2009. január 25., vasárnap

József és testvérei

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

Visszatérve Józsefhez: nem messze, József családjának földjén is éhínség volt. Mivel Egyiptomban is éhínség volt, így nem volt értelme eljátszani a húgom/feleségem trükköt, csak egyszerűen elindultak gabonát vásárolni.
Mikor megérkeztek nem ismerték fel Józsefet, de József felismerte őket, és gondolta, kölcsönkenyér visszajár, rögtön megvádolta őket kémkedéssel, és közölte, hogy csak akkor hiszi el nekik, hogy nem kémkedni jöttek, ha bemutatják a legkisebb testvérüket, Benjámint. Hogy ez hogy függ össze tudja a görcs, de csak egyiküket engedte volna haza a kölyökért (aki amúgy lassan 40-50 éves).
Másnapra meggondolta magát és csak egyiküknek kellett maradnia.
A kifizetett árút azt kiadta, plusz "titokban" a hozott pénzt is visszacsempésztette a zsákokba. A dolog csak este derült ki, de a testvérek már nem fordultak vissza, inkább megkérdezték az apjukat, most mi legyen: tartsák meg a pénzt, elengedi-e velük vissza a Benjámint stb.
Jákób/Izráel nem próbálta kiszabadítani a túszként tartott gyereket, nem szerette volna kockáztatni Benjámint, hátha azt is "valami baj éri, mint Józsefet". Hát, végülis...
Csakhogy a kaja elfogyott. Nem volt hát mit tenni, egyedül Egyiptomból lehetett kaját venni, és fővesztés terhe mellett csak Benjáminnal térhettek vissza a fiúk.
A pénzt apus visszaküldte velük (nem, eddig nem próbálta tisztázni a helyzetet), és küldött új fizetségnek valót.
József fogadta őket a nagycsarnokban, vacsorát is adott nekik. Ugyan az egyiptomiak szentségtelennek tartották a zsidókkal egy tányérból enni, de József ezt simán megengedte magának, ő szedett, és "a kicsi Benjáminnak" ötször annyi kaját szedett mindíg, mint a többieknek. Gondolom jó kövér kisgyerek volt ez a Benjámin, de ne kalandozzunk el!
Másnap reggelre a vásárolt árú, az összes pénz és József ezüstserlege, amiből jósolni szokott (szóval József találta fel a kávézaccból jóslást! de minek, eddig ment neki anélkül is...) a testvéreknél volt József parancsára.
Ahogy mentek elfele a testvérek József megállíttatta a karavánt. Először a legidősebb zsákjait nyittatta ki, de a pénz miatt nem akadt fenn, a poharán Benjáminnál viszont rögtön.
A testvérek ott siránkoztak meg minden, végül József azt mondta: - Kandikamera!
És mondta nekik, hogy minek utazgatnak, jöjjenek apjukkal Egyiptomba.
Szó szót követett és Jákób/Izráel egész családjával és összes vagyonával levonult Egyiptomba, és kezdetét vette az Egyiptomi fogság, amit már Ábrahámnak megjövendőltek.
Megjövendőltek? Az a jóslat kissé bajos, mert a generációk sem látszanak stimmelni sehogysem, de ami még fontosabb, mintha a jóslat sokkal inkább a Babilóniai fogságra vonatkozna (Gen.15.13-18.).
Amúgy a fenti részből a 17-es sor a Genezis legérthetetlenebb része minden kétséget kizáróan.

De, hogy visszatérjünk a főszálhoz: mikor megérkeztek a Fáraó elé kellett járulni bevándorlási engedélyért, menekültstátuszért, vagy ilyesmi.
József előre szólt, hogy mondják azt, hogy tehénpásztorok, mert a juhpásztorokat az egyiptomiak utálják, azt tutira nem szabad mondani, hogy juhpásztorok. Persze az kicsit sem volt gyanús, hogy 10-szer több juhuk van, de hát a fáraó (szintén nem tudjuk, melyik, esetleg hogy ez most továbbra is ugyanaz a fáraó-e mint mindíg) biztos nem gyakran ment ki légkondícionált palotájából.
A fáraó tényleg megkérdezte, mivel foglalkoznak. Mire azt válaszolták:
- Juhpásztorok vagyunk!
Mire a fáraó: ja, ja, persze, azért nesze nektek egész Egyiptom legjobb földdarabja.

?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése