Zavaros idők

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagyis nem is olyan rég még azt hihettük)

Aztán mikor Nabuék kiengedték a börtönből ezeket mondta az Úr, miközben fogolyként vitték Babilonba:
Nos, éppenséggel nem az Úr mondta. Ahogy ott mentek sorban a poroszlók főnöke magáhozintette Jeremiást, és felajánlotta, hogy maga döntheti el, akar-e Babilonba menni, vagy inkább maradna. Elvégre az Úr már lesúlytott, minek továbbra is rosszban lenni? (érdekes gondolatmenet a babiloni résézről) Ja, egyébként pedig ezt még le kell adminisztrálnod Gedáliásal is, szóval őt is keresd fel. Nesze némi útravaló (meg engedély gondolom).
Jeremiás meg ment Gedáliáshoz "lakni".

Amikor a nép értesült Gedáliás kkinevezéséről mentek hozzá tájékozódni. Az mondta, hogy ha nyugi van, akkor nem kell aggódniuk, ők nem nagyon akarnak beleszólni az életükbe.
Sokan vissza is mentek haza folytatni az életüket ahol abbahagyták.
Ám egyszercsak jelentették Gedáliásnak, hogy merényletre készül ellene bizonyos Ismáel, aki Natánia fia. Gedáliás nem vette komolyan a hírt.
Bizonyos Jóhanán aki Kérár fia egy magánkihallgatáson felajánlotta Gedáliásnak, hogy megöli azt az Ismáelt hogy biztosan nyugi legyen, de Gedáliás nem engedte, mert szerinte a vád hazugság volt. (a "messiás" akit elárulnaka saját emberei?)


A 7. hónapban Ismáel és 10 embere együtt evett Gedáliással. Meg is ölték Gedáliást, meg mindenkit aki vele volt - a testőrségét.
Másnap még senki nem tudott semmit az esetről.
80 ember ment az Úr Házába áldozni. Gyászoltak. Bár a gyász jelei közt ott az önvagdosás, ami tiltott. Sebaj.
Ismáel kiment eléjük "sírva". Hívta őket, nézzék meg mi történt Gedáliással. Azok mentek. Gedáliásék megölték mindet, kivéve tizet, akik hajlandóak voltak váltságdíjat fizetni. (Tök mint mostanában a muszlim terroristák. Pár éve rendszeresen cisnáltak ilyet.)
Ez akárhol volt.
Ismáel fogolyként magávalvitte Gedáiás egész házanépét az Ammon fiaihoz. (nem foglalták már el azokat is a babilóniaiak? Csak mert akkor hülyeség oda menekülni.)

Aztán Jóhanán is értesült a történtekről, aki már a seregek fővezére volt. Gibeonnál érték utól Ismáeléket. (felrémlik Dávid uralkodásának ideje)
Ismáelék gyorsan leléptek a foglyokat hátrahagyva, akik nagyon örültek hogy meg lettek mentve. Két embert így is vesztettek Ismáelék. (jó alap a mózesi Ismáelhez ez az Ismáel)
Jóhanán és a vele lévők meg elhatározták, hogy elmennek Egyiptomba. (Érthető, hiszen a rendet nem tudták fenntartani még ilyen rövid ideig sem, a tettesek elmenekültek - várható, hogy a babilóniaiak megtorolnak és elveszik az autonómiát amit meghagytak.)


Jóhanán és a nép maradéka elmentek Jeremiáshoz, hogy kérdezze meg istenét J., mégis mit kellene csinálniuk?
Jeremiás természetesen ráállt. 10 napon keresztül könyörgött az Úrnak, mire választ kapott (= mire kitalált valamit Jeremiás).
42.10: az Úr megbánta amit tett velük.
Jeremiás azt mondta, maradjanak a saját földjükön, ne hagyják el azt, és menjenek (például) Egyiptomba. Ha meg mégis elmennének Egyiptomba, akkor megdöglenek.
És ne feledjétek, ti kérdeztétek, és megígértétek, bármit mondok, úgy tesztek.

MEGJEGYZÉS: Érdemes mindazonáltal ismerni a valós történelmet is. Abból megtudtuk, hogy számos zsidó menekült Egyiptomba a babiloni hódítás elől (szintúgy más népekkel egyetemben), és rentgetegen közüllük békében élték le ott életüket, elkerülve az Úr itten kihírdetett szörnyűséges haragját és öldöklési mániáját.