2009. augusztus 26., szerda

Nabukodonozor 2. álma

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (egyszer, régen, voltak akik hittek benne hogy igen)

Nabukodonozor következő lépése az volt, hogy csináltatott egy "állóképet" színaranyból. Miután halálra idegesítette magát egy "állókép"-ről szókló álommal. Mazohizmus?
Ennek méretei:
magasság: 60 sing
szélesség: 6 sing (gondolom mindkét irányban)
Ez józan számítások szerint több arany, mint abban az időben ÖSSZESEN rendelkezésre állt a TELJES Földgolyón.
Aztán Nabu. összehívta az összes kormányzati tisztviselőt hogy tiszteletüket tegyék az "állóképnél".
Azok el is jöttek.
Egy hírnök kihírdette, hogy ha mittoménhányféle hangszerből meghallják azok hangját, akkor le kell borulni és imádni az "állóképet", aki pedig nem, azt azonnal bedobják az égő, tüzes kemencébe.
Sajna az egyik hangszer ami ott fel van sorolva az i.e. 2. századig nem létezett - a görögök fogják majd feltalálni a megfelelő időben. Tekintve, hogy a szöveg a hellenikus történelmi részeknél elég pontos, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szöveget hellenikus zsidók írták hellenikus zsidóknak - ez a tény és az, hogy ez biza hamisítvány, teljességgel kizárja, hogy bármilyen Jézusra vonatkozó adatot találjunk majd benne.

Holmi káldeabeli férfiak aztán bevádolták a zsidókat Nabu. előtt, hogy azok biza nem imádják a kellő időkben az "állóképet". A zsidók név szerint: Sidrák, misák és Abednégó. (Szóval nem volt alaptalan a sejtésem.)

Nos, húzzuk ki pillanatra a fejünket a seggünkből, és hasonlítsuk össze a történetet a Makkabeusok könyveivel:
Ott hallunk egy olyan sztorit, miszerint Jeruzsálemben felállítottak egy Zeusz-szobrot, és hogy a király parancsának megszegése ott is halállal volt büntetendő.
Itt kemencébe dobják az elkövetőket, ott serpenyőben sütik ki. Igaz, ott csak az ígéretet kapják cserébe hogy túlélik, itt viszont ténylegesen meg fogják úszni a dolgot!

Nabu. mindenesetre hivatta a három ifjút, akiket még a második fejezet végén igen magas kormányzati pozícióba helyezett (Dávidot meg még magasaba).
Meglepő módon nem rögtön az ítélet következett, hanem tárgyalás. Feltételezve, hogy nem szándékosan szegték meg a rendeletét ott helyben esélyt kaptak ezt demonstrálni: térdre fiúk, vagy ott a kemence, és tán Isten fog megmenteni akkor?
A három válaszolt: Nem is kell kérdezned, természetesen igen. Ha pedig mégsem, akkor sem szolgáljuk a TE isteneidet. (Ez a rész tényleg úgy néz ki, egyenlőnek ismer el más isteneket.)
Na, erre Nabu. 7-szer jobban befűttetette a kemencét mint szokta. (nem hiszem hogy létezett akkoriban hőmérő, így szerintem csak 7-szer több fűtőanyagot raktak a tűzre (fa vagy talán szén).
A "legerősebb" embereinek mondta hogy kötözzék meg a fiúkat és dobják a kemencébe.
Azok gatyára vetkőztek és nyomták.
De annyira megrakták a tüzet, hogy akik megkötözték a srácokat megölte annak lángja. (? Esetleg mikor kinyitották az ajtót a kiáramló hő?)
A három zsidó meg beesett a kemencébe. Megkötözve.
Nabu. viszont nagyon megijedt a látványtól, kérdezte hányat dobtak be.
Mondták hogy jól emlékszik: hármat.
Erre Nabu. azzal jött, hogy akkor gond van, mert négyet lát szabadon járni-kelni a tűzben, bajuk nincs, és a negyedik arca mint "az istenek-fiaié". (valaki mutassa meg, hogy látott be az őrjöngő lángok közé) Miféle "istenEK-fiai"? Nabu. nyiévánvalóan a monda szerint kezdett teljesen meghibbannni.
Nabu. odament a kemence szájához, és bekiabált a háromnak hogy jöjjenek ki. (hogy fért oda, ha előtte a "legerősebb" férfijúi elégtek a hőtől?)
Azok kijöttek, és az összes vezető-rangú ott nézte, hogy ezeknek még a hajuk szála sem égett meg, sőt "a tűz szaga sem járta át őket". - nos, a tűznbek nincs szaga. Esetleg a füstnek.
A király a negyedik alakot hirtelen angyallal azonosítja, magasztalja a zsidók istenét, majd parancsba adta, hogy ha valaki csúnyát mond e három istenéről, azt darabokra kell vágni és házát szemétdombbá tenni (lerombolni és a romokat otthagyni). - De kérdem én, vajon az "állókép" imádását is visszavonja?
A három srácot meg még jobban előléptette.


4.1: "Én Nabukodonozor" (a 18-as sorral bezárólag nem szégyenli az író Nabukodonozornak tulajdonítani a szöveget!)
Álmot látott, rémálmot.
Ismét álomfejtőket hivatott.
Megint nem tudta megfejteni egyik sem (pedig most elmondta nekik az álmot).
Aztán jött "Dániel, akinek neve Baltazár", "Baltazár, mint az én istenem neve" (ööö, a babilóniaiak nem imádtak Baltazár nevű istent). Tudta, ha valaki, akkor ő képes lesz megfejteni, hiszen egyzer már bizonyított. (arca mint az istenek-fia, most meg ez a névazonosság - mondom én, hogy Dánielt képzelte még oda a történet szerint a tűzbe)
Az álom:
Egy nagy fa állt a föld közepén (közepén?). Különlegesen magas fa volt, és erős, "és magasság az égig ért" (?), és "az egész Föld széléig volt látható" (mert a Föld lapos, és az ég felette egy szilárd kupola. Na ja, majd' elfelejtettem, lol).
Levelei szépek, gyümölcse sok, "és táplálék vala rajta mindeneknek". (hústermő fa?)
Egy Vigyázó (= Watcher - Ezékiel angyalai!) és egy Szent (?) szállt alá az égből (vagy egy Vigyázó ami/aki Szent?), és azt mondta (miért az egyesszám ha két beszélő van? Legyen inkább egy nem-bukott angyal csak) :
- Vágjátok ki a fát, vágjátok le ágait, rázzátok le leveleit és gyümölcseit, fussanak el a vadak (állatok) alóla és reppenjenek el róla a madarak.
De a tönköt hagyjátok a földben vas és rézláncokba verve, ott a füvön, a harmat öntözze csak, és ?~egyen füvet.
És viselkedjen állat módjára hét "időig".
Ez bizonyítja majd, hogy az Isten itten mindennek ura, és azt csinál amit akar, senkinek nincs beleszólása. (ennyit a szabad akaratról)
No Baltazár, mit értelme van ennek?

SEMMI! Ez csak egy rohadt álom!

Na persze az előző sor csak a modern gondolkodás eredménye, Dániel történetében az álmoknak jelentése van, mindjárt el is mondják nekünk, mi:
A fa = Nabukodonozor személyesen.
A Vigyázó és Szent ténykedése: Dániel istenének megnyiéatkozása, ami be fog következni. Konkrétan: elüldözik és állatként kell majd élnie, míg meg nem érti, hogy egyedül Dániel istene érvényes, apádüte. (mondjuk ezt a sztori szerint már sokszor elismerte, de hát...)
A megmaradó tönk: az országát nem veszik el, visszakapja mihelyst elismeri, hogy egyedül Dániel istene. (soseis történt ilyen)
Térj meg, térj meg!

És ez így is történt! 12 hónappal később a babilóniai király sétálgatott palotája tetején és gyönyörködött országában. Rögtön meg is büntették érte. Még abban az órában Nabu. elállatiasodott, füvet kezdett enni, a szabadban lakott, "szőre megnőtt mint a saskeselyű tolla" és körmei mint a madaraké!


És hét év múlva Nabu. felemlet fejét, áttért a zsidók hitére, így rögvest visszatért értelme és visszaült trónjára.
Bosszantó, hogy ez a Nebukadnezár nem árulta el, ki uralkodott helyette. Magától értetődik, hogy a tudósok az égvilágon semmi olyasmit sem fedeztek fel, ami állítólagos trónfosztására és hét év múltán történt állítólagos visszahelyeztetésére utalnak.

"És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?" => szabad akarat nincs. Az Úr pusztán erőből uralkodik, mint egy eszement zsarnok. És vajon Te igazán életetnél-e egy ilyen lényt egy ilyen tortúra után?
De legalább nem kell szenvedni az álomfejtéssel manuálisan.

De vajon hová illeszthető be Nabukodonozor őrülete?
Volt egy király, Nabonidus, aki Arábiában töltötte élete második felét azon keseregve, hogy trónját megdöntötte Cyrus perzsa király - talán az ő álapota köszön vissza ebben a mitikus történetben. Nabo. egyébként sosem tért vissza trónjára, idővel elfogták és Babilonba hurcolták, ahol kivégezték.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése