2009. augusztus 21., péntek

A 2. tanmese

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (na csak figyelj, hogy (hátha) nem!)

Ezékielnek ezúttal egy találóskérdés formájában kellett előadnia a példabeszédét. Íme:
Jött egy saskeselyű, letépte a libanoni cédrus tetjén növő zsenge ágakat és letette a kereskedők városában.
Az ott növő magokból felkapott egyúttal egy adagot és termékeny földbe vetette el. A cuccból szőlő nőtt ki.
Jött egy másik saskeselyű, a szőlő meg nyújtogatta ágait hogy tépjen belőle és így szaporodjon. Annak ellenére tette ezt, hogy j helyenn őtt.
Idióta az író, aki ezután azt kezdi fejtegetni, hogy milyen kockázatos is ez, hiszen így lehet, hogy elveszíti termékenységét a szőlő, a magja meg ki tudja hová kerül. Elárulnám neki, hogy a temrészet már csak ilyen, és szaporodni márpedig kell, meg fejlődni / alkalmazkodni a körülményekhez. Néha talán szarabbak az esélyeid, néha egyáltalán nincs esélyed az adott körülményekk özött, de a természet nem az egyedeken, hanem a csoport túlélésén dolgozik. Mondjuk értem mit akar mondani, de hülyeség ez a választás az analógiához.

Aztán kapjuk a magyarázatot is: a fa a zsidó nép, a jó föld a babilóniai uralom (a sas maga a babilóniai birodalom), amivel a zsidók egyezséget kötöttek hogy kvázi-függetlenek maradnak ha cserébe nem ugrálnak, de most felrúgták ezt az egyezséget azzal, hogy Egyiptommal szervezkednek. (ha ez ilyen nyílt titok, akkor marha szar a hírszerzésük)
Ezért cserébe az Úr megfogadja, hogy totlis babiloni uralom alá kerülnek, hogy felszámolják a hadseregüket, és különben is jól fejbe lesznek verve (Ezékiel egyik kedvenc szófordulata).


Mi ez a mondás / szokás ami járja nálatok, hogy az apák vétkeiért a fiaik bűnhődnek? Mostantól mindenki azért döglik meg amit ő maga csinált! (Nem áratan átnéznie a korábbi könyvekben mit tulajdonítottak neki. Méghogy mindentudó...)
18.6: ne menj menstruáló nő közelébe. (Megnézem mit teszel ha jön egy női rendőr, női bíró, női ügyintéző az APEH-nál...)
18.8: az igazakat hagyja élni az Úr. A 18.19-20 szerint is. A 33. 18-19 szerint is. Ellenben a 21.3 szerint az igaza együtt pusztulnak a gonoszakkal. (és akkor még a többi könyvbe bele se néztünk)
18.24: ha akár csak egyetlen apró hibát vétesz halált érdemelsz, bármi jót tettél nem számít és elfelejtjük.
Hát nem vagyok (az Úr) igazságos? Nem élvezem én a halált. (akkor a) nem kellett volna feltalálni b) nem kellene végrehajtani c) nem kellene törvénybe foglalni a halálbüntetést d) nem kellene lépten-nyomon megparancsolni - nincs igazam?)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése