Abban az évben, mikor meghalt Uzziás láttam az Urat ülni nagy és felemelt székében (nyilván hordszék, vagy a Frigyláda felemelése rúdjainál fogva) "és palástja betölté a templomot".Szeráfok álltak felette: humanoidok 6 szárnnyal (= 3 pár). 2-vel az arcukat takarták el, kettővel lábaikat takarták el, 2-vel csapkodtak mint a madarak hogy repüljenek (egyhelyben lebegtek).
És odakiáltottak egymásnak (miért kell kibálni, ha a másik ott áll melletted?): "Szent, szent, szent a seregeknek Ura (figyelitek hogy válik kisbetűvé a "seregek"?), teljes mind a széles föld az ő dicsőégével!" (bármit is jelentsen ez - végülis mindegy, hiszen a könyvet már apokrifnak nyilvánítottuk).
A hagjuktól (egyikük hangjától?) beremegett az ajtó és a ház megtellt füsttel. (mentoloscukorka javasolt).
Erre én (Ésaiás) azt mondtam: jajj nekem végem, hiszen tisztátalan vagyok (akkor mit keresel az Úr Házában?) és tisztátalan nép között lakom (érdekes nézet ez a zsidókról, a kiválasztott népről, a népről, ami egyedül lehet tiszta...). Jajj, megláttam a seregek Urát! (ez persze megint az a primitív hiedelem, miszerint meglátni egy isten arcát azonnali halált jelent)
Erre az egyik szeráf fogóval felkapott az oltárról egy izzó széndarabot, hozzám repült, és a számhoz nyomta - na, és még a szappan ellen ellenkeznek egyesek. Ez természetesen súlyos és mardandó égési sérüléseket kellett okozzon, örülhet, ha hosszú hónapok múlva beszélni fog tudni. A funkciója ugyanaz volt a dolognak mint a "mosd ki a szádat szappannal" felszólításnak.
Aztán az Úr szólalt meg: "kit küldjek el, ÉS ki fog elmenni?"
Ebből számos dolgot vonhatunk le, de maradjunk szorosan a szövegnél. Ez azt jelenti, hgy akit az Úr el fog küldeni, és aki el fog menni, az két külön személy.
Ésaiás persze önként jelentkezett mindkettőre.
Erre az Úr: Akkor hát menj és vezesd félre a népet hogy rábasszanak.
Mire Ésaiás: Meddig kell ezt?
Az Úr: Amíg egy zsidó is van az országban.
Természetesen sosem deportáltak un-block mindenkit, a földműveseket mindenki otthagyta, ha emlékszünk még. Ez az assir fogságra utal legvalószínűbben, ami Izráel lakosságának deportálását jelentette, és Ésaiás átélte azt, azaz ez NEM tekinthető hiteles próféciának. A megmarad törzs mint szent mag nyilván a zsidóság továbbélésére utal, meg hogy nem lettek kivégezve az elhurcoltak. Nagy kunszt.
Akház uralkodása alatt történt, hogy jött Reczin (Réczin) szíriai király (már sz-szel van írva!) és Pékah (Péka) izráeli király megtámadta Jeruzsálembet, de nem sikerült elfoglalniuk.
Amikor a hírt megvitték "Dávid házának" (a júdeai királynak), akkor az egész nép megfélemledett.
És akkor azt mondta az Úr Ésaiásnak (hová lett az E/1? ugye hogy csak szavakat adnak néhol szerencsétlen ürge szájába! és ugyanakkor itt a bizonyíték, hogy nem ÉSaiás írta a könyvet), hogy menjen el Akházhoz, menjen vele a Seár-Jasub nevű fia. A-val a XY helyen fognak találkozni (Jeruzsálem egyik külső része). Ott majd közölje vele, hogy ne aggódjon a két összefogott sereg miatt, ugyanis jobb ha tudja, hogy összefogtak. (Nem újság, hiszen MÁR tudja a szöveg alapján.)
Főleg nem kell aggódni, mivel 65 év múlva Réczin meghal, és akkor mind egy szálig kihalnak a szíriaiak (ami hülyeség). Vagy, ha kedvesek akarunk lenni, akkor többé nem lesz gond velük.
