Sanhedrin, 3-es fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

3a
Egy módja legyen az ítéletnek (1 Lev. XXIV, 22). Miért mondták hát a bölcsek hogy a pénzügyek nem tartoznak ilyen pontos eljárás alá? Azért, hogy "ne törjük rá az ajtót" a kölcsönvevőkre (2 a hitelzők, akik visszautasítanák a kölcsön meghosszabbítását nehézségekbe ütköznek az adósságok behajtása során; valamint azonos megfontolás a törvény felfüggesztéséhez vezetett a Mumhin szükségességére vonatkozóan). De ha egy nem-Mumhin kompetens a pénzügyek megítélésére, nem kellene védeni őket bármely kártérítési követeléssel szemben, amennyiben hibásan határoznak? - Azzal csak még jobban "rátörnénk az ajtót" a kölcsönvevőkre.

Ha ez így van, hogy az adósságtalanság eseteihez hárman kellenek, miért mondja R. Abbahu, hogy a Tanna hozzátesz egy tisztázó / magyarázó záradékot, és nem egyszerűen hogy a Mishnah két különböző törvényt tanít; azazhogy PÉNZ ügyeket három laikusnak kell megítélnie (3 [G], egy közönséges ember), míg a LOPÁS ÉS TESTI SÉRTÉS ügyeit három Mumhinnak (3 [G], egy közönséges ember). Hovatovább, ha a két ügy csak megmagyarázza egymást, miért kell mondani a "hármat" mindegyiknél? - valóban, mondta Raba (4 nem R. Abbahu), a Tanna két különböző törvényt tanít, és az adósságtalanság ügyeihez nem kell Mumhin az R. Hanina adta okból kifolyólag.

R. Ika fia, R. Aha azt mondja: az Írás törvénye szerint még egyetlen személy is megfelelő hogy az adósságtalanság ügyeit tárgyalja, ahogy mondva vagyon: Igazságosságodban ítéld meg szomszédodat (5 Lev. XIX, 15). Három azonban szükséges a kereskedőknél (6 Törvényben járatlan. Héber, ubre hcauh, szó szerint: leültették a) utcasarokra b) kocsira c) piacon d) zenészek társaságában, összekötve a szót a latin koronával e) a rövidítések egy romlása, ,"ure,uhyr,u ,uhxere "cirkuszok és színházak", egy a J.T. által támogatott olvasás), úgy vélem, hogy bírák legyenek. De még hárommal is, nem lehetnek mindannyian kereskedők? - Azonban az valószínűtlen hogy valamelyiküknek ne lenne bármilyen tudása a törvényről. Ha ez így van, tévedésük esetén mentesülniük kell a felelősség alól? - De mennyivel többet feltételeznének a kereskedők ha bíróként tevékenykedhetnének (7 mivel akkor minden kártalanítási követeléssel szemben védettek lennének)! Hol húzódik hát a különbség Raba és R. Ika fia R. Aha között, hiszen mindketten egyetértenek abban, hogy egyszerű laikusok kompetensek? A véleménykülönbségük Sámuel véleménye körül forog, aki azt mondta: "ha két laikus megítélt egy pénzügyet, a döntésük kitart. De önhitt Beth dinnek hívjuk őket". Amíg Raba (8 aki szerint biblikusan hárman kellenek) nem ért egyet Sámuellel, R. Aha igen.

Teljes és fél kárról szóló érvek stb.

A teljes kár nem tartozik a testi sértés kategóriájába (9 a kifejezés "Nezek" (kár) a szakkifejezés mindenfajta kárra, beleértve amik a testi sértésből nőnek ki), miért kell külön megjelölni? Mivel a Tannának szólnia kellett a FÉL KÁRRÓL, így szintén megemlíti a TELJES KÁRT. De ez nem a FÉL KÁR nem tartozik azonos kategóriába? - A Tanna a fizetés két osztályáról beszél - kenas (10 azaz egy bírság amit a tulajdonosra azért szabtak ki, mert nem őrizte az állatát a károkozástól, ellentétben a testi sértés eseteiben okozott károktól, amiket kártalanításként értelmezünk) (bírság) és kártalanítás. Ezen vélemény az Amorával összhangban lenne, aki a FÉL KÁRT kenasnak tekinti, de hogyan kezeli annak problémáját, aki kártalanítássá minősíti (11 lásd B.K. 15a)? - Mivel a Tannának említenie kellett a KÉTSZERES ÉS NÉGY- ÖTSZÖRÖS KÁRPÓTLÁST, ami kártalanítás

3b
függetlenül a bekövetkezett kár tényleges értékétől, megemlíti a FÉL KÁRT, ami úgy mint a kártalanítás, nem függ a bekövetkezett kár pontos összegétől. És mivel megemlítette a FÉL KÁRT, A TELJES KÁRT ugyanúgy meg kellett említenie.

Honnan vezetjük le hogy hárman kellenek egy bíróság felállításához? - Abból, amit rabbijaink tanítottak: "Írva vagyon: A ház ura lépjen a bíróhoz. itt van egy; és ismét: mindkét félnek a bíróhoz kell járulnia, ezzel van kettő; és megint: akit a bírónak el kell ítélnie (1 Ex. XXII, 7-8. Az Elohim többesszámát "nagyság" többesszámaként kezeljük, kereszthivatkozás: G. K. 124, g-i), és így van meg a három." Így mondja R. Josiah. R. Jonathan fenntartja, hogy a bírságról szóló első passzus a közvetlen ez előtti, és ezért nem használható szövegmagyarázati célokra (2 mivel csak arra használható, hogy igazoljuk, miszerint kell bíró). De a gondolatmenet ez: Mindkettő oka ... bíró, ez egy; ismét akit a bírónak el kell ítélnie (= nyilván: a vádlott, "az, aki felett ítéletet kell hozni"), ezzel van kettő; és mivel az ítélőszéknek nem lehet páros számú tagsága még egyet hozzáadnak, elérve összesen hármat. Kell-e mondanunk hogy R. Josiah és R. Jonathan kérdéses pontként azt jelölik meg, hogy az első idézet használható vagy sem szövegmagyarázati célokra. R. Josiah van azon a véleményen hogy használható, és R. Jonathan azon hogy nem? - Nem! Mindketten egyetértenek abban, hogy az első idézetet nem lehet felhasználni. R. Josiah ennek ellenére felhasznál egyet ebben az esetben, mivel ha célja csak annyi lett volna, hogy utaljon egy bíró szükségességére, a szövegnek így kéne kinéznie: Az úr ... a Shofethez (bíró). Miért mondja "Elohim"? - Hogy lehetővé tegye számunkra hogy eljussunk a következtetésre, miszerint az első idézetet arra használjuk, hogy levezessük belőle a három bíró számát. R. Jonathan ellenben vitatja hogy a passzus használható a köznapi értelemben ("Elohim" egy elismert bírónak). ahogy a jelenlegi mondás tartja; "Akárkinek van pere, hagyd őt menni a Dayyanhoz (3 egy hivatalos bíró)".

És vajon R. Josiah nem azt a véleményt képviseli, hogy egy bíróságnak páratlan számú bíróból kell állnia (4 különben nem fordult volna az első idézethez a három számának levezetéséhez)? Hát nem azt tanították; R. Jose a Galileai fia R. Eliezer mondja: "Mi a jelentősége a frázisnak hogy együtt hajtogassuk a sokasággal csak hogy feltartóztassuk az ítélkezést? (5 Ex. XXIII, 2)" A Tóra kijelenti: Állíts fel magadnak páratlan számból bíróságot, a aminek tagjai képesek lesznek egyik vagy másik irányba dönteni? - R. Josiah R. Judah véleményén van, hogy a Nagy Szanhedrin hetvenegy tagot számlál. Mivel megtanultuk: A NAGY SZANHEDRIN HETVENEGY TAGBÓL ÁLL ... R. JUDAH HETVENET MOND. Kifogásolható azonban hogy R. Judahról tudjuk, hogy ezen nézetét csak a Nagy Szanhedrinnel kapcsolatban nyilvánította ki és azt bibliai alapokon tette; de hallottad ezt hangoztatni más bíróságokkal kapcsolatban? Feltételezhetjük-e, hogy R. Judah nem tesz ilyen különbséget, de akkor hogyan magyarázzuk meg amit tanultunk: A VÉNEK KÉZRÁTÉTELE ÉS AZ ÜSZŐ NYAKÁNAK ELTÖRÉSÉNEK RITUÁLÉJA AMI HÁROMNAK JELENLÉTÉT KÖVETELI MEG. ÍGY TARTJA R. SIMEON. R. JUDAH ÖTÖT MOND. És kimondatott. "Mi R. Judah oka? A szövegben találja, a véneknek kell lefektetni (6 Lev. IV, 5. Azt is mondhatnánk: "A vének kezüket az áldozat fejére téve stb." lásd infra 13b). a többesszám minden szónál arra utal hogy legalább két, és így összességében négy, és mivel nem lehet egy bíróságban páros számú tag egy ötödiket hozzáadnak (7 amik mind azt bizonyítják, hogy R. Josiah nem tud semmit találni R. Judahban ami páros számú bíróságot támogatna)." R. Josiah véleménye továbbmegy R. Judahénál. Míg az utóbbi azon a véleményen van, hogy csak a Nagy Szanhedrinben szükséges páratlan számú tag, de a többi fajta bíróságban nem, addig R. Josiah kiterjeszti ezt minden bíróságra.

De R. Josiah véleménye alapján hogyan magyarázható meg a "hajtogatás" (8 ami megmutatja, hogy a bíróságnak páratlan számú tagból kell állnia)? - A főbenjáró, de nem a pénzügyekre alkalmazza. Ha így van, mi legyen a szabályozással, amiből megtanultuk, hogy a pénzügyekben: ha ketten a bírók közül felmentik és a harmadik elítéli, akkor fel van mentve; ha ketten elítélik és egy felmenti, akkor el lesz ítélve (9 lásd infra 29a). Mondhatjuk azt, hogy ez nem egyezik R. Josiah nézőpontjával (10 akinek szüksége van a három névtelen ítéletre, mivel ezt a számot külön leírták az ügyek eldöntéséhez)? - Nem! Összehasonlíthatjuk azon mishnahi szabályozást akár R. Josiahjéval (mivel ő is egyetértene abban, hogy a többség ítélete érvényes még polgári ügyekben is) egy kal wahomer (11 egy minori ad majus következménye) értelmével a főbenjáró ügyekből. Ha a főbenjáró ügyeknél amik olyan fontosak, az Isteni Törvény (12 szó szerint: "A Teljességgel Irgalmas", azaz Isten, kinek szavait a Törvény (az Írás) fedi fel) a többséghez rendelte az érvényt, annál inkább a pénzügyek terén.

Rabbijaink azt tanították: A pénzügyeket hárman ítélik meg. Rabbi azt mondja öten, így megoszlás esetén lesz egy többség, azaz hárman. De bizonyára a három esetében is lehetőség van rá, hogy többségi vélemény alakulhasson ki, azaz kettő? - Amit a rabbi mondani akar, az az, hogy hármak névtelen ítélete kell az ítélethez. Ezért tartja fenn azt az álláspontot miszerint három bírót írnak elő a végső döntéshez. Ezt a véleményt R. Abbahu kigúnyolta, mivel a Nagy Szanhedrin ennek megfelelően száznegyvenegy tagból kellene álljon ahhoz, hogy a végső ítéletet meghozhassa megoszlás esetén legalább hetvenegy tagú többség; és a kis Szanhedrinnek negyvenöt tagból kellene állnia, hogy a végső döntést huszonháromból álló többség hozhassa meg? Ez azonban nem fenntartható, mivel a szöveg, Gyűjtsetek körém Izráel véneiből hetvenet (13 Num. XI. 16) hetvenet ír elő a gyűlésre; és ennek megfelelően a passzus, A gyülekezet ítélje meg, és a gyülekezet hozza elő (14 Num. XXXV, 24 amiből a kis Szanhedrin tagságát levezetik, lásd p. 3) arra az időre utal, mikor a gyülekezet elmegy ítélkezni. Ugyanígy kikövetkeztethető, hogy a passzus, A ház ura menjen a bíróhoz (15 Ex. XXII, 7) (amiből a három bíró szükségességét a pénzügyekhez vezetik le) úgy magyarázható, mint ami arra az időre utal mikor a felperes megjelenik a Bíróság előtt, amely ponttól három bíró szükséges. Akkor hát honnan vezeti le Rabbi hogy háromra van szükség? - Rabbi ezt a "yarshi'un" (= el kell ítélniük) többesszámú alakból vezeti le, azzal érvelve, hogy a tárgy "Elohim" (bírák) itt többesszámban van, ami legalább kettőt feltételez; és ehhez hasonlóan a korábbi "Elohim" (16 mindkét félnek meg kell jelennie a bírók előtt, ibid, 8) az azonos környezetben kettőt jelöl. Ezzel négyünk van. Hozzáadva még egyet, mivel a bíróság nem állhat páros számú tagból, lesz öt;