titeket.
Azzal rájuk lehellt. (fúj!) És azt mondta:
Vegyetek Szant Lelket: akiknek bűneit megbocsátjátok megbocsáttatik azoknak. Akiknem nem, azoknak nem. (Ha ez a vallás a jóságról és a feltétlen szeretetről szólna, kivétel és válogatás nélkül ott helyben minden volt, lett és jövendőnek megbocsátottak volna és kész.)
Tamás pedig, egy a 12 közül, akit Kettősnek hívtak nem volt ott velük (tehát csak 10 apostol volt jelen, ellentétben a többi evangéliummal) mikor eljött hozzájuk Jézus. Ezért legközelebb újságolták neki a többiek, hogy látták az Urat (mondom: Jézust), ő viszont úgy reagált, hogy ha nem láthatja a kezein szegek helyét és be nem nyúlkálhat az oldalába (a lándzsa sebe) akkor a büdös életbe el nem hiszi.
Szóval 8 nappal később ismét bent voltaz a tanítványok, ezúttal Tamás is velük. És noha az ajtó zárva volt bement Jézus (hó, át a falon! Tök mint Apollonius of Taiana!), megállt középen és rákezdett: Békesség nektek!
Aztán Tamáshoz intézte szavait:
Gyere és tapizz le ahogy akartad, és így ne hitetlen légy, hanem hívő. (Megkaphatná ezt a lehetőséget mindenki más is?)
T.: Én Uram, én Istenem! (?) (Jézus folyton tagadta hogy ő lenne Isten. És ugye ott az 1. parancsolat. De itt akkor miért nem javítja ki Tamást?)
J.: Mivel láttál engem Tamás, és hittél boldogok azok is akik nem látnak és hisznek. (?)
Sok más "jelet" is művelt ugyan Jézus a tanítványai előtt amik nincsenek megírva ebben a könyvben, de ezeket azért írtuk meg, hogy higyjétek: Jézus a krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén az ő nevében éljétek életetek.
MEGJEGYZÉS: Nagyon úgy néz ki, hogy János evangéiumának eredetileg ezzel volt vége. A legtöbb szakértő is ezen a véleményen van. De azért most már nem hagyjuk ki!
Később Jézus ismét megjelent a tanítványoknak Tibériás tengerénél. Ez a történet:
Simon Péter, Tamás akit Kettősnek hívnak, Nátánal aki a galileai Kánából való volt, Zebedeus fiai és másik két tanítványa (Jézusnak) együtt voltak. Ezt mondta Simon Péter:
Elmegyek halászni.
többiek: Megyünk mi is veled.
Menetk, beszálltak a hajóba, de aznap éjjel nem fogtak semmit.
Reggeledett, és Jézus ott állt a parton, a tanítványok azonban nem ismerték fel hogy az Jézus. (Mert nem is volt az?)
J: Fiaim! Van valami ennivalótok? (Jézus, a haspók...)
tanítványok: Nincs!
J: Vessétek a hálót a hajó jobb oldaláról, ott találtok!
Úgy tettek és már nem is bírták kivonni a hálót olyan sok volt a hal.
Az a tanítvány akibe Jézus szeremes volt odaszólt Péternek, hogy: Az Úr (inkább Jézus, nem?) van ott! (Vagy csak egy jószemű halász?)
S.P, amikor ezt hallotta felvette az ingét - mivel meztelen volt (he?) - és bevetette magát a tengerbe. (1.: a hajó gyorsabb míg ki nem ér a partra 2.: David Hasslehoff mindíg LEvette az ingét ilyenkor...)
A többi tanítvány maradt a hajón, elvégre alig 200 singnyire voltak a parttól, és inkább vonszolták kifele a hálót. (Hát ja, különben nem lesz vacsora.)
Amikor kiértek a partra látták hogy van ott parázs, amin halat és kenyeret süt valaki.
J: Hozzatok a halakból amiket most fogtatok.
Feltápászkodott S.P. és kivonszolta (egyedül! Amit ezelőtt 11-en alig bírtak megmozdítani!) a hálót a partra amiben 153 hal volt, és bár ennyi volt, mégsem szakadt ki a háló.
J: Gyertek ebédelni.
A tanítványok meg nem merték megkérdezni mégis ki a fütyi ez. Végülis biztosak voltak benne, hogy ő az Úr. (Mármint Jézus.)
Odament hát J., fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanígy a hallal.
Ez már a harmadik alkalom volt hogy Jézus megjelent a tanítványainak, miután feltámadt a halálból.
Miután megebédeltek J. azt mondta S.P-nek: Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-e engem "ezeknél"?
S.P: Igen Uram, tudod hogy szeretlek!
J: Legeltesd az én bárányaimat. (?)
J: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem?
S.P: Igen Uram, tudod hogy szeretlek.
J: Őrizd az én juhaimat! (??)
J: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem?
Elszomordott Péter hogy harmadszor is megkérdezték. (Jézus szenilis? Nem mindenkinek tesz jót a halál...) Azért válaszolt: Uram, te mindent tudsz (tud?), tudod hogy én szeretlek téged.
J: Legeltesd az én juhaimat! (???) Bizony, bizny, mondom néked, mikor fiatalabb voltál felcihelődtél és oda mentél ahova akartál. Mikor megöregszel kinyújtod kezed és más öltöztet fel, és oda visz ahova nem akarod.
Ezt azért mondta, hogy megmondja, milyen halállal"dicsőíti" meg majd az Isten. (= a Pokolba kerül?)
Majd azt mndta neki: Kövess engem!
Péter megfordult és látta, hogy követi "az a tanítvány" akibe szeremes volt Jézus, aki "nyugodott is ama vacsora köben a kebelén" és azt kérdezte, Uram, kia az aki elárul téged?
Naszóval ezt látva Péter kérdezte Jézust: E' meg mi?
J: Ha azt akarom hogy "megmaradjon" míg eljövök mi közöd hozzá? (= az a tanítvány örökké fog élni?? Vagy hogy annak az életében fog bekövetkezni a második eljövetele?) Te csak kövess engem!
Elterjedt a szóbeszéd a tanítványok között, hogy "az a tanítvány" nem hal meg, pedig Jézus nem azt mondta, hanem hogy Ha akarom hogy ez megmaradjon amíg eljövök, mi közöd hozzá? (Azaz nem örökké fog élni, hanem még annak életében jön el másodszor Jézus. Ezek szerint.)
Jézus mennybemenetele
------Márk 16.19-20
Az Úr (mármint Jézus) miután elmondta ezeket felvitetett a mennybe és leült Isten jobbjára.
Azok (a tanítványok) pedig kimentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott: megerősítette az igét (a tanítványok prédikációit?) jelek által (azaz a tanítványok nem tettek csodákat?) amik követték. Ámen!
------
Lukács 24.50-53
Kivitte (kivezette) őket (Jézus) Bethániáig. Ott felemlte kezeit és megáldotta őket. És miközben megáldotta őket "elszakadt tőlük" és felvitetett a mennybe.
Ők pedig imádván őt (hajaj) visszatértek Jeruzsálembe nagy boldogan és folyton a templomban voltak dícsérve és áldva az Istent. Ámen.
MEGJEGYZÉS: Az 51. sorban az "és felviteték a mennybe" frázis a legkorábbi kéziratokban nincs jelen, így feltehetőleg egy utólagos betoldásról van szó.
HA és amennyiben Jézus mégis felment a mennybe, akkor mikor történhetett ez? Lukács és Márk evangéliuma szerint a feltámadása másnapján. Jánosnál legalább 8 nappal a feltámadása után. Az Ap.Csel. szerint "sok" nappal a feltámadás után, amit később 40 napban jelöl meg. (Már megint a 40.)
Ki bír itt eligazodni???
Epilógus
------
János 21.24-25
"Ez" (akibe Jézus szerelmes volt) az a tanítvány aki bizonyságot tesz ezekről és aki megírta ezeket (mármint János apostol? Addigra mire ezt megírták az már rég halott volt, azaz hazudik a szöveg.), és tudjuk (tudjuk?) hogy az ő bizonyságtétele igaz.
De van sok egyéb dolog is amiket Jézus tett, amiket ha megírhatnánk úgy vélem hogy az egész világba nem férnének el azok a könyvek amiket írhatnánk. Ámen.
MEGJEGYZÉS: Habár János szerint egyetlen könyv sem tartalmazhatná az összes dolgot amit Jézus tett, az Ap.Csel. írója azt állítja, mindent leírt "előző művében" (= Lukács evangéliuma) amit Jézus tett és/vagy tanított.
Tanulság: A Biblia könyveinek írói lusták, szar szerkesztők, és a szövegértésükkel is nagy-nagy bajok vannak ha már másolni sem képesek rendesen egymásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése