Mózes elmegy a hegyhez

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

Mózes örömködött, az asszonyok is örömködtek Miriám prófétanővel az élen, hogy láttak annyi halált mint még senki sem.
Csak a nép nem örömködött, mert kezdtek rájönni, hogy arany meg egyéb hülyeségek helyett talán jobb lett volna némi kaját csomagolni. Meg vizet.
De Mózes bedobott egy fát (ágat?) valami sós vízbe, amitől az rögtön édesvíz lett, így egy időre elvoltak. Az Úr itt kijelentette, hogy ő milyen rendes, hogy ő a nagy gyógyító, mert nem küld lépten nyomon olyan csapásokat rájuk, mint Egyiptomra az előbb, szóval érezzék szerencsésnek magukat, és ez így is marad, feltéve, hogy mindent pontosan úgy csinálnak, ahogy ő mondja, mégpedig ész és gondolkodás nélkül. Hát ennyiben maradtak.
Kaja is lett, miután Mózes könyörgött Istennek. Volt némi félreértés, mert Isten mikor azt mondta lesz "kenyér" úgy értette, lesz "kenyér", nem úgy, hogy lesz "kaja". De azért aznapra a népek kaptak egy adag fürjet is meg "miacsudát" (aka. mannát, aka. mánt).
A "miacsudából" (szó szerint ezt jelenti a "manna"/"mán") áldoztak a Frigyláda előtt is, ami különös, mert csak ezután fogják megépíteni.
Mikor legközelebb víz kellett Mózes a híres "víz a kősziklából" kunsztot adta elő, ami úgy működött, hogy az Úr felállt a sziklára, felhajtotta a szoknyáját... öhm, bocs.
Aztán összeakadtak az Amálekitákkal is, és Mózesnak beugrott, hogy van neki az a botja, ezért felment a hegyre, ahonnan mindenki jól láthatta pár emberrel, és megalapították az első szurkolókórust: "Zsivány zsidók, zsaroló zsaruk, zsetont a zsebbe, hajrá fiúk!" - lengették a botot egész nap, míg végül nyertek, Isten-apó meg kijelentette, hogy idővel megsemmisíti tökig az amálekitákat, mert szereti ugyan őket, de most már felfordulhatnának. (igazából nem mondta, hogy szereti őket, elnézést a betoldásért)

Mózes apósával is összefutottak - bárhogy is hívták az öreget, mert a Biblia az min. 3 néven emlegeti -,
aki miután meghallotta, mi minden történt velük rögtön dobta a saját hitét - midiánita pap volt, ugye -, és beállt Isten-hívőnek, mivel Isten olyan jó a mészárlásban.
Vért meg állatokat áldoztak végül.

Másnap törvénynapot tartottak Mózes vezetésével. Apósa tanácsára azonban változtattak a rendszeren, ami így túl lassú volt, és mostantól az alábbi rangokat vezették be:
- ezredes
- százados
- ötvenes
- tizedes
Így a kisebb fontosságú és egyszerűbb ügyeket könnyebben és gyorsabban lehetett elintézni.
Aztán az apósék hazamentek.

Elértek a Sinai hegyhez és ott megálltak. Mózes felment a hegyre az Úrhoz (honnan vette, hogy ott van nemt'om, az Úr meg nem hívta hogy menjen).
Mózes oda-vissza mászkált, úgy a harmadik útján az is eszükbe jutott, hogy tán meg kéne győzni a népet, hogy az Úr tényleg ott van, ezért "felhő homályában" volt Mózes (vagy csak gyújtott egy füstös tüzet ha valaki úgy akarja értelmezni) mikor az Úrral beszélgetett.
Hogy miért nem ment egyszerűen oda az Úr, és hagyták ki ezt a lassú ide-oda járkálást, azt ki tudja.
Aki a hegyhez ment volna, vagy akár megérintette volna, azt meg kellett ölni, legyen az ember, vagy háziállat (nehogy Mózes lebukjon, mondhatnák sokan). Mikor Mózes lejön azt kürttel kell jelezni, és akkor nem gond a mászkálás.

Legközelebb Áron is felmehetett, de az már egy újabb bejegyzés része lesz.