Sanhedrin, 10-es fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

10a
Ha valaki bizonyítékot ad azt mondva így és így követtek el házasságtörést a feleségemmel, ő és egy másik tanú elítélheti a házasságtörő férfit, de nem a feleséget. Mit akar ezzel tanítani nekünk? Azt akarja mondani, hogy egy férfinak csak a fél bizonyítását fontoljuk meg? Nem értettük-e ezt meg az előző tanításából? - Nem, mivel azt is gondolhattad, hogy ahol az alapelvben, amiben elfogadta hogy egy férfi önmaga rokona, nem fogadtuk el azt az alapelvet, hogy egy férfi a feleségének rokona. Ezért a szabály.

Megintcsak Raba mondta: Ha tanúk tanúsítják hogy így és így elkövettek házasságtörést egy eljegyzett nővel (1 lásd Deut. XXII, 25; lásd p. 34, n. 3.) és bizonyítékaikat megcáfolták, halálos ítéletre alkalmasak, de nem a Kethubah kártérítésére (2 mert céljuk az volt hogy kifosszák a nőt, mivel a nő nem volt nevesítve). Ha azonban azt mondják "ennek és ennek az eljegyzett lányával" (3 akihez a Kethubah összege tartozik a házasság előtt), akkor mind halálbüntetésre, mind a Kethubah kártérítésére felelősek. A pénzbírság a személy megkárosításáért, és a halálbüntetés egy másiknak a halálának okozásának szándékáért

Raba továbbá azt mondta: Ha a tanúk tanúsítják hogy így és így követtek el egy természetellenes bűnt egy ökörrel, és a bizonyítékot utóbb megcáfolják, halálbüntetésre érdemesek, de az ökörrel kapcsolatban nem bírságolandók meg (4 amennyiben nem nevezték meg a tulajdonost). Ha azonban azt mondták "ennek és ennek az ökrével", akkor ki kell fizetniük a büntetést és ki kell végezni őket; a pénzbüntetést egy személynek veszteségének okozásának szándéka miatt, és halált mert egy másik személyre halált kívántak hozni. Miért kell megfogalmazni ez utóbbi törvényt? A mögöttes tartalma nem ugyanaz-e, mint az előző esetnek? - Azért hangsúlyozták, mert Raba a kitárgyalás során kifejtette a következő kérdéssel kapcsolatban: Ha tanúk kijelentik "így és így követtek el egy természetellenes bűnt az ökrömmel", mi lenne ez esetben a törvény (5 a tulajdonos bizonyítása érvényes-e az ökörrel kapcsolatban?)? Míg alkalmazzuk az elvet "mindenki saját maga rokona", hozzáadjuk-e az elvet "mindenki kapcsolatban áll tulajdonával", vagy sem? Miután kitárgyalták a problémát, később megoldotta. Elfogadjuk az elvet miszerint befolyásolja saját személyét, de nem befolyásolja tulajdonát (6 a bizonyítás tehát érvényes az ökörrel kapcsolatban).

KORBÁCSOLÁSOS ÜGYEKET HÁRMAN, stb. Honnan következtetjük ezt ki? - R. Huna azt mondta: Az Írás azt mondja: Ők (a bírák) megítélik őket (7 többesszámban Deut. XXV, 1), jelezve hogy (legalább) ketten, és mivel egy Beth din sem állhat páros számú tagból, még egy bírát hozzáadnak, összesen hármat kapva.

De most, szövegmagyarázatunk szerint, az ige "vehizdiku" - (és igazolniuk kell) - szintén kettőt kell jelezzen, és ennek mintájára az ige "vehirshi'u" (és el kell ítélniük) (8 Ibid) egy újabb kettőt, így az előbbi hárommal összesen hetet kapunk? - Ezeket az igéket 'Ullának megfelelően kell megmagyaráznunk. Mert 'Ulla azt mondta: Hol találunk a Tórában hivatkozást a tanúk kezelésére akikről igazolódott hogy Zomemimek? Hol találunk bármilyen hivatkozást Zomemim tanúkra! Nem olvastuk, Úgy tégy vele ahogy ő szándékozott tenni fivérével (9 Deut. XIX, 19)? Ami szükséges, az néhány hivatkozás ami alátámasztja a korbácsolás büntetésének kiszabását a Zomemimre (10 olyan ügyekben ahol a megtorlás törvénye nem alkalmazható, lásd Mak. 2b). Ezt találjuk ahol írva vagyon: És igazolniuk kell az igazságost, és el kell ítélniük a megátalkodottat (11 Deut. XXV, 1). Most (feltételezve hogy ez a bírókra vonatkozik), hogyan - mivel a bírók igazolják az igazat és elítélik a gonoszt - következik ebből hogy a gonosz ember verést érdemel (12 azaz ha így van, miért van ott az igazak igazolására vonatkozó rész? Bizonyára a büntetés alkalamazása nem függ ettől! Lásd Rashi ugyanerről a passzusról a Mak. 2b-ben)? - A szöveg emiatt nem vonatkozhat bírókra, hanem inkább a tanúkra kell utalnia, akik megvádoltak egy igaz férfit, akik után más tanúk jöttek és igazolták az igazat, és rehabilitálták a sértett férfi karakterét, és ezzel elítélték a megátalkodottakat, azaz megállapították a tanúk romlottságát, mely esetben, ha a romlott ember (a hamis tanú) megérdemli hogy megverjék, a bírónak le kell fektetnie és elveretnie. De miért nem lehetett ezt levezetni a parancsolatból: Ne tégy hamis tanúbizonyságot szomszédodról (13 Ex. XX, 16)? - Nem! Mert az egy tilalom ami nem tartalmaz semmilyen materiális tettet, és a tilalom megszegése mely nem tartalmaz materiális cselekvést nem büntethető korbácsolással.

R. ISHMAEL NEVÉBEN AZT MONDTÁK HUSZONHÁROM. Honnan van ez levezetve? - Abaye mondta: A rasha' szóból van származtatva, ami ugyanúgy megjelenik a korbácsolással, mint a halálbüntetéssel kapcsolatban. Az egyik esetben írva vagyon: Ha a romlott (bűnös) férfi (ha-rasha') verést érdemel (14 Deut. XXV, 2. gar(v)) és a másikban, ahogy írva vagyon, (rasha) halált (15 Num. XXXV, 31. gar). Csakúgy mint a kiemelkedő büntetés esetében huszonhárman szükségesek, így a korbácsolás esetében is. Raba azt mondja: A korbácsolás a halálbüntetés helyettesítéseként fogható fel (16 a bűnös a valóságban a halálbüntetést érdemli Teremtője parancsának megszegéséért (Rashi), és egy halálbüntetést huszonháromnak kell intéznie). R. Aha ki fia Rabának azt mondta R. Ashinak: Ha így van, miért van szükség orvosi véleményre arról, hány korbácsütést képes az elítélt elviselni? Verjék meg, és ha belehal, hát belehal (17 elvégre halál amit valójában érdemel, lásd: Mak. 22a)! - R. Ashi válaszolt: az Írás azt mondja: Akkor fivéred gyalázatos legyen szemeid előtt (18 Deut. XXV, 3), hogy mikor a korbácsütéseket végrehajtják, azokat egy élő személyen kell elvégezni. De ebben az esetben hogy kifejtsem amit tanítottak: Ha orvosi véleményük szerint nem tud többet mint húsz korbácsütést elviselni, akkor hárommal osztható korbácsütést kell leadni; nevezetesen tizennyolcat (19 Tosef. Mak. IV, 12)?

10b
Inkább kapjon huszonegyet. Mivel még ha meg is halna a huszonegyedik csapás következtében, még mindíg életben lenne mikor a huszonegyediket elkezdik csinálni? - R. Ashi felelt: Az Írás azt mondja, Akkor legyen fivéred megvetett szemeid előtt (1 Ibid). ami azt mondja, miután az utolsó csapást végrehajtották, még mindíg "a te (élő) testvéred" kell legyen.

A HÓNAP BEIKTATÁSÁT (2 a hónap kezdete attól az időtől számíttatott, mikor az új hold legkorábbi látható megjelenését a Szanhedrinnek jelentették. Ha ez a jelen hónap 30. napján történt, akkor a hónap végét a megelőző, 29. nap végében jelölték meg, és hiányosnak nevezték. De ha a 30. napon bejelentés nem történt, azt a napot a jelen hónaphoz írták, és teljesnek hívták, és az azt követő napot tekintették a hónap első napjának (wazze, milyen körülményes rendszer!)) HUSZONHÁRMAN.

A Mishnah Tannája nem említi sem a "kiszámítást" (3 a "kiszámítás" arra vonatkozóan, hogy hány hónapot kell beiktatni. Rögzült szabály volt, hogy egy év nem tartalmazhat kevesebb mint négy, sem pedig több mint nyolc teljes hónapot), sem "felszentelést" (4 az új hold formális felszentelésének kikiáltását a harmincadik napon), csak a BEIKTATÁSÁT a hónapnak. Miért van akkor szükség erre a háromra? Ha feltesszük hogy nincs felszentelve a harmincadik napon, akkor automatikusan beiktatták! - Abaye ezért azt mondta: Akkor olvasd el, A HÓNAP FELSZENTELÉSE. Azt is tanították, hogy ugyanazzal a hatásal van: A hónap felszentelését és az év beiktatását hárman határozzák meg. Ezt tartja R. Meir. De, kérdezte Raba, nem mondja a Mishnah, a BEIKTATÁS? - Ezért, mondta Raba, a Mishnah azt jelenti, hogy a felszentelést amit BEIKTATÁSON végeznek - ami a beiktatás napján van (5 a harmincadik nap) - hárman határozzák meg; de az azt követő nap nincs helye felszentelésnek. És ez mutatja be R. Eliezer b. Zadok véleményét, mivel azt tanították: R. Eliezer b. Zadok azt mondja: Ha az új hold nem volt időben látható, nincs szükség Felszentelésre a következő napon, mivel azt már felszentelték a Mennyben (6 ti. mindenki számára nyilvánvaló hogy a következő nap az új hold, mivel semelyik hónap nem lépi túl a 30 napot).

R. Nahman azt mondta: A Mishnah azt mondja, hogy a Felszentelést a BEIKTATÁS utáni napon tartják (azaz a beiktatás napja utáni nap) hárman; de a napon magán nincs Felszentelés. És kinek a nézete ez? - Polemoé, ahogy tanították: Polemo azt mondja, Ha az új hold megjelent a megfelelő időben (7 értsd: a harmincadik napon), de ha nem jelent meg a megfelelő idejében a Felszentelést ki kell hírdetni.

R: Ashi azt mondta: A valóságban a Mishnah utal a "kiszámításra", és a BEIKTATÁSról szólva, az a BEIKTATÁS hoz szükséges kiszámítást jelenti. De azzal, hogy külön meg kellett említeni AZ ÉV BEIKTATÁSÁt (8 ahol egy különleges kikiáltás szükséges, amit ha nem tesznek meg az év nincs beiktatva), a Tanna szintén felhasználja A HÓNAP BEIKTATÁSÁnak frázisát.

A Mishnah ezzel fenntartja, hogy csak "kiszámítás" szükséges egy hónap hosszának rögzítésében, de nem formális "felszentelés". Kinek a nézete ez? - R. Eliezeré, mivel azt tanították: R. Eliezer azt mondja: A hold akár megjelenik megfelelő idejében, akár nem, semmi felszentelés nem szükséges, mivel írva vagyon, Ne szenteld meg a tizenötödik évet (9 Lev. XXV, 10), amiből levezethető, hogy szentelj meg éveket (10 a bíróságnak fel kell szentelnie a Jubileumi éveket egy formális kikiáltással: "Az év megszenteltetett."), de nem hónapokat.

R. SIMEON B. GAMALIEL AZT MONDJA HÁRMAN stb. Azt tanították: Hogyan értsük mikor R. Simeon b. Gamaliel azt mondja, A DOLGOT FELAVATJÁK HÁRMAN, KITÁRGYALJÁK ÖTEN ÉS MEGHATÁROZZÁK HETEN? - Ha, példának okáért, valaki úgy tartja egy gyűlés (a beiktatás megfontolásának okán) szükséges, de ketten azt tartják hogy indokolatlan, az egyedüli véleménye, mivel kisebbségben van, felülbíráltatik. Ha azonban ketten preferálnak egy találkozót és egy nem, két másikat vonnak be, és a témát azután kitárgyalják. Ha akkor ketten (az ötből) a beiktatást szükségesnek találják, és hárman nem, a kettő vélemény, lévén kisebbségben vannak, felülbíráltatik. Ha azonban hárman támogatnak beiktatást és ketten nem, egy újabb kettőst vonnak be, és nem kevesebben mint heten megalkotják a határozatképességhez szükséges legkisebb létszámot, hogy meghatározzanak egy beiktatás (amiben véleménykülönbség van).

Ezek a számok - három, öt és hét - mivel függenek össze? - R. Isaac b. Nahmani, és egy munkatársa, név szerint R. Simeon b. Pazi különböznek ebben a dologban. Egyikük azt mondja hogy a számok: három, öt és hét összefüggenek a Papi Áldás három passzusában lévő héber szavaknak megfelelő számokkal (11 Num. VI, 24-26); a másik azt mondta, a kincstár három őrzőjével függenek össze (12 II Kings XXV, 18), arra az ötre akik látták a király arcát (13 II Kings XXV, 19), és a hét ... akik látták a király arcát (14 Est. I, 14).

R. Joseph azt tanulta: A számok - három, öt és hét - a következővel függnek össze: Három a kincstár őrzőihez, öt azokhoz akik látták a király arcát, és hét azokhoz akik látták a király arcát. Mire Abaye azt kérdezte tőle: "A Mester miért nem magyarázta el nekünk ugyanúgy?" Azt válaszolta: "Nem tudtam hogy szükségetek van rá. Kértetek bármikor is hogy értelmezzek valamit és én visszautasítottam?"

(Mnemonic: Időpont, Nasi, Szükséges, Kölyök.)

Rabbijaink azt tanították: Az évet csak egy Bíróság iktathatja be