2010. március 30., kedd

Luzsénszky Alfonz - Jogszabályok a gojokkal szemben.

A "Tosephot" vmi könyv lehet a Talmudról, így az ilyen jelzésűeket többé ide nem idézem, mert csak kommentárok a Talmudhoz.

"Egy testvérednek (izraelitának) megrablása tilos, de egy nemzsidónak a megrablása meg van engedve." (111b. lap.) - Baba Mezia. Nem "megrablás", hanem "lenyomás", és csak fizetett alkalmazottra vonatkozik (persze az is épp elég rossz).

Ugyanitt 112a. lap: Ha egy izraelita egy nem-zsidóval elődbe jön törvénykezni, ha te a zsidónak a zsidó törvény szerint igazat tudsz adni, akkor adj igazat neki és a nem-zsidónak mondd azt, hogy ez így van a mi törvényünk szerint; ha pedig annak a népnek törvényei szerint adhatsz a zsidónak igazat, mondd a nemzsidónak: ez így van a ti törvényetek szerint; ha pedig így sem lehet, akkor a nem-zsidót csellel kell rászedni. - rossz a forrásmegjelölés. Ez a Baba Kamma 113a-n található.

Ugyanott 113b. lap: Honnan tudjuk azt bebizonyítani, hogy szabad megtartanunk a nem-zsidónak elvesztett jószágát. Azzal, hogy írva vagyon ez Mózes V. könyvének 22. fejezetében: "Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod tévelyegni, ne menj el mellette, hanem vidd vissza atyádfiának... Hasonlóképpen cselekedjél atyádfia minden elvesztett holmijával." Tehát atyádfiának tartozol azt visszavinni, de egy nem-zsidónak nem. Semuel mondá: Ha a nem-zsidó a saját kárára téved a számolásnál, nem szabad őt figyelmeztetni. Semuel egyszer így vett meg egy nem-zsidótól egy arany-serleget, amit az bronznak tartott, négy drachmáért és azonfelül rászedte őt a számlálásnál négy drachmával. Kahana rabbi egyszer 120 hordó bort vett meg 100 gyanánt egy nem-zsidótól és rászedte őt a számlálásnál egy drachmával s azt mondta neki: Lásd, én megbízom benned. Rabina egyszer vett egy nem-zsidótól pálmatörzseket s így szólt a szolgájához: Menj és hozzál nekem a gyökerekből, mert a nem-zsidó csak a darabszámot tudja, de a vastagságot nem." - nincs ilyen sor.

"Aki a gojnak visszaadja a talált jószágát, annak az Úr sohasem bocsát meg." (Sanhedrin 76b.) - stimmel, bár a mondat hosszabb.

A Baba mezia (középső kapu) 24a és b. lapján olvassuk, hogy ha valaki elveszett tárgyat talál, csak akkor tartozik azt kikiáltani, ha abban a helyiségben zsidók vannak többségben; ha azonban nem-zsidók vannak többségben, akkor megtarthatja. - stimmel, bár a szövegkörnyezet gyanús, hogy valamennyit enyhít a dolgon (de nem menti fel a viselkedést).

A 26b. lapon pedig az áll, hogy ha valaki homokba ejti a pénzt, az ember nem köteles neki visszaadni, ha megtalálja. Ha valaki egy fiókban talál pénzt, az az övé. Ha a bolti asztal és a szatócs közt találtatik a pénz, akkor a szatócsé; ha a pénzváltó közt találtatik, akkor a pénzváltóé. Ha valaki gyümölcsöt ad el vagy küld valakinek s a között pénz találtatik, akkor az az övé és, hacsak nincs külön bekötve, nem tartozik visszaadni. - stimmel, bár nem tudm mire akar ezzel L.A. kilyukadni.

A 32b. lapon azt olvassuk, hogy ha egy állat nemzsidóé, a teher pedig rajta zsidóé, akkor az állatkínzást hagyni kell, ellenkező esetben kímélni kell az állatot. - stimmel.

A Baba mezia 86b. lapján Mózes V. könyvének 23. fejezetét fejtegeti szépen a Talmud, mondván, hogy annak 25. és 26. Versében a felebarát földjéről van szó, nem a nem zsidóéról. A nemzsidó megrablása meg van engedve. - nincs ilyen sor.

A 108b. lapon ismét az áll, hogy, aki nem-zsidótól vesz földet, joggal elmondhatja, hogy oroszlánt kergetett el a határból. Aki pedig nemzsidónak adja el földjét, azt addig ki kell közösíteni, míg az okozott kárt meg nem téríti. - a második mondat nem létezik.

A Baba kamma 114a. lapján olvassuk, hogy ha egy zsidó nem-zsidónak ad el olyan telket, amely egy zsidónak a földjével határos, akkor ki kell azt a zsidót közösíteni, mert a szomszédja azt mondhatja neki: te egy oroszlant telepítettél a szomszédomba. S mindaddig kiközösítve kell neki maradnia, amíg minden kárt magára nem vállal. - timmel.

A Baba bathra (utolsó kapu) tág kaput nyit az okirat-hamisításnak, azt az elvet állítván föl, miszerint, ha valakinek elvesz az eredeti okirata, joga van utánzattal pótolni, vagyis hamisíttathat másikat. (32b. lap.) - stimmel.

A Talmud szerint; hazudni is szabad "a béke kedvéért". Ilai rabbi mondja a Jebamoth 65b. lapján, hogy az embernek meg van engedve, hogy a béke kedvéért valamit "változtasson" u. szavain. Ismail rabbi szerint még az Isten is "változtatott" a szavain. - a mondat ott van, de gyanúm hogy a szövegkörnyezet szerint "állítás" helyett "utasítás" értendő.

A Baba kamma 113a. lapján egy kis őszinteséget találunk: elismeri a Talmud, hogy most már svindlerek is vannak a zsidók között. - stimmel, de ezt egyszer már említette.

Elmés tanácsot ad Jizchak rabbi arra az esetre, ha egy zsidó neve már eléggé meg volna bélyegezve. "A névváltoztatás - mondja ő - megsemmisíti az ember elítéltetését." (Ros-Hasanah16b.) - stimmel.

Egy csomó épületes jogi szabályt találunk a Sanhedrin 76b. lapján: "Ha valaki embertársát tűzbe vagy vízbe löki, de úgy, hogy onnan kijöhet, nem büntetendő. Ha valaki másra kutyát vágy kígyót uszít, nem büntetendő. Ha a kígyóval megmaratta őt, akkor Jehuda szerint büntetendő, a bölcsek szerint nem. Ha valaki egy embert megkötött s az az éhségtől elveszett, nem büntetendő. Ha valaki egy embert szúnyogos helyen megkötött és a szúnyogok megölték, nem büntetendő, mert más szúnyogok okozták a halált, nem azok, amelyek a megkötés időpontjában ott repkedtek. Ha valaki egy embert káddal leborít, vagy a tetőt kibontja fölötte (hogy a hideg behatolhat) az Raba rabbi szerint büntetendő, Zera rabbi szerint nem. Ha valaki egy embert légmentes márványházba zár be, nem büntetendő; ha azonban lámpát is gyújtott ott, hogy az a bent levő levegőt feleméssze, akkor büntetendő. Ha valaki egy embert letaszít egy verembe s a levezető létrát később veszi el, vagy más veszi el, nem büntetendő. Ha a kuglizók valakit négy rőfön belül megölnek, nem büntetendők. Ha tizen tíz bottal ütnek egy valakit, - mindegy, hogy egyszerre-e, vagy egymásután - és az meghal; az illetők nem büntetendők. Aki egy halálosan megsebesítettet megöl, nem büntetendő. Ha egy halálosan megsebesített ember valakit a törvény előtt megöl, akkor büntetendő; ha nem a törvény előtt ölte meg, nem büntetendő. Ha valaki egy halálosan megsebesített ember ellen tesz hamis tanúságot, nem büntetendő." - Az idézet valójában nem ilyen folyamatos, és a "nem büntetendő" úgy értendő, hogy "nem büntetendő halállal", továbbá az egész átnyúlik a 77-es fóliára. Továbbá nem "márvány", hanem "alabástrom". Nem igazán "halálosan megsebesítettet" és van egy körülmény amikor akkor is felelősek (az ölésnél, de nem a tanúskodásnál).

- A Makkoth (ostorozás) című traktátus 10b. lapján pedig azt olvassuk, hogy, ha a gyilkos egy menedékvárosba menekül s a vérbosszuló őt útközben elfogja és megöli, akkor ez nem büntetendő. - Stimmel, de ez már a Bibliában is benne van.

Jose rabbi pedig a 11b. lapon azt tanítja, hogy, ha a gyilkos elhagyja a határt és a vérbosszuló elfogja őt, akkor ennek őt meg kell ölnie. Más rabbik úgy tanítják, hogy ez neki szabadjára van hagyva. - stimmel.

Érdekes jogi és asztrológiai tanácsot találunk a Taanith 29b. lapján: "Ha egy zsidónak egy nemzsidóval van pöre, akkor kerülje el azt az Ab hónapban, mert akkor a szerencse nem fog kedvezni neki, hanem inkább Adur hónapban kezdje el, mert akkor kedvez az ilyen dolognak a szerencse" - stimmel.

"Ha a zsidónak barma a nemzsidónak a barmát ledöfi, a zsidó nem tartozik kártérítéssel." Baba. kamma 13a., 37b.) - a 13a-n nincs ilyen sor.

"Az életmentésnél ne igazodjék az ember a többséghez, - mondja Josef rabbi. - Ha azonban a nemzsidók vannak többségben, akkor az ember életmentésre nincs kötelezve." (Joma 85a. lap.) - Valójában úgy nézem a szöveg azt mondja, ha akár 1 zsidó is van, akkor kötelezve van. Ha egy sincs, akkor viszont nem foglalkoznak az üggyel.

A Baba bathra 48a. lapján ezt az utasítást adja Jehuda rabbi: "A kényszer útján (bíróilag) kiállított válaszlevél, ha zsidó által készíttetett, érvényes; ha nem-zsidó által készíttetett, érvénytelen; ha azonban egy nemzsidónak kell az ítélet előtt meghajolnia, akkor ütni kell őt és azt mondani, hogy tedd azt, amit az izraelita mond. - nem "által készített", hanem "nyomására készített".

A Moéd-Katan (félünnep) 9b. lapján azt tanácsolja Jehuda rabbi, hogy egy gojtól goj ünnepen kell a, fizetséget kérni, mert ez akkor annak fájdalmat okoz". - stimmel.

A l0b. lapon pedig azt tanítják, hogy "szabad zsidó ünnepen a nemzsidók vásáraira menni és barmot, rabszolgát, szolgálót, házat, mezőt. szőlőt venni, hogy így azokat a nem-zsidók kezéből kivegyük". Az Aboda zara la. lapján pedig azt olvassuk, hogy három nappal a nemzsidók ünnepe előtt tilos velük kereskedést űzni, valamint nekik kölcsönadni, vagy pénzt adni nekik. Jehuda rabbi szerint szabad tőlük a fizetést elfogadni, mert ez rosszul esik nekik. - nincs ilyen sor.

A 7b. lapon szintén azt olvassuk, .hogy egy nemzsidónak mindig fájdalmat okoz az, hogyha fizetnie kell. - nincs ilyen sor.

A Sanhedrin 91a. lapján olvassuk ezt az érdekes jogi esetet: "Makedóniai Nagy Sándor elé jöttek az egyiptomiak és követelték, hogy a zsidók adjak vissza azt az ezüstöt és aranyat, amit elődeik elvittek. Erre Gebiha ben Pesisa ajánlkozott hogy majd ő elmegy Nagy Sándor elé a zsidók kifogásait előadni és - úgymond - ha azok legyőznek, hát mondjátok azt nekik, hogy csak egy közönséges embert győztek le közülünk. És a vita elején mindjárt azzal felelt az egyiptomiaknak, hogy ugyancsak a Szentírás szerint - ahonnan azok a per tárgyát merítették - a zsidók 430 évig dolgoztak az egyiptomiaknak, hát fizessék meg most a munkabérüket. Felperes erre háromnapi haladékot kért s azalatt elhordta magát, minden fekvő birtokát otthagyván." (Ez a história egymásután háromszor mondatik el.) - egyszer ott van, de nem látom háromszor.

Hogy mire becsülje a zsidó a cselédjét, erre nézve szép oktatást találunk a Berakhoth 17b. lapján. "Egyszer meghalt a szolgálója Eliézer rabbinak. Tanítványai hozzája menének, hogy vigasztalják őt. Amint meglátta őket, fölment a padlásra, de oda is követték; bement a szobába, követték; bement az étterembe; követték. Erre így szólt hozzájuk: Én azt hittem, hogy ti már a langyos vízzel leforrázzátok magatokat s most meg a forró víz sem elég nektek. Nem mondtam én nektek, hogy egy szolgát vagy szolgálót nem szokás gyászolni, sem fölöttük gyászáldást mondani? Hát mit mondjon az ember fölöttük? Azt, amit egy olyan embernek mondunk, akinek az ökre, vagy szamara megdöglött". - nincs ilyen sor.

Az Aboda zara 26a. lapján azt olvassuk, hogy "egy zsidó nőnek nem szabad egy nem-zsidó nő szülésénél segédkeznie, mert ezáltal egy gyermeket segít a bálványozásra születni; egy zsidó nőnek nem szabad egy nem-zsidó nő gyermekeit szoptatni". - stimmel, bár az idézet két része nem egymás mellett szerepel eredetileg.

Hogy a zsidó az üzleti foglalkozást mindennél többre becsülje, arra így oktat ki a Talmudban Eleazár rabbi: "Mindaz a zsidó, akinek nincs felesége, nem ember. Mindaz a zsidó, akinek nincs telke vagy földje, nem ember... Egy kézimunka sem oly kevéssé gyümölcsöző, mint a földművelés. Látott egy földet, amelyen széltében kelkáposzta volt ültetve és így szólt: Ha mindjárt egész hosszában káposzta lenne is beléd ültetve, még akkor is jobb náladnál az üzlettel való foglalkozás. - Midőn egyszer Ráb rabbi kalászok között ment s azok ide-oda ringtak, így szólt: Csak ringjatok folyton, az üzlettel való foglalkozás mégis jobb nálatoknál. - Raba rabbi mondá: "Aki száz zuzt fektet üzletbe, az mindennap húst ehet, bort ihat, aki ellenben földművelésbe fekteti, annak meg kell elégednie sóval meg sarjúval, sőt a földön kell aludnia s még veszekedésnek is ki van téve. Dugd be a lyukat a falban, de ne javítsd ki; javítsd ki, de ne építs, mert, aki épitkezéssel foglalkozik, az elszegényedik." (Jebamoth (63a.) - Rab rabbitól nem látom a sort. Az utolsó mondatot Papa mondta, nem Raba.

A Kiddusin (eljegyzések) című traktátus 82a. lapján pedig így oktat Simeon rabbi: "Láttad-e már, hogy egy vadállat vagy madár kézműves-munkát végzett volna? És mégis munka nélkül táplálkoznak. Pedig csak azért vannak teremtve, hogy nekem szolgáljanak; én pedig teremttettem, hogy Teremtőmnek szolgáljak, hát én táplálkoznék munka nélkül?" - "én táplálkoznék ... ?" helyett "én ne táplálkoznék ... !"

A Baba mezia 42a. lapján arra oktat a Talmiud, hogy az embernek mindig háromfelé kell osztania a pénzét: egyharmad részét birtokba, egyharmad részét árukba fektetni s egyharmad részt kéznél tartani. Előbb kell áldást mondani a vagyonra, mielőtt az ember megszámolta, mert azután haszontalan az imádság, minthogy az áldás nem száll valamely megmért dologra, hanem csak olyanra, ami még el van rejtve a szemek előtt, - A pénzt csak földbe ásva lehet igazán megőrizni, és pedig három-tenyérnyi mélyen, hogy a kutya ki ne kaparhassa. A falba rejteni nem tanácsos, mert kalapáccsal ki lehet kutatni az üreget. - "Előbb kell áldást mondani a vagyonra, mielőtt az ember megszámolta, mert azután haszontalan az imádság," nincs ott.

Szépen oktatja a Talmud a zsidót arra, hogy ne segítsen máson, míg pénzt nem lát. Rabh így szól ugyanis fiához, Chiához: "Ne igyál orvosságot, ne húzass fogat magadnak, ne ingereld a kígyót; először nyisd ki a pénzes-zacskót, azután a kincses-zsákot." (Pesachim 113a.) - na EZ csúnya összeollózásnak tűnik.

"Hogyha háborúba mész, ne menj elsőnek, hanem utolsónak, hogy elsőnek jöhess haza.
Csinálj a szombatodból hétköznapot, csakhogy ne szorulj másra." (Pesachim 113a.) - stimmel.

A Baba kamma (első kapu) 60b. lapján ezt tanítják a rabbik: "Ha éhínség van a városban, akkor rakd a lábadat, azaz vándorolj ki!" - az idézőjelnek az "azaz" előtt kellene végződnie.

A Berakhoth 62b. lapján ezt a nem éppen militarista tanácsot adják: "Ha a kürt Rómában megszólal, akkor te, füge-árus fia, add el atyád fügéit!" (Azaz: hogyha háború tör ki, add el, amid van, és szedd a sátorfádat!) - stimmel.

A németek ellen nagyon tüzel a Talmud; elmondja ugyanis a Megillah 6a. lapján, hogy Jákob így szólt az Úr előtt: "Világ ura! ne hagyd a gonosz Ézsau szándékát érvényesülni!" Ez alatt a név alatt (Ézsau) az edomita germánokat kell érteni, akik egy fölkelésük alkalmával (Nem a világháborúra céloz.?) az egész világot föl akarják majd dúlni. - A mondat ott van, de valaki csúnyán félreolvasta a "Germamia"-t "Germania"-nak. A Talmud nem olyan friss :))

A 6b. lapon Chanina rabbi is így szól: "Háromszáz koronás fő van az edomita Germániában és 365 elöljáró van Rómában; ezek mindennap egymás ellen vonulnak, amikor is egy leveretik, míg végre megsokallják és királyt választanak." - nem "míg végre megsokallják és királyt választanak.", hanem "és akkor megint ott a gondjuk királyt választani".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése