Sanhedrin, 8-as fólia

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER NEZIKIN, Sanhedrin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

8a
"akkor nem lehetek bírád", azzal R. Kahanához fordulva azt mondta: "Menj te, és bíráld el az ügyet." R. Kahana észrevette hogy a férfi túl sokat várt Rabbal való ismeretségétől, ezért észrevételezte: "Ha aláveted magad ítéletemnek, az szép és jó; Ha nem, ki kell törölnöm Rabot az eszedből (azzal hogy megmutatom felhatalmazásomat) (1 szó szerint: "ki kell húznom Rabot a füledből", ti. kiközösítést fog alkalmazni)."

A kicsit és a nagyot egyformán meg kell hallgatnod (2 Deut. I, 17). Resh Lakish azt mondja: Ez a passzus arra utal, hogy egy kereset, ami egy puszta perutháról (3 a pénzérmék legkisebbje) szól ugyanolyan fontossággal kell kezelni, mint egy olyat ami száz mináról (4 súly ezüstben vagy aranyban, száz sékellel egyenértékű) szól. Milyen gyakorlati okból fektették ezt le? Ha azért, hogy szorgalmazzák az egyenlő megítélés és nyomozás szükségességét, akkor ez nem magától értetődő! Sokkal inkább az ügyek elsőbbsége miatt, ha annak kellene lennie elsőnek a sorban. (Azaz nem azért fektették le a szabályt, hogy az alaposságra hívják fel a figyelmet, hanem hogy meghatározzák az ügyek sorrendjét.)

Mivel az ítélet az Úré (5 Deut. I, 17). R. Hamma ki fia R. Haninának hozzáteszi: Az Egyedül Szent, áldott legyen, megmondta: Nem elég a gonosz (bíráknak) hogy elvegyék egyiktől a pénzt és a másiknak igazságtalanul adják, de azzal a gonddal terhelnek Engem, hogy visszaadjam azt a tulajdonosának.

És az ügyet ami túl nehéz neked, hozd elém (6 Ibid). R. Hanina, (mások szerint R. Joshia) azt mondja: Ezért a kijelentésért Mózest megbüntették (7 mivel túl sok hatalmat ruházott önmagára), amit láthatunk a későbbi passzusból: És Mózes elvitte az ügyet az Úr elé (8 Num. XXVII, 5 azaz Czélofhád lányainak ügyét, amiről nem tudja hogyan döntsön).

R. Nahman reagál erre a megjegyzésre, és kérdi: Azt mondta Mózes: "Hozd elém és azt csinálom hogy halld"? Nem, azt mondta: "Meghallgatom; ha elmondták hogy kezeljem, akkor jó! Ha nem, akkor megszerzem az instrukciókat (hogyan kezeljem)." És Czélofhád lányainak ügyét úgy kell kifejteni ahogy tanították (9 B.B. 119a): az öröklésről szóló törvényekkel kapcsolatos részt Mózes a mi Tanárunk kérésére lett megírva. Czélofhád lányai azonban méltónak bizonyultak rá hogy a részt az ő elmondásukban jegyezzék föl. Ugyanígy, a Szombaton való ággyűjtéssel foglalkozó törvény (10 Num. XV, 32) Mózes a mi Tanárunk kérésére lett leírva. A gyűjtögető azonban bűnösnek találtatott, ezért az ő számára jegyezték föl. Ez azért van, hogy megtanítsa nekünk, a gonoszt a bűnös emberek tettei hozzák el, és a jót a méltó embereken keresztül.

És megbíztam bíráitokat abban az időben (11 Deut. I, 16) és megint, És megbízlak / sürgetlek benneteket minden időben (12 Ibid. I, 18). R. Eleazar, R. Simlai engedélyével, azt mondta: Ezen passzusok egy figyelmeztetés a Gyülekezetnek hogy tiszteljék bíróikat, és a bíróknak hogy legyenek türelmesek a Gyülekezettel. De meddig! - R. Hanan (mások azt mondják R. Shabatai) azt mondja: Amíg a szoptatós apa hordozza szopós gyermekét (13 Num. XI, 12).

Egy szövegben olvassuk: Mert ezekkel a személyekkel kell menned (Józsuénak) stb. (14 Deut. XXXI, 7. Ahol ezzel Mózes Józsuét egyenlővé teszi a néppel). És egy másik szöveg azt mondja: Hogy hozd el Izrael Gyermekeit (15 Ibid. 23. Ahol Józsuét a vezérükké nevezik ki). R. Johanan azt mondta: Olyannak kell lenned mint a nemzedéknek - mely között vagy - vénei (16 So Yad Ramah a.l). De az Egyedül Szent, áldott legyen, azt mondta Józsuénak: Végy egy botot és üss a fejükre (17 azaz: mutasd ki hatalmadat); csak egy vezére van egy nemzedéknek, nem kettő.

Egy Tanna azt tanította: Egy idézés (Zimmun) (18 iunhz Meghívás vagy megidézés) hármat követel meg. Mit értett idézés alatt? Azt kell mondanom, idézni azt jelenti, hogy áldást mondok egy szokásos étel után (19 meginvitálva a vendégeket hogy csatlakozzanak az áldás elmondásával)? De nem tanították / tanultuk már, hogy egy idézés és egy áldáshoz híváshoz hárman kellenek (20 ami megmutatja hogy Zimmun nem azonos a meghívásban / meghívásként mondott áldással)? Ismét, nem tarthatod fenn, hogy mindkettő ugyanazt a dolgot jelenti, az utóbbi frázis pusztán kifejti az előbbit (és mindkettő egy áldásra hívásra vonatkozik), mivel azt tanították: Egy idézés hármat követel meg, és egy áldásra hívás hármat követel meg (azaz Zimmun itt újra külön hangsúlyozza hogy három személy szükséges) - "Idézni" itt, következetesen, egy bíróság előtti megjelenést kell jelentsen. Ahogy Raba mondta: Mikor három bíró ül bíráskodáskor, és a Bírósági küldönc a Bíróságra idézést csak egyikük nevében kézbesíti, az idézés eladdig nem érvényes, amíg mindhármuk nevében nem hozza el. Ez a procedúra azonban csak egy átlagos napon szükséges, egy Bírósági-nap (21 általában hétfő és csütörtök) nem szükséges. R. Nahman, ki fia R. Hisdának, elküldött hogy megkérdezzék R. Nahman b. Jacobot: Tájékoztatna tanárunk arról, mennyi bíró szükséges Kenasok ügyeinek elbírálásához? De mit akart ez a kérdés jelenteni? Bizony tanultuk, A DUPLA VISSZAFIZETÉSE (22 ami szintén Kenas) ... ... HÁROMMAL. Amit kérdezni akart, hogy bírsági ügyeket egy Mumheh kell megítélje vagy sem. R. Nahman b. Jacob azt mondta neki: Azt tanultuk: A DUPLA, VAGY NÉGYSZERES, VAGY ÖTSZÖRÖS KÁRPÓTLÁS VISSZAFIZETÉSÉT HÁRMAN. Namost ezen hárman miféle személyek kell legyenek? Azt mondjam hétköznapi emberek? De nem mondták-e apáink apái, Rab nevében, hogy még tíz közember sem alkalamas kártérítési ügyek elbírálására? Ezért Mumhinra kell utaljon, és még ezekből is három kell.

