Belsazár jele

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (egyszer, régen, voltak akik hittek benne hogy igen)

Belsazár király nagy lakomát szerzett ezer főemberének - jól berúgtak.
Iszogatás közben Belsazár előhozatta az arany és ezüst edényeket, amiket elvitt Nabukodnozor az ő apja a jeruzsálemi Templomból, hogy most aztán abból igyanak

Hű, mennyi minden hangzott itt el! Elnézéseteket kérem, de annyi mindenről kell szót ejteni eme két sor kapcsán, és későbbi sorok kapcsán ezen könyvben, hogy egy füst alatt itt intézem el, mert egybegyűjtve jobban néz ki. Naszóval:
Először a könnyebbik része: láttuk, hogy mind Nabukodorozor, mind Belsazár úgymond megszentségtelenítette az Úr Házának edényeit. (Belsazárék az ivászat közben az Úrnak szentelt eszközökkel a saját isteneiket méltatták, l. 5.4.) Mind Nabu. mind Belsazár hamar meg lettek büntetve vétkeikért (Belsazárt a fejezet végén elintézi majd "Dárius, a Méd").
Ellenben látunk egy tudósítást a Makkabeusok könyveiben is, ahol Antiochus szentségteleníti meg hasonló módon az Úr edényeit. És ha a kettőt egyidőben írták, akkor ez a történet az, ami biztosítani hivatott a hallgatóságot, hogy Antiochus is (előbb-utóbb) meg fogja szívni.

Nos, ennyit magáról az ivászatról. Ellenben egy sokkalta bonyolultabb kérdésbe is bele kell mennünk: Nabukodonozor fia volt-e Belsazár?
A válasz az, hogy nem. De legyünk alaposak.
Először is nem csak ez a két király élt a Babilóniai Fogság alatt a Babilóniában, így Dánielnek többről kellene tudósítania - de nem teszi (mert nem tud róluk).
Nabukodonozor i.e. 562-ben húnyt el, örököse Evil-Merodák lett (Awil-Marduk a Biblián kívüli forrásokban) - l. pl. 2 Királyok 25.27. Őt i.e. 560-ban megorgyilkolta unokafivére, Nergal-shar-usur. Őutána következett Babilon utolsó királya: Nabonidus, aki i.e. 556-539 között uralkodott, amikoris Cyrus, a Perzsa elfoglalta Babilont. Belsazár mindazonáltal létezett, és eme Nabonidus gyermeke volt, tartományi kormányzó lett - de SOSEM volt király, és különösen nem volt Nabukodnozor fia.

Tudjuk, hogy Dániel van megjelölve szerzőként (maga a szöveg is számosszor említi ezt), és azt is láttuk, milyen magas pozíciót foglalt el a király(ok) személyes környezetében. Tehát tudnia kellene mit beszél, mégis számos alkalommal nevezteti Nabu-t Belsazár apjának számos szereplővel: például Belsazárral magával, a királynővel, és maga mint narrátor is úgy hivatkozik rá - tévesen. Egyszer sem adja meg a korrekt leírást. Ráadásul nem is áll a kettő egyenesági kapcsolatban.

Egyéb biblikus források is megerősítik, hogy a Biblia szerzői igenis azt gondolták, a kettő apa-fiú kapcsolatban áll: eza forrás az apokrif Baruch / Báruk Könyve, ami azért pl. a katolikusoknál kanonizált még mindíg: Baruch 1.10-12:
"Ezt írták: Nézzétek, pénzt küldünk nektek: szerezzetek a pénzen égőáldozatot, engesztelő áldozatot és tömjént, készítsetek ételáldozatot és mutassátok be az Úrnak, a mi Istenünknek az oltárán.
Imádkozzatok Nebukadnezár, Babilon királya életéért és fiának, Baltazárnak az életéért, hogy napjaik a földön olyanok legyenek, mint az ég napjai.
Nekünk pedig adjon az Úr erőt, és ragyogtassa fel szemünket, hogy Nebukadnezárnak, Babilon királyának és fiának, Baltazárnak a védelme alatt élhessünk, hosszú ideig szolgálhassunk nekik, és kegyelmet találjunk előttük."

Ennyit Belsazár és Nabukodonozor kapcsolatáról; most pedig menjünk tovább a történetben:
Szóval az előkelőségek és ágyasaik isznak mint a gödény.
Ám "abban az órában" "emberi kéznek ujjai tűntek fel" és írtak a gyertyatartóval szemben (?) a királyi palota meszelt falára, és a király nem bírta levenni szemét a kézfejről (szóval már nem csak az ujjak?). (Jól be lehetett rúgva.)
A király elkezdett félni, és a varázslói után kiáltozott. közölte, hogy aki megfejti neki az írást, az megkapja az ország harmada feletti uralmat!
Persze egyik sem tudta elolvasni.
Ezt senki nem tudta mire vélni és pánikolni kezdtek. (De minek? Ez csak pár nyamvadt értelmetlen irkafirka! Kit zavar, mossátok le!)
A nagy zűrzavarra előkerült a királyné (névtelen), és azt mondta: - Mit izgultok, ott van az a csóka, akit még apád nevezett ki, az a Dániel/Baltazár, hívasd azt! (Kérdem én, miért nincs ott soha ez a kókadt Dániel, mikor az összes többi álomfejtő megjelenik, mert az ÖSSZES asztrológust hivatja a király?)
Hivatták, jött.
Dániel köszönte az ajándékokat, de nem kérte. Ellenben az írást elolvasta - nem lehett nehéz dolga, hiszen ki buktathatná le, hogy az ujjából szopja az egészet?
Na, te Belsazár! Pont olyan nagy seggfej vagy mint amilyen apucikád volt mielőtt állattá változtatta Mein Gott ezzel a borivással az Úr edényeiből, ezért küldte el a kezet és eért került oda az az írás! (valaki részeg volt, a többiek meg nem mondtak ellent betépet hallucináló királyuknak. A király meztelen!)
Az írás így hangzik: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! (és elárulod Dániel milyen nyelven?)
A szavak értelme:
Mene: az Isten megmérte tetteidet és most megszívod! (és miért van ez kétszer?)
Tekel: megmérettettél és könnyűnek találtattál. (ez egyiptomi motívum a szív összeméréséről egy tollal - jön a Lélekfaló!)
Peresz: az országodat elfoglalják a perzsák és a médek. (és mi az Ufarszin?)

Erre Belsazár csak odaadta országának harmada feletti uralmat enneka Dánielnek - aki épp most közölte milyen áruló nézetei vannak irányában. Jó ötlet? (Ja, és nincs ilyesmiről sem feljegyzés.)

Ugyanazon éjszakán megölték Belsazárt a káldeusok királyát, és a méd Dárius (aki 60 éves volt ekkor) elfoglalta az országot.
Na és már megint rákényszerülünk egy hosszas kitérőre:
Nem létezett a történelemben Dárius, a méd. Egyszerűen e könyv írója találta ki.
Esetleg 1. Dáreioszról lenne szó, aki perzsa? Ő i.e. 521-ben került uralomra, 17 évvel Babilon bukása után.
Cyrusnak meg egészen másként hangzik a neve - ugyanis ő volt aki megdöntötte a médeket. Ez a Kürosz i.e. 536-ban egyesítette a Méd és Perzsa koronát rokoni kapcsolatok révén (két kar és a mellkas!, amiből tovább nő a köv. birodalom). Ez a Kürosz i.e. 538-ban foglalta el Babilont - Nabonidosz királytól.
Később Babilont ismét elfoglalták, ezúttal I. Dareiosz, aki i.e. 521-486 között uralkodott, és i.e. 516-ban egy függetlenségét kikiáltó satrapa (Belsaurusszur) miatt be kellett vonulnia Babilonba (így ismét elfoglalva azt). Belsaurusszurról viszont csak a vak nem látja, hogy semmi de semmi köze Nabukodonozorhoz, valamint király sem volt az illető.


Dáriusz meg is szervezte az új rendszert, és minő meglepetés: Dániel továbbra is birtokolja az ország harmadának irányítását! (minden valós bizonyíték nélküli az állítás)
És itt még nincs vége! Dániel olyan fasza volt, hogy Dáreiosz ki akarta nevezni az egész mindenség élére! (József valaki? Eszter sem dereng?)
Így a többi vezető elkezdett keresgélni hogyan járathatnák le, de semmit nem találtak. (valakinek felrémlik Jézus?)
Erre kibarchobázátk, hogy talán a vallásával meg lehetne fogni.
Mentek is Dáriushoz, és mondták, megtanácskozták a dolgot, és a király (köteles?) hírdessen 30 napot, ami alatt csakis a királytól szabad kérni bármit, nem pedig bármely embertől vagy istentől. (? nem mehetek át a szomszédba kérni egy kis sót?)
Dárius kiadta a tilalmat, Dániel meg szart rá, sőt: direkt szembeszegült a dologgal és nagy elánnal elkezdett napjában háromszor imádkozni.
El is fogták rendesen, be is dobták az oroszlánokhoz "a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint". (Hát nem különös, hogy ezeknek a törvényei "soha vissza nem vonhatók", az Úr meg állandóan változtatja a hozzáállását? Egyébként nyilvánvaló, hogy a Biblia azzal próbálja vádolni őket, hogy önmagukat isteneknek hiszik, ami viszont nem igaz.)
Azok röhögtek egy jót Dánielen, a király elszégyellte magát hogy így eszébe juttatták kicsoda is lett elítélve, és el is határozta, hogy még aznap megmenti Dánielt. De azok erősködtek, így Dániel ment az oroszlánok elé.
A verem bejáratát eltorlaszolták egy kővel, amit a királylepecsételt a gyűrűjével, meg a többiek is.
Hajnalban aztán ment a király a veremhez, még alig világosodott, már ott volt.
Lekiabált, hogy "Hé, élsz még?"
Az visszakiabált: "Csá, királybá'! Ezek ugyan meg nem esznek, nem éhesek!"
A király örült, kihozatta Dánielt a veremből, kutya baja se' volt. Aztán a helyére bezsuppolták a vádlóit, azokat meg széjjelszaggatták az oroszlánok dirib-darabokra.
Dárius pedig (kizárólagos) államvallássá tette a zsidó hitet, és innentől Dániel jól élt Dárius országában, majd Czírus országában. (az időrendiség rossz, mert Dáreiosz csak Czírus után került trónra, előtte nem volt "országa")

"A zsidó népet valóban teljes tudatlanságban tarthatták vezetői a többi népek sorsáról, és a leviták, akik ezeket a szent könyveket írták, szörnyen arcátlanok lehettek - azért akadnak a bibliában ilyen vakmerő állítások, amelyek homlokegyenest ellentmondanak a történelemnek. Méghogy Dareiosz Jehova hitére tért! És királyi rendelettel államvallássá nyilvánította a zsidó hitet! S ezt a rendkívüli politikai és vallási jelentőségű eseményt királyi levelekkel a világ minden népének tudomására hozta! Ki mer kigondolni egy ilyen szemérmetlen hazugságot? Lehetségesnek tartaná-e bárki, ha a biblia nem maradt volna fenn?… Hogy Dareiosz hódolt Zebaoth-Jehova-Adonaj-nak, ugyanaz a Dareiosz, aki mérhetetlen kincseivel hozzájárul az epheszoszi Dianatemplom létrehozásához! Ez a híres pogány szentély ugyanis, amelynek építése i. e. 620 táján kezdődött és időszámításunk kétszázhuszadik esztendejében fejeződött be, valamennyi nyugat-ázsiai állam közös költségén készült el… (Plinius szerint) Dániel viszont, Dareiosz állítólagos első minisztere, könyvének tizennégy fejezetében egyetlen szóval sem említi Dareiosznak a görögök ellen viselt hadjáratát; ő sohasem hallott erről a hatalmas háborúról!" - Léo Taxil: A Szórakoztató Biblia