Az új kezdet

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (Vannak akik hisznek benne hogy igen. Mi inkább álljunk hozzá kritikusan és lássuk be végre milyen abszurd az az álláspont.)

Ekkor az Úr angyala elküldte Filepet délnek a Jeruzsálemből Gázába menő úton amit senki nem használ(? Talán arra utal, hogy a Jézus-hit terjesztő nem járatak még arra).
Filep ment. Találkozott egy szerecsennel, Kandaké szerecsen királyasszonyának komornyikjával, nagy befolyású ember, ugyanis a kincstár őre. Az ipse Jeruzsálembe imádkozni. (Na persze. Inkább követségben.) Arról az útjáról jött éppen vissza szekéren, Ésaiás próféta könyvét olvasgatta.
A Lélek azt mondta Filepnek menjen oda hozzá. Az ment,. és mikor meghallotta hogy mit olvas (akkoriban nem tudtak magukban lvasni) megkérdezte, hogy érti is-e amit olvas? (Nekem bezzeg azt mndták a pappok hogy nem kell itt semmit érteni...)
Az visszakérdezett hogy ugyan honnan érthetné, senki nem magyarázta el neki. (Végülis vallási dologról van szó.) Azzal szólt Filepnek hogy ugorjon fel. (Nyilván evidens volt hogy Ésaiás Könyvét használó vallás papja.)
Épp Ésaiás 53-onál tartott. Megkérdezte kiről szól a szöveg, Filep meg rögtön elkezdte nyomni a Jézus-lemezt. (minden Jézus! A kígyó büntetése a Genezisben is Jézus szenvedése b'meg! - Micsoda hülyeség, mondom én aki olvasta.)

Ahogy ott mentek elértek valami vízhez, a komornyik rögtön meg akart keresztelkedni, Filpe meg mondta, hgy ha komolyan gondolja, csak nyugodtan. A komornyik meg rögtön elismert Jézust Mr. Isten Fiánal, így nyélbeütötték a dolgot. (Figyeled? A kereszteléshez kell az illető beleegyezése!)
Mikor befejezték az Úr Lelke elteleportálta Filepet, többet nem találkoztak a komornyik és ő.
Filep Azótusban került elő, onnan Czézáreába ment, útközben a településeken terjesztette az evangéliumot. (= hogy elközelgett a mennyek országa. Nem a négy - vagy bárhány más - mai értelemben vett evangéliumot!)

Saulus vérszomjas őrjöngésétől hajtva elment a főpaphoz. kérte hogy adjon neki engedélyt Damaszkuszra Jézus-követőket fogdosni, hogy felhurcolja őjet Jeruzsálembe (ahol majd jól elítélik őket).
Ahogy közeledett Damaszkuszhoz hirtelen nagy fényt látott a mennyből. Leesett a földre (hallucinált a szomjúságtól, nem kétséges) és hangot hallott, ami azt kérdezte: "Saul, Saul (még Saulus nevét sem tudja rendesen a hang, csz) miért kergetsz engemet?"
S: Ki vagy?
az Úr (jobbanmondva Jézus): Jézus, akit üldözöl kedves hívőm! Miért nem hódolsz be nekem?
S: Mit tegyek?
J: Menj tovább, majd idejében elmondom.

A vele utazók csak azt látták hogy S. magában beszél. (Mondom: delírium. Amúgy a sor szerint a hangot hallották, de a fényt nem látták.)
S. föltápászkodott, de nem látott "senkit", ezért kézen fogva vezették Damaskusba. (Ha embereket nem is lát, de ez nem jelenti, hogy vak lett volna! És különben is, miféle dolog ez már megint hogy megvakít valakit Jézus?)
Három napig nem látott, nem evett és nem ivott S. (Gondolom milyen jót tett ez a napszúrásának...)
Volt ellenben Damaskusban egy "tanítvány", bizonyos Ananiás. annak leszólt az Úr (jobbanmondva Jézus) hogy dzsaljon el az "Egyenes utcába", keresse Júdás házában (hahaha) a Saulus nevű tárzusi embert (= férfit) aki imádkozik. (De vajon kihez?)
Saulus látomásban látta hogy valami ananiás meggyógyítja kézrátétellel. (Íme a valkódi történet: Saulus sosem volt vak! Csak kitalálta az Ananiás-sztorit.)

Ananiás közben panaszkodott az Úrnak (akarom mondani Jézusnak) hogy csak nyűg az az ember a kerezstényüldözéseivel, főleg hogy magas helyen vannak barátai.
Ú/J: Menj csak, mert tutira átáll! (Az Erő sötét oldalára...)
Szóval végül A. ment, kézrátétel, Jézus-duma nyomatása közben, mire azonnal "leestek S. szeméről a pikkelyek" (miféle pikkelyek?) és olyan hálás volt hogy rögtön elkötelezte magát a Jézus-kultusz oldalán, még vízzel sem kellett pacsmagolni, már megkerezsteltnek számított.
S. néhány napot a damaskusi tanítványoknál töltött akik felerősítették. (Mondom én, hallucinált.)
Aztán rögtön ment a zsinagógákba terjeszteni, hogy Jézus a krisztus és Mr. Isten fia.
Amin persze mindenki bámult, hiszen épp az ellenkezőjét várták tőle.
Pár nap múlva a zsidók döntöttek: kinyírják Saulust.
Csakhogy Saulus értesült erről így a föld alá vonult, de lelépni nem tudott, mert a kapukat éjjel-nappal őrizték.
Végül a tanítvnyok egy kosárban leeresztve csempészték át a falakon.

Innen Saulus Jeruzsálembe ment (de nem a Galátziaiak 1.16-17 szerint. Vagy nem Pál írta a Gal.-t, vagy Lukács él tévedésben.), próbált "csatlakozni" a tanítványokhoz, de azok féltek tőle, nem hitték el ezt a pálfordulást.
Barnabás végül elkísérte hozzájuk, és elnyökögte a dmaszkuszi úton történteket, mire végre (hogy volt kezes) elfogadták.
Saulus meg ezerrel űzte az ipart, még a görög zsidókkal is packázott akik pedig meg akarták ölni. (Micsoda vérszomjas népség eza zsidó!)
Azonban a többi hívő nem szerette ezta nagy hacacárét, így levitték Czézáreába, ahonna elküldték Tárzusba.

Tehát a "gyülekezet" megvetette eddigre lábát Júdeában, Galileában és Samariában.

Péter körbekolbászolt, aztán elment a Liddában lakó "szentekhez" is. (szentek? az meg mi fán terem?)
Találkozott ott egy Éneás nevű férfival, 8 éve gutaütés következtében ágyban fekvő beteg. Péter eljátsztta dettó ugyanazt amit Jézus a gutaütöttal. (szóval az a Jézus-történet is plagizáció.) A csóka Liddában és Sáronban kolbászolt körbe hogy megmutogassa magát.

Joppéban volt egy Tábitha nevő "nőtanítvány", ami azt jelenti: Dorkás, ami azt jelenti: zerge. Ez egy csomót jótéknykodott. Megbetegedett. Meghalt. Megmosták. Felravatalozták a "felházban".
A hely közel esik Liddához, így gyorsan küldtek két követet Péterhez hogy ugorjon át. Ment. Volt nagy sírás-rívás, Dorkás magasztalása. Péter meg feltámasztotta. Aztán Péter még ottmaradt napokig egy Simon nevű tímárnál - gondolom élvezte az ünnepélését.

Czézáraeában volt egy Kornélius nevű férfi, százados az itáliai légiónál. (Ami ekkor még nem is létezett, majd csak i.sz.66.09.22-n fogják felállítani. Az Ap.Csel. ezennel apokrifnak nyilvánított magát.) Buzgó hívő volt, sok alamizsnát kiosztott. (Emlékszünk még a százados szolgája, és a kereszt mellett iszázados törtönetére?) A nap 9. órájában (délután 3?) látomása támadt arról hogy Mr. Isten egyik angyala elment hozzá, és utasíttta hogy küldjön Joppéba, ahonnan hívja el Pétert akit egy Simon nevű tímárnál találhatnak meg, akinek aháza a tenger partján áll. Ő ad majd toivábbi utasításokat. (Azaz az angyal valójában nem létezett, a százados csak hallucinált.)

Másnap a két szolga el is indult. Kb. 6 órakor Péter felment a ház emeletére imádkozni. De megéhezett így lement enni. (A kis haspók.) Evés közben rátörtek a hallucinációk. (Gombapörkölt?)
A "látomás": Megnyílt az ég és egy edény szállt le. Az edény úgy nézett ki mint egy nagy lepedő (?), ngy sarkánál felkötve és úgy leeresztve a földre. Mindenféle négylábú, meg csúszómászó (pl. sün?), meg madár volt benne. És egy hang azt mondta: Péter kelj föl, öld és egyél!
P: Nehunnmá'! Sosem ettem semmi tisztátalant!
hang: Mr. Isten megtisztította, szóval kuss!
Ez összesen háromszor lett eljátszva, mire megunták és az "edényt" felvitték az égbe. (Kik? Ki szl, Mr. Isten, vagy valaki más? A történet fura keveréke Péter hármas tagadásának és Pál egyik levelének annak arészének amiben Péterrel azon veszekszik, lehet-e prédikálni a pogányoknak.)

Péter agyalt mi a faszt jelenthetett a dolog, mikor befutottak konélius emberei, akik bekiabáltak a kapun hogy itt leki-e bizonyos Péter?
Péter azonban annyira elmerül, hogy a "Lélek"-nek kellett noszogatnia, hogy neki szóltak mind a hárman. (Hallucinál, így a házigazdák bekiabálását értelmezi tévesen a SzentLélek szavának az agya. Várjunk, hárman? Emlékeztet a dolog Dániel és a kohó történetére...)
Még mindíg a Lélek utasítgatja hogy vonszolja ki a hájas seggét és menjen velük fenntartás nélkül. (Az apostolok mindíg mentek, nincs ebben semmi új.)
Péter kiment, kérdezte mit akarnak. Azok elmondták. Péter behívta őket és aznap még jól bezabáltak, csak másnap léptek le. Pár joppéi szektatag velük tartott.
Másnap megérkeztek Czézáreába. kornélius már várta őket rokonai és "jó" barátai élén. Kornélius elément, lábai elé vetette magát (Péternek) és imádta őt. Szabad ezt? Nem, nem szabad, Péter rögtön fel is hívta rá a figyelmet hogy ő is csak ember. Bementek.
Péter trögtön nyomta hogy a zsidóknak tilos más nemzetiségűekkel közösködni, de azt is közli, az előbbi látomását erre vnatkozólag úgy értelmezi mint Jézus a szombatot. (Mi köze ennek bármihez?) Szóval ki vele, miért hívták?
K: 4 napja böjtölök, 9 órakor imádkoztam, és akkor egy férfit láttam fényes ruhában, (Az éhségtől és szmjúságtól, meg talán a kialvatlanságtól és a fáradtságtól nem csoda ha hallucinál.) az mondta hogy hívja Pétert, szóval most halljuk, mit akar tőlük Péter? (Nagy csavar, he?)
A rasszista Péter rögtön sokkot kapott hogy nemzsidók milyen buzgó hívők, elismételte pár sorban az evangéilumoknál olvasottakat.
Hogy a meseíró nyomatékot adjon hogy ezek aztán tényleg rögtön mindenki nyelveken szól, péter meg feladja az utolsó ellenkezéssét is. Megparancsolta hogy keresztelkedjenek meg, ők meg kérték hogy maradjopn péter pár napot.

10.36: Jézus nevében békét hírdetni? Elég abszurd. És hogy "Jézus Krisztus mindennek ura"?

Értesültek ám az apostolok arról, hogy Júdeában terjed a vallásuk a pogányok között! Mikor Péter visszaért Jeruzsálembe jól össze is vesztek vele ezért!
Péter viszont előadta a látomását meg a Kornélius-esetet, így végül ráhagyták. "Istenműve" végülis...


Közben az István halála miatt menekülők eljutottak Főniciába, Ciprusra és Antiókhiába is (faszom fog szenvedni a korabeli írásmóddal). Antiókhiában is nyomatták a pogányoknak holmi ciprusi és cziréni férfiak a térítést (pontosabban a görögöknek). Rögtön ki is küldték hzzájuk Barnabást hogy vizsgálja ki a dolgot. De sokan voltak, így végülis bánta a fene.
Ekkor Barnabás elugrott Társisba Saulusért, és elvitte magával Antiókhiába. Egy egész évig felügyelték a gyülekezetet, és hogy-hogynem, először Antiókhiában nevezték eme híveket keresztényeknek. (Úgy tűnik az egész vállakozás lelke ez a Saulus, nélküle már rég vége lett volna az egész marhaságnak.)

Ekkoriban történt, hogy Jeruzsálemből Antiókhiába mentek próféták. Egyikük, bizonyos Agabus kijelentette hogy nagy éhség lesz, és lett is Klaudiusz császár idejében.
Akkor pedig a tanítványok nekiálltak segélyeket küldeni Júdeába. A szállítmányt Barnabás és Seulus vitte el a véneknek.


MEGJEGYZÉS: elsiklottam egy apróság miatt a nyelvezet okán: Péterhez az álmos-jelenetnél 2 szolgát és egy vitézt küld a százados, szóval megvan a 3 ember, nincs ott probléma.