DE A BÖLCSEK FENNTARTOTTÁK HOGY EGY RÁGALMAZÁSI ÜGYET (23 egy vád amit egy férj a feleségével szemben hozott fel, miszerint házasságukkor nem volt szűz. Ha a házasságtörés (= szövetség megtörése) nem bizonyított, a nem-szüzességgel vádolt a Kethuba által rendelt összeg felét szenvedi el (lásd note 4). Ha a nőt bűnösnek találják házasságtörésben az eljegyzési időszak alatt, megkövezik. Ezért van a Mishnahban a vita R. Meir és a bölcsek között. A talmudi napokban az eljegyzés a párt férjként és feleségként kötötte össze, kivéve a szexuális együttlétet és apróságokat) EGY HUSZONHÁROM TAGÚ BÍRÓSÁGNAK KELL MEGÍTÉLNIE, stb. De, habár ez halálbüntetéshez vezethet, mit számít? (Mivel még nem tudunk rendelkezésre álló tanúkról, akik megerősíthetnék a férj gyanúját, nem pusztán pénzügy ez, mely csak érinti a Kethubah (24 a házassági szerződés, mely tartalmazza többek között a feleségről szóló egyezséget minimum kétszáz zuzról amennyiben szűz volt, és száz zuzról amennyiben nem volt szűz a házasságkor. Ezt a mennyiséget - kifizetendő a férj halálakor, vagy a váláskor - a nő elveszíti eljegyzése alatt elkövetett hűtlenség esetén. Lásd Keth.10b, és Rashi and Tosaf. a.l)?)

'Ulla azt mondja, a vitatott pont (a Mishnahban R. Meir. és a bölcsek között), hogy vajon súlyosnak ítéljük-e a férj állításának hatását (25 szó szerint: "pletyka". Amint a vádat megtették a bíróság előtt, a bejelentést ki lehet hírdetni és tanúk, akikről a férj az adott pillanatban nem tud, jelentkezhetnek hogy alátámasszák azt, ezzel az ügy főbenjáróvá minősül). R. Meir nem tartja súlyosnak az állítás következményeit - míg a rabbik igen.

Raba azt mondja hogy mindenki egyetért abban hogy az állítás hatását nem kell komolyan venni (26 és a tanúk hiányában minössze három bíró elégséges). Eltérnek azonban abban, hogy vajon (olyan ügyekben ahol a bírók számát lecsökkentették (27 lásd infra) azok megbecsülését akik visszaléptek meg kell-e fontolni, vagy sem. A szóban forgó ügy itt arról szól, hogy a férj (azt gondolva, hogy állítását bizonyítékkal alá tudja támasztani) megjelent egy huszonhárom tagú bíróság előtt (28 ahogy az főbenjáró ügyeknél elő van írva) ami egy főbenjáró ügy elbírálására állt össze. Ezután (mikor nem tudta a szükséges tanúkat felmutatni) a Bíróság elkezdett feloszlani, és aztán a férfi kérte hogy három maradjon ott pénzügyi követelésének eldöntésére (29 a férj állítását a nem-szűzségről a rabbik elfogadták, még bizonyíték nélkül is a Kethubah értemében, lásd Keth. 10a.). (A bölcsek hogy megóvják azon bírák méltóságát, akik ottmaradnának elvárják hogy ismét összegyűljenek, míg R. Meir nem osztja ezt a nézetet.)

8b
A tudósok ellenben az alábbi alapon hoztak fel egy ellenvetést: A bölcsek azt mondják: Ha csak egy pénzügyi követelésről van szó, akkor három megfelelő, ha halálbüntetéssel kapcsolatos, huszonhárman kellenek (1 Tos. cf. Sanh. I). Ez igaz lehet Raba szerint (2 aki szerint még a rabbik is egyetértenek azzal, hogy a férj állítása önmagában csak pénzügyi követelésre adhat alapot), (amely ügyben a Baraitha-t így kell érteni): Ha (a férj nem támasztja alá állítását) követelését - ami emiatt csak pénzügyi - hárman ítélik meg. Ha azonban jelezte hogy bizonyítékot hoz (amely alapon egy huszonhárom tagú bíróságot állítottak fel), mint főbenjáró vádhoz kell, de végül (mivel nem sikerült tanúkat kerítenie) csak pénzügyi követeléssel lép fel, ugyanúgy huszonhárman maradjanak. De hogyan magyarázná meg 'Ulla (3 akinek véleménye szerint a rabbik a férj gyanúját önmagában úgy kezelik, mint ami halábüntetést tartalmazhat) a Baraithát? Raba azt mondta: (Hogy megválaszoljam) Én és az csoport oroszlánja (4 a megkülönböztetett / kiválóság), név szerint R. Hiyya b. Abin tisztázta ezt. A szóban forgó ügy olyan, amiben a férj tanúkkal igazolja a felesége bűnösségét. A nő apja ellenben tanúkat hozott, akik megcáfolják a bizonyítékot (5 bebizonyítva nekik hogy Zomemim-ek, "összeesküvők", "cselszövők", mivel nem voltak jelen az állítólagos törvénysértés időpontjában, és ezzel a kártérítési törvények alanyává váltak. Lásd: . Deut. XIX, 18-19, és Mak. I, 2-4. Lásd Glos.). Ebben az esetben az apa pénzügyi követelését a férjtől (6 a száz ezüstdarab, a rágalomért való kompenzáció. Lásd Deut. XXII, 19) hárman döntik el (7 még 'Ulla szerint is, a rabbiknak nincs többé szükségük a tanúk jelenlétére, mivel a férj bizonyítéka az elejétől fogva hamis volt; a nem-szüzességgel kapcsolatos állításával sem foglalkoznak ebben az ügyben, még a Kethubahval kapcsolatban sem, mivel hiteltelenné vált). De egy ügyben (ahol tanúkat még nem állítottak és ennek megfelelően nem cáfoltak, és) amiben még kiderülhet hogy halálbüntetést kell kiszabni, huszonhárman szükségesek.

Abaye azt mondja, hogy mindenki (még R. Meir is) egyetért abban, hogy az állítás végső hatását kell megfontolás tárgyává tenni, csakúgy mint a visszavonult bírók méltóságát. És annak oka, hogy három elégséges - R. Meir szerint - az, hogy a szóban forgó eset az, hogy egy olyan nő akit, mielőtt elkövette volna a házasságtörést, már figyemeztettek (a halálbüntetésre, amire elkötelezi magát, de anélkül, hogy a halál módját meghatároznák). Valamint véleménye egyetértésben áll a következő Tannával: Mivel azt tanították (8 Tosef. Sanh. X): Mindazok akik halálbüntetés alá esnek, a Tóra szerint csak egy huszonhárom tagú bíróság határozata alapján lehetnek kivégzendők, a megfelelő bizonyítás és figyelmeztetés után, és miután a figyelmeztetők tudatták vele hogy halálbüntetéssel súlytható a bíróság keze által. R. Judah szerint a figyelmeztetőknek szintén informálniuk kell az elszenvedendő halál módjáról (és ennek hiányában az illetők nem kivégezhetők) (9 következésképpen ezen ügyben a nőnek nem kell meghalnia, sem semmilyen halálbüntetés nem következhet).

R. Papa (10 aki egyetért Abayeval) azt mondta: Az itt kitárgyalt ügy egy tudós nőről szól, aki semmilyen figyelmeztetést nem kapott; és különböznek az R. Jose b. Judah és a (többi) rabbik közti különbség alapján. Mivel azt tanították: R. Jose b. Judah, (akival a rabbik, akik R. Meirrel szemben vannak, egyetértenek) fenntartja hogy egy tudós (11 Haber, lásd Glos.) felelősséggel tartozik bűntetteiért még akkor is ha formálisan nem figyelmeztették, mivel a figyelmeztetés csak egy eszköz annak eldöntésére, hogy valaki a bűntettet szándékosan követte el, vagy sem (12 ebben az esetben figyelmeztetés nélkül is szó lehet halálbüntetésről, és ezért huszonhárman szükségesek).

R. Ashi azt mondja,