Sanhedrin, 11-es fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

10a
aminek tagjait erre a feladatra jelölték ki (1 a Nasi jelölte ki az előző este (Rashi)).

Egyszer az történt, hogy Rabban Gamaliel (2 a Második) azt mondta: "Küldj fel hozzám hét tudóst korán reggel a felső kamrába (3 a rabbik találkozóhelye. Lásd Keth. 50b; Shab. Ch. I, M. 4. [Lásd Krauss, Lewy-Festschrift, pp. 27, ff.]) emiatt." Mikor reggel jött és nyolcat talált megkérdezte: "Ki jött engedély nélkül? Hadd menjen le." Ezért Samuel the Little felállt és azt mondta: Én voltam aki engedély nélkül jött föl; nem azért jöttem mert csatlakozni akartam a beiktatáshoz, hanem mert szükségesnek véltem megtanulni a törvény gyakorlati alkalmazását." Rabban Gamaliel erre úgy válaszolt: "Ülj le fiam, ülj le; méltó vagy beiktatni minden évet ha arra van szükség, de ez a rabbik döntése, hogy csak azok tehetik meg, akiket külön kijelöltek a feladatra." - De valójában nem Samuel the Little volt a hívatlan tag, hanem más (4 talán R. Eliezer b. Hyrcanus, lásd Bacher; Agada der Tanaiten, vol. I, p. 84.]), ő csak meg kívánta menteni a betolakodót a megszégyenüléstől.

Hasonló történt egyszer, mikor Rabbi épp előadást tartott, fokhagyma szagát érezte. Erre azt mondta: "Hadd menjen ki aki fokhagymát evett." R. Hiyya felállt és távozott, aztán mind a többi tanítvány felállt és kiment. Reggel R. Simeon, aki Rabbi fia, találkozott vele és megkérdezte tőle: "Te voltál aki botrányt csinált apámnál tegnap?" "Menny őrizzen (5 ez Rashi olvasata) hogy ilyen dolog történjen Izraelben" válaszolta (6 ti. azzal a szándékkal cselekedett, hogy megmentse a valódi elkövetőt a megaláztatástól).

És kitől tanult R. Hiyya ilyetén magatartást? - R. Meirtől, mivel azt tanultuk: Egy történet egy nőről szól, aki R. Meirnek Beth Hammidrashánál (7 "Tanulás Háza", az iskola, vagy főiskola. Lásd: Glos.) megjelent és azt mondta neki, "Rabbi, egyiktek elvett feleségül együttéléssel." Erre (R. Meir) felállt és átadott neki egy válási levelet (8 a hibát / felelősséget magára vállalva), amire minden egyes tanítványa felállt és ugyanúgy cselekedett. És kitől tanulta R. Meir ezt? - Samuel the Little-től. És Samuel the Little? - Shecaniahtól, ki fia Jehielnek, mivel írva vagyon, És Shecaniah, ki fia Jehielnek, ki egyike Elam fiainak, válaszolt és azt mondta Ezrának: Megtörtük (9 magát is belevonva, habár őt semmilyen bűn nem terhelte) Istenünkbe vetett hitünket és idegen nőkkel házasítottuk össze a föld népét; most mégis van remény Izrael számára ebben a dologban (10 Ezra X, 2.). És Shecaniah a Józsuéról szóló történetből tanulta. Ahogy írva vagyon, Az Úr azt mondta Józsuénak, Kelj fel, most meg miért borultál le? Izrael vétkezett ... (11 Josh. VII, 10-11) "Világegyetem Mestere," kérdezte Józsué "kik a bűnösök?" "Informátor / besúgó vagyok én?" (Nos, Mr. Mindentudó, Parancsolatok Osztogatója, Minden Tudás Letéteményese, ja, eléggé úgy tűnik a képből!) felelt Isten. "Menj és vess sorsot hogy megtudd (12 ezzel megmentve a valódi bűnösöket a megszégyenüléstől (és a felelősségvállalástól, a társadalmat pedig az okkal kitalált jogrendszertől, ártatlanokat ítélve halálra...)). Vagy, ha azt szeretnéd, azt is mondhatom, a Mózessel történt esetből tanulta, ahogy olvastuk: És az Úr azt mondta Mózesnek, Meddig utasítjátok még vissza parancsolataim és törvényeim megtartását (13 Ex. XVI, 28. Habár Mózest semmiért nem hibáztatták, őt is belevonják, hogy megkíméljék a bűnösöket a megszégyenüléstől)?

Rabbijaink azt tanították: Mióta az utolsó próféták - Aggeus, Zakariás és Malakiás - meghaltak, a prófétai ihlet Szent Lelke elhagyta Izraelt, de mégis képesek voltak hogy igénybe vegyük a Bath-kolt (14 isteni hangja a második fokozatú próféciáknak. Lásd Glos.). Egyszer mikor a rabbik találkoztak Gurya (15 [J. Sotah IX, reads ‘Gadia’.]) házának felső kamrájában Jerikóban, egy Bath-kol hallatszott a Mennyből, ami azt mondta: "Van egy köztetek aki érdemes rá, hogy a Shechinah (16 isteni jelenlét, lásd Glos.) megpihenjen rajta ahogy tette Mózesen, de ez a generáció nem érdemli meg: 'Alas, az istenfélő férfi, az alázatos férfi, Ezra tanítványa (nincs többé)."

Egyszer ismét találkoztak a felső kamrában Jabnehben, és egy Bath-kol hallottak ami ezt mondta: "Van egy köztetek aki méltó rá, hogy a Shechinah megpihenjen rajta, de ez a generáció nem érdemli meg." A jelenlévő bölcsek Samuel the Little felé fordultak. És mikor meghalt megsiratták és azt mondták: "Jaj! az istenfélő férfi, jaj! az alázatos férfi, Hillel tanítványa (nincs többé)." Samuel the Little (Sámuel a Kicsi) szintén azt mondta röviddel mielőtt eltávozott: "Simeon (17 R. Simeon b. Gamaliel the First, Gamaliel of Jabneh apja. Így Rashi. Cp. szintén Semahoth 8. De ezen állítást nem támasztja alá történelem, mivel Samuel the Little majdnem fél évszázaddal a Templom pusztulása után halt meg, míg Simeon az előtt az esemény előtt halt meg. Halevy (Doroth, Ie, pp. 201 seq.) jogosan következtet arra, hogy az itteni Simeon R. Hanina (a Papok Seganja) fia, akit Simeon b. ha-Segankét ismertek (kereszthivatkozás: Men. 100b), aki szemtanúja volt a Lerombolásnak) és Ishmael (18 R. Ishmael b. Elisha, a Főpap) kard által fognak meghalni, és barátaikat (19 R. Akiba és R. Hinina b. Teradyon) ki fogják végezni; a nép maradékát kifosztják, és sok baj jön majd a világra." (Ne feledjük: utólag olyan történetet rakok be múltbeli eseményekről, amilyenhez csak kedvem van!) A rabbik ugyanezen siratószavakat kívánták használni R. Judah b. Babanál (20 aki huszonhét évesen halt mártírhalált a hadriánus üldöztetés alatt, lásd infra 14a) ; a kor zavaros körülményei azonban nem engedték, mivel semmilyen temetési beszédet nem tartottak azoknál, akikre a (római) Kormányzat hozott mártírhalált (21 bármilyen nyilvánosan elmondott dicsőítő szót a mártír fölött a rómaiak provokációnak minősítettek volna). (Ebből is látszik, hogy minden vallás képmutató. Elvégre ha valóban úgy vélnék, hogy isteni parancs végrehajtani valamit, akkor a következményekkel nem törődve igyekeznének azt teljesíteni.)

Rabbijaink azt tanították: Egy évet nem lehet beiktatni, hacsak a Nasi fel nem szenteli. Egyszer megtörtént, hogy Rabban Gamaliel távol volt hogy engedélyt szerezzen Szíria Kormányzójától (22 ti. annak érdekében hogy megerősítse pozícióját mint Nasi (Derenbourg, Essai p. 311); vagy hogy engedélyt szerezzen az év beiktatására (Yad Ramah).]), és mivel visszatérése késett, az év beiktatása Rabban Gamaliel későbbi jóváhagyásának feltételével történt. Mikor Rabban Gamaliel visszatért megadta engedélyét, melynek eredményeképpen a beiktatás érvényes maradt.

Rabbijaink azt tanították: Egy évet nem szabad beiktatni, kivéve ahol ez szükséges az utak javítására (23 amik járhatatlanok azok számára, akik messziről jönnek hogy Jeruzsálemben ünnepeljék a Húsvétot), vagy a hidak kijavítására, vagy a tűzhelyek kiszárítására (24 ezeket mivel nyílt téren állították föl ki voltak téve a téli időjárásnak, így nyálkássá és használhatatlanná váltak, kivéve miután időt hagytak nekik megszáradni) amikre a páska bárányának megsütéséhez van szükség, vagy a távoli földek zarándokainak érdekében (25 szó szerint: Izráel Száműzöttei, a Diaszpóra távoli részéből való zsidók) akik elhagyták otthonaikat és máskülönben nem érhették el Jeruzsálemet időben (26 a Húsvét Ünnepségéhez). De semmi beiktatás nem történhet kemény hó vagy hideg időjárás miatt (27 mivel ezek nem szükségszerűen akadályozzák meg a zarándokokat abban hogy elérjék Jeruzsálemet), vagy a (távolban élő) zsidó száműzöttek érdekében, akik még nem határozták el magukat.

Rabbijaink azt tanították: Az évet nem iktathatják be azon az alapon, hogy a kecskék (28 kecskegidák, amiket félretettek a páskaáldozathoz) vagy a bárányok, vagy a galambok túl fiatalok (29 galambok voltak előírva a nők számára szülés utánra, és gonorreából felgyógyult személyeknek. Ezeket afféle szabályként elhalasztották a húsvéti zarándoklatig. De az ok, miszerint a galambok túl fiatalok nem volt megfelelő a beiktatásnál, mivel a törvény lehetővé tette a fiatal galambokat alternatívaként az áldozathoz. Kereszthivatkozás: Lev. XII, 8). De mindezen körülményeket mint kiegészítő okokat figyelembe vesszük a beiktatáshoz (30 két ok volt szükséges hogy igazolják a beiktatást, lásd infra). Hogyan? - R. Jannai az alábbi példát adta a törvény működésére, idézve R. Simeon b. Gamaliel levelét a közösségekhez: Esdekelve kérünk hogy hallgasd meg, hogy a galambok még gyengék és a bárányok még fiatalok, és a gabona még nem érett meg. Megfontoltam a dolgot és úgy gondoltam tanácsos harminc napot adni az évhez.

Egy ellenvetés érkezett: Mekkora időszakot iktattak be az évbe? Harminc napot. R. Simeon b. Gamaliel azt mondta: Egy hónapot (31 huszonkilenc nap; minthogy R. Simeon b. Gamaliel harminc napban határozta meg)? - R. Papa azt mondta: A dolog a beiktatási bíróság ítéletére van bízva: amennyiben kívánják hozzáadhatnak egy hónapot; vagy ha úgy akarják harminc napot.

Most gyertek és lássátok a különbséget

10b
az elmúlt napok büszke vezetői és az ő szerény későbbi időkbeli utódaik között. Mivel azt tanították: Egyszer az történt, hogy Rabban Gamaliel (1 a Második, szintén nevezték "Gamaliel of Jabneh", akit határozottságáról és a hatalmának fitogtatásáról ismertek. Kereszthivatkozás: R.H. 25a; Ber. 27b; Bek. 36a) üldögélt a Templom-domb lépcsőjén, és a jólismert (2 szó szerint: "a") Tudós Johanan állt előtte, mialatt három vágott lap hevert előtte. "Végy egy lapot" mondta "és írj egy levelet fivéreinknek Felső Galileába és azoknak akik Alsó Galalileában vannak, írd azt: "Békétek legyen nagy! Esdekelve kérünk hogy hallgassátok meg, hogy az "elbocsátás" ideje elérkezett a tized hatályon kívül helyezésére (3 tizedeknek négy osztálya volt: (a) a Levitikus, vagy Első tized; (b) a Papi tized amit a Léviták adtak az ő tizedükből; (c) a Második tized; és (d) a hároméves, avagy Szegény tized. A Második tizedet Jeruzsálemben ették meg a hétéves ciklus minden évében, kivéve a harmadikat és hatodikat, amikor ezt felváltotta a Szegény tized. A tizedek teljes sorozata a Húsvét közeledtével zárult le a negyedik és hetedik évben, és mind a tizedek, amiket ki kellett fizetni a három év leforgása alatt, de amik akár nemtörődömségből, akár más körülmény miatt nem lettek beszolgáltatva, el kellett bocsátani (rughc) húsvét előestéjén, és egy megvallási imát (hushu) felajánlani a Deut. XXVI, 13-nak megfelelően. Kereszthivatkozás: M. Sh. V, 6) az olajbogyóhalmokból." Végy egy másik lapot, és írd déli fivéreinknek, "Legyen békétek nagy! Esdekelve kérünk, hogy hallgassátok meg hogy az "elbocsátás" ideje elérkezett félretenni a tizedet a gabonakévékből (4 Galilea fő terméke az olajbogyó volt, míg a délé búza)." És vedd a harmadikat és írd fivéreinknek, a Száműzötteknek Babilonban és akik Medinában vannak, és mind a többi száműzött fiának Izraelnek, mondva: "Legyen békétek nagy! Esdekelve kérünk, hogy hallgassátok meg, hogy a galambok még gyengék és a bárányok még túl fiatalok és a gabona még nem érett meg. Tanácsosnak tűnik számomra és kollégáim szerint (5 ezzel hozzárendeli kollégáit a levélhez, míg fia nem utalt a kollégáira, habár feljegyezték szerénységéért. Kereszthivatkozás: B.M. 85a. "Rabbi azt mondja: Volt ott három alázatos férfi, apám (R.S.b.G.), Bathyra gyermekei és Jonathan kis Saul fia.") harminc napot hozzáadni az évhez." De lehetőség van rá, hogy a szerénység, amit Rabban Gamaliel mutatott ebben az ügyben ami a Nasi-i hivatalából való lemondatását követő időszakba tartozik (6 megfosztatott pozíciójától a nagy felháborodás következtében amit a Gyűlésen okozott durva támadásával R. Joshua b. Hanira, R. Johanan b. Zakkai egy híres tanítványára, de később visszahelyezték mint társelnöke R. Eliezer b. Azarianak. Kereszthivatkozás: Ber. 27).

Rabbijaink azt tanították: Egy évet három alapon szabad beiktatni: a gabonanövények korai állapotának okán (7 ezt a fajtát Nisan "szájában" / közeledtével / elérkeztével kell learatni, amit a Bibliából Abibként ismerünk (Ex. XIII,44 (nincs ilyen számú passzus)) a gabona fülének hónapja, az abban a hónapban érő gabonákra hivatkozással); vagy a gyümölcsfák miatt (8 amik szabály szerint nem sokkal ‘Azereth (Pünkösd) előtt érnek be, abban az időben mikor a zarándokok felviszik az első gyümölcsöket Jeruzsálembe (Num. XXVIII, 26). Ha kiderül, hogy a gyümölcs éretlen, az évet beiktathatják hogy megelőzzenek egy külön utazást); vagy a Tekufah (9 szó szerint: "körforgás", "évszak". A zsidó naptár bár holdalapú, tud a nap alapú rendszerről, amihez hozzáigazítják minden tizenkilenc éves ciklus végén. Rituális okokból a négy Tekufoth évszakot a nap alapú rendszerből számítják ki, mind egynegyede a 365 napnak, azaz 31 nap, 71/2 óra. Nisan Tekufahja (tavaszi napéjegyenlőség) március 21-én kezdődik; Tammuz Tekufahja (nyári napforduló) június 21, Teshra Tekufahja (őszi napéjegyenlőség) szeptember 23, Tebeth Tekufahja (téli napforduló) december 22. Ha Tammuz Tekufahját kiterjesztik a Succoth fesztivál utánra, vagy a Tebeth Tekufahját Nisan tizanhatodikáig, az évet beiktatják, így a fesztiválok a megfelelő időszakukra esnek, azaz Húsvét tavaszra, Succoth őszre) késésének okán. Bármely kettő ezek közül az okok közül jogossá tehet beiktatást, de egyedül egyik sem. Azonban mindenki elégedett, mikor a tavaszi termés állapota egy ezek közül (10 mivel ha a termés már megérett és a beiktatást más okokból kérik, az új termékek tiltása az Omer Felajánlás utánig (lásd p. 50, n. 4) a Lev. XXIII, 14 szerint, indokolatlanul elhúzódna még egy hónapig). Rabban Simeon b. Gamaliel azt mondja: A Tekufah késésének okán. A teológusok azt kérdezték: Azt akarta mondani "a Tekufah késésének okán" (ami egy a két okból), örültek (11 mivel ha a Tekufah rendben volt, és a beiktatást más okok befolyásolták, a zarándokok ki lettek volna téve a télies időjárásnak mikor visszatértek Jeruzsálemből a Succoth Fesztivál után), vagy hogy a Tekufah késése önmagában megelelő ok volt az év beiktatásához? - A kérdés eldöntetlen.

Rabbijaink azt tanították: A gabona és gyümöcs a következő három területről vétetett standardnak eldönteni egy szökőév meghatározását: Judea (12 Palesztína déli része), Transz-Jordánia (13 Palesztína keleti része) és Galilea (14 Észak-Plaesztína). Ezen régiók közül kettő szükséglete határozhatta meg a beiktatást, de egyedül egyiké sem. Ellenben mindenki elégedett volt, mikor a kettő egyike Judea volt, mivel az Omer árpája (15 az árpa egy mértéke (1/10-e az efának) zsenge "fülekből" véve, nisan 16. napján vitték a Templomba mint felemlő-áldozatot, lásd Lev. XXIII, 10-11) lehetőség szerint Judeából szerezték be (16 két okból: először is az Omerhez-felajánláshoz való gabona zsenge kellett legyen, és ez csak úgy volt lehetséges, ha egy Jeruzsálem közelében lévő földről vágták le, mivel ha messzi távolságról hozták volna, a szárak megkeményedtek volna a szállítás során a szél által. Másodszor, a talmudi szabály szerint senki nem előzheti meg egy parancsolat végrehajtásának eseményét (kereszthivatkozás: Yoma 33a), az érett gabona Jeruzsálem környékén adta a legkorábbi lehetőséget az előírás végrehajtására (lásd Men. 64b). Ha ellenben a Judeában lévő gabona nem adott okot a beiktatásra, akkor túlérik az Omer idejére, és így alkalmatlan a célra).

Rabbijaink azt tanították: Egy év beiktatását Beth din csak Judeában befolyásolhatja; de ha valami okból a Beth din alapján úgy határoztak Galileában, a döntés érvényes. Hanania of Oni ellenben tanúsította: "Ha a beiktatást Galileában döntötték el, az nem érvényes." R Judah, ki fia R. Simeon b. Pazinak azt kérdezte: Mi az oka Hnania of Oni nézetének? - Írás szól róla, Lakhelyén (Istené) keresd és oda kell jönnöd (17 Deut. XII, 5): bármennyit kell keresned (18 ti. vallásos érdeklődés, vagy vizsgálat), azt csak az Úr lekhelyén tegyed (19 azaz Jeruzsálem, Judea fővárosa, amit az Úr (Heb. Makom, szó szerint: ‘a Hely’, lásd: Glos.) választott ki a maga számára lakhelyül).

Rabbijaink azt tanították: Egy szökőévet csak nappal lehet megállapítani, és ha éjszaka álapították meg, a megállapítás érvénytelen. Egy hónap felszentelését nappal kell végrehajtani, és ha éjjel hajtották végre, akkor nem érvényes. R. Abba azt mondja: Mely passzus (bizonyítja ezt)? Fújd meg a szarvkürtöt az új hónapon, ünnepi napunk holdjának betetőzésénél (20 vxf (E.V. "telihold") amit a txf "lefedni"-ből vettek) (21 Ps. LXXXI, 4). Namost mely ünnepen tetőzik a Hold? - Azt kell mondanunk az Új Éven (22 mely egyedül minden fesztivál közül rögzített a hónap első napjához). És emiatt vagyon írva, Ezért egy törvény ez Izraelnek, egy ítélete (23 E.V. "utasítás") Istennek Jákobnak: Éppúgy ahogy egy ítéletet nappal hajtanak végre (24 lásd infra 32a: "Pénzes ügyeket nappal tárgyaljanak"), ezért a hónap felszentelése is nappal kell történjen.

Rabbijaink azt tanították: Egy évet ne iktassanak be