Sanhedrin, 9-es fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

9a
R. Meir és a rabbik egy olyan ügyről beszélnek, ahol a nőt úgy figyelmeztették, hogy csak korbácsolást (1 Deut. XXV, 3) kaphat, és nem halálbüntetést; és ebben különböznek R. Ishmael és a (többi) rabbik véleménykülönbsége alapján. Mivel azt tanultuk: KORBÁCSOLÁST TARTALMAZÓ ÜGYEKET HÁROM BÍRÓ; R. ISHMAEL NEVÉBEN AZT MONDTÁK HUSZONHÁROM.

Rabina azt mondta hogy (R. Meir és a rabbik olyan ügyről beszélnek) ahol az egyik tanúról (aki azt tanúsította hogy a nő bűnös) utóbb kiderült hogy rokon, vagy más okból jogosulatlan (tanúságot tenni). A pont amiben különböznek, ugyanaz mint amiben R. Jose és Rabbi különbözik R. Akiba véleményének alkalmazásában. Mivel azt tanultuk: R. Akiba azt mondja, hogy a harmadik tanút (2 Deut. XIX, 15. Mivel kettő tanúságtétele elégséges, a harmadik megemlítése feleslegesnek tűnik. Lásd Mak. 5b) említik a Tórában (nem azért hogy kevésbé tegyék felelőssé), de inkább azért hogy növeljék felelősségét azzal hogy helyzetét egyenlővé teszik a másik kettővel, arra utalva mellékesen, hogy ha az Írás bünteti a bűnösöket akik bűnösökkel társulnak, még több lesz annak jutalma, ki férfiakkal társul, akik beteljesítik a parancsolatokat, mintha ők maguk töltötték volna be azokat (3 szó szerint: "mint azok akik beteljesítették a parancsolatokat). És éppúgy mint a két tanú esetében, ha egyikükről kiderül hogy közeli férfirokon, vagy más okból alkalmatlan (4 társadalmi helyzet, bűntett, gonosz reputáció és hírhedt viselkedés okok alapján) személy, a teljes tanúságtétel üresnek minősül, így három tanú esetében egyikük alkalmatlanná nyilvánítása érvénytelenné teszi a teljes bizonyítást. (Következmény: minél kevesebb tanút (és ezzel minél kevesebb bizonyítékot, minél kevesebb alaposságot) fogsz állítani. Ki akarja ezt? És miért zárnak ki mindenkit egyikükkel való probléma okán?) És honnan következtetjük ki, hogy ez a törvény érvényes még akkor is, ha a tanúk száma eléri a százat? - A tanúk szó ismétléséből következtetünk erre (5 Deut. XIX, 15. V. Mak. 5b). R. Jose azt mondja: az előzőleg említett korlátozások csak főbenjáró vádakban szereplő tanúknál érvényesek, míg pénzügyekben a bizonyítékot adhatják azok, akik megmaradnak. Rabbi azt mondja ez egy és ugyanaz a szabály; akár pénz- akár főbenjáró ügyekben a bizonyítás egyformán üressé válik, amennyiben a kizárt tanú résztvett az előzetes figyelmeztetésben. De ha nem volt azok közt, akik megadták a figyelmeztetést, miért hatnának a bizonyításra a kizárt tanúk?

9b
És mi lenne a helyzet ha hárman szerepelnének mint tanúk egy gyilkossági ügyben, akik közül ketten fivérek (1 ebben az esetben a kizárt fivér nem vehetett részt a figyelmezetetésben, vagy az egész bizonyítás üres. Ha nem vett részt a figyelmeztetésben, a maradék kettő bizonyítása kitart. Azaz ilyen esetben a rabbik, egyetértésben Rabbival úgy tartják, hogy a bizonyítást nem érvényteleníti a kizárt tanú jelenléte, és ez egy főbenjáró vád amihez huszonhárom szükségeltetik)? Vagy ha kívánod mondhatod hogy (a Mishnah) ügye egy olyan, amiben a nőt mások figyelmeztették, és nem a tanúk. A különbség, ismét, ugyanaz mint R. Jose és a Rabbik közti, ahogy tanultuk (2 Mak. 6b). R. Jose azt mondja: Egy bűnözőt nem lehet kivégezni, hacsaknem figyelmeztették ketten akik tanúi voltak a bűntettnek, mivel írva vagyon: Két vagy három tanú beszéde alapján kell kivégezni (3 Deut. XVII, 6). (Azért álljunk meg egy pillanatra. Ha ott voltak a tanúk, és még a tett elkövetése előtt kell figyemeztetni - elvégre utána értelmetlen, és ezt mondja az előző fólia is -, akkor miért nem lépnek közbe, miért nem felelősek a tanúk azét hogy nem lépnek közbe? És ha ott erőszakolok valakit, de a figyemeztetésre félbehagyom, akkor nem büntetnek meg? No álljunk már meg egy pillanatra!)

Vagy ha azt szeretnéd, azt is mondhatod hogy (R. Meir és a rabbik véleménye eltér egy esetben) ahol a tanúk ellentmondanak önmaguknak a Bíróság keresztkérdései során a kísérőkörülmények tekintetében (4 lásd p. 225), de megerősítik egymást a keresztkérdések feltétele során (olyan dolgokban mint dátum, időpont és hely). És az ő vitatott pontjuk az, hogy az alapelve, amin a rabbik és Ben Zakkai különböznek, mivel azt tanultuk (5 Infra 40a): Ben Zakkai egyszer megvizsgálta a legapróbb részletekig a tanúkat, a fügefákon lévő tüskék mérete után érdeklődve, amik alatt egy bizonyos bűnesetet követtek el (6 emiatt, R. Meir szerint, aki egyetért Ben Zakkaial, a tanúságtételt érvénytelenítették a kísérőkörülményekkel kapcsolatos ellentmondások következtében).

R. Joseph azt mondta: Ha egy férj produkált tanúkat akik tanúsították felesége bűnösségét, és a nő apja hozott tanúkat akik megcáfolták a bizonyítékaikat (7 azaz bebizonyították hogy azok Zomemim, lásd Glos.), az előbbiek halállal sújthatók (8 mert szándékukban állt a nőre halált hozni a megtorlás törvénye alapján. Deut. XIX, 16 ff. Kereszthivatkotás: Mak. I), de a Kethuba összegéne megfizetése alól fel vannak mentve (9 amitől a nő szintén megfosztatott volna elítélésének esetén, mivel az, aki egyszerre két törvénysértést követett el, csak a súlyosabbért felelős törvényileg. Lásd Keth. 36b). Ha azonban ismételten a férj olyan tanúkat hozott, akik az apa tanúit cáfolják meg, az utóbbiak sújthatók halállal (10 mivel a férj tanúira kívántak halált hozni) és ugyanakkor büntetést kell fizetniük (11 száz ezüstdarabot, amire a férjet büntették volna abban az esetben, ha az állításról bebizonyítják hogy igaztalan) - a pénzbírságot egy személy megkárosításának szándéka miatt , és halálbüntetést egy másik halálának okozásának szándéka miatt.

Ismét R. Joseph mondta: Ha egy férfi azt mondja, hogy így és így szodómiát követtek el vele akarata ellenére, ő maga egy másik tanúval együtt tanúsíthatja a bűntettet. Ha azonban bevallja, hogy beleegyezett a tettbe, ő egy gonosz ember és ezért kizárandó a tanúskodásból, mivel a Tóra azt mondja: Ne fogj kezet egy megátalkodottal hogy igazságtalan tanú legyél (12 Ex. XXIII, 1). Raba azt mondta: Minden férfi saját maga rokonának számít, és senki nem vádolhatja önmagát (13 következésképpen bizonyítéka csak a bűnelkövetővel szemben érvényes, de nem önmagával, azon alapelv szerint, hogy csak tanúságtételének felét fogadjuk el mint bizonyítékot (vajon mi a fenét jelent, hogy csak "tanúzása felét" fogadják el? Az meg, hogy valaki magára nézve nem tehetne terhelő vallomást, az egy vicc önmagában.)). Ismét Raba mondta: