Sanhedrin, 2-es fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

2a
1. fejezet
Mishnah:
Pénzről szóló ügyekben három bírának kell ítéletet hoznia; a lopást és súlyos testi sértést (1 egy személy elleni támadás, amiben személyi sérülés történt, Lev. XXIV, 19) hármonak; teljes vagy fél kárnál (2 egy ökör döfése Ex. XXI, 35), a kétszeres visszafizetésénél (3 Ex. XXII, 3) vagy ellopott arany négy-, vagy ötszörös kárpótlására (4 Ex. XXI, 37) háromnak, csakúgy mint a nemi erőszak eseténél (5 Deut. XXII, 28-29), megrontásnál (6 Ex. XXII, 15-16) és rágalmazásnál (Deut. XXII, 14ff); így mondja R. Meir. De a bölcsek (8 a tanítók általában véleményének képviselői) fenntartják, hogy a rágalmazás eseténél huszonhárom tagból álló bíróság szükséges, mivel az magában foglalhat egy főbenjáró büntetést (9 mondjuk ha egy nőt bűnösnek találnak meg kell kövezni).

A korbácsolást érintő ügyeket (10 Deut.XXV, 2-3) háromnak; R. Ishmael nevében azt mondták, huszonháromnak.

A hónap beiktatását befolyásolja (levezeti?) egy háromfős bíróság (11 lásd p. 42); az év beiktatását (12 tizenhárommá a tizenkét hónap helyett) hármak: így R. Meir. De R. Simeon B. Gamaliel azt mondja az ügyet felvezeti három, megvitatja öt és eldönti hét. Ha azonban csak három határozza meg, a beiktatás úgy is jó. A vének kezének rátevése a közös áldozat fejére (13 Lev. IV, 15. Maimonides szerint "Az Vének Rendelése") és az üsző nyakának eltörése (14 Deut. XXI,1- 9) háromnak a jelenlétét igényli; így mondja R. Simeon. R. Judah szerint öten kellenek hogy elvégezzék a halizaht (15 Deut. XXV, 5-10. Lásd p. 91, szó szerint: a cipő "eltávolítása") és a mi'un eldöntéséhez (16 egy nő házasságának felbontása, miután visszautasította az egybekelést, amit kiskorában apátlan lányként eljegyezték (szó szerint: szerződést kötöttek rá)) hárman kellenek. A negyedik év gyümölcse (17 lásd: Lev. XIX, 23-25. Megváltható pénzzel és a értékét Jeruzsálemben felhasználják) és az ismeretlen értékű második tized (18 a tizedet a földbirtokosok vitték Jeruzsálembe hogy ott elfogyasszák, hogy megkülönböztessék az "első tizedtől" amit a lévitáknak rendeltek, a Deut. XIV, 22-26 rabbinikus értelmezésének megfelelően) hárman határozzák meg. A felszentelt dolgok meghatározása megváltási célból háromnak dolga; ingó tulajdon felértékelése (19 az az érték, amit a Szentélynek megfogadtak) három által történik. R. Judah szerint egyikük egy kohen (20 pap, lásd Glos.) kell legyen; ingatlan esetében tizen kellenek, közüllük egy kohen legyen, egy személy esetében ugyanaz a szám.

Főbenjáró eseteket huszonhárom ítél meg. Ha a személyt vagy fenevadat természetellenes közösüléssel vádolják huszonhárman ítéljenek ahogy írva vagyon, meg kell ölnöd a nőt és a fenevadat (21 Lev. XX, 16) és szintén meg kell ölnöd a fenevadat (22 Lev. XX, 15. A fenevad vádolásának eljárása és egy személyé azonos módon folyik).

Hogy az ökröt megkövezzék (23 ha agyonöklelt egy személyt. Ex. XXI, 28) ki kell kötnie huszonháromnak ahogy írva vagyon, az ökröt meg kell kövezni és a tulajdonosát meg kell ölni (24 Ex. XXI, 29) - ahogy a tulajdonos meghal, úgy haljon az ökör is, ezt a döntést csak huszonhárom hozhatja meg.

A halálbüntetés egy farkason, oroszlánon vagy medvén vagy a leopárdon vagy a hiénán vagy a kígyón (25 ami megölt egy emberi lényt) huszonhárom kell kimondja. R. Eliezer azt mondja: akárki is ölné meg őket tárgyalás nélkül érdemes az, R. Akiba ellenben fenntartja, hogy halálukat huszonhárom kell elrendelje.

Egy törzs (26 ami bálványimádás után vetette magát, lásd p. 76), egy hamis próféta (27 Deut. XVIII, 20) és egy főpap (ügyét) csak egy hetvenegyből álló bíróság tárgyalhatja. Szabad választásból indított háborút (28 azaz minden háború a Kanaán földjét benépesítő hét nép leigázásától eltekintve) csak egy hetvenegy főből álló bíróságnak áll hatalmában elrendelni. Semmi kiterjesztése (szó szerint: hozzáadás) Jeruzsálem városának, vagy a Templom udvarának nem szentesíthető, kivéve egy hetvenegytagú bíróság döntése alapján.

Kis Szanhedrin a törzsek számára csak egy hetvenegy tagú bíróság által felállítható.

Egy város sem minősíthető elítéltnek (29 Deut. XIII, 13) kivéve ha egy hetvenegy tagú bíróság úgy ítéli. Egy határvárost nem lehet elítélni, sem három várost egyszerre (30 lásd p. 82), csak egyet vagy kettőt.

A nagy szanhedrint hetvenegy tag alkotja; a kis szanhedrint huszonhárom. Honnan vezetjük le, hogy a nagy szanhedrin hetvenegy tagból kell álljon? - Azt mondták, gyüjts össze hetven férfit (31 Num. XI, 16); Mózessel az élükön hetvenegyen vannak. R. Judah azt mondta, csak hetvenből állt össze. Honnan tudjuk, hogy a kis szanhedrinben mindössze husznhárman vannak? Azt mondták, és az 'edah (32 vsg (héber szó) gyülekezet) ítélje meg... és az 'edah hozza meg (33 Ibid. XXXV, 24). Egy 'edah bíráskodik azaz elítél / ítéletet hoz, és a másik végrehajtja azaz kiegyenlít, így vagyunk húsznál. De honnan tudjuk, hogy egy gyülekezet nem kevesebb mint tíz tagot számlál? Meg van írva, milyen hosszan kell ezt a gonoszt hordoznom 'edah (34 Ibid. XIV, 27. A tizenkét kémre utal. Ibid. XXXV, 24)? Kizárva Józsuét és Kalebet tíznél vagyunk. És honnan származtatjuk a további hármat? - A szöveg szerint ne kövesd a sokaságot gonoszságában (35 azaz kárhoztatásban Ex. XXIII, 2), arra következtetek hogy követhetem őket a jóságra (36 felmentő ítéletben); ha így van, miért mondták hogy hajolj a többség felé (37 Ibid.)? Hogy tanítsd a többséget a jóra "hajlásra", azaz hogy favorizált döntésre jusson, és nem hogy arra bíztassanak, "hajolj velük" a gonoszságra, azaz egy ellentétes döntésre jusson, egy egységes többség / sokaság megfelelő; míg a gonoszsághoz két többség szükséges.

2b
És mint bíróság nem állhatnak páros számból (1 mivel ha a véleményük fele-fele arányban megosztott, semmilyen döntést nem lehet meghozni) ezért még egyet hozzáadnak, így összesen huszonhármat elérve.

Mekkora kell legyen egy város népessége ahhoz, hogy alkalmas legyen egy kis szanhedrinre? - Egyszáz és húsz. R. Nehemia azt mondja: Kétszáz és harminc, hogy minden tag legalább tíz ura legyen (2 lásd Ex. XVIII, 25).

Gemara:
A lopás és testi sértés nem tartozik a pénzügyekhez? Miért akkor ez a kiemelés? R. Abbahu azt mondja: A Tanna ad egy magyarázatot, azt tanítja hogy a Mishnaban említett pénzügyek csak a lopásra és testi sértésre vonatkoznak, de a zálog elfogadására és kifizetésére nem (3 olyan állítások, amiket szemtanúk igazolnak ezzel bizonyítva az alperes korábbi vallomásának hitelességét, vagy akik korábban jelen voltak a kifizetésnél), azaz adósságtalanság ügyeire. És mindkét kikötés szükséges. Mivel a Tanna csak a pénzügyeket említette azt is mondhattam volna hogy beleértette az adósságtalanság eseteit is. Ezért van szükség a lopás és testi sértés kifejtésére; vagy megint ha a Tanna csak a lopást és testi sértést említette volna, azt mondhattam volna, hogy ezekbe beletartoztak az adósságtalanság esetei is, és az ok, hogy pont a lopást és a testi sértést emelik ki, az az, hogy a szabályozás ami három bírát követel meg az Írásban van lefektetve. A lopással és testi sértéssel kapcsolatban (a vers, a ház ura odamegy a bírákhoz (4 a használt szó "Elohim" ami "Bírákat" jelöl háromszor fordul elő ebben a részben, Ex. XXII, 7) habár elsődlegesen a lopás eseteivel foglalkozik (5 "bailment" (megőrzésre / bérletbe adás meghatározott rendeltetéssel és visszaadási kötelezettséggel, angol) megtagadásából levezetve) szintén magukban foglalják a testi sértés eseteit, köztük nem lévén igazán különbség abban a tekintetben, hogy a sérülést egy személy, vagy egy tulajdon okozta). A Tannában ennek megfelelően kiegészítették a pénzügyeket a lopással és testi sértéssel, hogy kizárják az adósságtalanság ügyeit.

És mi értelme volt kizárni az adósságtalanság ügyeit? Azt kell mondanom azért, hogy megmutassák, hogy nincs szükség három bírára hozzájuk? De nem mondta-e maga R. Abbahu hogy mindenki egyetért abban, hogy nem érvényes pénzügyekben ha ketten hoznak ítéletet? - Ez azért van, hogy megtanítsa az adósságtalanság eseteihez nem kell Mumhin (6 a Mumeh többesszáma, különlegesen képzett bírák; lásd Glos.) az ítélethozatalhoz. Mivel ez a helyzet, fontoljuk meg mi határozza meg a Tanna alapelvét. Fenntartja hogy itt egy rész áthozásának esetével van dolgunk, mely esetben mind a rendelkezések ebben a részben (7 Ex. XXII, 6-8) vonatkoznak az adósságtalanság eseteire (8 Ex. XXII, 24. A "rész átemelésének" elve alapján, uharp curhg (héber szó). Lásd Responsa Solomon Duran, 541, és B.K. (Sonc. ed.) 107a, n. a.l.])? Akkor követelnie kell Muhmint itt is, mivel az Elohim terminus ami Mumhint jelez ezen a helyen említésre került. Ha ellenben nem tartja fenn ezt az álláspontot, és ez esetben ennek a résznek a rendelkezései csak a lopás eseteire korlátozódnak mint leírtuk, honnan ered a három bírának a szükségessége? - Valóban a Tanna elfogadja a "rész átemelésének" elvét - és ennek következtében, a Törvénnyel szigorú összhangban, az adósságtalanság eseteiben három Muhmint fog igényelni - mindazonáltal ezen szabályozás alól kivétellé váltak az R. Hanina által levezetett okból. R. Hanina ugyanis azt mondta (9 Infra 32a; Yeb. 122b): A bibliai törvényekkel összhangban a bírósági eljárás a vizsgálat tekintetében (10 ami a napot és az órát ileti) és a tanúk kihallgatásában (11 a kísérő körülményeket illeti) vonatkozik a pénzügyekre, csakúgy mint a főbenjáró ügyekre, mivel írva vagyon,