A Prédikátor Könyve

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (olyanok nyomán vélhettük így, akik minden valószínűség szerint sosem olvasták a szöveget)

Nos, elöljáróban: mit hallottunk erről a könyvről?
Egyesek szerint a Biblia legpozitívabb könyve (egy ateista szerint), mások szerint egy nihilista depressziós materialista elmélkedései, amik csakis tévedésből kerülhettek a Bibliába (a jelenlegi kritikus-teológus álláspont szerint).
Magunk majd azután ítéljünk róla, hogy elolvastuk!
A Könyv maga nem olyan hosszú, és épp 12 fejezetet foglal magába, tehát megpróbálom az egészet egyetlen bekezdésbe besűríteni. Komolyan elegem van már a puszta költészetből, kéne már valami cselekmény is.
Szóval:


"A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei."

Ki lehet a szerző? Ha a "fia" kifejezést szó szerint vesszük, akkor nem lehetne kétséges, hogy Salamon. Ellenben Jeruzsálemet Júda királyai is mind fővárosként használták. Azonban ezen iromány keletkezését i.e.300 körülire teszik. A Babilóniai Fogság óta viszont nincsen a zsidóknak királya. A Makkabesuok rövid uralma pedig csak i.e.150-ben kezdődött! Esetleg az egyik Exilarchról van szó (l. angol wickipedia)? De nem, mert Jeruzsálemben kellett volna uralkodnia.

Minden hiábavalóság! mondja a prédikátor. (érdekes, hogy E/3-ban beszél saját magáról. Vagy nem is ő írta?)
Az életnek semmi értelme, semminek nincs értelme, mert minden elmúlik, és semmi nem hat igazán semmire, a világ pedig leszarja, mit ügyködik egy olyan kis piszokfolt, mint az ember.
A Nap kering a Föld körül. (nem igaz)

Minden folyó előbb-utóbb a tengerbe (sós nagy vízbe) ömlik. (Né, ez meg helytáló kivételesen.)
"És semmi új nincs a Nap alatt." (egyfelől az űrben nincs igazán fenn és lenn, de amúgy meg ellentmond egy csomó másik könyvnek a Bibliában ez a kijelentés)
Az ember nem kezdettől fogva létezik, és előbb-utóbb el fog tűnni. Senki nem tudja ezáltal, mi is történik a világban.
"Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben".

Nem vagyunk hatással a természetre, minden tettünk eltörpül a természet erőinek végtelenül megújuló vak sodrához képest.
Kutattam a világ dolgait mint tudós, de rájöttem, hogy ennek semmi értelme nincs, csak Mr. Isten egyik újabb kínzása az egész.
Láttam a jövőt is, és minden értelmetlen hülyeség. Nem tudjuk befolyásolni a dolgokat.
Próbálkoztam eztán a filozófiával és a vallással is, de ezek is ugyanolyan ostobaságok és kiábrándítóak, mint a tudomány. (ez a sor nem mellesleg ellentmond a 3. példabeszédnek, mely szerint a tudás boldoggá tesz)

A bölcsesség egyre csak többet mutat meg arról, hogy mi mindent nem tudonk, így az egész csak egy önkínzó tortúra. (figyelem: nem határozza meg, hogy a háromfajta tudomány (tudomány, filozófia, vallás) közül melyik!)
Próbálkoztam bármivel, semmi nem tud felvidítani, semmi nem kelt érdeklődést bennem.
Semmi haszna a vígasságnak sem. Egyszerűen nincs értelme.
Ezért aztán elhatároztam, hogy halálra iszom magam, bár szívem mélyén tudtam (a Bibliában mindenki a szívével tud, nem az eszével - lol) hogy ez buta dolog. Átgondoltam az életem, mi "nagy" dolgokat tettem: építettem magamnak házat (nem olyasmi amit egy királytenne), ültettem szőlőt, volt egy csinos kis kertem gyümölcsfákkal. Volt benne egy kis tó is hogy öntözhessek. Voltak szolgáim, meg állataim dögivel. Volt pénzem mint atom. Híres lettem és gazdag és tiszteltek bölcsességemért. Bármit megkaphattam amit megkívántam.
De ez mind-mind hülyeség. Semmi hasznuk valójában.
Ezért megfigyeltem, mit tesznek mások, főembertől a szegényekig. Akkor megláttam, hogy a bölcsesség jobb a bolondságnál, mert a bolond elvész.
Csakhogy arra is rájöttem, hogy tökmindegy, ki mit csinál, úgyis mindenki meghal. Akkor meg minek erőlködjek? Úgysem fog emlékezni senkire senki.
Útálok élni ezért, az egész csak szivatás szerintem. Gyűlölök dolgozni, mert persze azt muszály, de senki nem becsüli meg a munkám, csak elviszik és használják, aztán minden elmúlik. És ki tudja, mihez kezd vele? Mégis elviszi, pedig lehet azt se tudja, mi az. Hát ezért dolgoztam vele?
Teljesen kétségbeejtő az egész.
Mert vegyük például ha ott állsz nagy okosan, tanítványt fogadsz, okítani próbálod, de az semmit nem fog fel belőle. Hát nem szörnyű?!? És állandóan ez megy.
Plusz még azon rágódni, hogy minden hiábavaló az extrán hiábavaló. Pedig belédeszi magát, és még aludni sem hagy a gondolat.
Csak az az egyetlen igazi jó dolog az életben ha végre ehetünk és ihatunk kicsit, és ha a magad kedvéért csinálsz valamit. Persze Mr. Istentől függ, hogy engedi-e ezt megtörténni legalább.
Mert hát hogyan is hathatnék én másra? Csak magamat irányíthatom természetemnél fogva.
Merthogy aki vidám az is "Isten műve", aki nyomorultul érzi magát, az is "Isten műve". Hát nem idétlen egy érvelés?!?

"Mindennek rendelt ideje van" ( "To everything there is a season...." Some nice poetry and a great Byrds song. ("Turn, Turn, Turn" -- written by Pete Seeger), minden eleve elrendeltetett (mármint hogy a természet rendje szerint; semmiféle istenségre nem utal!), és nem tehetünk ellene semmit. Mi értelme, mi hatása van annak, amit állítólag Mr. Isten adott nekünk hogy gondozzuk és uralkodjunk rajta? Semmi. Csak annyit tehetünk, hogy örülünk annak, ami jutott nekünk Mr. Isten akaratából - akármi is legyen az. Egyébként semmi nem változik attól, hogy mi itt ügyködünk.
A tudomny haszontalan, sosem ismerhető meg vele a világ. Ellenben minden szép Mr. Isten számára (pl. kolera, búbópestis, ebola, tetvek stb.).
Tudom, hogy amit Mr. Isten csinált az tökéletes, így nincs mit kezdeni vele. És csak azért csinálk mindent ez a Mr. Isten, hogy rettegjenek tőle.
Az emberek csak ügyködnek, hiábavalóan és folytn hibázva, ösztöneiktől hajtva. Olyanok mint az állatok, és úgy is döglik meg mindenki, mint az állatok teszik.
Minden porból lesz és porrá lesz, nincs különbség.
Méghogy jobbak lennénk mint az állatok! Örülj a pillanatnak, mert más nem fogja megtenni helyetted.

Viszont azt kell látnom, mindenki csak szenved, az életben minden csak nyomorúság. Jó ezért a halottaknak, ők legalább már túl vannak rajta. (az életen) De persze ezáltal azoknak a legjobb, akik sohasem léteztek. (Azt hittem, már nem lehet fokozni. Ez az írás oly' mértékben depresszív, hogy most kérünk minden erre hajlamos olvasót, itt hagyja abba, mert rajtam már csak a nevetőgörcs segít.)
Nem történik soha semmi jó a Nap alatt.
Jobb ha sokad van, mint ha semmid sincs és semmit nem akarsz.
Ellenben ha nincs kinek továbbadni a gazdagságot, akkor minek szenvedni érte?
Jobb, ha mindíg van melletted valaki akivel segíthetetitek egymást, mert egyedül még rosszabb.
Jobb értelmes csórónak lenni, mint őrült királynak aki már senkire nem hallgat.
Meghal az első gyereked, aztán meghal a második, a harmadik végre megéri hogy örökölhessen... És sose fogy el ez a gyötrelmes sor, mindíg csak jönnek és jönnek erre a nyomorúságos és hitvány életre szenvedni. Hát lát ebben valaki bármi értelmet?!?

Ha az "Istennek házába" mész áldozatot bemutatni tedd azt csendben, feltűnés nélkül. Aki nagy hangon hivalkodik ezzel az gonoszat cselekszik.
Az Isten úgyis annyival nagyobb nálad, át minek szólnál feleslegesen? Fogd rövidre, ha nagyon szólni akarsz.
A túl sok szöveg elhomályosítja a lényeget és úgy könnyebb is belezavarodni a dologba.
Ha valamit megfogadsz Istennek (érdekes, hogy mindíg csak Isten, sosem "Úr", vagy valami...) azt mielőbb teljesítsd. Különben mi értelme volt megfogadnod Mr. Istennek, he?!
Ne mondj semmi butaságot szándékosan. Véletlenül persze megeshet, de az nem olyan nagy gond.
A sok körítés és álmodozás helyett egyszerűen higgy. (ez szp mondás szerintem)
A gazdagok elnyomják a szegényeket, korruptak és becstelenek, egymást fedezik. És mindegyiknek vannak kapcsolatai még magasabb helyeken ugyebár, szóval ne csodálkozz hogy szar az élet.
Minden ország alapja a földművelés. (milyen igaz)
A pénz halmozása ellenben ostobaság (hiszen azt nem lehet megenni).
Minek birtokolni valamit, ha nem használod?
A munlás legalbb nyugodtan alszik, a gazdag meg aludni sem tud, mert annyit zabál, hogy elrontja agyomrát és egész éjjel futkos és hány.
Ha van rossz agybaj a világon, akkor az a mohóság. Elvégre bármikor történhet valami szerencsétlenség, és akkor mindened elveszíted. Gazdagnak lenni amúgy is szar, de képzeld hogy fogod érezni magad, ha elveszíted!
Használd ki minden napodat amíg csak élsz, nem tudhatod mennyi van hátra; de abból hozd ki a legtöbbet. (mármint élj úgy, hogy neked tetszen - nem másoknak!)

Van egy probléma, amiről beszélni akarok, mert minden embert érint.
Ha Mr. Istennek viszel ajándékot, de abból más él aztán jól nem te, akkor minek pazaroltad el javaidat?!?
Lehet hogy ő örül majd neki, de felőled aztán lehetne egy akárki is, mi közöd van neked hozzá? Úgy ő bizony meglopott téged, azaz már jobb lett volna ha valami vak nyomoréknak születik, mert akkor legalább nem tudná, hogy rossz amit csinál! Élhet ő akármeddig, akkor sem tetszik ez a rendszer!
Mit nyúlkál bele az ilyen az én dolgomba?!
Mindenki egyenlő, akkor ő is dolgozzon meg ugyanúgy a megélhetésért, mint mindenki más!
Nem változtathatjuk meg a sorsunkat, és úgyis a gazdagabbnak lesz mindíg igaza. Minek akkor erőlködni? Hát milyen alapon mondja meg nekem ő mi lenne a jó nekem? Csak én tudhatom mi a jó nekem, hagyjon engem békén!

Jobb a jó hír, mint a haszontalan drága világi hívságok. (hír alatt nem vallásos cuccot ért, hanem személyes ítélet szerinti jó hírt, pl. meggyógyulsz)
Jobb a halálod napja mint a születésed napja.
Jobb halotti torra menni mint menyegzőre, hiszen az előbbinél valaki megszabadult az élet szenvedésétől, a msodiknál meg várhatóan gyarapodik a számuk.
Jobb szomorúnak mutatni magunkat, akkor legalább sajnálnak (egyébként egyáltalán nem törődnek veled).
A bölcs tudja hogy szar az élet, csak a bolondok (tudatlanok?) hiszik hogy van okuk a vidámságra.
Jobb a bölcsek (tanultak? képzettek?) szavát hallgatni, mint a bolondokét.
"mert a zsarolás megboondítja a bölcs embert is" (ez meg mire vonatkozik?)
Jobbak azok a pillanatok mikor a dolgok véget érnek (hiszen akkor végre valami elmúlt), mint azok amikor elkezdődnek (hiszen akkor kezdődik igazán csak a baj).
Ne légy hirtelen haragú.
Ne kívánd vissza a régi időket mondván azok jobbak voltak. Az ilyen hozzáállás ostobaságból fakad. Ellenben amid van használd ésszel, és akkor előbbre jutsz magad.
Ugyanis mindenki egyenlő alapjában véve.
A tudás pedig hatalom.
Elvégre a természet (amit ő Istennek nevez) törvényein nem változtathatsz., így jobb kiismerni azokat.
Én már mindkettőre láttam példát abból, hogy a jó embert igazságtalanul megölték, és hogy a gonosz ugyanolyan igazságtalanul hosszú életet élt.
Ne akarj tökéletesen jó lenni, semmi értelme annak hogy ilyen erőfeszítéseket tegyél.
De ne is tökéletesen gonosz lenni, mert minek halnál meg mielőtt muszály lenne?
Bárkinek, akinek szüksége van rá segíts, legyen az BÁRKI. (vallástól, jellemtől stb. függetlenül)
A kellő tudással felülkerekedhetsz a gazdagokon is.
"Nincs egy igaz ember sem a Földön, olyan aki csak jót tenne és sosem hibázna." (...)
Ne húzd fel magad azon ha valakinek nem jó a véleménye rólad. Sokszor tudod te magad is, hogy igaza van.
Jól végiggondoltam ezeket a dolgokat, bízd ide.
Az elérhető dolgok vizsgálatára fordítom figyelmemet, nem próbálkozom megváltani a világot.
Egy dolgot találtam ami rosszabb a halálnál: egy asszonyt, aki ragaszkodna hozzám. Akinek van esze nem is foglalkozik velük, aki nem elég okos, az elveszíti őket. (a férfi persze ártatlan a kaapcsolatban...)

Majd megint E/3-ban hivatkozik a prédikátorra mintha valami levéltárban akadt volna a szövegre, majd hablatyol valamit arról, hogy "na látod, ezért kell az Úrban hinni", ami viszont nem egyezik azzal, amit a prédikátor mond.

Akirálynak engedelmeskedni kell, mert ez Isten rendelése.
Ne lázadj fel királyod ellen. (azaz mivel ő magát királynak vallja...)
A király parancsai megkérdőjelezhetetlenek. Te úgysem értesz hozzá, azaz akkor teszel bölcsen ha engedelmeskedsz neki bármit parancsoljon is.
A király olyan erő, mint a szél: megállíthatatlan. (a történelem nem ezt igazolja. A 8. fejezet stílusában sem igazodik az előzőekhez. A Prédikátor írása a 7. fejezettel nekem nagyon úgy tűnik, hogy véget ér és onnan egy másik író veszi át a stafétát.)
Mindenki meghal, akár jó volt akár gonosz. Nincs igazi különbség a kettő között ezáltal.
Aki hisz az Úrban annak mindíg jobb mint a többieknek (pl. az Úrban hívő bűnözőknek, akik amúgy egyformán sokáig élnek, mint akik betartják a törvényeket - etnikai alapú megkülönböztetés, mert itt nyiéván a zsidóságra utal). Aki nem hisz az Úrban annak rövidebb a várható élettartama.
A 7.15 és a 8.14 ellentmond a 7.20-nakabból a szempontból, létezett-e valaha is bárki teljesen igaz ember, azaz belső ellentmondás!!!
A boldogság kérdésében a 8.15 a 7.3-4-nek mond ellent.

Éjjel-nappal kutattam a világmindenség titkait - elvégre az embernek nem szükséges aludnia sohasem (he?) - de sosem értem a végére, azaz kell léteznie Istennek.
Isten csinálja mind a szeretetet, mind a gyűlöletet. Isten abból csinál bölcset és igazat akiből kedve úgy szottyan.
A szerencse teljesen véletlenszerű, nincsen benne semmi rendszer, a gonosznak és törvényszegőnek, a "hívőnek" és a "hitetlennek" ugyanannyi esélye van rá. Az életben minden a szerencsén múlik, a halál pedig mindekit elér. Az élet jobb, mint a halál. (a Prédikátor pont fordítva mondta!)
A halottaknak azért rosszabb, mert azoknak már reményük sincs semmijen élvezetre, se semmire. (eddig épp azt mondta, hogy ez lenne a jó végre!)
Örülj minden cselekedetednek, légy buzgó hívő, legyen feleséged. (az előbb épp az ellenkezőjéről volt szó!)
A jelen múlandó, csak a jövő emlékezik majd úgy egyes dolgokra mint nagy tettekre. Ezért tedd meg amit tudsz, hátha az utókor értékelni fogja.
Volt egyszer egy gonosz király, meg egy szegénylegény, aki megmentette városát a gonosz királytól az okosságával, de mindenki elfelejtette a nevét. Ezért azt mondom légy okos ÉS gazdag, hogy fennmaradjon a neved, ugyanis a hírnévre adnak csak az emberek, egyébként leszarnak.
Egy kis bolondság a bölcs beszédben csak felkelti a hallgatósg figyelmét. (inkább legyen szerintem unalmas mint egy kicsit hazug)

Ha magadra haragítasz egy rangban feletted állót ne pánikolj. Tarts ki, és végül megnyugszik.
Van egy hülye szokása a fejedelmeknek: szeretnek idiótákat ültetni a legmagasabb hivatalokba és a gazdagokat alacsony pozícióban hagyni. (nos, én ki tudnék hozni egy ellenkező érvelést, de most nem rólam van szó ugyebár) De jól meg fogják majd szívni, hogy így veszendőbe hagyják menni a forrásaikat!
A 8. sor zagyva let Károlinál. Valójában úgy hangzik, hogya kígyó akkor is megharap ha semmi csoda nem irányítja, és bárhogy kántálsz (imádkozol) felette nem gyógyul meg attól.
Mindenkit a tettei visznek előbbre, az alapján ítélik meg őket.
A bolond hiába dolgozik, mivel ostobaságot művel sosem jut előbbre.
Egy ország vezetői számára ne a reggeli legyen a fő étkezés, valamint ne rúgjanak be.
Pénzen mindent meg lehet venni.
Még gondolatban se mondj rosszat királyodról (gondolatbűn! a hatalmon lévők megkérdőjelezhetetlensége! tényleg követendő lenne? Nem, mert a könyv nyilvánvalóan apokrif.), mert a madarak megmonnyák mindenkinek! (na ja. már nem csak a kígyók...)

Légy előrelát, így fizess be többet mint kötelező. (most mondjam? erre már korábban azt mondta, hogy "hiábavalság"!)
Aki túl sokat gondolkodik az nem dolgozik. (elég mindenkinek az általános iskola, ha egyálatlán - hát nem?)
"miképpen nem tudod melyik a szélnek útja és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében úgyanúgy nem ismerhető meg Isten" (nos kedves író: egy sima szélzsák megmondja merre fúj a szél, a sok-sok anatómiakutatás meg a csontokról derített ki ezt-azt, khm. Akkor jöhet a sorban Mr. Isten is? Netán már el is értünk a helyes következtetésig?)
Emlékezz a jóra (ennek is elhangzott itt az elenkezője) ami történt veled a múltban. A jövőre gondolni tejesen felesleges. (Ja. Szennyezzük gondtalanul a vizeket, nyomassuk a rákkeltő anyagokat, bányásszunk atombombákkal...)

Járj úgy ahogy a szíved mondja egész ifjúságodtól fogva - de tudd, hogy ezért Isten lesújt rád!
Imádd az Urat! Mindíg úgy tegyél ahogy ő mondta! (ez persze ellentmondás, de...)
A kaja szart se ér, inkább imádd az Urat! Akkor leszel csak boldog! (ööö)
Mindenki szenved, kivéve aki hisz az Úrban!

Hiábavalóság ez, hiábavalóság az, mondja a prédikátor, és bár bölcs volt és tudós, és elismert kutató, de mára az értelmükből már csak azt válogatjuk ki, ami nekünk tetszik, azaz: higgy az Úrban, és ne pazarold az időt tanulásra. (Mondom én, hogy itt két szerző van: a Prédikátor, és aki elásta a munkáját.)


Nos, bárhogy is legyen, ma gyógyszeres kezelést ajánlana az illetőnek bármely pszichológus, mert ez már komoly depresszió (2 vagy 3 tünetét mutatja az illető és állandóan megvannak nála a tünetek). Plusz sikerült még belevarázsolni pár önellentmondást, csak hogy teljes legyen a kép.