A jóslat - ha hihetünk a 2 Kronithusiaknak, csak annyiban áll meg, hogy az országot nem foglalták el teljesen.
Továbbá sokra mentek vele, ha utána az egyiptomiak, asszírok és perzsák fosztották ki az országot. Kiszámítható, és utólagos prófécia.
Aztán Izráelt Samariával azonosítja, ami egyszerűen hülyeség, ha nem az események bekövetkezte után íródott ez a rész, mert nem tudná Akház, hogy mi a görcsről beszél a próféta. Maga a próféta is rá kellett volna kérdezzen, hogy Sama-mi?
Aztán folytatta az Úr: Kérhetsz egy jelet, bármilyen jelet.
Aztán hirtelen Akház válaszol, ami beteg dolog, de minek akadjunk fenn rajta. Azt feleli, hogy nem kér semmilyen jelet, nem akarja "kísérteni az Urat".
Ekkor azt mondta a próféta (teljesen elveszünk a homályos meseszövésben...): Hahh, még jelet se kérsz? Miféle istentelenség ez! Akkor hát az Úr mondja meg, mi lesz a jel:
És itt most félbe kell szakítanunk az olvasást. Ugyanis egy undorító hamisítással van dolgunk a 6.14 sorban. Nem SZŰZ az a szó, hanem FIATAL LÁNY. A héber szó itt "almah", ami "fiatal lány"-t jelent. A héber szó a "szűz"-re "bethula".
Nos, a jel az, hogy egy fiatal lány gyermeknek ad életet, akit Immánuelnek fog elnevezni, aki "vajat és mézet" fog enni amíg meg nem tanulja, hogy a "gonoszt" (= ami nem az Úr útja) meg kell vetni és a "jót" kell választani. Mielőtt azonban megtanulná a jó/gonosz cuccot, azelőtt "elpusztul a föld" melynek két királyától úgy fél Akház.
Nos, ez a prófécia nem teljesült, hiszen Szíria a mai napig a helyén van (bár az i.e. 8. században elfoglalták, de mint tartomány végig megmaradt állandóan azonos népcsoport lakva a területet). A másik, meg hogy a jelet Akháznak szánják, tehát abban az időben kellett megszületnie Immánuelnek, akárki is az.
És aztán az Úr az asszírokkal árasztja majd el az országot. Nem nagy kunszt, hiszen az asszír problémát Ésaiás már megélte.
"És ama napon süvölt az Úr az Nílus mellett való legyeknek, és Asszíriia méheinek" - hát mi az Úr: Belzebúb a Legyek Ura? (amúgy a "jóslat" nyilván némi egyiptomi kavarásra utal, ami egyszerűen a politikai helyzet elemzése és nem illik ráhúzni Nékó fáraóra sem - vagy ha igen, akkor is csak azt bizonyítjuk, hogy a könyv szerzője legalább olyan későn élt)
És azon a napon az Úr Assiria királyát használva eszközként megbrotovál mindenkit tetőtől talpig (na, ilyen se volt), és mindenki állatot fog tartani, ellenben szőlőt senki. (nagy kunszt, lol) És csak íjjal és nyilakkal felszerelkezve lehet odamenni majd a gaz miatt. (Nem hiszem, hogy ez értelmes dolog lenne. Persze nyilván a sok asszír területfoglalásra és betelpülésre utal, nem kell ám mindent szó szerint venni.)
És akkor azt mondta nekem az Úr, hogy írjam fel egy NAGY táblára, hogy "siess zsákmányra és gyorsan prédára". Erre tanúm Úriás pap és Zakariás (próféta), aki Jeberekiás fia. (Akik persze egyáltalán nem megbízható tanúk, hiszen ugyanabban a VALLÁSBAN érdekeltek.)
És "bementem" (= megdugtam) a prófétaaszonyhoz (= a fiatal lányhoz, akiről a fenti próféciában szó van) aki terhes lett és fiút szült (ugye senki nem feltételezte, hogy lehet lány is?), és ahogy az úr meghagyta úgy neveztem "siess zsákmányra és gyorsan prédára". (Inkább jelmondatnak hangzik mint névnek. A jóslat meg az anya adta névről szól, így nem számít semmit.) Azért kapta ezt a "nevet", mert mielőtt elkezdene beszélni (apa, anya - csak ennyit) az asszírok máris elintézik a szíriaiakat és a samariaiakat (lol, azok nem samariaiak, hanem Izráel lakosai - még!).
Aztán ismét szólt az Úr hozzám (Ésaiáshoz): Mivel a nép nem képes megvédeni magát (az Úr szavait használva: élvezi, hogy a két sereg megtámadja, fosztogatja, ilyesmi) ezért az asszírokkal fogom elfoglaltatni őket.
Jó tudni, hogy ha "fenekedtek" vagy "készültök", akkor megrontattok, lol. Félretéve azonban a tréfát a lényeg az, hogy bárhogy is próbálsz kapálózni, az Úr meg fog szivatni minden népet.
Aztán gyorsan menteni próbál, és azt mondja, természetesen a zsidók nem! Persze ez az utolsó sor magánvélemény, az Úr maga nyilván nem mondhatta, hiszen akkor értelmetlen a szöveg. Ezt a módszert hívják úgy, hogy "wishful thinking".
Mert ezetet mondta ám nekem az Úr, én mondom! (ezt meg úgy hívják, körkörös érvelés. Ennek legnagyszerűbb példája ez: Minden igaz amit mondok. Én mondom, és mint mondtam minden igaz amit mondok, tahát amikor azt mondtam, "Minden igaz amit mondok." az is igaz.)
Nos, állítólag az Úr ezeteteket is mondta:
Ne járjatok más nép útján: ne higyjetek az ő isteneikben, ne csináljátok az ő szertartásaikat - egyáltalán: ne vegyetek részt a vallásukban. Csaki a "seregek Urát"-ól féljetek és rettegjetek és tartsátok szentnek. Az Úr lesújt, de még ha rád is, akkor is kövesd az Urat!
Jegyezzétek fel könyvbe a hitünket.
Én hiszek!
Íme én vagyok a bizonyíték és a fiam, akit az Úr adott jelként, hogy "a zsidó nép a Sion hegyén lakozó seregek Urától van". (több értelmezés lehetséges - teremtette őket, ő tartja fenn őket stb.; maga a frázis érdekes: magas helyek imádása, az Úr a Földön lakik, megnevezés)
Ne forduljatok a halottidézőhöz és jövendőmondókhoz akik "sipognak és suttognak" (ez meg már a harmadik gusztustalan és semmit a latban nem nyomó technika: ócsároljuk a másik felet minden alap és tudás nélkül).
Hallgassatok a "tanításra és bizonyságtételre"! (azaz a vallásomra. azaz amit én mondok.) Ha ne, akkor bolyongani fogtok és éhezni fogtok és megátkozod királyod + Istened és rájössz milyen egydül vagy. (ja, ezért kreáljunk képzeletbeli barátokat? Én inkább társaságba járnék a helyében.)
"De nem lesz mindíg sötét.
Felemlegeti Péka alatt két tartomány elfoglalását (Naftali törzse és Galillea, amit most Zebulon földjének nevez), aztán valami Jordánon túli ütközetről beszél. Sok csata volt, így ez akármelyik lehet, csak ezért nem keresek vissza, mert úgyis utólagos kijelentés.
Aztán felemlegeti a Midiánitákkal való nagy háborút (amiben a Midiániták ugyebár elméletileg mind egy szálig elpusztultak) és valami igalerázásról habog, amiről még az sem eldönthető, melyik országrészre (Iráel vagy Júda) vonatkozik. Simán érthető úgy, hogy Péka rossz uralmát megdöntötte (puccsal) Hóseás.
A 9.6-ban megint van egy sajnálatos és nyilvánvaló fordítási hiba. "erős Istennek" mondja a szöveg, de ez a héber szöveget megvizsgálva egyszerűen rossz fordítás, mivel ott nem szerepel melléknév, hanem főnév.
http://www.youtube.com/watch?v=lXPnrhvxrZg
Továbbá elhangzik az is, hogy a héberben, a zsidó kultúrában a nevek valódi funkciót jelölnek, és a mitológikus írásokban mindíg konzisztensen egyféle módon működnek. Azaz az olyan csicsás, ellenben semmitmondó címek, mint "béke fejedelme" nem lehetnek jók, illetve nem keveredhetnek az olyan jelentéőségek, mint "csodálatos tanácsos" (ami egy funkció, társadalomban betöltött szerep) és "örökkévalóság atyja" (ami egy leíró megfogalmazás).
Míg az előző videót egy nem-a-vallás-tagja készítette, van egy, amit egy zsidó csinált, és neki szótára is volt:
http://www.youtube.com/watch?v=gp6N_9TMugw
E szerint a szöveg (9.6.) MÚLTIDŐBEN van (az összes angol verzióban is), azaz a passzus Immánuelről szól, hogy milyen feladatokkal kell majd szembenéznie, és egyáltalán nem prófécia. Ha viszont prófécia, akkor elbukott, mert a zsidókat ugyebár leigázták mindenestül.
Továbbá ezt nem is az Úr mondja, hanem csak Ésaiás örömködik. A keresztény teológiával ellentétben pedig Jézus ugyebár sosem nevezték Atyának, mert az Atya az Úr, nem pedig Jézus aki a Fiú. (ezt most muszály volt megemlíteni, mert ha már másfél órát szenvedtem egyetlen sorral, legalább had legyen teljes az e felett érzett örömem - mármint hogy elértünk a helyes fordításhoz)
"Üzenetet küldött" az Úr Jákóbnak és az ~megérett/kinyilvánult Izráelben (ez a genezisre utal, amiben Jákóbot átnevezte -> kétszer -> teljesen feleslegesen Izráelnek az Úr) (ez azt a primitív koncepciót takarja, hogy a név határozza meg a jellemet) hogy közölje a néppel, bár Izráel lakói Júda ellen támadtak, de megegyeztünk az asszírokkal, hogy kisegítenek minket. (efraim és samaria nagyjából az összes zsidó Júda lakosságán kívül, akik ugyebár összefogtak jelenleg Júda elfoglalására)
Meg felemlegeti a filiszteus fenyegetést is. Talán képletesen, hogy a filiszteusokkal volt gond előzőleg, most meg a szíriaiak vannak nagyon közel.
És azért létezhetnek még ezek szemben a zsidókkal, merthogy nem hisznek eléggé az Úrban a zsidók (mármint a júdai zsidók természetesen. Talán nem csak én vagyok kíváncsi az Izráeli zsidók legendáira ezután :D).
Az Úr ezért a nép vezetőit és a prófétákat (= papokat) elintézi. Akik természetesn mind hazugok és gonoszak. És természetesen ez csak költői meseszövés, megszemélyesítés. Valójában a megszálló intézik el a vezető réteget (próféták (= papság) és ~világi vezetők).
És mivel a mostani generáció nem az Úrban hisz, ezért nem erre nevelték a gyerekeiket ("fiaikat") sem, így azok is seggfejek lettek.
Ezért az Úr felperzselt/felperzseli az egész földet (a zsidók területeit) és rajta mindenkit kivétel nélkül (beleértve az özvegyeket és árvákat is), nem könyörül senkin sem.
Aztán az Úr haragjában mindenkit rávesz hogy ölje meg a testvéreit/rokonait (lényegébn: hogy a zsidók öljék egymást), és mikor ezzel végeztek önmagukat zabálják fel az emberek (szó szerint). (ez - mint a következő sorból kiderül szerencsére csak képletes beszéd, és a törzsek egymás közti viszálykodását írja csak le)
A kurva annyát a hódítók kinevezte bürokratáknak (akik nem hagyják, hogy békésen kiírtsuk a világot). Egyszer úgyis megöljük mind!
Asszíria lesújt, de rá is le fognak sújtani. Megpróbáltam kihasználni őket, de nem tudom irányítani őket/elszabadult az erő amit megidéztem. Azt reméltem elintézik azokat, aztán hazamennek, de nem állnak meg.
(A szöveget nyilvánvalóan a "Samaria" név elterjedése UTÁN írták/jegyezték le.)
Ha elintézték amit kellett fel fogom keresni az asszírok királyát (legalábbis valamelyik fejest), hogy emlékeztessem miben állapodtunk meg.
Hallgatniuk kell rám, hiszen én adtam nekik eredetileg is az ötletet (a hadjáratét). (Persze elkövetett egy nagy hibát: útban van az országa a meghódított területek és a felvonuló ország között, ühüm.)
10.7.: a szív nem gondolkodik kérem szépen ellentétben azzal, amit a sor állít!
Az Úr majd jól lesújt az asszírokra! (ha ezzel szándékozik megfenyegetni őket, fogadok szemberöhögik)
Azt hiszem lázongásokkal fenyegetőzik, terrorakciókkal, amiknek eredményeképpen "Jákób leszármazottai" (aka. a zsidók, ami alatt nem feltétlen a júdai zsidókat érti, de nyilván azok irányzatát) ismét függetlenek lesznek (remélhetőleg, előbb-utóbb).
De addig sokan meg fognak halni, ezt elismeri.
Aztán a néphez intézis szavait, hogy ne csüggedjenek mond pár buzdító szót (természetesen megint a nemlétező Egyiptomi Kivonulással példálózik).
(Az asszírok és a Babilóniaiak lényegében egy. A perzsák a Babilóniai Fogság után jöttek és akkor Júda gyarmatterület lett. Samaria a volt Iráel utódország területe, ahová az asszírok mindenféle népeket telepítettek be. Csak hogy el ne vesszünk.)
Ez "hamarosan" fog megtörténni (mármint ha majd az asszírok elfoglalják Júdát mégis, akkor előbb-utóbb - mellesleg nem így lett ugyebár).
Azért lehet majd sikeres az elszakadási törekvés, mert a hódítók eltunyulnak és elbízzák magukat.
ismétlés ismétlés
És Isai (Dávid apja) egyik leszármazottja (fiúágon) előlép és nagy vezető lesz (visszatérnek a Júdai királyok leszármazottai, felteszem) és visszatérünk a régi hithez ha ismét lesz országunk az ő irányítása alatt. (Volt egy rövid ideig tartó szakadár zsidó birodalom később, ami aztán megbukott egyébként. Persze ez nem jóslat így sem, pláne nem vált valóra, hiszen csak terveket szövöget hót homályosan, meg buzdító beszédet tart.)
És az majd nem bizonyítékok alapján ítél, hanem a szokásjog (=az Úr) törvénye szerint: a zsidókkal kivételezik és mindenki mást katonai erővel megtámad. (a 11.4. sor leírása meglehetősen érdekfeszítő, leginkább úgy tűnik, az Úrnak ideje lenne fogat mosni, mert halálos a lehellete :D )
a veséknek megint semmi dolguk itt (11.5)
És a ragadozókat egy karámban tartják a zsákmányaikkal (hülye nép), a medvék növényevővé válnak (biológiából nem ment át), az oroszlánt szalmán tartják (wow! próbáld csak meg!).
11.8: baziliszkusz:
Egyébként ez a totális béke-kép elég zavarba ejtő. Zsidó uralom? Azok épp most hírdettek háborút. Rabszolgatartás akkor?
És akkor elismerik majd az országunkat. És minden zsidó ismét hazatérhet. (ez vágykép, nem jóslat. Mellesleg véletlenül összehozták, hiszen a Babilóniai Fogság végét már láttuk.) És amikor azt mondom, minden zsidó, akkor úgy is értem (= nem csak a júdaiak).
És akkor majd jól megtámadjuk a körülöttünk lakókat.
És akkor végre Egyiptom nem tehet majd semmit, és akkor kiterjesztjük végre határainkat az Euráteszig és azon túlra! (sose sikerült nekik)
És majd abból élünk, amit az asszíroktól elloptunk, mint ahogy az egyiptomi (nemlétező) Kivonulásnál is abból éltünk amit elloptunk tőlük (ti. az egyiptomiaktól).
És akkor majd mindenki dícsérni fogja az Urat. bla bla bla, nye nye nye, bibibí!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése